Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-13 / 61. szám

s. oldal 1964. március 13, péntek A bolgár párt- és kormányküldöttség Fejér megyében A Todor Zsivkov vezetésével hazánkban tartózkodó bolgár párt- és kormányküldöttség csü­törtökön Fejér megyébe láto­gatott. Ütjük első állomása Marton- vásár volt, ahol felkeresték a Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutató Intézetét. Résztvett a látogatáson dr. Ajtai Miklós, az MSZMP Politikai Bi- zotságának póttagja, az Orszá­gos Tervhivatal elnöke és Lo- sonczi Pál földművelésügyi mi­niszter. A vendégeket a kutatóinté­zetben Erdei Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia főtitká­ra, Juhász János, a Fejér me­gyei pártbizottság első titkára, Bujdosó Imre, a Fejér megyei tanács vb elnöke és dr. Rajki Sándor, az intézet igazgatója fogadta. Dr. Raj ki Sándor tájékoztatta a vendégeket az intézet munká­járól és a kutatások eredmé­nyeiről. Az intézet szoros kapcsolatot tart a bolgár kutatókkal és társ­intézetekkel, elsősorban a plov- divi mezőgazdasági főiskola nö- vénynemesitési tanszékével. Rendszeresen kicserélik az új fajtajelölt hibrideket, valamint a fiatal beltenyésztett törzseket. Hasonlóképpen kölcsönösen te- nyészanyagokat. küldenek egy­másnak a gabonatermesztési kí­sérletek eredményének fokozá­sára. A gyümölcsöző együttműkö­dést mutatja az is, hogy tavaly a martonvásári intézet 42 tagú kollektívája tett „körutazást” Bulgáriában, felkeresett számos kutatóintézetet és értékes ta­pasztalatcserét folytatott a bol­gár kollégákkal. Az elmúlt évek­ben rendszeressé vált a kiadvá­nyok, tudományos dolgozatok tenyészanyagok kölcsönös cse­réje. A jó hagyományokat ter­mészetesen az idén folytatni akarják: a tervek szerint Mar- tonvásárról újabb szakemberek látogatnak el a baráti Bolgár Népköztársaságba, s az intézet is fogad bolgár szakembereket, A részletes tájékoztató után a bolgár vendégek számos kér­dést tettek fel az intézet mun­kájára, kutatási programjára, terveire vonatkozóan, majd a beszélgetés után megnézték az intézet korszerű hibrid üzemét. fl román pártküldöttség Phenfanba érkezett PHENJAN. (TASZSZ) A Koreai Munkapárt Köz­ponti Bizottságának meghívásá­ra csütörtökön Phenjanba érke­zett a Román Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának küldöttsége, Maurernek, a párt politikai bi­zottsága tagjának vezetésével. A repülőtéren Kim ír Szén, a Ko­reai Munkapárt Központi Bi­zottságának elnöke, valamint a párt és a kormány más veze­tői fogadták a küldöttséget. Ban!*rablás fényes nappal Nyugat-Berlinben Ezer márka pénzjutalmat tű­zött ki a nyugat-berlini bűn­ügyi rendőrség annak a bank­rablónak a kézrekerítésére, aki szerdán fényes nappal behatolt a kereskedelmi és ipari| bank­nak a Teplitzer Strassen lévő fiókjába. Ott fegyverrel sakk­ban tartotta a banktisztviselő­ket, majd mintegy 10 000 már­kás zsákmányával egérutat nyert. A rendőrség annyit megálla­pított, hogy a tettes egy lopott Volkswagent „vett igénybe” a menekülésre. Később az autót a banktól hat kilométerre, Steglitz kerületben megtalálták. A rendőrség azt gyanítja, hogy ugyanaz yolt a tettes, aki ja­nuár 28-án kirabolt egy posta- hivatalt, mivel a postarabló is lopott autót (szintén Volkswa­gent) használt, s később azt a kocsit is Steglitz kerületében sikerült megtalálni. A vendégek ezután Székes- fehérvárra mentek, ahol a me­gyei pártbizottság ebédet adott tiszteletükre. Az ebéden Juhász János és Todor Zsivkov pohár­köszöntőt mondott. Ezután a Székesfehérvári Vil­lamossági, Televízió- és Rádió- készülékek gyárát keresték fel, a gyárlátogatás után gyűlésen találkoztak a gyár dolgozóival. A Trud cáfolata MOSZKVA. (TASZSZ) A moszkvai Trud „szemleíró” aláírásával közölt cikkében cá­folja azt a nyugati híresztelést, hogy a szovjet szakszervezetek kapcsolatokat akartak volna lé­tesíteni a spanyol fasiszta ál­szakszervezetekkel. Tavaly ősszel az U NESCO nem politikai alapon történő küldöttségcsere programjában felvetődött az a terv, hogy szov­jet dolgozók egy csoportja Spa­nyolországba látogatna. A nyu­gati propaganda ezt az utazást úgy állította be, mintha a szov­jet szakszervezetek fel akarták volna venni a kapcsolatot Fran­co „szindikátusaival”. A Trud rámutat, hogy szó sem lehetett a szovjet szak- szervézetek részvételéről ezen a kongresszusi komédián, majd hozzáteszi, hogy a Franco-féle fasiszta rendszer szakszerveze­teinek „liberalizálódásáról” ter­jesztett mesének semmi köze a valósághoz. Nehezen alakul meg a Ciprusra kiltfendfi ENSZ-erő Megnyílt as Olass KP országos értekezlete Algériai—jugoszláv hivatalos tárgyalások Ismét készülődnek a kubai ellenforradalmárok Gyarmatosítók — szürke fianellruhában A New York-i üvegpalotában az Egyesült Nemzetek Szervezete rég­óta meghozta határozatát a gyar­matosítás ellen. S a világszervezet főtitkársága a múlt évben tervet volt kénytelen kidolgozni az iroda- helyiségek számának növeléséről, hogy hely jusson a felszabadult, független országok képviselőinek. Közben a világ négy sarkáról iz­galmas és nyugtalanító hírek ér­keznek. Brazília északkeleti részén „éhség-lázadások” törtek ki; Kelet- Afrikában angol gyarmati katona­ság jelent meg néhány frissen fel­szabadult országban; ellentét van kifejlődőben néhány hajdani afri­kai francia gyarmat és a többi afri­kai független állam között; francia és amerikai befolyás birkózik Dél­kelet-Ázsiában; ugyanott az ango­lok új, látszólag független állam- alakulatot hoztak létre, amely a tá­voli Borneó-szigetén fellobbantotta a dzsungelháború lángját. És végül, de nem utolsósorban: a küszöbön álló genfi világkereskedelmi érte­kezleten a volt gyarmati és általá­ban a gazdaságilag gyengén fejlett országok elkeseredett vádirat be­nyújtására készülnek a hajdani gyarmatosítók ellen. Igen; az élet, a valóság jóval bo­nyolultabb, mint a New York-i üvegpalota padsorainak megoszlása. A gyarmatosítás rendszerére sors­döntő, súlyos csapások zúdultak, s az régi formájában sohasem áll­hat többé talpra. Az élet azonban bebizonyította annak a marxista- leninista tanításnak az igazságát, amely a gyarmatosítás gyökerét a gazdasági alávetettségben, a gazda­sági függésben látja. Ennek meg­felelően öltözött át a vereségek kényszerítő hatása alatt a kolonia- lizmus — neokol onial izmussá. Más szóval: új ruhát öltött a régi gyar­mati elnyomás rendszere. ÁLCÁZOTT MÓDSZEREK Az utóbbi évek eseményeit figyel­ve meg lehet állapítani a neokolo- nializmus néhány döntően fontos ismérvét. Ezek a következők: 1. Az ellenőrzés fenntartása és fokozása a politikailag felszabadult országok gazdasági fejlődése fölött, a helyi tőke alárendelése az imperialista monopóliumoknak. 2. A gyarmato­sító hatalom vagy hatalmak ügy­nökeinek uralomra juttatása a fel­szabadult országokban. 3. A poli­tikai függetlenségüket kivívott or­szágok bevonása a gyarmatosító ha­talmak által vezetett regionális szö­vetségekbe. Különösen fontos figyelembe ven­ni azt, hogy végső esetben (lásd Dél-Vietnam) a neokolonializmus a régi gyarmatosítás legnyíltabb fegy­veres módszereihez is hozzányúl — de ahol csak lehetséges, elkerüli ezeket a módszereket. Amikor né­hány afrikai és ázsiai lap szerkesz­tői Hruscsovval a neokolonializmus módszereiről beszélgettek, a szov­jet miniszterelnök ezt mondotta nekik: „A gyarmatosítás új formái és módszerei mindenekelőtt azért veszélyesek, mert álcázottak. Koráb­ban könnyű volt az ellenséget fel­ismerni. Ma valamilyen ,segély- szakértő”, tekintélyes üzletember, gazdasági vagy katonai tanácsadó — vagy éppen a nemzetközi valuta­alap biztosának szürke flanellruhája mögé bújik.” A jelenlegi nemzetközi események, illetve a mögöttük meghúzódó áramlatok változatos felrajzolása is alátámasztja ezeket az értékeléseket. A VESZÉLYES „OLLÓ” A neokolonializmus egyik alap­vető új kizsákmányolási módszere a nyersanyagok csökkenő és az ipari termékek növekvő árainak ki­használása. A gyengén fejlett és volt gyarmati országok természete­sen elsősorban mezőgazdasági cik­keket és nyersanyagokat exportál­nak. A tőkés világban azonban a legfejlettebb országok mezőgazdasá­gában óriási új tőkebefektetések történtek, ami a mezőgazdasági árak eséséhez és árvédelmi intézkedések bevezetéséhez, sőt, mezőgazdasági túltermelési válsághoz is vezetett. Az iparban a technikai fejlődés ro­hamosan csökkentette a nyersanya­gok Iránti szükségletet, miután a műanyagok eg^re nagyobb szere­pet kapnak. Ebből adódik, hogy a volt gyarmati országok cikkeit a gyarmatosító hatalom egyre olcsób­ban veszi át, az oda kivitt terme­lőeszközök árát pedig egyre maga­sabbra srófolja. így úgynevezett „árolló” keletkezik. Az árolló kö­vetkezményeképpen a fejlődő or­szágok károsodása sokszorosan fe­lülmúlja az úgynevezett „segély” összegét. így például a nigériai kakaóbabért 15 százalékkal, a chi­lei rézért átlag 30 százalékkal fizet­nek kevesebbet az amerikai mono­póliumok, mint a világpiaci árak. India 10 évvel ezelőtt még 2500 juta­zsákért kapott egy közepes villany- motort, ma ugyanezért a motorért több mint 5000-et kell kivinnie. Ugyanennek a fejlődésnek a kö­vetkezményeképpen az amerikai monopóliumok a volt gyarmati or­szágokba befektetett tőke után évi 120 százalékos bruttó hasznot húz­tak — több mint két és félszer any- nyit, mintha ugyanezt a tőkét egy másik magas fejlettségű ipari or­szágban fektették volna be. Ez voltaképpen a neokolonializ­mus alapvető gazdasági módszere, amelynek kihasználása rendkívül sokféle formát ölt. Az említett pél­dákon kívül a Hruscsov által em­lített nemzetközi valutaalap ame­rikai megbízottai kifejezetten pénz­ügyi módszerekkel szolgálják az említett célokat. Latin-Amerikában (például Argentínában) úgynevezett „stabilizációs tervet” kényszerítenek az országra. Ennek lényege az ipa­rosítás megakadályozása és a mo­nopóliumok előjogainak fenntartása volt — mint az amerikai segély to­vábbi folyósításának feltétele. Sok ezer kilométerre Argentínától, pontosan ugyanez a folyamat is­métlődött meg egyebek között Irán­ban. Ezen az általános irányzaton be­lül az egyik leglátványosabb új módszere a gyengén fejlett orszá­gok szembe állítása egymással. Természetesen, ennek az alapja is az előbb említett „árolló”, amely­nek köve1’—t'ben a politikailag fügéét’0*' ‘ vált, de gazdaságilag fejletlen hajdani gyarmati orszá­gok kétségbeesetten kutatnak pia­cok után cikkeik számára. Ezt hasz­nálta ki például a Közös Piac, ami­kor tavaly nyáron egyezményt írt alá tizennyolc afrikai állammal (hajdani francia gyarmatokkal). Az egyezmény értelmében ezek az or­szágok bizonyos könnyítéseket kap- nap cikkeik számára a nyugat­európai piacon — ami magától ér­tetődően elzárja a kaput a többi afrikai ország előtt —, amelyek lényegében ugyanazokat a termé­keket szeretnék exportálni. Ez a manőver e pillanatban mindazok­nak a neokolonialista törekvések­nek gazdasági alapja, amelyek az afrikai földrész frissen felszaba­dult országainak megosztására, szembeállítására, s így az impe­rialista befolyás fenntartására tö­rekszenek. BELSŐ HARCOK TÜKÖRKÉPEI Ez a módszer már közvetlenül el­vezet a neokolonializmus fejlődésé­nek legújabb és leglátványosabb je­lenségeihez. A Közös Piac és az afrikai országok szerződése ugyanis már az atlanti blokkon belüli be­folyási harcot is tükrözi, hiszen egyben a francia és nyugatnémet neokolonializmus térhódítását szol­gálja az Egyesült Államok neoko- lonializmusának betörésével szem­ben. Napjainkban a Távol-Kelet szinte tankönyvbe illő példákat szolgáltat erre a küzdelemre. A közelmúlt- hónapok egyik legfeltűnőbb ese­ménye volt például, hogy a kato­nailag megvert „hagyományos” francia gyarmatosítás új ruhába öl­tözve, neokolonialista mezben igyekszik visszatérni a Távol-Kelet­re. Ennek a manővernek a végre­hajtásához felhasználják a Dél- Vietnamban, Kambodzsában és má­sutt megmaradt francia gazdasági érdekeltségeket. Világos: erre a lé­pésre csakis azért kerülhetett sor, mert az Egyesült Államok a maga részéről nem tudta alkalmazni a neokolonializmus hajlékonyabb mód­szereit, „hagyományos” gyarmati háborúba bonyolódott Dél-Vietnam- ban, s ezzel elmélyítette délkelet­ázsiai politikájának válságát. , Ugyanezt a válságot használja, ki nappjainkban az angol neokolmiia- lizmus, amikor elveszített és for­mailag független hajdani gyarmatai­ból megalkotta a Malaysia Allam- szöveséget. Ez az államszövetség ma az érintetlenül maradt angol gazdasági pozíciókra épül, és az angol befolyás életben tartását cé­lozza a Távol-Keleten, az új, neo­kolonialista viszonyok között. AZ CJ RUHA — CSAK PÓTMEGOLDÁS Az eddigiekből is kitűnik, hogy a „szürke flaneilruhába” bújtatott modern gyarmatosítás megjelenése voltaképpen annak a vereségnek következménye, amelyet a szocializ­mus, a szocialista országok gazda­sági, politikai, katonai erőnöveke­dése és a gyarmati felszabadító harc fellendülése mért a hagyo­mányos „klasszikus” gyarmatosí­tásra. A „szürke flanellruha” csak pótmegoldás, hiszen a gazdasági uralmat is könnyebben lehetne fenn­tartani a nyílt katonai uralom fel­tételei között. Ebből következik, hogy a küzdelem legfőbb hadszín­tere a gazdaság. Természetesen lehetnek olyan országok, amelyek­nek szükségszerű és igazságos fegy­veres harcban kell megküzdeniük az új gyarmatosítással. (Angola, Dél- Vietnam stb.) A politikai független­ségüket már kivívott országok ese­tében azonban, amelyek a neo­kolonialista roham legfőbb célpont­jai — a gazdasági harcé a fősze­rep. Ebben a gazdasági küzdelemben sorsdöntő súlya van a szocialista országok létének és segítségének. Ez a segítség igen sokoldalú, vál­tozatos formákat ölt. Alapvető célja azonban a formák változatossága mellett is azonos: segíteni a poli­tikailag független, de a neokolonia­lizmus gazdasági hálójában vergődő országoknak, hogy saját lábukra áll­hassanak, felépíthessék korszerű iparuk alapjait, erős állami szektort hozzanak lére a külföldi monopó­liumok behatolása ellen — s így saját lábukra állva megvívhassák azt a hosszú, a politikai uralom le­rázásánál is lényegesen nehezebb és bonyolultabb küzdelmet, amit a gazdasági függetlenség elérése je­lent. Csakis ez vezethet el a neo­kolonializmus pusztulásához. Gömöri Endre NYUGATI hírügynök­ségek jelentése szerint némi haladás tapasztal­ható a Ciprusra külden­dő ENSZ fegyveres erő felállítására vonatkozó hosszas tárgyalásokban. A költségvetési fedezet biztosítása ma már nem okoz gondot. Annál ne­hezebben megy az ENSZ-haderőben való rész­vételre felkért országok részéről a hozzájárulás megadása. Jellemző, hogy a hat érintett nagy­követ közül, akinek U Thant személyes memo­randumot adott át, egy sem tudott még végle­ges ígéretet tenni. Nagy-Britannia példája után most Törökország is tudomására hozta az ENSZ- főtitkámak, hogy a rendfenntartó csapatok kés­nek, sem az angol, sem a török kormány nem hajlandó „mérsékletet” tanúsítani. A török kor­mány jegyzéket juttatott el az USA és Anglia ankarai nagykövetségére, felszólítva a két orszá­got: Tegyenek meg mindent a „súlyos kompli­kációk” elhárítására. A szigeten egyébként nyu­godt a helyzet, csak Ktimában került sor lövöl­dözésekre. Az UPI jelentése szerint a török csa­patok ciprusi támaszpontjukról Nicosia felé in­dultak. Az amerikai hírügynökség ebből arra következtet, hogy újból nagyobb összecsapásokra lehet számítani. NÁPOLYBAN csütörtökön megnyílt az Olasz Kommunista Párt országos értekezlete, amely­nek munkájában több mint ezer küldött vesz részt. Jelen vannak a konferencián az Olasz Kommunista Párt Ifjúsági Szövetség képviselői is. Az értekezleten beszámolnak a párt politi­kai helyzetéről és részletesen megtárgyalják azo­kat a stratégiai lépéseket, amelyeket az olasz munkásegység szempontjából a párt fontosnak tart. A beszámolót egyébként Emanuele Maca- luso, a párt szervezési osztályának vezetője mondja majd el. Az ünnepélyes megnyitáson pedig hivatalos tárgyalásokon találkozott egy­mással Ben Bella algériai elnök és a Tito ju­goszláv köztársasági elnök vezette jugoszláv kül­döttség. A Jugoszláviában tartózkodó algériai delegáció a jugoszláv—algériai kapcsolatok ki­szélesítéséről tanácskozott. Az a vélemény ala­kult ki, hogy az eszmecserék rendkívül gyümöl­csözőek voltak, és a tárgyalások a teljes meg­értés és a kölcsönös bizalom légkörében folytak le. A megbeszélések során megállapították a né­zetek nagyfokú közelségét, illetve azonosságát mind a kétoldali kapcsolatok kérdéseit, mind pe­dig azon nemzetközi politikai problémákat ille­tően, melyekről a tanácskozás folyamán szó esett. Megbeszélések folytak az Algériai Nemzeti Felszabadítási Front, az FLN és a JKSZ Köz­ponti Bizottsága között. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN menedéket talált ellenforradalmi emigránsok ismét provo­kációra készülnek a Kubai Köztársaság ellen. Az egyik tekintélyes washingtoni folyóirat szerint a provokációs tervek kiagyalója, a kubai renegát Manuel Rey, biztosítékokat kíván az USA kor­mányától arra, hogy nem akadályozza még "fegy­verek és diverzánsok Kubába szállítását. Sőt, olyan irányú" kérelem is elhangzott, hogy az Egyesült Államok ka lonai ereje biztosítsa a vár­ható hadműveletekhez az utánpótlást. Tavaly májusban Rey bejelentette, hogy új fegyveres csoportot szervez, mely egy éven belül fc«ehatol Kubába. Az ellenforradalmár vezető most ügy­nökei útján tájékoztatta az USA külügyminisz­tériumát és a CIA illetékeseit, hogy az előkészü­letek megtörténtek, mindent megtettek a provo­káció sikere érdekében. részt vett PaLnyro Tog­liatti, az OKP főtitkára. ELŐBB négyszemközt rr»#>o'K#n.c'7/íliÍQ^>l<-fxn maíH EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN^

Next

/
Thumbnails
Contents