Petőfi Népe, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-26 / 97. szám

A tárgyalóteremből', A hűtlen a^xony Olajos o a It áh au ,,BDES ANCIKÁM! Most nem írok sokat, mert nincs időm, de arra kérlek, írjál nekem egy levelet és kérdezd benne, ho­gyan értem haza, és nem hara­gudott-e a férjem, amiért haj­nalban tudtam csak hazaérni. Hogy erre miért van szükség, azt majd később megírom. Egyébként gondolhatod, hogy a Misivel voltam..— olvassa a levelet dr. Fürj János járásbí­ró a kiskőrösi járásbíróság há­zassági bontóperekkel foglalko­zó tanácsvezetője. Most is egy ilyen perről van szó, és a fen­tihez hasonló levelek bizonyí­tékként szerepelnek a húsz ta­nú mellett, akiket az ügyben kihallgatott a bíróság, mielőtt kimondta volna ítéletét: a há­zasságot felbontja. Ritka az olyan eset a bírósá­gok gyakorlatában, amikor egy­értelműen bizonyítást nyer va­lamelyik fél hibája, és ennek alapján felbontják a házassá­got. Itt is így történt. Kizáró­lag az asszony volt a vétkes, ő szegte meg, és pedig nem is kis mértékben a házastársi hűsé­get. De nézzük meg, mi veze­tett ide, és mi indokolja a cikk címét: a hűtlen asszony. A HÁZASSÁG, amelyet 1957- ben kötöttek a felek, szerelmi házasság volt. Igaz, hogy a férj és M. Anna között tizenegy év korkülönbség mutatkozott, de mit számított ez akkor. A há­zasságból 1959-ben egy fiúgyer­mek született. Ezt megelőzően is igen heves szóváltások, ve­szekedések zajlottak le a férj és felesége között. A gyerek megszületése után — azt gon­dolná az ember, hogy ezek el­maradtak. Látszólag így is volt, de az asszony most már nem szavakkal sértegette férjét, ha­nem azzal, hogy szeretőket tar­tott. Munkahelyén családos fér­fiakat csábított el, akikkel au­tózni, motorozni járt. erdők­ben aludt a „lovaggal”. Nem­egyszer megtörtént, hogy haj­nali három-négy órakor ment haza, és a legkülönbözőbb ha­zugságokkal próbálta igazolni magát férje előtt. Gyerekével egyáltalán nem törődött. Az gyakran fél napig is be volt zárva éhen, szomj an, mert a férfi dolgozott, és azt hitte, hogy az asszony odahaza van a ki­csivel. Ő azonban cukrászdá­ban volt, vagy valamelyik hó-KEMEGENYVALTOZM’ KOVÁCS SÁNDOR dolója vitte autón. A bíró ál­tal felolvasott levelet is azért írta Kalocsára a barátnőjének, hogy „alibit” szerezzen éjszakai kimaradásához. A hazudozás­­ban annyira benne volt, hogy a bíróságon is össze-vissza be­szélt mindent, míg végül is tel­jesen belezavarodott. AZ ASSZONY mindössze hu­szonhat éves, de olyan kalan­dokon esett át, ami feltétlenül megdöbbenti a becsületes em­bereket. Egy alkalommal pél­dául betegséget színlelve oda­haza maradt, a férj elvitte a gyereket a bölcsődébe, és ment a munkahelyére. Az asszony ki­kelt az ágyból, felöltözött és randevúra ment. Fél ötre haza­sietett, lefeküdt, hogy mikor a férje öt órakor jön. ismét „be­teg” legyen. A másik eset: kö­zös vacsorán voltak a férjével, de az már tizenegy órakor ha­zament, mert a kisfiú beteg volt. A feleség azonban nem volt hajlandó abbahagyni a szórakozást, nem is ment ha­za, majd csak hajnali három­kor. A tanúk azt is elmondták, hogy amikor a férj nem bírta tovább, és hazakergette a szü­leihez Bajára, ott is rövidesen ismeretségeket kötött és karon­fogva járkált férfiakkal. A JÁRÁSBÍRÓSÁG mind­ezekre tekintettel az asszony hibájából felbontotta a házas­ságot és a nőt eltiltotta férje nevének viselésétől. A kiskorú gyereket az apánál hagyta, mi­vel a tárgyalás adataiból, a ta­núk vallomásaiból az derült ki, hogy a feleség, az anya azelőtt sem törődött a beteges kisfiú­val, nevelését, gondozását az apja végezte. A bíróság úgy látta, hogy az anya nem is a gyerekhez, mint inkább a tar­tásdíjhoz ragaszkodik. M. An­na fellebezett a járásbíróság ítélete ellen, de azt a megyei bíróság helyben hagyta, az íté­letet nem változtatta meg. NEM VITÁS, hogy a házas­ság megromlásához köze volt a férj és feleség közötti eléggé nagy korkülönbségnek is, de a fő okot az asszony szolgáltat­ta azzal, hogy csavargóit, ha­­zudozott és erkölcstelen élet­módot folytatott, a gyerekkel nem törődött. Az az ember pe­dig, aki a hazugságra építi fel házasságát, egész életét, előbb­­utóbb elveszti hitelét a becsü­letes emberek előtt. G. S. A Bajai Gépállomás felvé­telre keres lemez-, karosszéria- és géplakatosokat. valamint egy fő láng- és ívhegesztő, és egy fő motorszerelésben jártas motorszerelőt. Jelentkezni lehet a Bajai Gépállomáson. __________________________1704 Vasárnap reggel hat óra. A felkelő nap sugarai körül ci­rógatják a házakat, beszökken­nek a szobák ablakain. Ünnepi csend borul a városra. Hát ez mi! Eltévesztettük a dátumot, mégsem munkaszüneti nap van ma? A 9-es számú AKÖV kecske­méti telepére hétköznaplós ru­hában munkások térnek be, sőt néhány perc múlva olajos ove­­rállokban vonulnak az udvaron álló tehergépkocsikhoz. — Mi van szaki, összevesztél a feleségeddel, hogy még vasár­nap is itt kódorogsz a masinád­nál — csendül egy vidám hang. — Dehogy! Ennek a rozoga határnak esküdött örök hűséget, nem az asszonynak — röppen az ugratás a másik irányból. — Látom, ti sem szerettek templomba járni és inkább itt csapjátok agyon az időt — vág vissza nevetve a szaki. — Néz­zétek csak. Ügy látszik a góré is álmatlanságban szenved —, s fejével a közeledő igazgató felé int. Sohajda József, a „góré” jól hallotta a róla szóló szöveget, mosolyogva kapcsolódik be a társalgásba. — Hát Kemény szaktárs fele­sége mit szólt, hogy nem ment vele a piacra. — Mit szólt volna, én viselem a kalapot. — Ejha! Ez biztos? — Ügy nyolcvan százalékig — adta alább a gépkocsivezető. — És ha megkérdeznénk ott­hon is? — Még tíz százalékot enge­dek, de többet nem — jelentette ki határozottan általános de­rültség közepette Kemény Gyu­la. — Száznegyvenen jöttünk ösz­­sze — mondja az igazgatónak Rácz Áron párttitkár. — Amint látják nyolcvan „be­tegünk” van — kezdi rövid szó­noklatát Sohajda elvtárs, kezé­vel az elromlott tehergépkocsik­ra mutat. — „Dokikáim” gyó­gyítsunk meg belőlük amennyit csak tudunk. A szerelők, gépkocsiveze­tők pillanatok alatt ellepik a nyelvjárásuk szerint „lerobbant” gépkocsikat. Felnyílnak a mo­torháztetők, megkezdődik a ja­vítás. Az igazgató mellett maradok, s míg nézzük a szorgos kezű, vidám munkássereget, beszélge­tünk. — Tulajdonképpen miért van szükség erre a vasárnapi mű­szakra — kérdem tőle. — Van annak már vagy tíz éve. hogy idekerültem a válla­lathoz — válaszol elgondolkoz­va. — Akkor nyolcvan gépko­csink volt összesen. Most meg ugyanannyi áll különböző hibák miatt, a meglevő 484 közül. — Szállítanivaló van bőven, a ko­csik állandóan fuvaroznak, ter­mészetesen sok el is romlik köz­ben, a szerelők néha nem győ­zik a javítást. A pártszervezet­ben merült fel a vasárnapi mű­szak ötlete, a szocialista brigá­dok pedig felajánlották, hogy időnként társadalmi munkával segítenek rendbe hozni a jár­műveket. — Ez valóban szocialista bri­gádokhoz méltó, de erről beszél­jenek talán ők maguk. Mi a vé­leménye? — Értem, arról akar beszél­getni velük mennyire önkéntes ez a mai műszak — nevette el magát Sohajda elvtárs, s gyor­san elbúcsúzott. — Ha valamit meg akar kérdezni tőlem, az irodámban megtalál. Az egyik csoportnál Balogh Mihályt, a műhelygépkocsi mű­szaki vezetőjét szólítom meg. — Mondja! Csak olajos ruhá­ban érzi jól magát vasárnap délelőtt? — A Dózsa-meccs csak dél­után fél négykor kezdődik, mi­nek unatkozzam addig is — dob­ta vissza a tréfát, azután ko­molyra fordítja a szót. — Ez a negyedik ilyen alkalom, hogy így összejövünk és nagyon sok haszna van. Hétközben ritkán találkozunk a gépkocsivezetők­kel, ezúttal ők is itt vannak, se­gítenek javítani. A tapasztalatla­nabbak közülük egészen apró hiba miatt is kiállnak a forga­lomból, most megtanítjuk őket az egyszerűbb szerelések elvég­zésére. Csinos egyenruhában látni köznapokon Nagy Lajost, egy vadonatúj 55-ös farmotoros IKA­­RUS-autóbusz vezetőjét, most azonban ő is feje búbjáig olajo­sán gyógyítgat egy Csepel D— 420-as tehergépkocsit, ő így nyi­latkozik. — Aki ennek a vállalatnak 10—12 éve eszi a kenyerét ösz­­szenö a gondjaival is. Szocialis­ta brigádunk jól ismeri az AKÖV szállítási tervét, s elha­tározta, hogy minden lehető mó­don segíti végrehajtását. Nagy szükség van például erre a ko­csira is. Lógnak a sárvédői, a kardáncsészék, porlasztók tönk­rementek, de holnap reggel már a volánhoz ülhet a pilótája. Gara Sándornak egyetlen fe­lesleges mozdulata sincs szerelés közben, minden alkatrészt pon­tosan a helyére rak, pedig nem ez a szakmája — gépkocsiveze­tő. Válaszát tömören fogalmaz­za. — Igaz, jóízüt lehet sörözni ilyenkor a Pálma-cukrászdában, ám a törzsgárda tagjaira, s én is közéjük tartozom, bármikor számíthat a vállalat. Azután a tervteljesítés az olyan dolog, hogy kihat a keresetre is. — Egyébként be szoktunk jönni máskor is vasárnap, ha valame­lyik kollegánknak elromlik a ko­csija. Megjavítjuk, hogy hétfőn reggel indulhasson fuvarba. Az ilyesmi kölcsönös. — Zsebbe vágó téma ez a va­sárnapi társadalmi munka — kacsint vidáman Nagy Sándor szerelő. — Minél több kocsi fut fuvarképes állapotban egész éven át, annál nagyobb a ..ho­zomány”, vagyis a nyereségré­szesedés a tervteljesítés után. Egyébként jó kedvem van, mert tegnap 3:l-re győzött a csapa­tom — a Szállítók. Hát ilyenek ezek az AKÖV-ösök. Mire a nap deleid­re ért tizennyolc kijavított gép­kocsi gördült elő újra üzemké­pesen, rakományra éhesen ... ök tizennyolc nullra győztek ezen a vasárnapon. Nagy Otto Nagy sikerrel zárult a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának pályázata Tavaly ősszel pályázatot írt ki a megyei tanács vb művelő­désügyi osztálya az oktatás új módszereiről írt tanulmányokra. A pályázat váratlanul nagy ér­deklődést keltett, összesen több mint 50 tanulmányt, dolgozatot értékelhetett a bíráló bizottság. A legjobbak közöt olyan úttö­rő jellegű és nagy felkészültség­re valló művek vannak, hogy a művelődésügyi osztály eredeti szándékától eltérően emelte a pályadíjak összegét. Két első díjat adott ki és öt harmadik díjat. A legjobb pályaműveket a Művelődésügyünk című folyó­irat külön számában közlik, s az év hátralevő részében a töb­bi számban folyamatosan leköz­­lik az arra érdemeseket. A bíráló bizottság 1500 forin­tos első díjjal jutalmazta a já­noshalmi I. számú általános is­kola hattagú kollektívájának pályaművét. Első dijat nyert Táczi Szabó Győző Kecskemét belső-ballószögi tanár két ta­nulmánya is. Az ezerforintos második díjat Hosszú Sándor tassi tanárnak ítélték. 800 forin­tos harmadik díjjal jutalmazták a következőket: Nagy Gáborné kecskeméti és Dobos Erzsébet kerekegyházi pedagógus (meg­osztva), Aknai Béláné (Felső­­adacs), dr. Takács Gyuláné (Kecskemét), Kovács László (Tass), Mezei Istvánná (Kalo­csa). Ezenkívül hét beküldött pá­lyaművet jutalmazott a bíráló bizottság értékes könyvjutalom­mal, kettőt pedig dicséretben részesített. ROZSDÁS X/GOMBOL3A KÖLYÖK KABATOAT, HOGY MEG-oöersóLoe a szívár. azután, Mintha áramütés ÉRNÉ... NA, ez OÓ KIS MAR NA­SA'S ! KÖSZÖNÖM SZÉ­PEN! AZÉRT HA ARRA GONDOLOK, HOGY MIT VAL­LA CT EZ A LÁNV, ÉS MIT VITT VÉGHEZ CSAK MIÓTA ÉN KISZEDTEM A KROKO­DIL MARKÁBÓL... VAZJON ha'nv nő van A világon, AKI EZT MEGTENNÉ A FIVÉRÉÉRT ? NEM / NEM SZÓLÓRA KÖLYÖK­­NEK ERR&L! EZT A TITKOT MÉG A BARÁ­TAIM ORRÁRA SEM FO­GOM KÖTNI...

Next

/
Thumbnails
Contents