Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-19 / 66. szám
2. oldal 1964. március 19. csütörtök Hatmillió francia dolgozó sztrájkja Folytatódnak az erőfeszítések a panamai feszültség enyhítéséért Ciprusi helyzetkép Anglia és a ,,nukleáris függetlenség99 EGÉSZ Franciaországra kiterjedt a közművek és az állami intézmények dolgozóinak sztrájkmozgalma. A vasúti forgalom szerdán 24 órára teljesen leállt. A hírek szerint a francia fővárosban is megszűnt a közlekedés. Szünetelt az autóbuszforgalom, leállt a földalatti vasút és súlyos zavarok keletkeztek a villany- és a gázszolgáltatásban. A figyelmeztető sztrájknak egyéb kihatásai is voltak, megbénult a munka több magánipari üzemben is, mivel a dolgozók egy része nem tudott eljutni munkahelyére. Ugyanennél az oknál fogva szünetelt a tanítás az iskolákban is, megbénult a postai forgalom és akadozott a munka a légi közlekedésben. A csaknem általánosnak mondható sztrájk részvevőinek számát 5—6 millióra becsülik. Mint ismeretes, a sztrájknak az a célja, hogy ígéreteik betartására kényszerítsék a francia közalkalmazottak a kormányt. A degaulleista rezsim ugyanis az elmúlt év őszéről ez év tavaszára halasztotta az áremelkedések miatt esedékes bérrendezést, most pedig ismét elutasította a dolgozók követeléseit. A PANAMAI—AMERIKAI viszály tisztázására alakult AÁSZ-bizottság, mint ismeretes, vasárnap bejelentette, hogy fáradozásai sikerrel jártak. Panama és az Egyesült Államok a legrövidebb időn belül helyreállítja diplomáciai kapcsolatait. Ezt a bejelentést azonban később hivatalos amerikai kormánykörök megcáfolták, s ilyen módon kétségessé vált, hogy a panamai— amerikai viszony már a közeljövőben rendeződik. Chiari panamai elnök szóvivője Közölte, hogy az AÁSZ bejelentése helytálló volt, de a bejelentésnek az amerikaiak nyilván más értelmet tulajdonítottak. A panamai kormány ugyanis hajlandó teljesíteni a bejelentésben foglalt megállapodást, ha az Egyesült Államok kormánya is eleget tesz neki. A vizsgáló bizottság tehát az amerikai cáfolat után ismét hozzálátott a közvetítéshez. A hírek szerint mindent elkövetnek az Egyesült Államok meggyőzésére. Rá akarják venni az amerikai kormányt a már bejelentett megállapodás jóváhagyására. De minderre vajmi kevés még a remény. CIPRUS ENSZ-KÜLDÖTTE levelet intézett a Biztonsági Tanács elnökéhez, melyben a tanács EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN határozatainak megsértésével vádolja Inönü török miniszterelnököt. A levél idézi a török kor- mény részéről elhangzott fenyegetéseket és utal a török hadsereg és a haditengerészet provokációs tevékenységére. Kommentárok rámutatnak, hogy a török akciókra olyan időpontban kerül sor, amikor a szigeten teljes a nyugalom. Ezeknek tehát nem lehet más a céljuk, mint nyugtalanság felkeltése a szélsőséges török elemek körében, s olyan légkör kialakítása, melyben lehetetlenné válik az ENSZ rendfenntartó erők munkája. Ezt a feltételezést támasztja alá az az újabb török kijelentés, hogy Törökország minden rendelkezésre álló eszközzel meg fogja védeni a ciprusi török lakosságot, ha az ENSZ-erők nem tudják betölteni feladatukat. U Thant ENSZ-fő- titkár szerint egyébként az ENSZ-erők megalakulása a legjobb úton halad. A tényleges működésbe lépés időpontját a főtitkár közli majd a Biztonsági Tanáccsal. E pillanattól kell számítani azt a három hónapot, mely a ciprusi szolgálati időt jelenti. A ciprusi kormány közleményt adott ki, melyben üdvözli a szigetre érkező ENSZ-erőket. RÁCÁFOLTÁK A BRIT miniszterelnökre a „nukleáris függetlenség” kérdésében. Az angol admiralitás első lordja ugyanis a Lordok Házá näk „védelmi vitájában” azit a meglepő kijelentést tette, hogy a konzervatív kormány nem tartja elképzelhetetlennek, hogy elérkezik majd az az idő, amikor Nagy-Britannia nukleáris fegyvereit visszavonhatatlanul átadja a nyugati szövetség közös atomarzenáljába. A kijelentés nagy vihart keltett, mivel a kormány most először mondotta ki nyíltan, hogy hajlandó feladni Anglia sokat emlegetett „nukleáris függetlenségét Mint ismeretes, Douglas Home miniszterelnök ezt a bizonyos függetlenséget állította annak idején korteshadjárata középpontjába. A szerdai angol lapok fő helyen közük a vita részleteit és egybehangzóan megállapítják, hogy bár a felszólaló első lord hangoztatta, hogy egyelőre nem mondanak le nukleáris fegyverzetük nemzeti ellenőrzéséről, mégis ez a körülmény aláássa a mi niszterelnöknek legutóbb tett kijelentéseit az angol nukleáris önállóságról. A dán kormány válasza Hruscsov újévi üzenetére Krag dán miniszterelnök válaszolt Nyikita Hruscsov szovjet kormányfő 1963. december 31-i üzenetére. A miniszterelnök hangsúlyozza, hogy a dán kormány igen nagy jelentőséget tulajdonít a béke szakadatlan erősítésének és a nemzetközi viták békés eszközökkel történő megoldásának. A dán kormány — hangzik Krag levele — éppen ezért egyetért a szovjet kormánnyal abban, hogy a területi viták megoldásánál el kell kerülni a békebontást és az erőszak alkalmazását. A dán miniszterelnök hangsúlyozta, hogy az általános béke érdekében szüntessék be a fegyverkezési hajszát, s helyette tegyenek konkrét lépéseket a leszerelés és a feszültség enyhítésére. Gromiko Stockholmban STOCKHOLM. (TASZSZ) Andrej Gromiko szovjet kül ügyminiszter kedden délelőtt látogatást tett T. Nilsson svéd külügyminiszternél. A külügyminisztérium épületében megbeszélésre került sor Gromiko és Nilsson között a nemzetközi helyzet és a szovjet—svéd kapcsolatok problémáiról. A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács szerdán ülést tartott. Jóváhagyólag tudomásul vette a bolgár párt- és kormányküldöttséggel folytatott tárgyalásokról, valamint a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa Végrehajtó Bizottságának 11. ülésszakáról elhangzott beszámolókat. Az Országos Tervhivatal elnöke az 1963. évi népgazdasági terv teljesítéséről, a munkaügyi miniszter a tavalyi bér- és munkaügyi gazdálkodásról tett jelentést. A Minisztertanács a jelentéseket megvitatta és elfogadta. Az építésügyi miniszter előterjesztette az építőipar munkájáról szóló határozat végrehajtására irányuló intézkedések tervét. A kormány a tervezetet megtárgyalta és elfogadta. A nehézipari miniszter — mint a Lipcsei Vásáron részt vett kormánydelegáció vezetője — jelentést tett a küldöttség tapasztalatairól. A Minisztertanács a beszámolót tudomásul vette, majd napi ügyeket tárgyalt. (MTI) ZJdvözletváltás szovjet es bolgár vezetők között MCS/KVA. (TAS2SZ) Nyikita Hruscsov és Leonyid Brezsnyev meleg hangú üdvözletét intézett a bolgár néphez a két ország közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötésének 16. évfordulója alkalmából. A marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionalizmus elvein alapuló szerződés a népeink közötti sok évszázados barátságot testesíti meg, teljes mértékben megfelel mindkét állam létfontosságú érdekeinek. Az egyezmény hozzájárul a Szovjetunió és a Bolgár Nép- köztársaság közötti sokrétű együttműködés kiszélesítéséhez és elmélyítéséhez, a szocializmus és a kommunizmus sikeres építéséhez, a szocialista országok egységének és összeforrottságá- nak megszilárdításához — hangoztatja a Todor Zsivkovhoz és Dimitr Ganevhez intézett üdvözlet. A Bolgár Népköztársaság vezetői az évforduló alkalmából ugyancsak üdvözölték a Szovjetunió népét. De Gaulle nrjexikói látogatása aggasztja Angliát Az angol közvélemény mind Púgyobb érdeklődést tanúsít de Gaulle mexikói útja iránt. Londonban ugyanis egyre inkább úgy vélik, hogy a francia—amerikai viszony kiéleződése többet árthat a NATG-nak, mint amennyit használhat Angliának Ezenkívül az angol kereskedelem ideges: attól fél, hogy az értékes latin-amerikai exportlehetőségeket de Gaulle teljesén Franciaország számára sajátíthatja ki. Ezért nem lehet meglepő, hogy a konzervatív vezető körökhöz közel álló Yorkshire Post aggódik. „Nagyon sok súlyos veszedelem rejlik de Gaulle mexikói útjában — írja a lap. A nyugati szövetségesek közötti kereskedelmi háború és a politikai súrlódás kilátásai nyilván cseppet sem aggasztják a francia elnököt.” Tito zárszava a IKSZ Központ! Bizoitsáyának 6. o'énumán A jugoszláv lapok szerdán nyilvánosságra hozták Titónak, a JKSZ főtitkárának a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága 6. plénumán elmondott záróbeszédét. Fekete nap Húsz évvel ezelőtt szállták meg Hitler fasiszta csapatai nyíltan és leplezetlenül Magyar- országot, amely pedig addig is készséges szövetségesük volt a szovjetellenes rablóháborúban. Ezzel a maradék függetlenség Is elveszett. Hazánk végképpen a Harmadik Birodalom csizmája alá került. Nemzeti intézményeink sorra megsemmisültek, a demokratikus erők ellen még az addiginál is kegyetlenebb üldözés kezdődött. És ami ezzel jár: A fiatalságot most már csaknem teljes egészében a frontra küldték, az ország javait gondolkodás nélkül a fasiszták háborújának szolgálatába állították. Szörnyű fenyegetés rémítette az országot: úgy látszott, hogy a biztos bukás felé száguldó Hitler-fasizmussal együtt pusztul el a kis Magyar- ország is, úgy tűnt, a döntő csapásokat ezek után a magyarországi hadszíntéren méri a szovjet hadsereg ellenségeire, s ez népünk, javaink teljes megsemmisülésével jár majd. Joggal sorolja tehát a történelem 1944. március 19-ét a magyar múlt legfeketébb, leggyászosabb eseményei közé. A főbűnösök, Horthy és Kál- lay Miklós később emigrációban összetákolt emlékirataikban arra hivatkoztak: A Hitler-fasiz- mus ereje oly nagy volt abban az időben, hogy a vele való szembeszegülés nem volt lehetséges. De a valóság éppen a fordítottja. A szovjet hadsereg a megvert ellenség üldözése során akkor már elérte a Kovel— Brod—Bucsacs—Kolomea-vona- lat. Tehát a Kárpátok külső lejtőin verte a fasisztákat. — A német hadvezetőségnek a Kár- párt-vonal volt az utolsó természetes védővonala. Saját, nagyon is megroppant erejében már nem bízhatott annyira, a magas hegyláncban reménykedett tehát. Ha a magyar kormány akkor kiugrik, lefegyverzi az itt levő kis német sereget, a szovjet hadsereg könnyen átkelhet a Kárpátok vonalán. Ez volt, ami a magyar nagybirtokosok és nagytőkések kormányzóját és kormányát a szégyenteljes behódolásra késztette. Féltek a szovjet hadseregtől és a magyar néptől, amely annak győzelme nyomán jogot kap, öntudatára ébred, megismerheti az igazi hazafiak tanítását, terveit. A már Kolomeát is felszabadító szovjet csapatok híre minden korábbi ingadozást kiölt Hortbyból ást ctakű&aiháL Horthy, Hitler meghívására, kíséretével március 17-én elindult a „führer”-hez Klessheimbe, és rövid vita után beleegyezett egy teljesen Hitler-barát kormány kinevezésébe és Magyarország német megszállásába. A szovjet csapatok közelléte megtette egyébként is a hatását: a március 19-i minisztertanácsi és koronatanácsi ülésen egyetlen tiltakozó szó sem hangzott el a megszállással szemben. Az úri világ képviselői a legszemérmetlenebb hazaárulástól sem riadtak vissza, csak hogy a magyar nép feletti uralmukat ideig-óráig megtarthassák. Horthy úgy is fémjelezte a megszállást, hogy kormányzó maradt. De most már nyíltan is fölébe került a „birodalmi teljhatalmú megbízott”, von Vee- senmayer, a maga 20—25 ezer főnyi SS-gárdájával és így három nap múlva kinevezte a német ügynökökből összetákolt Sztójay-kormányt. Sem Horthyt, sem a magyar úri osztályokat, de még Hitlert sem mentette meg a Klessheim- ben történt gyalázatos hazaárulás. Nem a magyar és a német urakon, de a Szovjetunión és a magyar haladó erőkön is múlt, hogy Magyarország és népe megmaradt, s a régi világ romjain új életet épít magának. A nép szabad. akkori árulói régen eltűntek a földről. A második világháborúban legyőzött német imperializmus azonban újjáéledt és a Német Szövetségi Köztársaságban nyíltan és titokban régi hatalmának visszaszerzésére, egykori, megbukott hatalmi terveinek végrehajtásáról ábrándozik. Egyes nyugatnémet diplomaták arról beszélnek, hogy Németország tulajdonképpen sosem kapitulált. S maga Erhard a „német kérdés megoldásáról” beszél, ami alatt az ott szokásos képletes beszéd szerint csak a szétvert hitleri birodalom erőszakos visszaállítását, a Német Demokratikus Köztársaság és más, szocializmust építő országok bekebelezését lehet értepi. Húsz év alatt újra fenyegetővé vált a német imperializmus veszélye! Csakhogy az erőviszonyok azóta döntően megváltoztak. Aki azt hiszi, hogy megismétlődhet valaha is, ami 1944 március lS-én történt, az vak, vagy bolond. Fájdalommal emlékezünk a húsz <jv előtti gyásznapra, s rettenetes következményeire — ez a felháborodás is egyik erőforrásunk mai feladataink elvégzésében. De nem árt, ha a mai revansisták is tanulmányozzak a közelmúlt történelmének e körülményeit, kihatásait. Még nem késő, okulhatnak. Máté György Tito rövid záróbeszédében kitért több időszerű kérdésre. A többi között ezeket mondotta: „Ma elég nagy vita folyt arról, hogy — amint az egyik elvtárs mondotta — kell-e vagy nem kell kampányt indítani az életszínvonalért. Azt hiszem, hogy itt nincs szó semminemű kampányról, hanem arról, hogy megértsük azokat a problémákat, amelyek ma olyan fázisban vannak, hogy meg kell oldanunk. Csak az a kérdés vetődik fel, hogyan kell őket megoldanunk. — Először is cjlyan beruházási politikára van szükségünk amely a leggyorsabb lehetőséget biztosítja azon termékek termelésének bővítésére, amelyek a legkeresettebbek az országban és amelynek a kivitele a legkifizetődőbb. A meglevő üzemek teljesítőképességét nem 50 és 60 százalékban kell kihasználnunk, mint most, mégpedig éppen ott, ahol a legkorszerűbb gépekkel dolgoznak és ahol százmilliár- dokat fektetünk be. — Másodszor, a belső munka- szex-vezésnek jobbnak kell lennie, mint ma, mert amint egyik elvtársunk felszólalásában mondotta, mérnökeink nincsenek helyesen kihasználva. Ki vannak használva másutt, ahol tiszteletdíjért dolgoznak, de nem a gyárban, ahol fizetik őket és ahol minden tőlük telhetőt meg kellene tenniök. Érdem szerint kell díjazni. Nem engedhetjük meg, hogy a normák tekintetében ma olyan rendszerünk legyen, amilyen valaha a kapitalista világban volt, de amely ma már ott sem áll fenn.”
