Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-08 / 57. szám

& oldal 1964. március 8, vasárnap Hruscsov beszéde a februári plénum határozatainak végrehatásiról MOSZKVA; (TASZSZ) A szombati Pravda közli an­nak a beszámolónak teljes szö­vegét, amelyet Hruscsov mon­dott február 28-án a párt, a ta­nácsi és a mezőgazdasági vezető funkcionáriusok értekezletén. Beszédében Hruscsov hangoz­tatta, hogy a mezőgazdaság fej­lesztésére határozottabban kell felhasználni a dolgozók anyagi érdekeltségét. Biztosítanunk kell a munka jobb megfizetését azok számára, akik termelékenyeb­ben dolgoznak, akik kevesebb munka- és eszközráfordítással többet termelnek — mondotta. — Küzdeni kell az egyenlősdi ellen, a végzett munka alapján történő díjazás elvének betartá­sáért. A vezetés módszereiről szólva rámutatott: Vessünk véget an­nak a méltatlan gyakorlatnak, hogy a rosszul dolgozó vezetőket egyik helyről a másikra helyez­zük át. Ez nem helyes. Támasz­kodjunk jobban a fiatal dolgo­zókra. „Bízzanak a fiatal dol­gozókban, támogassák őket és ők biztos kézzel vezetik majd előre a gazdaságot” — jelentet­te ki. Hruscsov felszólította a hazai és a külföldi tudomány legjobb eredményeinek fokozott felhasz­nálására, majd élesen bírálta azokat a vezető szerveket, ame­lyek a kolhozok 1955-ben beve­zetett új tervezési rendszerével ellentétben vetési terveket kény­szerítenek rá a kolhozokra és elfojtják a kolhozparasztok kez­deményezését. A kolhozokra tartozik annak eldöntése, ho­gyan tudják minél jobban, ész­szerűbben kihasználni földjüket. Hruscsov ipari és közigazga­tási kérdésekről is szólt, majd a Központi Bizottság nevében meggyőződését fejezte ki, hogy a decemberi és a februári plé­num határozatainak teljesítésé­vel valóra válnak a párt által kitűzött feladatok. Tito és Ben Bella Nisben BELGRAD. (MTI) Ben Bella, az Algériai De­mokratikus Köztársaság elnöke, aki hivatalos látogatáson Ju­goszláviában tartózkodik, szom­baton Tito elnökkel együtt, or­szágjáró kőrútjának első állo­mására, Nisbe érkezett. Nisben az algériai elnök beszélgetést folytatott a városi tanács kép­viselőivel a vidék gazdasági és kulturális fejlődéséről, majd megtekintette ennek a nagy kelet-szerbiai gazdasági központ­nak az ipari létesítményeit. Nisből Tito és Ben Bella Szvetozárevóba utazik, majd pe­dig at algériai államfő folytatja útját Szarajevó felé. Pénteken megkezdődtek Tito és Ben Bella hivatalos tárgya­lásai. A megkezdett tárgyalások később Brioni szigetén folyta­tódnak. További megbeszélést tartott az Algériai Nemzeti Felszaba- dítási Front (FLN) küldöttsége és a JKSZ Központi Bizottsá­gának delegációja. A ciprusi ENSZ-akció Zsákutcában a leszerelési értekezlet Újabb lengyel békekezdeményezés A második „belgrádi« értekezlet előtt KARÁCSONY, vagyis két és fél hónap óta gyűlölködve áll szemben a Ciprus lakosságának egyhatodát képező török kisebbség, a többséggel, a görögökkel és a fel-fel ugató fegyverek bőven szedték áldozataikat. Még csütörtökön is bomba robbant Nicosiában, a fővárosban, és az északi vidékein életeket oltottak ki az egymásra lövöl­döző ciprusiak. Valójában nem a hosszú idő óta jó viszonyban élő két népcsoport tagjai állnak egymással szemben, hanem a függetlenségét nem­rég kivívott maroknyi nép és az angolszáz im­perialista körök. Ezek foggal-körömmel igyekez­nek tartani a szigeten levő NATO-támaszponto- kat, és az ország életében az 1960-ban zürichi és londoni ún. garanciális szerződések révén még megőrzött pozícióikat. Ezért küldtek az angolok nyakrafőre újabb nagy csapatkötelékeket oda és szították az ellentéteket a két népcsoport, vala­mint a Török- meg Görögország között. Támo­gatták ugyanis az ankarai kormány követelését a sziget kettéosztására. De a kis ciprusi nép példamutató szilárdság­gal és egységgel utasított vissza minden kísérle­tet, amely szuverenitását vagy területi épségét sértette. És a Szovjetunió félreérthetetlenül mel­léjük állt, és a Biztonsági Tanácsban a világ színe elé került a probléma. Ismét bebizonyosodott, hogy az ENSZ az éles nemzetközi viták megoldásának helyévé válhat, ha egyrészt kellő türelemmel keresik a kölcsö­nösen elfogadható megállapodásokat, másrészt pedig a kalandorpolitikára hajlóknak kemény következetességgel megvilágítják: ma már a bé­keszerető erők diktálnak és nem az agresszióra spekuláló monopóliumok. A Biztonsági Tanács­ban öt nem állandó tag kompromisszumos ja­vaslatot dolgozott ki, amelynek értelmében ENSZ-rendfenntartó erőket küldenek a szigetre három hónapra, a ciprusi, az angol, a görög és a török kormánnyal való fnegállapodás alapján. Közbevetőleg: e legutolsó betoldással csempész­ték be a garanciális szerződések érvényességét. A főparancsnokot az ENSZ-főtitkár nevezi ki és az neki tesz jelentést, s a költségeket az érde­kelt államok viselik. A javaslat nem felel ugyan mindenben meg a követelményeknek — pl. lényeges kérdésekben a főtitkárra ruházza a döntés jogát és így meg­kerüli a tanácsot —, de megakadályozza a Cip­rus ellen irányuló agressziót és megvédi a köz­társaság törvényes jogait, jobb megoldás híján tehát elfogadható kormánya számára. így a ja­vaslatot a Biztonsági Tanács szerdán egyhangú­lag megszavazta. Vereséget szenvedtek a NATO- kórök és az angolszász diplomácia, fontos új sza­kaszba lépett a ciprusi kérdés rendezése. Kije­lölték a keretet, amelyen belül a megoldás meg­található. A szigetország népe kétségtelenül meg­keresi a rendezés módját; A VILÄG e részén talán közelebb jutott a rendezéshez egy vitás kérdés, de a genfi tárgya­láson a nyugati hatalmak sorozatos elterelő mű­veletekkel visznek zsákutcába minden kísérletet, amely korunk főproblémáját a leszerelést kíván­ja rendezni. Ékre mutatott rá Gramiko külügy­miniszter a hét elején tett nyilatkozatában. Azt fejtegette, milyen erőfe­szítéseket tesz a szovjet kormány, s pl. a nyugati aggodalmak eloszlatá­sára előterjesztette indítványát az ún. „atomer- nyőre”, amelynek az a lényege, hogy a Szovjet­unió és az Egyesült Államok a leszerelés befe-' jezéséig megtarthatja bizonyos számú nagy ható­sugarú és egyéb rakétáit. Ezáltál elesik az a ki­fogás, hogy a leszerelés időszakában nem törté­nik gondoskodás az országok biztonságáról. A nyugati hatalmak mintfen eszközzel kitérnek a javaslat konkrét megtárgyalása elől — mutatott rá a szovjet államférfi — mint ahogy nem haj­landók alaposan megvitatni a váratlan támadá­sok elhárítását szolgáló intézkedéseket, atom- íegyvermentes övezetek létesítését, a fegyveres erők csökkentését, katonai költségvetések lefa­ragását vagy a béke megszilárdítását szolgáló egyéb indítványt. A leszerelés problémáját ki keil vinni a zsákutcából — hangsúlyozta befe­jezésül; MlG London és Washington oly makacsul ez ellen áskálódik, addig a Szovjetunión kívül más szocialista országok is erőfeszítéseket tesznek a békés együttélés elveinek győzelme érdekében. Ez a forrása a lengyel kormány csütörtökön nyilvánosságra hozott emlékiratának, amely köz­beeső lépésként a közép-európai atomfegyver­mentes övezet felé javasolja, hogy Lengyelor­szágban, Csehszlovákiában és a két német ál­lamban —, de persze más környező államokról is lehet szó — fagyasszák be a nukleáris fegy­vereket. Más szóval állapodjanak meg, hogy az érintett területeken nem gyártanak ilyen fegy­vereket, s nem szállítanak további tömegpusztító fegyvereket Európa e térségébe. A béke megőr­zésének gondolata hatja át a Varsóban kedden Kekkonen finn elnök és a lengyel vezetők kö­zött megindult tárgyalásokat is. hiszen mindkét ország el akarja tüntetni a népek életéből a fegyverekkel való zsarolást és a háborút. SZERDÁN hozta nyilvánosságra a ceyloni kül­ügyminisztérium a közleményt, hogy Tito és Nasszer elnökök, valamint Bandaranaike asszony ceyloni miniszterelnök megállapodtak: újabb csúcstalálkozóra hívják össze az el nem kötele­zett országokat. Ennek előkészítésére ülnek ösz- sze március 23-án ezeknek az országoknak a nagykövetei. Éppen a Biztonsági Tanács beveze­tőben említett határozata mutatja, milyen sokat tehetnek az el nem kötelezett országok a nem­zetközi feszültség enyhítésére. E készülő „máso­dik belgárdi értekezlet” — ugyanis először Bel- grádban találkoztak a tömbökön kívül álló or­szágok képviselői — fényében Ben Bella algériai és Tito jugoszláv elnök csütörtökön a jugoszláv fővárosban kezdődött tárgyalása túlnő a világ alapvető kérdéseit azonos módon megítélő két ország kapcsolatainak bővítésén, s átfogó nem­zetközi jelentőséget kap. Hiszen mindkét ország népének, s vezetőinek mélységes meggyőződése, hogy az el nem kötelezett országok második kon­ferenciája előmozdítja a világ békéjét, gyarapít­ja a békés együttélésért, és a gyarmati rendszer végső felszámolásáért síkraszálló erőket. EGY HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN Köszöntjük bolgár barátainkat! Hétfőn érkezik Magyarország­ra a szeretettel és érdeklődéssel várt bolgár párt- és kormány- küldöttség, amelyet Todor Zsiv- kov elvtárs, a Bolgár Kommu­nista Párt Központi Bizottságá­nak első titkára, a Bolgár Nép- köztársaság Minisztertanácsá­nak elnöke vezet. Öröm és meg­tiszteltetés számunkra, hogy kö­rünkben üdvözölhetjük a test­véri bolgár nép, a forradalmi múltú Bolgár Kommunista Párt kiemelkedő vezetőit. Látogatá­sukat nemcsak örvendetes ese­ménynek tekintjük, hanem ki­tűnő alkalomnak arra, hogy újabb magaslatokra emeljük a két ország együttműködését, ki­cseréljük tapasztalatainkat, számba vegyük közös tenniva­lóinkat az országaink szocialis­ta építése és a béke megvédése terén. Népeink történelme a közös harc számos tiszteletre méltó hagyományára tekinthet vissza. Meghajtjuk fejünket a százezer antifasiszta bolgár katona előtt, akik a szovjet hadsereg oldalán részt vettek hazánk felszabadí­tásában. S hajjár barátságunk a messzi múltban gyökerezik, a magyar és a bolgár nép vég­képpen csak a szocializmus út­ján talált egymásra. Felszaba­dult népeink immár 20 eszten­dős felhőtlen barátságának szik­laszilárd alapja, hogy azonos világnézetet vallunk, a közös je­len és jövő terveinek megva­lósításán dolgozunk, és össze­fogunk a béke megvédésére. A legutóbbi években szoro­sabbá váltak kereskedelmi kap­csolataink. Magyarország és Bulgária áruforgalma az elmúlt 5 esztendőben mintegy 70 szá­zalékkal emelkedett, s minden lehetőségünk megvan arra, hogy a jövőben még intenzívebben kereskedjünk. A szocialista múnkamegósztás, a kooperáció, és á gyártásszakósftás térhódí­tásával egyre több áruval se­gítjük egymás népgazdaságát. E vonatkozásban már számos jó példát sorolhatunk fel. Ma­gyarország dokumentációkkal, szakemberekkel, gépekkel és — nem utolsósorban — megrende­lésekkel segítette pl. a bolgár rádióipar kifejlesztését. Ezzel nemcsak magasabb fokra emel­kedett a szocialista munkameg­osztás, hanem újabb lehetősé­gek születtek a magyar ipar számára a nagy jövő előtt álló iparág, az elektronika kiépíté­sére. Hasonlókat mondhatunk kulturális és tudományos kap­csolatainkról is, amelyek kere­tében egyre több szakembert; művészt, együttest, kiállítást, filmet, stb. cserélünk. S nem fe­ledkezhetünk meg a testvéri ba­rátság ezernyi nagykövetéről, -a turistákról sem, akik a barát­ság szívekben gyökeredző szá­lait fonják a két ország köré. A magyar—bolgár barátság; együttműködés és szövetség azért nagy jelentőségű a béke szempontjából, mert mindkét ország egymás között, vagy más szocialista országokkal erősítik kapcsolataikat a szocialista tá­bor egységét és erejét gyarapít­ják, gyorsítják valamennyi szo­cialista ország fejlődését. A szo­cialista államok közössége pedig a világbéke legfontosabb táma­sza, a békés egymás mellett élés legkövetkezetesebb harco­sa. Így válik két szocializmust építő nép barátsága a történel­mi események befolyásolásának számottevő tényezőjévé. A szocialista építés, valamint a nemzetközi helyzet megítélé­sének kérdéseiben kialakult tel­jes nézetazonosságunk alapja a Magyar Szocialista Munkáspárt és a. Bolgár Kommunista Párt eszmei-politikai közössége. Mindkét párt internacionalista kötelességét következetesen tel­jesítve harcol a szocialista or­szágok összeforrottságának meg­szilárdításáért. Még sorolhatnánk tovább lu­péink, pártjaink és kormányaink közötti igaz barátságunk té­nyeit. Reméljük, hogy kedves bolgár vendégeink érezni fog­ják a feléjük áradó forró ba­ráti érzéseket. Olyan ország né­pét köszöntjük ezzel, amely le­rázva az osztályelnyomás bilin­cseit, sikeresen építi szocialis­ta hazáját: Mély rokonszenvvel követjük Bulgária fejlődését, és a bolgár nép nagy eredményeit a magunkénak érezzük. Mindezt személyesen is tapasztalni fog­ják drága barátaink. A két or­szág vezetői közötti tárgyalá­sok megerősítik majd az elvek és célok teljes azonosságát és újabb távlatokat tárnak együtt­működésünk elé. Kívánjuk, hogy kedves vendégeink nagyon jól érezzék, magukat vendégsze­rető magyar népünk körében. Todor Zsivkov életrajza Todor Zsivkov, a Bolgár Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának első titkára, a Bolgár Minisztertanács elnöke 1911 szeptember 7-én született a szó­fiai járás Pra- vec nevű köz­ségében, sze­gényparaszt családból. Ifjú korában egy szófiai ál­lami nyomdá­ban dolgozott, s munkája mel­leit elvégezte a képzőművészeti szakiskolát, majd a gimná­ziumot. 1928- ban belépett a Bolgár Kom­munista Ifjú­sági Szövetség­be. 1932-ben az illegális kommunista párt tagja lett, ahol hamarosan felelős pártmunkára jelölték. 1934-től 1911-ig Szófia több kerületi párt- bizottságának volt a vezetője. Miután a hitlerista hadsereg megszállta Bulgáriát és meg­támadta a Szovjetuniót, Todor Zsivkov minden erejével azon dolgozott, hogy megszervezze a bolgár nép harcát a hitleri meg­szállók és bolgár kiszolgálóik ellen. Mint a Bolgár Kommu­nista Párt szófiai körzeti bizott­ságának tagja, 1943?ban a párt megbízásából a potevgrádi já­rásban szervezte és irányította a partizánmozgalmat. 1944 szep­temberében partizánegységeket és katonai csoportokat vezetett a fővárosban és környékén. Szeptember ?- ról 9-re virra­dó éjszaka ezek az egységek biztosították a fegyveres anti­fasiszta népfel­kelés győzel­mét. Az ország fel- szabadulása után Todor Zsivkov felelős párt- és állami tisztségeket töl­tött be. 1945- ben a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának póttagja, 1948-ban pedig a Köz­ponti Bizottság tagja lelt. 1948- tól 1919-ig a Bolgár Kommunis­ta Párt szófiai bizottságának első titkáraként, a hazafias arcvonal városi bizottsága és a városi tanács elnökeként tevékenyke­dett. 1950-ben a BKP Politikai Bizottságának póttagjává és a KB titkárává, 1951-ben a Poli­tikai Bizottság tagjává válasz­tották. 1954-től a BKP Központi Bizottságának első titkára, 1962 november 19-én a nem­zetgyűlés a Bolgár Miniszterta­nács elnökévé választotta. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents