Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-13 / 61. szám

UM. március 13, péntek 3. oldat Eredmények — módszerek — célok Hetedére csökkent a mérleghiány Huszonegymillió forinttal növekedett a közös vagyon a kiskunfélegyházi járás tsz-eiben Ilyen nyugodt hangulatban még soha nem találtam Túri József elvtársat, a kiskunfél­egyházi járási-városi pártbizott­ság első titkárát. S ennek oka már beszélgetésünk kezdetekor nyilvánvalóvá válik, amikor is a város és a járás közös gazda­ságainak zárszámadási eredmé­nyest boncolgatja: — Míg tavaly a 31 termelő­szövetkezet közül 15 zárta a gaz­dasági évet mérleghiánnyal, ad­dig az idén csak négy. Az el­múlt évi hatmillióval szemben összesen 890 ezer forint a mér­leghiány összege. A szövetkezeti gazdaságok túlteljesítették áru- értékesítési tervüket, s egy év alatt 21 millió forinttal növe­kedett a közös vagyonuk. Nem lebecsülendő a gazdák jövedel­mének alakulása sem, a járási átlag pár forint híján eléri, a nyolcezret, s ez több mint két és fél ezerrel több a tavalyinál. A városban még nagyobb a fej­lődés. A tavalyi nyolcezerrel szemben 11 ezer forint az átlag- jövedelem. Izgalmas számok, izgalmas eredmények! De nem kevésbé érdekfeszítőek azok a módsze­rek sem, amelyek lehetővé tet­ték megszületésüket Erről a kö­vetkezőket mondja a párttitkár: Szakszerűbb vezetés — A sok gond közt is első­rendű volt a vezetés megjaví­tása. Szerencsére ezt nemcsak mi, hanem járás- és városszerte a szövetkezeti gazdák is felis­merték, s ennek eredménye­képp egy évvel ezelőtt a közös gazdaságok 87 százalékában új vezetőkre bízták a termelés irá­nyítását. Többnyire az elnök személye változott, de számos tsz-ben a főmezőgazdászé és a főkönyvelőé is. Hasonló fontos módszer volt az ösztönző jövedelemelosztási formák széles körű alkalmazá­sa. Az elmúlt évben vált ez elő­ször általánossá. Igaz ugyan, hogy a módszerek tsz-enként változtak, sok esetben méltány­talanságok szülői is voltak, s a közös alap fejlődését sem segí­tették egyöntetűen. Egy dolog azonban vitathatatlan: a termés­hozamok ugrásszerű növekedése. A kukorica átlagtermése pél­dául 20 százalékkal növekedett, de van több tsz. ahol a korábbi évekhez képest 40 százalékos a növekedés. Ilyen a kiskunfélegy­házi Vörös Október, a Lenin és a tiszaújfalusi Tisza Tsz. Ve­gyük az utóbbit. Ebben a közös gazdaságban a gazdák részese­désének arányát annak alapján határozták meg, ahány mázsa csövesben számított termést egy- egy holdon elértek. Az ered­mény meglepő volt: a közös gó- réiba 90 vagon kukorica került, jóval több, mint amennyit az előző évben összesen termesz­tettek. A további eredményről is érdemes szót ejteni. A tehe­nenként! éves tejhozam tavaly már majdnem elérte a három­ezer litert, s a termelőszövetke­zet erre az évre 1200 hízóra szerződött: többre, mint ameny- nyit tavaly az egész község ér­tékesített. S ehhez biztosítva van a szükséges takarmány­mennyiség. A Tisza Tsz tavaly mérleghiánnyal zárt. a mostani zárszámadáskor pedig már más­fél millió forintot tartalékolt. Hasonló módszerek eredménye­képp szűnt meg a tavalyi 900 ezer forintos mérleghiány a ti­szaújfalusi Alkotmány Tsz-ben is. A tsz-ek tavaly minden me­zőgazdasági munkát idejében el­végeztek. Járásunkban ennek ugyanis különös jelentősége van. A napsütéses órák száma jóval meghaladja az országos átlagot. Hozzászámítva ehhez a könnyen njelegedő homoktala­jokat, megállapíthatjuk, hogy minden mezőgazdasági munka általában két héttel korábban jelentkezik, mint másutt. És e sajátosságot tavaly már figye­lembe vették a közös gazdasá­gok. Közgazdasági szemlélet A jó gazdálkodást segítő mód­szerek sora ezzel korántsem me­rült ki. Túri József még a kö­vetkezőkről ad számot: — A tanácsi szakigazgatással együtt sokat fáradoztunk a köz- gazdasági szemlélet megterem­tésén is, amely nélkül elképzel­hetetlen a közös gazdálkodás. A tsz-vezetők havonta elemezték a főkönyvi kivonatot, s ez lehe­tőséget adott arra, hogy a mu­tatkozó kieséséket idejében pó­tolják. A félegyházi Vörös Csil­lagban például már május ele­jén megállapítható volt hogy ga­bonából 80,0 ezer forint értékű hiány lesz. A cukorrépa műve­lésére ezért fokozott gondot for­dítottak: a tervezettnél sűrűbb­re hagyták, négyszer kapálták meg, s ennek eredményéképp 175 mázsa átlagtermést értek el. Ezenkívül terven felül 2000 máj­libát hizlaltak. A két intézkedés révén ellensúlyozták a kalászo­sok terméscsökkenéséből mutat­kozó hátrányt. Segített a bank járási fiókja is, azzal, hogy a fogyóeszközök vásárlását szigorú feltételekhez kötötte, s így takarékosságra szoktatta azokat a gazdaságo­kat, amelyben korábban a kel­leténél liberálisáéban eszközöl­ték a kiadásokat. A tiszaújfalusi Alkotmány Tsz költekezéseit több esetben revízió alá vették, s az effajta intézkedésnek Gá- téron is része volt abban, hogy az ottani Aranykalász Tsz-ben csupán 200 ezer forint mérleg­hiánnyal zártak. Talán nem hat szerénytelen­ségnek, ha a járási pártbizott­ság munkatársainak szívós mun­kájáról is siót ejtek, amelynek során a politikai szervező mun­kát a gazdasági irányítással han­golták össze. Azon fáradoztunk, hogy mindig a konkrét tenni­valókban adjunk útmutatást. Az ősszel például nem restelltük, hogy a vetőgép után megszám­láljuk, mennyi mag hullott a földbe. Az erősebb segíti a gyengét Ezután az idei célkitűzéseket részletezi a párttitkár. Azt sze­retnék, ha jövő ilyenkor szóba sem kerülne a mérleghiány, ha a gazdák átlagos jövedelme el­érné a járásban a kilencezer, a városban a 12 ezer forintot, ha a közös alap a tavalyihoz ha­sonló mértékben növekedne. Eh­hez azonban igen sok feladat elvégzésére van szükség. — Ügy gondoljuk, nem árt felkarolni az „Erősebb segítse a gyengét” mozgalmat. E tekintet­ben a városban már két konk­rét kezdeményezés született. A Dózsa a Felszabadulás, a Vörös Csillag pedig az Új Élet Tsz tá­mogatását vállalja. Remélhető­leg a járásban is követésre ta­lál példájuk. Nagy gondot for­dítunk a tsz-vezetők továbbkép­zésére. A városban működő „szakemberek klubjába” szeret­nék bevonni a járási tsz-vezető- ket is. Feltétlenül fontos a jö­vedelemelosztásban tavaly mu­tatkozó csorbák kiköszörülése. Ez a szándék már tükröződik az elkészüít tervekben, amelyeket brigádgyűléseken is megtárgyal­tak a gazdák. A nagyobb hozamok elérését segítő termesztési módszerek el­terjesztése fő feladataink köré tartozik. Szeretnénk például a kukorica idei vetésterületének a felén fészektrágyázást alkalmaz­ni. A Kiskunfélegyházi Gépállo­máson két vetőgép erre szolgáló átalakítása már megkezdődött Ezeket, elkészültük után, nyom ban kipróbáljuk, s ha beválnak a vetés megkezdéséig még to­vábbi 16 gépet alakíttatunk át. Tavaly az új telepítésekben és az állattartásban sikerrel meg­tartott járási szemléket a gaz­dálkodás többi ágazataira is ki­terjesztjük, s a tapasztalatokat megvitatjuk. A pártbizottság és a tanácsi szakigazgatás irányításában is van még javítanivaló. Erre meg­van a lehetőség, hiszen a veze­tés színvonala, nem kis részben új szakemberek bevonásával, az utóbbi hónapokban is észreve­hetően javult. De szükséges a szövetkezeti pártszervezetek ha­tékonyabb működése is. Ennek jegyében zajlott le nemrégiben az egyhetes titkári tanfolyam. Járásunk mezőgazdaságában je­lentős hányadot képviselnek a termelőszövetkezeti csoportok. Itt a közös alapok erőteljes fej­lesztését szorgalmazzuk. Mit mondjak még? Tengernyi a ten­nivaló, s a mostani eredménye­ket csak kezdetieknek tekint­jük ... ..; Az interjú elején Túri Jó­zsef nyugodt, elégedett hangu­latáról szóltam. De most meg kell változtatnom a véleménye­met, hiszen ennek — az ered­ményeken kívül — az általa el­mondottak is az ellenkezőjét bizonyítják. H. D. Összerakható mezőgazdasági épületek A Csepel Művek egyedi gép­gyárában áprilisban megkezdik az összerakható, könnyű vas- szerkezetű mezőgazdasági épü­letek sorozatgyártását. A 24 méter hosszú, 12 méter széles és 3,80 méter magas, hullámpa­lával fedett épületek körülbelül 50 alkatrészből állnak, s egy hét alatt bárhol össze lehet rakni, ha előre elkészítették a betonalapzatot. Az összerakott vasszerkezetet utólag kell befa­lazni. A fal anyagát aszerint választják ki, hogy az épületet terményraktámak, istállónak, vagy esetleg javítóműhelynek akarják-e felhasználni. A gyár az év végéig összesen 300 épü­let vasszerkezetét adja ált az Agrotrösztnek. (MTI) A KÉP1' SEGlTE Városföld új község. 1951-ben alakult. Derűs hangulat fogja el az idegent, aki az állomás felé vezető országúton a hely­ség központja felé igyekszik. A tavaszias napfényben színesek, frissek, egészségesek a belátha­tatlan síkság közepén épült há­zak. A füstből, lármából jött városi ember jólesően gondol arra, hogy milyen előnyösök a nagyvárosok „előköz-ségeiként” épült új, pusztai központok. Van itt szabad térség: napfény, levegő, egészség ezekben a mo­dem családi házakban. Egy ug­rás, a nagyváros, jó a vonatja. Az új iskolából be lehet látni a község központját. Az új ta­nácsházát, orvosi rendelőt, pos­tát, üzletházat, szolgálati laká­sokat, pártházat. Jobbra is, bal­ra is — a növekvő új utcákat. 2216 a lélekszám. 552 család lakja a községet, körülbelül eny- nyi családi házban, tanyában — ismerteti, a legfontosabb adato­kat Csík Kálmán, a tanács vb- elnöke. A lakosság az állami gazdaság és a két tsz dolgozói­ból tevődik össze elsősorban. A községi élet sok-sok területén 39 tanácstag képviseli érdekei­ket. Pontosan összeszámoljuk: a tavalyi választások során — a konkrét személyi ügyek mel­lett — 12 kérés, javaslat, észre­vétel hangzott el útravalóként a tanácstagi munkához. Rövid mondatokba foglalva felsoroljuk ezeket, s az azóta tett intézke­déseket. 1. Postaház építés. — Telje­sítve. 2. Rendőrőrs részére ház 2 szolgálati lakással. — Az idén készül el. 3. Törpevízmű építése. — Er­re visszatérünk. 4. Béke és Petőfi utca villa­mosítása. — összefügg az előb­bivel a megvalósítás feltétele. 5. Orvosi rendelőbe telefon. — Még van. 6. Monostori úti iskola villa­mosítása. Az idén történik meg. 7. Autóbuszváró. — A Dózsa Tsz adja a munkaerőt, a község az anyagot, ebben az évben. 8. Utcák fásítása. — Előzőleg dózerolni kell a talajt, utána meglesz. 9. TÜZÉP-telep létesítése. — Megtörtént. f) f . . " . (jÚÚUX&L ^MEGHÍVÓ^ Ficsor bácsi azok közé az emberek közé tartozott a vállalatnál, akik elvárják, hogy ró­luk névnapon, szüle­tésnapon, házassági év­fordulón s a különböző jubileumokon megem­lékezünk (s ez a meg­emlékezés látható s fogható módon is meg­nyilatkozzék). F&sor bácsi valósá­gos naptárat fektetett fel az osztály egyes dolgozóinak életében várható eseményekről s erre az osztály tehe­tősebb tagjait figyel­meztette is. Természe­tesen arról sem feled­kezett meg, hogy adott esetben burkolt formá­ban saját szerény sze­mélyére is felhívja a figyelmet. Ficsor bá­csinál nem volt kibújó, a bukszát ki kellett nyitni, mert ő megta­lálta a módját annak is, hogy a feledékeny természetűek időben észbe kapjanak. Tehát Ficsor bácsi volt az élő naptár, fi­gyelmét semmi sem ke­rülte el. S ha valaki mégis nemtörődöm lett volna a megemlékezés­meghallgattam ügyes- bajos dolgait. Néha tűkön ültem a sok munka miatt, de Fi­csor nem zavartatta magát. Azt mondta, ráér, mert nyugdíjban van. A napokban ismét felkeresett, de már az ajtóban közölte velem, hogy ezúttal rövid lesz. — Csak ezt hoztam neked — s ezzel díszes borítékban esküvői meghívót nyújtott át nekem. Az esküvői meghívó­ból megtudtam, hogy Ficsor Mancika és Sza­bó József f. hó 30-án kötnek házasságot a kerületi tanács házas­ságkötő termében. A boldogság csak úgy sugárzott Ficsor bácsi arcáról. Én is boldog voltam, hogy az ünnepi alkalomhoz Ficsor bácsinak gratu­lálhattam. Elkezdődött a beszélgetés. A szo­kásos frázisok (meny­nyire fog nekem hiá­nyozni ez a kislány; hiába, ez az élet rentd- je; így van ez az öre­gekkel, észre sem vesz- szük, hogy a fiatalok kiröppennek a házból stb. stb.) mind elhang­zottak... Ismét megráztam, a meghatott Ficsor bácsi kezét, s megígértem, ha egy lehetőség van, én is ott leszek a há­zasságkötő teremben. Ficsor bácsi azonban még ekkor sem gon­dolt a távozásra. Erez­tem, hogy valamit akar még mondani. Végül is kibökte: — Nem szólt még neked a Böröcz Pista, meg a Kovács And?... Arról, hogy a Ficsor bácsi lánya egy kis esküvői hozzájárulás­hoz jusson, mert tu­dod, én nyugdíjban va­gyok... Nem engedtem to­vább mondani. Diszk­réten elfordultam s egy százast csúsztattam Ficsor bácsi kezébe. Ö is diszkréten elfordult, mialatt egy könnyed mozdulattal zsebébe csúsztatta a pénzt, majd könnyekre fakad­va: halk köszönetét re- begve felállt. Elmenőben még meg­jegyezte: — Most hosszú ideír nem zavarlak. Remé­lem, hogy a kislányom­nak ez a házassága job­ban fog sikerülni, mint az előző kettő. Vég­eredményben három: a magyar igfizság... Sz, K. ben, az öreg bérszám­fejtő szemrehányó pil­lantásait hosszú ideig éreznie kellett. így hát inkább mindenki meg­adta magát sorsának, s minthogy az osztály­nak huszonhárom dol­gozója volt, alig akadt a naptárban olyan nap, amely Ficsor bácsi nap­tárában ne pirosbetűs­ként szerepelt volna. Amikor három évvel ezelőtt nyugdíjba ment, kissé fellélegzettünk. Akkor azt hittük, hogy meg fog szűnni Ficsor bácsi ünneplő kedve. Csalódottan tapasztal­tuk, hogy nem szűnt meg teljesen, mert Fi­csor bácsi a családi ünnepek előtt hazajáró lélekként s élő memen- tóként visszajárt az osztályra s kellő hang­súllyal felhívta a fi­gyelmet a csökkenőben levő kartársi szolidari­tásra, amit különösen akkor ápolt, amikor öt­száz forint erejéig a vállalathoz kisegítő munkára behívták. Ficsor bácsi — ma­gam sem tudom, miért — hozzám különösen vonzódott. Szívesen VISELŐ NI TUD 10. Borbély—fodrász-szolgálat biztosítása. — A kecskeméti ktsz két alkalommal küldte ki dolgozóit: az állami gazdaság­ban volt hely, a községben nincs: „kuncsaft” sem jelentke­zett. Kunszállásról továbbra is kijár a hölgyfodrász. 11. Húsbolt. — Ajánlatot adott a íöldszöv. Ebben az évben meglesz. 12. Tanyák rendebehozásához adjanak segítséget a tsz-ek. — Megindult. Ha az arányt néz­zük — számtanilag — egy har­mada valósult meg a kérések­nek. Egyharmaduk —, ha őszin­ték merünk lenni — egy kicsit már késik a valóra váltással — gondolunk ilyenekre, mint ata- lajszint-egyengetés az új utcák­ban az autóbuszváró —, melye­ket talán jobban lehetett volna szorítani, ha objektív nehézsé­gek voltak is. A kérések, tervek harmadik csoportjából legfájóbb a törpevízmű létesítésének el­maradása. — Ásott kutaink vannak — tájékoztat Csík elvtárs — a vi­zek azonban kóli bacilussal fer­tőzöttek. Éppen az előbb be­szélgettünk a titkári irodában arról, hogy az új iskolában le­vő kút vizében piros fonálszerű férgek vannak. Közel 100 gye­rek jár oda. Lavórból mosnak kezet, 5—6 tanuló egy vízből. Sarkadi Nagy Sándomé, a taní­tónő máshonnan hozza a vizet, ahol valamivel tisztább... Csak ígérgetést kaptunk ed­dig. Először a tervdokumentá­ció nem volt kész. Ha jól tudom most már ott van Miklósi elv­társ kezében a megyei tanácson. A múlt évben kellett volna megépülnie, de a kiskunhalasi vállalat kimentette magát, hogy nincs kapacitása. 750 ezer fo­rintunk van rá, elég kevés, de arra elég, hogy a gerincvezeték megépüljön. Míg ezt meg nem oldjuk, nem tudunk pénzt adni a villamosításra sem. Addig a már meglevő mélyfúrású kutat sem használhatjuk. Csík Antal elvtárs. a helybeli országgyűlési képviselő erélyes közbenjárására van most már szükség, hogy a község legfon­tosabb gondja, az egészséges vízellátás megvalósuljon. —n

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents