Petőfi Népe, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-15 / 87. szám
2. oldal 1964. április 15, sserdk. A nép Jóváhagyásával Kél érlebezlel A görög kormány támogatja Ciprust AZ SZKP Központi Bizottsága közzétette az ez évi május 1-i jelszavakat. Mint minden esz-EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN A tárgysorozat legfontosabb pontját a Közös Piac több tagállamában fenyegető infláció kérdése képezd. Tekintettel a felmerült problémák kényes voltára, az egyes tagállamok nagyszámú küldöttséggel képviseltetik magukat. Nemcsak a legfontosabb gazdasági tárcák miniszterei vannak jelen, hanem legtöbb államból államtitkárok és az állami bankok elnökei is részt vesznek a megbeszéléseken. Az első referátum azokat a javaslatokat érintette, melyek az árak emelkedését lennének hivatottak megállítani. A javaslatok értelmében a tagállamok egy éven belül legfeljebb öt százalékkal növelhetnék költségvetésüket. Ha mégis nagyobb lenne a költségvetés, adóemeléssel igyekeznének fedezetet találni a nagyobb mértékű erőfeszítésekre. Nyugat-Németország küldötte ezzel kapcsolatban a kormánya által kilátásba helyezett adócsökkentések felfüggesztését jelentette be. Olaszországról kiderült a vita során, hogy külkereskedelme az utóbbi időben erős deficitet mutatott. A SEATO, a délkelet-ázsiai szerződés tagállamai külügyminisztereinek tanácskozásáról már hírt adtunk. A második napon is zárt ülést tartottak. A napirenden szereplő kérdések között első helyen áll a dél-vietnami háború és a délkeletázsiai helyzet. Thaiföld, Ausztrália. Pakisztán és' a Fülöp-szigetek képviselője — mint az AP jelentette — kedden élesen szembeszállt azzal a francia javaslattal, hogy semlegesítsék Délkelet- Ázsiát. A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztériumának szóvivője nyilatkozatban bélyegezte meg a SEATO ülését, és tiltakozott az ellen, hogy Manilában a dél-vietnami bábkormány bevonásával megvitatják a dél-vietnami helyzetet. A SEATO — mutat rá a nyi* latkozat — a délkelet-ázsiai felszabadítás! mozgalmak ellen irányuló intervenciók és agressziók eszköze. PAPANDREU görög miniszterelnök hétfőn ismét tárgyalt Makariosz ciprusi elnökkel. Nyilatkozatban jelentette ki ugyanakkor, hogy kormánya támogatja a ciprusi nép békés törekvéseit, és ellenzi a londoni és zürichi egyezmények fenntartását, mert azok a gyakorlatban már nem válnak be. Papandreu hangsúlyozta: A ciprusi probléma egyetlen megoldása, ha a ciprusi nép teljes függetlenséget kap, és maga dönthet jövőjéről. Tárgyalt Makariosszal Grivasz tábornok is, akit a ciprusi biztonsági erők főparancsnokságával akarnak megbízni. A megbeszélésekről nem adtak ki közleményt. ElégeUék a riksákat • • • tendőben, azokat a legfontosabb politikai, társadalmi és gazdasági tennivalókat fogalmazzák meg a jelszavak, melyek a szovjet nép, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom fejlődése szempontjából a legfontosabbak. Ugyanebben az időben pértértekezletek egész során tárgyalják meg a szövetséges köztársaságok kommunistái az SZKP Központi Bizottsága plénumának határozatait, a Központi Bizottság politikai irányvonalát és gyakorlati tevékenységét, melyeket a májusi jelszavak is sugároznak. A Lett KP Központi Bizottságának plénumán rámutatott többek között a beszámoló, hogy a pekingi vezetők nemcsak nézeteiket vették a trockisták fegyvertárából, hanem az SZMKP és a marxista—leninista pártok elleni frakcióharc formáit és eszközeit is. Egyöntetűség és összeforrottság szellemében zajlott le Kirgiz KP. a Tadzsikisztáni Kommunista Párt, a Türkménisztáni Kommunista Párt Központi Bizottságának plénuma. Felszólaltak az értekezleten többen is azok közül, akik az utóbbi években Kínában jártak. Kulijeva türkmén mémöknő például mint szemtanú hangsúlyozta: A kínai hatóságok már két évvel ezelőtt minden eszközzel akadályozták, hogy a szovjet szakemberek, akik Kínában különböző építkezéseken tanácsadóként működtek, érintkezzenek az egyszerű emberekkel. Lehetetlen volt nem észrevenni — mondotta —, hogy a kínai vezetők igyekeznek lekicsinyelni és befeketíteni a Szovjetunió önzetlen segítségét. Hasonló megnyilvánulásokat közöl a sajtó a nyugati kommunista pártok vezetői és tagjai részéről is. Raymond Guyot, a Francia KP Politikai Bizottságának tagja az Humanité hasábjain viszszautasítja a kínai vezetőknek a Francia KP elleni támadásait. A cikkíró rámutat, az adott helyzetben a francia kommunisták legfőbb feladata, hogy a munkás és demokratikus erőket harcra szervezzék a személyi hatalom ellen, egy demokratikus rendszer létrehozásáért. Fontosnak ítéli a közös demokratikus programot megvalósító baloldali egységmozgalmat. Ezt az egységpolitikát támadják a kínai vezetők — írja Guyot mélységes felháborodással. KÉT NAGY JELENTŐSÉGŰ értekezlet is megnyílt ezekben a napokban. A belga fővárosban háromnapos tanácskozásra ült össze az Európai Gazdasági Közösség miniszteri tanácsa. Szovjet—lengyel tárgyalások Kedden a Kremlben megkezdődtek a szovjet és a lengyel párt- és kormányküldöttség tárgyalásai. Szovjet részről Nyikita Hruscsov, Alekszej Koszigin, Anasztáz Mikojan, Nyikolaj Podgornij, Jurij Andropov és mások vesznek részt a tárgyalásokon, lengyel részről Wladyslaw Gomulka, Jozef Cyrankiewicz és a küldöttség valamenynyi tagja. A tárgyaláson megvitatták a szovjet—lengyel politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok kérdéseit, a két nép testvéri barátsága és együttműködése további erősítését, a jelenlegi nemzetközi helyzetet. A testvéri barátság szívélyes légkörében lezajlott tárgyalásokon teljes kölcsönös megértés alakult ki valamennyi megvitatott kérdésben. (MTI) N. SZ. Hruscsov fogaiHa a kambodzsai katonai küldöttséget N. Sz. Hruscsov, a szovjet minisztertanács elnöke kedden fogadta a Lón Nol tábornok hadügyminiszter vezette kambodzsai katonai küldöttséget. A szovjet kormányfő szívélyesen üdvözölte a küldöttség vezetőjét, valamint a küldöttséghez tartozó magasrangú katonatiszteket. Jelen volt a fogadáson Kambodzsa moszkvai nagykövete is. A meleg baráti légkörben lezajlott beszélgetésen Malinovszkij marsall szovjet honvédelmi miniszter is részt vett. A harmadik ola jvezeték az algériai Szaharában Kétezer-ötszáz munkásnak és technikusnak ad munkát 18 hó'napon keresztül az immár elengedhetetlenül szükségessé vált harmadik olajvezeték megépítése az algériai Szaharában — jelentették be hivatalosan Algériában. E munkálatok hózzásegítenek a munkanélküliség némi csökkentéséhez is. Ben Bella elnök még április elején közölte egy beszédében, hogy az algériai kormány és egy angol vállalat szerződést kötött az új olajvezeték megépítésére. — Ugyanakkor hozzátette az elnök, hogy az olajvezeték teljesen állami tulajdonban lesz, és az imperialista monopóliumok érdekeivel ellentétben, az ország természeti kincseinek Algéria javára történő kiaknázását szolgálja. Kedden az algériai fővárosban bejelentették, hogy Ben Bella elnök Bumaza nemzetgazdasági miniszter jelenlétében szerdán avatja fed az új algériai olajfinomítót — amely évi 1 500 000 tonna feldolgozásával indul, de hamarosan két és fél millió tonnára nevelik teljesítményét. Az olajfinomító a helyi szükségleteken túl, jelenlegi termelésének 30—40 százalékát exportálja majd Európába. Cedenbal a Szovjetunóban ULAN BATOR. (TASZSZ) Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára a Mongol Népköztársaság miniszterelnöke, kedden egy IL—18-as repülőgépen a Szovjetunióba indult. Zanzibár fővárosának kőkapujánál, az arab és az indiai negyed bejáratánál ezrek ujjongása közben meggyújtották a kétkerekű riksákat... „Zanzibárban az emberek nem lesznek többé igavonó állatok!'’ — jelentette ki Karúmé elnök, hozzátéve, hogy a kormány a riksák után kártérítést fizet azoknak, akik eddigi életüket az urak kocsijainak húzásával töltötték. A riksa-égetést a zanzibári forradalmi változások jelképének is tekinthetjük, hiszen a január 12-én lezajlott felkelés óta eltelt három hónap eseményei nem hagynak kétséget, hogy a mindössze 320 ezer lakosú „Szegfűszeg-szigeteken” alapvető politikai és társadalmi változások vannak kibontakozóban. Ahogyan a riksákat elégették, úgy kezdték meg a feudális szultánság gyászos örökségének felszámolását. Zanzibár vezetői hangoztatják, hogy a szocialista országok tapasztalatait hasznosítva akarják kialakítani azt a rendszert, amely viszonyaiknak megfelelő „szocialista társadalmat” teremt a Kelet-Afrika partjai közelében fekvő szigetországban. Helyesebb azt mondani: nem a kapitalista utat választják. Mit tett eddig a forradalmi kormány a lakosság többségét alkotó elnyomott, föld nélküh parasztság érdekében? Első intézkedése a zálogok, a földesuraknak járó adósságok eltörlése volt. Ezzel 16 ezer család nyerte vissza tulajdonát és szabadult meg az uzsorásoktól. Március 8-án Karúmé elnök ötvenezer ember gyűlésén bejelentette: államosítják a földet, s a nagybirtokosok kezéből átadják azoknak, akik eddig is megművelték. Meghirdették az első lakásépítési programot is. A mostani tagú Forradalmi Tanács jelenleg több éves gazdasági terv kidolgozásával foglalkozik. A kormány hazaküldte — az orvosok kivételével — a szigetein szolgáló angol hivatalnokokat és tanácsadókat. Főként a szocialista országok szakembereivel pótolják őket. Figyelemre méltó, hogy a 30 tagú Forradalmi Tanácsban hat szakszervezeti vezető is helyet foglal, s általában jelentős befolyása van a 13 ezer tagot számláló szakszervezeteknek. A zanzibáriak támogatják a forradalmi kormányt, amelynek helyzete nemcsak belpolitikailag, de nemzetközileg is megszilárdult. Kétségtelen, hogy az esetleges januári angol intervenció elhárításában része volt a szovjet külügyminisztérium figyelmeztető nyilatkozatának, és annak, hogy a szocialista és az afrikai országok többsége gyorsan elismerte a Zanzibári Népköztársaságot. Hosszú várakozás után az Egyesült Államok és Nagy-Britannia is elismerte a forradalmi kormányt. Mint Bábu külügyminiszter mondta, különösen a Szovjetunióval és a szocialista országokkal törekszenek baráti kapcsolatokat teremteni. A legújabb jelentések szerint Zanzibár kormánya kérte az Egyesült Államokat, még áprilisban számolja fel a szigeten levő légi megfigyelő állomását. Egy régi közmondás azt tartja: „Amikor Zanzibárban szól a furulya, a nagy tavakig egész Afrika táncol.'’ A zanzibári „furulya” hangját ma figyelemmel kíséri egész Afrika, hiszen a kis országban egy olyan folyamat vette kezdetét, amellyel a politikai függetlenség megszerzése után Zanzibár igyekszik gazdaságilag is független, s nem kapitalista úton haladó afrikai ország lenni. S. T. A Laoszi Hazafias Front Pártiának kongresszusa Sam Neuaban a közelmúltban megtartották a Laoszi Hazafias Front Pártjának IT. kongresszusát, amely újra a központi bizottság elnökévé választotta Szufanuvongot. A kongresszus felhívta a laoszi népet, egyesüljön az amerikai imperialisták elleni harcban. (MTI) esős évszak befejeztével Zanzi-, bár fővárosának egyik nyomornegyede helyén korszerű lakóházakat építenek, s már lerakták az aggok első otthonának alapköveit. A zanzibári ifjúsági és diákszövetség már elindatotta több hónapra tervezett első tömegkampányát az írástudatlanság felszámolására. Kubai mintára ez lesz a százszázalékos analfabetizmus elleni hadjárat első ütközete. Zanzibár kormánya, s a 30 Szocialista társadalom - szocialista erkölcs -szocialista ember Szocialista fejlődésünkben mindinkább előtérbe kerül a szocialista ember problémája. A párt Vili. kongresszusa is egyik központi feladatként fogalmazta meg: „Tanítsuk meg az embereket szocialista módon élni, dolgozni és gondolkodni.” Sokan ezt a célkitűzést nem titkolt kétkedéssel és pesszimizmussal fogadják. Ma még nem nehéz olyan kirívó példákat találni, amikor az új társadalmi viszonyok között — szocialista üzemekben, szövetkezetekben, a szocialista állam intézményeiben — nem szocialista jnódon viselkednek az emberek. Á régi társadalom olyan „termékei”, mint az önzés, a haszonlesés, az élősdiség szívósan ellenállnak az új társadalmi feltételek között is. A sajtó leleplező riportjai, szépirodalmi művek gyakran drámai módon számolnak be arról a kiáltó ellentmondásról, amely egyfelől társadalmunk fejlődése, másfelől egyes emberek gondolkodásmódja és magatartása között van. Nem csoda, ha felmerül a kérdés: megváltoztatható-e az emberi természet? Különbek lesznek-e az emberek a szocializmusban mint a múltban? Ezek a kérdések ma nem egyszerűen elvont erkölcsi kérdések, amelyek csupán az emberek tulajdonságairól filozofálgató széplelkeket érdekelnek, hanem társadalmunk egészséges szocialista fejlődésének reális problémái. A szocializmus alapjait leraktuk, de a szocializmus győzelme csak akkor teljes, na az emberek gondolkodásában és magatartásában is győz a szocializmus erkölcse. Azok az utópista tervek, ■ amelyeket a múltban egy ideális vagy legalábbis a fennállónál jobb társadalomról szőttek, rendszerint az emberek gondolkodásának, erkölcsének az átalakításával kezdődtek. Ezeknek a terveknek az volt a kiindulópontjuk, hogy egy új társadalom megteremtéséhez más — jobb — emberek kellenek és ezért először ilyen embereket kell felkutatni, illetve ilyenekké kell az embereket nevelni. Ezek a törekvések azonban minden nemes szándékuk ellenére kudarcot vallottak, többek között azért, mert az utópista álmodozók nem értették meg, hogy az embereket a társadalom alakítja olyanokká amilyenek, és a társadalom gyökeres megváltoztatása nélkül nem lehet gyökeresen átalakítani az embereket sem. Az utópista terveknek ezt az ellentmondását a marxizmus oldotta meg azzal, hogy a társadalom átalakítását és az emberek megváltozását egységben, kölcsönhatásban vizsgálta: felismerte, hogy a társadalmi forradalom az alapja és feltétele az életforma, az erkölcs, a gondolkodásmód megváltozásának. A szocialista ember és a szocialista erkölcs születését is csak a szocialista társadalom születése oldaláról közel ;thetjük meg. A szocialista forradalmat azok az emberek viszik végbe, akik még a kapitalizmusban nőttek fel. A kapitalizmus terméke a munkásosztály is és azok a forradalmi tulajdonságok is, amelyek ezt az osztályt alkalmassá teszik a szocialista forradalom vezetésére. De a kapitalizmus tömegméretekben rányomta a maga bélyegét az emberek gondolkodására, erkölcseire, naagatartá-
