Petőfi Népe, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-09 / 82. szám
A Bajai Állami Gazdaság hibrid üzeme A betakarításról A kukorica legkiemelkedőbb munkacsúcsa a betakarítás. Ma elsősorban az állami gazdaságokban, de holnap a termelőszövetkezetekben is jelentkezik annak parancsoló követelménye, hogy megnyugtatóan megoldjuk a betakarítás gépesítését — miután ez a munkafolyamat világszerte mór több helyütt gépesített, illetve gépesíthető. A kukoricabetakarítás gépesítésének kísérletezése két irányban halad ma az állami gazdaságokban: egyrészt a „KB” jelű egy- és kétsoros csőtörőkkel, amelyekhez stabil fosztógépet alkalmaznak. Ebben az esetben a szárvágást vagy az Orkán szártépő'kkel, vagy SzK kombájnokkal végzik; másrészt adapteres SzK kombájnokkal folyik a kísérletezés, amelyek a kukoricát le is morzsolják, a szárait összeaprítják, s szalmakocsiból ürítve szovjet présgéppel bálázzák. (Ez utóbbi eljárás csak szárítóberendezéssel — például ■Farmer szárítóval — alkalmazható.) Mindkét eljárásnak megvannak a maga hibái. Jelenleg a termelőszövetkezeteknek egy célkitűzésük lehet a betakarítás gépesítését illetően: a szárbetakarítás géppel történő elvégzése. Ez két oknál fogva szükséges. Egyrészt: a szár,mint takarmány' és mint alom, nélkülözhetetlen, és ennek biztosítása csak a töréssel egy időben történhet* ha még egyáltalán használható takarmányt akarunk nyerni. Másrészt: ha a szárat a töréssel egy időben* illetve ezt szorosan követve nem takarítjuk le, akkor elmarad a szántás, amellyel a következő év eredményét veszélyeztetjük. Az első lépés tehát a betakarítás gépesítésénél a szárbetakarítás gépesítése. A gyors végrehajtás az Qrkán szártépő használatában rejlik. Előnye az igen kis meghibásodási lehetőség, a gyors munka, hátránya viszont, hogy a takarmányt (különösen, ha kopottak a kalapácsai) túl durvára szaggátja és száraz időjárás esetén porosítja a feltépett takarmányt. Ugyancsak hátránya, hogy sok szárrészt szétszór a területen, s ez nemcsak csökkenti a takarmány-, vagy alomkészletet, hanem a túl sok elterített anyaghoz több nitrogén műtrágya is szükséges az elkorhasztás végett. Ennek ellenére az Orkán szártépő a legbiztonságosabb lehetőség pillanatnyilag a szóban levő feladat elvégzésére. V felaprított és pótkocsiba íúvatott takarmányvagy alommennyiség — megfelelő száraz állapotban — kazalban tárolható és szalmával fedhető. A korán lekerülő szárat még járvasilózóval is érdemes aprítani. Ennek végrehajtása azonban csak megfelelő minőség esetén kifizetődő a kezdeti időben, mert az eljárás elég költséges. A kukorica szemtermésének gépi betakarítására, járható útnak látszik az a lehetőség is, amelyet Vámosi Jenő, a ventülátoros szénaszárítás bevezetője dolgozott ki, és ebben az évben több állami gazdaságban kísérletezésre kerül. Ennek az eljárásnak az alkalmazása úgy történne, hogy az adapteres kombájnnal morzsolt állapotban beszállított kukoricát egy olyan esővézas szín alá szállítanák, amely alatt megfelelően kiképzett aknába áramoltatná a lucernaszárítóból már felszabadult ventillátor a levegőt, és a kb. egy méter vastagon elterített sz'emeskukoricát biztonságosan szárítaná. ^ Az említett csővázas színt természetesen nem erre a célra kell külön építeni — miután aknáját le lehet fedni —; az egész év folyamán tárolásra, csomagolószín céljára stb. hasznosítható. Ezzel az eljárással nemcsak kukoricát, hanem napraforgót és egyéb gabonát stb. is lehet szárítani. Ha a szárítónak ilyen egyszerűbb módját lehetne alkalmazni a termelőszövetkeztekben, akkor a gépi betakarítást a szárén kívül fokozatosan lehetne folytatni a szemtermésnél is. Mindaddig, amíg a kukorica betakarításának gépesítését nem oldjuk meg, az őszi betakarítási idényben olyan munkacsúcs keletkezik,' amely mindinkább leküzdhetetlenné válik. Ezért kell minden olyan kezdeti lépést is megragadniok a mezőgazdasági üzemeknek, amely a probléma megoldását előbbre viszi. Egri Andor, A Városföldi Állami Gazdaság íőagronórhusa j 8 MEZŐGAZDASÁG A PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE „... kiemelt figyelmet kell fordítani a kukoricatermesztésre ... A tataházi Petőfi Tsa példájára megyénkben a vetések mintegy 30—10 százalékán, a Duna-mclléki és löszhátsági területeken ennél magasabb arányban kell a fészektrágyázást alkalmazni: —< 1964-ben megyei szinten 14.5 mázsa átlagtermést kell elérni. A bajai és a feketeföldi! járásokban néhány év alatt a hozamok terén el kell érni a legfejlettebb kukoricatermelő országok átlagtermésszínvonalát. Biztosítani kell, hogy a kukorica vetésterülete az elmúlt évhez képest ne csökkenjen. A vetés április végéig való befejezésével, a tőszám növelésével, a gyommentesség biztosításával, a munkák megfelelő minőségben és időben történő elvégzésével kell a magasabb hozamok feltételeit megteremteni.” (Az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottsága 1964. március 19-1 határozatából.) Tartalom Fenyvesi Károlyi Bács-Kiskun megye kukorioatermesztésének időszerű kérdései és feladatai Perezel János: Vegyszerezés, öntözés éa tápanyagellátás Herényi Béla: , A fészkes és soros vetés Vámos Ferenc: Szárazm (ívelésen termesztés Dugár Sándor: Jól termeszthető a vályogoá homoktalajokon is Egri Andor: Á betakarításról A képeket Hajdú András készítette
