Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-08 / 57. szám

Ünnepi vallomás - hétköznapokról Szinte valamennyien régi is \ meröseink. Naponta találkozunk velük az utcán, a boltban, az üzemben, a szövetkezetben. Oly­kor néhány percet, órát együtt dőzünk, s úgy érezzük: ismer­jük minden gondolatukat, érzé­süket ... Valóban így van? A hétköznapi beszélgetések kiegészítéséül lejegyeztem ün­nepi vallomásukat, hogy még többet megtudjanak róluk. De szeretném, ha e vallomásokat nemcsak köszöntőként fogadnák ők és mindazok, akiket képvi­selnek. A szavak mögött rejlő hétköznapi tetteket- fogadják jelképes ajándékként az ünne­peitektől mindazok, akik ma I őszinte megbecsüléssel köszön­tötték őket... A mozgalmi munkás A tervek megváltoztak A LÁMPÁK fényében vakí­tóan szikrázott a hófehér szü­lészeti műtő, amikor felsírt, először adott életjelt a baba. A lecsillapult fájdalmak után megkönnyebbülten sóhajtott fel az édesanya: a nehezén már túl van. Mielőtt azonban tovább fűzhette vclna gondolatait ar­ról: hogyan lesz ezután, felrez- zentette az orvos hangja: — Türelem anyuka, lesz még egy baba... Erre nem számitolt. Végtére most már úgyis mindegy, csak essen túl rajta. Még örült is, hogy majd ketten együtt nőhet­nek fel... Hanem amikor a har­madik csöppség is „hirt” adott magáról — már komolyan meg­ijedt. — Három gyerek egyszerre! Te jó ég, mit kezdek velük? — ez volt az első gondolatom — meséli a két hónap előtti csa­ládi esemény lezajlásáról a Bácsalmáson született, kunbajai hármasikrek édesanyja. BIZONY meglepetés volt ez a javából! Hiszen a szülők még fiatal házasok, ezernyi megvaló­sításra váró tervvel, amibe á családgyarapítás előtt sok min­den szerepelt, többek között az egyszobás kis lakás bútorainak kiegészitése... Ezzel most várni kell néhány évet. De úgy lá­tom ők sem sajnálják. Hiszen csodálatos varázsa van ennek a ragyogó tisztára súrolt padló- jú, s két szép tágas ablakával napfényt csalogató szobácská- nak: Egy kiságyba, keresztbe fektetve három pólya, három szendergő kislánnyal: Hildával, Zsuzsival, Beatrixszal, akik al­vás közben már most is, öntudat­lanul is egymás kezéhez kap­nak... Mellettük, közelükben bé­kés harmóniába olvad össze a zöld színű modern konyhabútor — amit születésük előtt vettek — egy fél háló barna bútorda­rabjaival.„ Az édesanya. Futó Istvánná megindítóan kedves gyöngéd­séggel sürög, forog a kicsik kö­rül. Az állami gazdaság szor­galmas, fiatal szőlőmunkásából most kizárólagosan egy, de a legszebb hivatást teljesítő anyu­ka lett, aki egyszerre három apróság életéért, felneveléséért vállalt felelősséget, s ez any- nyira kitölti napjának minden percét, hogy még beszélgetés közben is restellkedve mente­getőzik, hogy csak minket ki­ttől hellyel, ő maga pedig to­vábbfolytatja a kicsik öltöz e- tését... AZT hiszem nemcsak a ma­gunk, de olvasóink nevében is szívből kívánhatjuk a fiatal anyukának, hogy minden fá­radságát és gyöngédségét a leg­nagyobb siker koronázza, vagyis egészségben cseperedjen fel há­rom kicsi lánya. E vek óta ismerem, de ma­gáról, gondjairól soha nem beszélt. Annál többet a vele együtt dolgozó, mozgalmat se­gítő 'társadalmi munkásokról. Legutóbbi találkozásunkkor is másokért emelt szót, s kért, lá­togassak el a jánoshalmi cigány­telepre, ahol éppen előző nap tette le a vizsgát elsősegély­nyújtási ismeretekből hat asz- szony és négy férfi... — Megérdemelnék a dicsére­tet, a bátorítást, írj róluk — kérlelt. Megfogadtam, hogy erre is sort kerítek, ha „cserébe” egy­szer önmagáról is mesél nekem Ráállt az „alkura”. Így tárult fe előttem egy gazdag asszonyi éle* utóbbi másfél évtizedének érde­kes, szép története; Dalogh Ferencné 1948-ba1 ** kapcsolódott be — társa­dalmi munkásként — a vörös­keresztes mozgalomba. Hárorr év múlva a Zala megyei Novár telepedtek le. Ctt a száztagú vöröskereszt-szervezet titkárává választották. E szervezet az 6 irányításával — országosan r az elsők között — kezdeményez­Balogh néni, a járás büszkesége juiatal üzem, fiatal mun- * kása Steigenvald Julika. Két évig veit ipari tanulója a Bajai Ruhaüzemnek, s amikor „felszabadult”, visszajött szü­lőfalujába, Bácsalmásra. Máso­dik éve dolgozik a Szegedi Ru­hagyár bácsalmási telepén, s itt a legjobb munkások között emlegetik. — Tervei, vágyai? — Nagyon szeretem a mun­kám, az üzemet, ahol nemcsak jó barátokat, de jó megélhe- tésti lehetőséget is találtam, 1300—1600 forintot keresek ha­vonta. És ez sem mellékes, mert özvegy, beteges édes­anyámról is én gondoskodom.. . Ez tehát már megvalósult ter­vem. Ami a jövőt illeti: ősz­szel szeretném tovább folytat­ni tanulmányaimat a ruhaipari technikum esti tagozatán, hog' később is megáll jam a helyem az üzemben^ M íg Julika özvegy édes­anyja megbízható táma­sza, a szalag másik végének egyik nyugtalanul berregő var­rógépénél dolgozó, tíz éve el- özvegyült Kovács Mihályné pe­dig három gyermekéé. A nagy­fia ipari tanuló, a két kislány általános iskolás. Főleg értük berreg megfeszített tempóban a varrógép — s nem hiába. Ko­vács néni szintén két éve dolgozik az üzemben — s kere­setéből nemcsak ennivalóra, ru­hára futotta, de még egy tv-ké- szülékre is, amire különösen büszke most a család ... . Ám, aki azt hiszi, hogy Ko­vács néni csak szűkebb család- iának él nagy-nagy felelősség­gel — az téved. A tizenegy ta­gú brigád — melynek ő a veze­tője — a szocialista címért versenyez, s e versengés lelke az üzemben kommunistává érett brigádvezető... Tűzről pattant fiatal me­nyecskének képzeltem, amikor a kiskunfélegyházi járás barom­fitenyésztési versenyének győz­tesed között az első helyen ta­lálkoztam a neve mellett nagy­szerű teljesítményével: Balogh Sándomé tavaly a ba­romfitenyésztési verseny során 465 májlibát nevelt fel, s hétkilós átlagsúlyban adta át őket a felvásárló szer­veknek. Ezenkívül még öt­ezer tojást értékesített. A háztáji baromfitenyésztésből nyert jövedelme: 73 855 fo­rint ... Rövidesen személyesen is megismerhettem a versenyt ér­tékelő járási tanácskozás szü­netében. Ekkor láttam, hogy nem fiatalasszony már... — de a fiatalságot bőségesen pótolja a szakértelem. — Édesanyám is szívesen, nagy hozzáértéssel nevelte az aprójószágot, így szinte észre­vétlenül tanultam el tőle. S PETŐFI NEPE ; Magyar Szocialista Munkáspárt ' Uács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel. \ Kiadja Bács megyei Lapkiadó Vállalat "lelős kiadó: Mezei István igazgatr Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanácsba? Szerkesztőségi telefonközpont 26-19. 25-16. Kiadóhivatal: <ecskemét. Szabadság tér l/a Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. 'tetési dii 1 hónapra 13 főt- cs-Kiskun megvet Nvomda v Kecskemét — Telefon: 11-85 < Indes: 85 865, l. higgye el nemcsak a verseny kedvéért neveltem — meséli — mert már tavalyelőtt is köze) itszáz libát tömtem, ötvenbc tyúkom van most is, ezenkívül egy hét múlva kikelnek az első ültetésű csibéim, ötvenet pedig még március elején hozok a kel­tetőből ... — A versenybe természete­sen az idén is benevezek, sőt három évre kötöttem szerződést. Egyelőre tizen­kétezer tojás eladását vál­laltam a három évre, és nem maradnak el a libák sem... Még beszélgetés közben sem fogy ki a tervekből, a számolás­ból. Emlékezés Ök már kiléptek a munkát naponta újrakezdők népes tábo­rától. Sok-sok és küzdelemmel terhes émléke és fel-felvillanó öröme van mögöttük. Megvaló­sult és megvalósulatlan tervek. Ezekről beszélgetnek, ezekre emlékeznek, ha maguk közt ma­radnak. Ám, ha hozzájuk for­dulunk: soha nem eresztenek el életünket gazdagító, okos, bölcs tanács nélkül... társadalmi munkás városi titká­ra, 1960 óta pedig a szervezet függetlenített járási vezetője. Eredetileg gyógyszerésznek ké­szült, de az egyetemet nem fe­jezhette be. Gyógyszerészsegéd­ként így is tizenkét évet töltött patikában, ahol még inkább ter­mészetévé vált, hogy erejéhez, tudásához mérten mindig segít­sen mások gondjain. M unkája, feladata a lehető legsokoldalúbb: a szűrő- vizsgálatok, a véradómozgalom, az egészségügyi felvilágosítás szervezésétől, irányításától egé­szen a családfelkutatásig terjed. S az, hogy jó néhány hete egy tizenhatéves állami gondozott fiú édesapját sikerült felkutat­nia, és hogy a második házas­ságban élő apa családja is be­fogadta a gyereket — még most is örömkönnyeket csal a sze­mébe. Irta: Eszik Éva Fényképezte: Pásztor Zoltán te és bonyolította le orvosi se­gítséggel az egész falu lakossá­gának tüdőszűrését. Azóta nem­csak a falubeliek gyógyultak ki e veszedelmes népbetegségből, de az ott épült szanatóriumban gyógyulást találnak az ország más vidékein felfedezett tbc-sek is. Ezeknek az éveknek az em­lékeit ő számára még egy Vö­röskereszt Kiváló Dolgozója jel­vény is őrzi, amit 1955-ben ka­pott. Közbejött családi, esemé­nyek miatt Nováról néhány év múlva elköltöztek, s 1958-ban telepedtek meg Kiskunhalason. Két éven át volt a Vöröskereszt KETTEN EGY ÜZEMIBŐL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents