Petőfi Népe, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-22 / 93. szám

Tízemeletes lakóépületek a város peremén - Korszerű autóutak — Jövőre megkezdődnek az építkezések Elkészült a kecskeméti Széchenyiváros rendezési terve Napjainkban még sáros ut­cák, elavult, rozoga házak kép­zik a harmadik ötéves terv so­rán Kecskemét egyik legmoder­nebb kerületévé fejlődő Széche­­nyivárost. A városi tanács már elkészíttette az új kerület ren­dezési tervét. Milyen lesz a Széchenyiváros? És mikori’á ké­szül el? — Ezekkel a kérdések­kel kopogtattunk be Gyöngyösi Imréhez, a tanács építési és közlekedési osztályának vezető­jéhez. — Az új Széchenyi várost 65,6 holdon — a Nyíri út, Bogovits­­falu, Mathiász János utca, Hon­véd Kórház által körülhatárolt területen — építjük fel a har­madik ötéves terv időszaka alatt. A kerület rendezési ter­vét március végére készítetté el a megyei tanácsi tervezőiroda. Autóutak kötik majd össze a kerületet a városközponttal. A gépkocsi-közlekedés csak a vá­rosrészt körülölelő főútvonalon lesz megengedve, melyről kisebb leágazások — mellékutak — ve­­zeínek be a házak közötti par­kírozó területekre. — A harmadik ötéves terv során ÍKOO lakás épül majd a Széchenyivárosban. A modern bérházak jelentős része négy- és tízemeletes lesz. A városrész északkeleti pere­mén épül majd a tizennégy emeletes igazgatási székház, melyben körzeti OTP- és posta­fiók is helyet kap. A székház mellett épül majd a hatszáz embert befogadó művelődési ház és a 16 tantermes gimnázium. :wA.]F»ra:<iB>^:re]Eig3' Antit lehet Bátyán... Az utóbbi időben a kalocsai járás néhány községében beszél­gettünk fiatalokkal, tanácsi, kul­turális vezetőkkel — a fiatalok­ról. Jól esett hallgatni például Jelen esik Miklóst, a bátyai köz­ségi KISZ-szervezet titkárát, amikor újságolta: Náluk jól ér­zik magukat a fiatalok, s a köz­ség vezetői nemcsak segítséget kérnek tőlük, hanem támogat­ják is őket. A művelődési ház igazgatója. Marokity Péter, s a községi tanács vb-elnöke Veres Ottokár, de más vezetők is együtt éreznek az ifjabb korosz­tállyal. Vasárnaponként vidáman szó­rakoznak, táncolnak Bátyán a fiatalok, saját háromtagú tánc­zenekaruk játssza a talpaláva­­lót. A táncos klubdélutánokon a 46 tagú községi KlSZ-alap­­szervezet tagjain kívül mások is részt vesznek. Most Kecske­métről színházi kosztümöket akarnak kölcsönözni, mert a kulturális iszemlén Heltai Jenő örökszép Néma leventéjét kí­vánják bemutatni. A színjátszókon kívül a lá­nyok horgoló, varró szakköré­nek, az énekkarnak, a sportkör­nek a tagjai, s a politikai fog­lalkozások résztvevői is éppen­­úgy megszokott, szívesen látott vendégek a művelődési otthon­ban. mint a táncosok a vasár­napi klubdélutánokon. Ebben a községben tehát meg­találták annak a módját, hogy a fiatalok valóban hasznos, kel­lemes életet alakítsanak ki, s ennek a magyarázata elsősorban a KISZ-szervezet és a művelő­dési otthon gyümölcsöző, közös érdekeken alapuló kapcsolatá­ban kereshető. Ha az említett példa fényénél Szakmáron, Dunapatajon is megvizsgáljuk a KISZ és a kul­túrotthon kapcsolatát, koránt­sem tekinthetjük ezt az előbbi­hez hasonlóan harmonikusnak, kielégítőnek. Pedig Szakmáron saját klubjuk is van a fiatalok­nak, „csupán” a tüzelőhiány miatt szorultak a télen az esz­presszóba, hogy színdarabpró­bákat tarthassanak. Kétségte­len, hogy a KISZ-szervezet ve­zetői, tagjai nem voltak elég le­leményesek a tüzelő beszerzésé­nél, ám a helyi vezetők sem tá­mogatták őket ebben megfele­lően. Dunapatajon lényegesen na­gyobb a KISZ-szervezet taglét­száma, mint Bátyán. Itt is akad saját klubhelyiség, ezenkívül je­lentős értékeket képviselő fel­szerelése is van a KlSZ-szerve­­zetnek. A télen azonban, ugyan­csak a szénhiány miatt, az ifjú­sági klubból a művelődési ház­ba költöztek át a KISZ-isták. Ott azonban a program egyez­tetéséből adódó véleményeltéré­sek, vitatkozások gátolták a megfelelő ifjúsági élet kialaku­lását. A dunapataji KISZ-titkár el­mondotta: Immár három eszten­deje két gazdája van az ifjúsá­gi klubnak: márciustól novem­berig a helyi Petőfi és Üj Élet Tsz idénynapközije, ősztől tava­szig pedig a KISZ-szervezet. A gyakori költözködés azonban nemcsak a vagyontárgyak meg­felelő elhelyezését és kihaszná­lását nehezíti, hanem — és ez a lényeg! — a színvonalasabb kulturális tevékenység, a klub­élet kialakítását is. A község vezetői és a fiatalok, érthetően nagyon várják az — idén re­mélhetőleg tető alá kerülő — új művelődési ház elkészülését, ahol — az ígéretek szerint — a KISZ is megfelelő, állandó ott­honra talál majd. A javuló időjárás nyilvánva­lóan Szakmáron is megoldja a tüzelőhiány okozta nehézsége­ket, Patajon pedig új művelődé­si otthon épül, s ez megszünteti a korábbi gondokat. Ám, azt is figyelembe kell venni: ha az ed­digi lehetőségekkel jobban sá­fárkodnak, és a felesleges viták helyett segítik egymás munká­ját a tanácsi, a kulturális és a KISZ-vezetők, az elmúlt hosszú téli estéken is a jelenleginél sokkal termékenyebb, színvona­lasabb lehetett volna az ifjúság mozgalmi élete. S akkor talán e két községben is már a nyári külföldi utazás­ra gyűjtenének a fiatalok, akár­csak Bátyán. >. B.6& Gondoltak az egyedül élő emberekre is. Tízemeletes házat építenek, melyben kétszáz ember szállodaszerű elhelyezését biztosítják. , Az épület földszinti részén pe­dig étterem, eszpresszó és cuk­rászda nyer elhelyezést. — Két nyolcvan fő befogadó­­képességű bölcsőde, két 150 fős óvoda, két nyolctantermes és két 12 tantermes általános isko­la épül a tervidőszak alatt a kerületben. Valamint négy ke­reskedelmi egység biztosítja a település áruellátását. A tervezők — a rendezési terv kidolgozásánál — gondol­tak a gyermekekre is. A kerület különböző pont­jain négy játszóteret alakí­tanak ki. — Bár a Széchenyiváros ál­lami építkezéseihez csak 1966- ban kezdünk hozzá, de a Ba­laton utca bal oldalán nagyobb, jelenleg parlagon heverő terü­letet még ebben az évben át­adunk az OTP-nek. A tizenkét ház építéséré alkalmas telkeken már a jövő évben megkezdődik az építkezés. K. M. Eredményes az ismeretteriesztés Az ismeretterjesztés főidényé­nek végéhez közelednek Kiskő­rösön. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az idei évad eredményesebb volt a ta­valyinál. A községi művelődési tervek ismeretterjesztési részét Császártöltésen és Kaskantyún máris túlteljesítették, szép eredményekről adhat számat még Kiskőrös, Fülöpszállás, Imrehegy és Söltvadkert is. A járásban tervbe vett 885 előadás közül eddig 655 hangzott el. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: cir. Weither Dániel Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, városi ranácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér l'/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: n-85 Index: 25 065. Párizsi csavargások ii. Mossák a várost. Párizs ősi épületeit szürke patinával von­ta be az idő. Most a különböző műémlékeket valamiféle vegyi anyaggal fehérre mossák. Végig járunk jó néhány ilyen műem­léket, s lassan rájövünk, hogy ezek valamiben megegyeznek: majd mindegyikben megtalál­ható Szent Geneviéve, Párizs védőszentje. Ez az illusztris hölgy valami homályos női praktikákkal elhárította Párizs felől „isten ostorának” Attilá­nak népét. Ezt számunkra min­denütt külön hangsúlyozták, mert úgy sejtik, hogy szegről­­végről mi is hunok volnánk. A műemlékek — zömmel templomok — egyébként györ nyörűek, a gótika remekei. így ömlesztve azonban lassan bele­fárad az ember. Ebédnél újabb hősies, bár sikertelen nekiru­gaszkodás után eladjuk men­zajegyeinket. feladva az egyen­lőtlen küzdelmet a francia konyhával. Itt, egy másik men­zán találkozom volt „festőto­jás” kollegámmal, aki jelen­leg feltehetően disszidensi minő­ségben cselleng az egyetem kö­rül. Állása nincs, egyetemre nem jár. Lóg a levegőben. Vi­szonyairól szemérmesen hall­gat, s valami fanyar, de fölé­nyes magyarázattal próbálko­zik. Festő bizony van Párizsban elég. Fent a Montmartre-on ezernyi turista tömegében „al­kotnak” félreismert zsenik, nagyképű dilettánsok, festőnö­helyiség. Félhomály és vastag füst terjeng. Folyik a műsor. Sanzonok, bűvészmutatványok, egy férfi vicceket mesél, s köz­ben egy-egy vetkőző szám. A sztriptiznők pendliznek a bá­rok között. Férfi vagyok, s nem vagyok elrontója semmi jónak, de ez a sztriptizműsor még ne­kem is sok volt. Félre nem ért­hető mozdulatok, kétértelmű, vagy nagyon is egyértelmű kí­sérő szöveg. Egy szóval, minden álszeméremtől mentesen mond­hatom — gusztustalan. S mind­ezekhez még jól meg is vágtak bennünket. Persze olcsóbban is megúszhattuk volna ezt a „ta­nulmányutat”, hiszen minde­nütt sztriptizautomaták dicsé­rik a francia üzleti szellemet. Későn van már, amikor ha­zaindulunk. A Metró nem jár, taxira nincs pénzünk, gyalog vágunk hát a jó tízkilométeres útnak. Az utakon nappali fény, ragyognak a reklámok ezrei, s a Metró szellőző rácsain béké­sen alszanak a nagyváros ki­vetettjei. Nagy a lakásínség. Megismertem olyan francia csa­ládot is, akik már 25 éve pen­zióban laknak. Ütközben érdekes epizódnak vagyunk tanúi. Az egyik bár előtt néhány autó parkíroz. Rendőrök vizsgálják a szélvé­dőre kitett cédulákat. Az egyik kocsi parkolási ideje nyilván lejárt, mert a rendőrségi kocsi utánfutójára húzatják, és elvi­szik. Reggel majd kellő frankok ellenében kiválthatja tulajdo-A Metró szellőzőrácsain alszanak a nagyváros kivetettjei. vendékek. Mindnyájan az uni­formist viselik: krisztushaj és szakáll, festői rongyok. Jtt a festők terén a Place du Tert­­ren gyártják ömlesztve a „mű­remekeket”, s mindig ugyan­azt. A portéka kelendő. Főleg amerikai és angol turisták vá­sárolnak nagy alkudozások kö­zepette. Itt a Montmartre-on ta­lálható a mulatónegyed is. A Plaae Pigallról zegzugos utcács­kák, fényes sugárutak nyílnak, tömve mulatókkal, sztriptizbá­­rokkal, garni szállókkal, utca­nőkkel. Az utóbbiak nagy része igen fiatal és csinos — és úgy ragadnak a járókelőkre, mint a kullancs. Egyik este mint helyi neve­zetességet néhányan megláto­gattunk egy sztriptizbárt. A Tabaris bár kicsi, szűk pince-Keresztül megyünk a Kossuth téren, majd az egyik nagy vá­sárcsarnokon. Falunyi területen nyüzsögnek a rakodó munká­sok. Autók, villamostargoncák, zsákok, ládák tömege. Egyik helyen hatalmas halomban ma­kói hagyma. Alig tudunk átver­gődni a fantasztikus nyüzsgé­sen. Szidnak is lábatlankodá­­sunk miatt. Bizony alaposan el­fáradunk, mire hajnaltájt ágy­­bakeveredünk. Otthon még na­gyot eszünk az út közben vá­sárolt hosszú rúdkenyérből és hazai szalámiból, majd az éb­redő város halk zajától álomba, merülünk. Lent az utcán elhal­ványodnak a fények, és abla­kunkon már a hajnali szürkü­let dereng át. Szalontai György ■ (Folytatjuk.) Száll a hinta. (Tóth Sándor felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents