Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-08 / 57. szám
1964. március 8, vasárnap 3. oldal HO I Induljunk ki abból, hogyan tudja eltölteni hét végi pihenőjét például Kecskemét vagy Kiskunfélegyháza sok-sok ezer olyan dolgozója, akit nem elégít ki a poharazás, szolid kártyázás, az évről évre mégis csak unalmassá váló sétálással töltött nyári szombat vagy vasárnap délután? A film és tv fejlesztette fantáziájú modern embert vonzza a mozgás, a társas kirándulás, a természetjárás — a kulturáltabb pihenés. Ehhez viszont megfelelő szép és változatos környezet, erdő, víz is szükséges. Mit tud ebből pótolni, mondjuk a kecskeméti M ükért? Édeskeveset. Egyenesen vétek volna, ha a természet olyan kiváló adottságokkal bővelkedő sarkát, mint Lakitelek-Tőserdő, nem fejlesztenénk nívós, korszerűen rendezett üdülőteleppé. A természet két kézzel nyújt fa itt kincseit, csak nyúlnunk kell érte. A vidéket nem kell különösen bemutatni. Hírét szétvitték már, akik az évenként hagyományosan megrendezett majálison részt vettek. Ezren, másfél ezren egy-egy alkalommal minden évben. De miért ne lehetne ezt állandósítani minden szombat-vasárnapra? ösfák, izgalmasan fordulatos terep, romantikus víz, süppedő föveny, virágok, árnyas utak, napfényes tisztásak — mindmind a pihenő emberek, fiatalok vidám seregét várják. Pár percre meghívjuk az Olvasót Bozóti István, a Kecskeméti Járási Tanács V. B. elnök- helyettesének szobájába, ahol ő és Rajeezki Károly építési és közlekedési csoportvezető teríti most elénk a tőserdei üdülő- terület részletes rendezési tervét. A szürkéslila tervrajzon, a szintvonalak, utak, fák, a folyó, s a megyehatárt jelző vonal ismert térképmotívumai között mindjárt szemünkbe tűnik a mintegy 55 holdnyi területen ívben végighúzódó parcellák sora. 60—60 négyszögölnyi szalagocskák ezek, melyekre — az OTP-n keresztül történő értékesítés után — 6x6-os alapterületű víkendházakat építenek leendő tulajdonosaik. Vannak területek közintézmények számára is — hasonló célra. Ahol a víkendházak lánca megszakad, hatalmas épületeket sejtető alaprajzok sötétednek. Mellettük olvashatjuk: Szálló. Étterem. SZGT-üdülő. Emitt camping céljára alkalmas terület, amott a hatalmas úttörőtáboré. Külön érdekesség a „Tábortűz”-nek nevezett, kisebb stadionnak megfelelő mélyebb terület, amely kitűnő lesz érdekes, demonstratív rendezvényekre. A sportok kedr^poposdUSHEEum A „harmadik99 sem örül „Ha ketten civakodnak a harmadik örül.” — tartja a latin közmondás. Ez azonban nem mindig van így. Ha például két üzem közös feladaton dolgozik, de nem érti meg egymást, nem hangolja össze termelését, akkor súlyos veszteség érheti a „harmadikat”, jelen esetben a mezőgazdaságot is. Az ÉM Fémmunkás Épületlakatos és Tömegcikkipari Vállalat Kecskeméti Vasszerkezeti Gyáregysége 1712 hollandi ágy gyártását vállalta tavaly az AGROTRÖSZT-tel kötött szerződésben. A megállapodás szerint 1632 hollandi ágyat 1964. január 31-ig, a hátralévő 80 darabot pedig február 15-ig kellett volna leszállítani. Ezer hollandi ágy elkészült. A többire azonban eddig hiába vártak, azok a közös gazdaságok, amelyek ezen a tavaszon már primőr zöldséget akartak termelni a megrendelt melegágyak segítségével. Mielőtt megvizsgálnánk miért késett a termelés, el kell mondanunk a következőket: Ez év január elsejétől a Kiskunhalasi Búcsúzik az öreg halász Amikor parolázik velem. a kezem mintha satuba fogták volna. Akár a tölgy: erős, tömött ember Gozsovics János, a bajai Üj Élet Halászati Termelőszövetkezet egyik nyugdíjasa. Fél órája még a zárszámadó közgyűlés elnöki beszámolóját hallgatta, s élénk tekintetű szemével, kötélinű nyakán nyugvó fejével időnként bólintott egyet a nyilvánosságra hozott eredményekre. Arra, hogy a halászok fel nem osztható közös vagyonának értéke több mint öt millió, az egy főre eső jövedelem pedig 20 ezer 200 fonni. Pontosan ezerrel haladja meg a tavalyit. Ebben nemcsak társainak a szorgalma van, hanem az övé is. Mert — a szívbántalmai miatt 56 éves fővei — hiába küldték esztendeje nyugdíjba, 134 egységnyi munkát végzett, több mázsa halat zsákmányul ejtett ő is. Arcán még ott a meg- hatódottság pírja, amely a közgyűlés befejez» részében festődött oda, amikor a Bács-Kiskun, Tolna, Baranya megyei halásztársak, s a Körös vidéki vendégek zúgó tapsának közepette átvette az elnöktől a földművelésügyi miniszter elismerő oklevelét és az ezzel járó pénzjutalmat. Méltósággal ül a széken, s emlékezik életéről, szerelméről: a Dunáról. Uradalmi cselédként kezdte, szolgált Albrecht főherceg s az érsek birtokán, de letöltve katonaidejét, 24 éves fővel „eljegyezte” magát a folyammal. Nem mondja, de tudom- így lázadt fel a cselédsors ellen, menekült el tőle, hogy független életet élhessen. Hogy a természet legyen csak az, amivel nap nap után megvívja harcát a betevő falatért. Persze, nem volt menekvése így sem. Először — kicsiben, 15—20 varsával — mint árendás halászgatott; Dávodon lakott (ott van a háza most is), s a klágyi Du- na-ágban bérelte a vizet a partvonal különböző részeinek hol ettől, hot attól a tulajdonosától. Majd feles halászként kajtatta a folyam mélyét. Más bérelte a vizet, s ő a zsákmány feléért halászhatott. Tehát- így is, úgy is kizsákmányolták őt is. — Sorsom azóta változott meg, amióta szövetkezeti halász vagyok — mondja. — Én már negyvenötben beléptem a nagybaracskai szövetkezetbe. Két éve egyesültünk a babaiakkal... Nekünk most nagyon jó. Amióta Bajához tartozunk, legalább hat-hétezer forintot kaptam úgy, hogy nem is számítottam rá. Nagyon jó érzés, hogy megbecsülik most a munkásembert, íme, ez a mai miniszteri oklevél, meg a jutalom is ... Meg aztán azért is jobb most a halászélet, mert műanyagból kötjük a varsákat, nem mint azelőtt, kenderfonálból, amit minden másnap szárogatni kellett. És motorossal járjuk a vizet ... Lassú áradással hömpölyög emlékezésének folyama. S kiemeli belőle, hogy szerénységgel elém tegye azokat az élményeket, amelyek számára a legértékesebbek: — Nagyon kiváló halász sohasem voltam, de mindig az elsők között végeztem. Az első három között... Legnehezebb halászatom? Többször volt ilyen. Amikor éjszkánként fogtuk a halat. De csak a rezéti szakaszon. Olyan sötétben dolgoztunk, hogy csak akkor láttuk egymást, amikor villámlott. Életem legszebb halászata? ötvenháromban Csóka Ferenccel és Szántó Istvánnal két hét alatt annyi halat fogtunk, hogy fejenként 13 ezer forintot kaptunk érte. Ilyen téli alkalommal. Ott nem volt befagyva a Duna ... Mondaná még, de hívják már a zárszámadó közgyűlés bankettjára. S miközben satuba fogja ismét a tenyerem, búcsúzóul jókívánságaimat akarom neki tolmácsolni a nyugdíjban eltöltött nyugodalmas élethez. Ám megelőz: — Alig várom, hogy vízre menjünk megint. Mert természetesen, halászni fogok az idén is. Tarján István Tömegcikkipari üzem önálló egységként dolgozik. Tavaly azonban még a kecskeméti gyáregység telephelye volt. A szerződésben vállalt munkából a halasiakra ezer — Komplett — hollandi ágy elkéizícé.-e jutott. Ezenkívül a további 712 hollandi ágy betonaikatrészeit is Kiskunhalason Kellett volna előállítani, miután itt rendezkedtek be panelgyártásra. Már évközben kiderült, hogy a halasiak nem képesek eleget tenni feladatuknak, az új gyártmány előállítására nincs kellőképpen felkészülve a lelep. Kevés volt a belső szállítóeszköz, nem volt megfelelő számú szakember és akadozott az anyagellátás is. Ennek ellenére a hideg beálltáig úgy ahogy ment a termelés. Akkor azonban Debizonyo- nodott, hogy a betonpanelek gyártása — úgynevezett gőzölési eljárással — nyitott helyiségben szinte megoldhalalan. Ha ezek után valaki azt hiszi, hogy 1964-ben erejét megfeszítve igyekszik behozni a hátrányt mindkét gyáregység, akkor téved. A legutóbbi közös megbeszélésen a Kecskemétiek vállalták ugyan, hogy március 31-ig törlesztik tartozásukat, azaz előállítják a 712 hollandi ágy vasszerkezetét. A halasi üzem azonban még nem közölte mikorra készíti el a szükséges betonelemeket. Talán így gondolkoznak az üzem vezetői: — A mtgalapo- zatlan szerződést nem mi kötöttük tavaly. Amit tudtunk, megtettünk, de most már elsősorban ez évi gyártási tervünk teljesítésén fáradozunk. Ez a munka azonban lem tűr halasztást. Mezőgazdaságunknak szüksége van a hollandi ágyakra, hiszen idei bevételi tervük elkészítésénél már t bennük termelendő zöldségfélékre is számítottak a közös gazdaságok. Az új évet tiszta lappal kell kezdeni mindkét üzemnek. Elsősorban kötelességük a múlt évi adósság törlesztése. Úgy tűnik, nem tudnak megegyezni egymássá. Éppen ezért közös gazdáj#< — az ÉM Fémmunkás és1'Tömegcikkipari V állalat vezérigazgatóságának azonnali és határozott Közbelépésére van szükség. „ velői több helyen is jól érezhetik magukat. A horgászok „honfoglalása” már eddig is megtörtént. Az 1962 decemberében elkészült szép terv elindult a megvalósulás útján. A Kecskeméti Járási Tanács V. B. ez év jaTőserdő nuár 31-én foglalkozott a tervvel, s a megvitatás alapján ösz- szeállított fejlesztési programot beterjesztette a megyei tanács vb elé. Az igen reálisan összeállított intézkedési terv ütemezése szerint ebben az évbén a tereprendezés és parcellázás — ezekkel egy időben az utak kialakítása történik meg, továbbá megépítik az új hidat a Tiszán A munkák indulásához 400 ezer forint költséget kér a járási tanács vb a megyei tanács vb-től. Ezt minden bizonnyal megkapja, hiszen elsősorban a megyei és járási-városi vezetők tették szívügyükké a tőserdei fejlesztést eddig is. Minthogy a megye egész északi részének, s főként Kecskemét és Kiskunfélegyháza lakosságának zömét a nagy ipari és mező- gazdasági centrumok adják, kézenfekvő, hogy ezek vezetői is lelkes támogatói lesznek a terv végrehajtásának. A megye, járás, város, s az üzemek, intézmények, gazdaságok képviselői éppen ezért jönnek össze májusban Tőserdőben, hogy a helyszín közvetlen tanulmány órása mellett a konkrét segítség, összedolgozás lehetőségeit megbeszéljék. Addig is születhet még számtalan ötlet, javaslat a végrehajtás operatív, gyorsabb módszereire. Mert szinte nincs olyan szerv, intézmény, gazdasági egység, amely ne tudna közreműködni az idegenforgalmi szempontból is nagy jelentőségű fejlesztésben. A Közúti Igazgatóság máris ígéretet tett, hogy 1964—1965-re előre hozza az érintett utak korszerűsítését, korrekcióját. Segíthet a MÁV a vasúti megállóhely bővítésével, filléres járatokkal, az AKÖV autóbuszok indításával. Kitűnő alkalom a SZOT részére, hogy egy igen vonzó természeti környezetben építtethet szállót, majd később beutalásos, 300 főt befogadó üdülőt. A terv egyszerű, reális, jól ütemezett. Biztosra vesszük, hogy a társadalom összefogásával még szebb lesz a megvalósulás. Tóth István yíüés után hamvas gyümölcsöt, sikereinket és eredményeinket. G yümölcsöt.. Nyers Rezső, a párt Központi Bizottságának titkára, megyénk ország- gyűlési képviselője hasonlította gyümölcsfához a népfrontot felszólalásában, melyet elültettünk, az gyökeret eresztett és most azért kell szorgoskodnunk közösen, hogy szép és gazdag termést hozzon a megye, s az egész ország népének örömére. S ez a hasonlat visszhangra talált, mások is átvették, mint a párt egyik vezetőjének találó mondását, amely nagyon, jól kifejezi azt is, hogy az MSZMP népfrontpolitikája nem alkalmi jelszó, s „taktikai” formula, hanem igaz és őszinte megfogalmazása a széles osztályszövetségnek, a népi, nemzeti egységnek — amelynek keretében a szocializmus teljes felépítésére vállalkoztunk. Megírtuk már, s elmondtuk számtalanszor azokat az eredményeket, melyeket a helyi népfrontbizottságok elértek saját községükben, járásukban a falu szépítésében, útai, járdái építésében, a műveltség terjesztésében, s itt is sok szó esett ezekről. A hangsúly mégsem a számokon, a látványos és mutatós felsoroláson volt, sőt többen mondták: nem ez a lényeg. Előretekintés uralta a tanácskozás hangulatát, s az a tudat, hogy a népfront feladatköre — az egész társadalom előtt álló gazgazdasági és kulturális feladatokkal együtt — tovább növekszik a jövőben, s ennek a várakozásnak jó volna úgy megfelelni, ahogyan eddig, vagy annál is jobban... „Él és fejlődik a népfrontmozgalom, s tovább kell fejlődnie. Üj erőkkel frissültek fel soraink a választások alkalmával. Hozzáértő szakemberekkel, segíteni kész értelmiségiekkel, önzetlen társadalmi munkásokkal...” — mondta Ballai István, a bajai járás egyik küldötte. Üj erők... Sokan vannak, akik eddig távol tartatták magukat a közélettől, a „portájukon” kívül eső dolgoktól —, de ma már látják: egyéni életük javulása, szebbé tétele nem választható el a nagy egésztől, a falu. a megye, az ország fejlődésétől. S a békétől, melyért az ilyen apró tettekkel is naponta küzdünk, munkálkodunk. C amelynek szervezője, te- '■'vékeny munkása, jó hírvivője lesz — a többi népfront- aktivistával együtt — valameny- nyi küldött, aki most hazatért lakóhelyére a megyei tanácsko- zásróL F. Tóth Pál A küldőiig H azatértek a küldöttek a megye különböző községeibe, városaiba, a távoli szállásokra, településekre, hogy elvigyék a hírt a közös találkozóról, tanácskozásról, a Hazafias Népfront III. kongresszusára készülő aktivisták, bizottsági és elnökségi tagok négy esztendei munkáját összegező beszámolójáról. Mindig van valami ünnepélyesség abban, ha megyei fórumon találkozhatnak a közösség ügyéért és javára munkálkodó emberek. Vannak ennek patinás, régi hagyományai is, hiszen az elmúlt közel húsz esztendő adott rá alkalmat nem- egyszér. Más kérdés, hogy a találkozók hangulata, atmoszférája nem mindig volt egészen egyértelmű, Akadtak köztük olyanok is, amikor valami visz- szafogottság, indokolatlannak érzett feszültség érződött a levegőben, s akkor nem mindig tudtak rá magyarázatot adni a jelenlevők. Hosszabb időnek kellett eltelnie, hogy tisztuló fővel, soksok „halászitól” — munkamódszerbeli sallangoktól és formaságoktól, bizalmatlanságtól és gyanakvástól is — megszabadulva azt vehessük észre: változik a közös tanácskozások hangulata is. Egyszerűbb, kötetlenebb, kevésbé feszélyezett — nem helyesen mondtam: egyáltalán nem feszélyezett — a légkör. Senkinek sem jut eszébe például, hogy „vastapsot” nyisson a belépő országos vezetőknek, de ha azok meleg szívvel és közvetlenül, sokszor tréfás fordulatokkal fűszerezve felszólalnak, őszinte rokonszenwel és lelkesen verődnek össze a tenyerek. Nincs válaszfal vezetők és . vezetettek között, a gondok és örömek is közösek, s legfeljebb a részlétek feltárása, a távlatok felvázolása, az elvi kivetítés horizontjaiban mások a vitában , résztvevők szavai, de a hevületben — tanúim lehet az a sok száz küldött, aki ott volt a megyei népfrontértekezleten — nem lehet ma már különbséget vonni a drágszéli tsz-vezető, a bajai járás népfrontbizottságának elnöke vagy a fővárosból érkezett, széles látókörű vezetőember felszólalása között. Valameny- nyiük szavaiból a megye, az ország dolgai iránti felelősség csendül ki, s az a remény és őszinte kívánság: csak ilyen töretlenül haladjunk tovább is előre életünk útjain, ne legyenek soha többé kitérők és visszakozások, s munkálkodjunk a társadalom egységének kialakításán türelmesen és állandóan — mert ez hozza a jó termést, a
