Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-19 / 66. szám
1964. március 19, csütörtök 3. oldal Felelősségérzettől áthatva... Jövedelem a háznál Néhány évvel ezelőtt, ha a baromfitenyésztés felől érdeklődtem, a legtöbb termelőszövetkezeti vezető úgy válaszolt: — Nem érdemes azzal foglalkozni, nem nagyüzembe való a baromfi! Ez a vélemény azóta szerencsére megváltozott. Az országos baromfitenyésztési verseny alkalmával szinte kivétel nélkül és szóról szóra így nyilatkoztak ugyanezek a tsz-elnökök: „Hát igen. érdemes a szövetkezetnek baromfit tartani!” — és mindjárt számokkal bizonyították eredményeiket. Az endrődi Béke Tsz-ben például a csirkék, tyúkok és gyöngyösök 352 ezer forint tiszta jövedelmet hoztak, a tiszafüredi Hámán Kató Tsz 25 ezer csibéje 320 ezer forintot jövedelmezett. A nagyüzemi gazdaságok (és háztájiak) ilyen igyekezetével országosan 5200 vagon helyett 5350 vagonra teljesítettük a baromfihús-felvásárlási terveket. De termelőszövetkezeteink megnövekedett baromfitenyésztési kedve és kapacitása korántsem jelenti azt, hogy most már nélkülözhetjük a háztáji gazdaságokban megtermelt baromfi- és tojásmennyiséget. Kormányunk többször hangsúlyozta már a háztáji gazdaságok szükségességét és szerepét az árutermelésben. Szükség van a háziasszonyok ügyeskedésére, jó gazdálkodására. A házaknál felnevelt csirke, kacsa, liba, tyúk és pulyka jelentős nemcsak a népgazdaság számára, de a család jövedelmében sem mellékes. — Mindennekelőtt egész évben friss hússal látja el a családot, s emellett még a konyhapénzt is meghozza. A tojóáilomány jelentős százalékát a háztáji gazdaságokban találni, s ezért a tojástermelésben ma még ezeknek elsődleges szerepük van. Hogy az ügyes gazdaasszony milyen nagyszerűen ki tudja használni a háztáji gazdaságadta lehetőségeket, annak igen jó példáját tapasztaltuk Csanádalbérűben. Kis község ez, alig ezer lakosa van, de állattartása igen jelentős. Többek között a baromfitenyésztése is. A tsz-állattenyész- téséből származó 3 millió 781 ezer forintos jövedelmének 19,8 százalékát a baromfi hozta. A falu asszonyai azonban otthon is tartanak igen nagy számban csirkét, tyúkot, libát, amit szinte kivétel nélkül a helyi földművesszövetkezeten keresztül értékesítenek. Ottjártunkkor a helyi nőtanács és a községi tanács vb-je éppen a jutalmazandó asszonyokat vette számba. Ajándékot és oklevelet szavaztak meg nekik. Hirtelenjében összeszámoltam, huszonöt csanádalberti asszony 1457 kilogramm baromfit és 12 700 tojást adott el a földművesszövetkezetnek. Ez bizony jelentős hozzájárulás volt tőlük az ország hús- és tojásellátásához. Meg is érdemlik a dicsérő szót! Benéztünk Izsák Lajosné portájára. 60 tyúk kárál az udvarán. Afelől érdeklődtünk, mi a jövedelmező baromíitartás titka? — Csibekorától úgy kell etetni a baromfit, hogy majd nagykorában megfizesse. Én nem sajnálom tőlük a főtt tojást, míg kicsik. Visszaadják, mikor tyúkok lesznek. Később is vegyes takarmányt kapnak: korpát, árpa- meg kukoricadarát, zöldet, tojótápot. A szemeskukoricátóí nem igen adnak tojást, csak híznak. Két évnél tovább nem tartom az állományt, mert azontúl már csappan a toiáshozam. Izsákné mindezt a baromfitenyésztési szaklapból tudja ilyen precízen. Csanádalbertin ugyanis rájöttek már az asszonyok, hogy a baromfitenyésztés is szakma. A tsz baromfi gondozói tanfolyamokon sajátítják el a legfontősabb tudnivalókat, a többi asszony meg a Magyar Mezőgazdaságot és más szakmai lapokat olvasgat. Nos, ez hát az egyik válasz a jövedelmező baromfitenyésztésre. A másik pedig? A megfelelő takarmányozás. Csanádalbertin a termelőszövetkezeti vezetőség különös gondot fordít arra, hogy tagjai háztáji gazdálkodásukhoz megfelelő takarmányhoz jussanak, sőt baromfi tápol biztosít számukra is! így lehetséges, hogy az ezer lakosú község 287 háztáji gazdaságából 214 ezer tojást és 84 mázsa baromfit vásárolt fel a földművesszövetkezet. Jelenleg is folynak a szerződéskötések, a Bamevál pedig sokezer- szám szállítja már a naposcsibét a községbe. És az asszonyok egyre több szállítmányt várnak. Szinte valamennyien Hőbbet akarnak felnevelni, mint tavaly, hiszen jó jövedelem ez a háznál. Szebelkó Erzsébet Miért nincs szénsavpatron ? Az utóbbi hónapokban egyre élőbb, elevenebb vitáktól zajosak a kalocsai üzemi pártszervezetek taggyűlései. A legutóbbi — az 1964. évi termelési terveket megtárgyaló — taggyűléseket is a termelésért érzett felelősségérzet, az őszinte bírálat és önbírálat légköre hatotta át. Ugyanakkor számos életrevaló ötlet, javaslat hangzott el, jelezve, hogy a pártszervezet legfőbb törekvése az idei tervek teljesítésének, illetve túlteljesítésének elősegítése. Társadalmi bizottságok Búkor Gergely, a Bács-Kis- kun megyei Fémtömegcikkipari Vállalat pártszervezetének titkára például taggyűlési beszámolójában rámutatott, az elmúlt évben nemcsak az anyaghiány, hanem az anyagokkal való helytelen gazdálkodás, a laza normák miatt gyengülő munkafegyelem, az újítások bevezetéséBontják a prizmát A jól áttételt vetőburgonya prizmáit most bontják fel a kecskeméti II. Rákóczi Ferenc Tsz-ben. A szövetkezeti gazdák úgy döntöttek, hogy — miként tavaly — az idén is családi művelésben termesztik a krumplit. A vetőgumót csíráz tatás céljából hazaviszik. Ezt teszi a képünkön látható három asszony, Molnár Sándorné, Molnár Meny- hértné és Pataki Istvánné is, akik hárman összefogva egy holdon termesztenek az idén burgonyát, s e célból tíz mázsa gumót csíráztatnak odahaza. Érdekes és minden beruházó, illetve kivitelező számára tanu- ságos ügy került a Megyed Döntőbizottság elé a hónap első napjaiban. A Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat kérte, hogy kötelezzék 179 ezer forint kötbér megfizetésére a bajai tanács városfejlesztési csoportját. Indoklásul felhozta, hogy 1963. október 1-én kötöttek szerződést a bajaszent- istváni vízmű építésére, a tanács azonban csak hónapokkal később — december 13-én — jelentette be a munkát a Beruházási Bankhoz. Emiatt a vállalat az addig elvégzett munka értékét — mintegy 700 ezer forintot — nem is kaphatta meg időben, és ez jelentős zavart okozott pénzgazdálkodásában. Miután a panasz hátterét is megvizsgálta a döntőbizottság, az ügy meglepő fordulatot vett. Kiderült, hogy a bajai tanács azért nem tudta idejében bejelenteni a munkát a Beruházási Bankhoz, mert csak december 14-én bocsátották rendelkezésére a teljes tervdokumentációt. A kiviteli tervek elkészítése pedig éppen a Bács-Kiskun mének elhanyagolása is .oka volt annak, hogy a vállalat csak 94 százalékra teljesítette tervét. Az idén több, a népgazdaság számára fontos új termék gyártását kezdi meg az üzem, ezért a tervek minőségi és mennyiségi teljesítéséért fokozottabb felelősség hárul a vállalat vezetőire, dolgozóira és nem utolsósorban pártszervezetére. A párttitkár beszámolóját követő élénk és igen tartalmas vitára jellemző, hogy csaknem minden felszólalás olyan értékes javaslatot is tartalmazott, amelyet határozattá emeltek. Ily módon szülétett elöntés arról, hogy társadalmi bizottságokat hoznak létre az újítások bevezetésének meggyorsítására, a munkafegyelem megszilárdítására, az exporttervek teljesítésének rendszeres ellenőrzésére, társadalmi bizottságot alakítanak a „selejtgyártók” felelős- ségrevonására. A Műanyagfeldolgozó-ipari Vállalatnál problémaként jelentkezett, hogy a galalit, valamint a papírmasé üzem termelését árumegrendelés hiánya fékezi. A taggyűlésen felszólalók javasolták, hogy egyelőre a második negyedévi megrendelések gyártásának előbbre sorolásával hidalják át a nehézségeket. Vigyáznak a jó hírnévre Szép eredményekről adtak számot a Népművészeti Szövetkezet párttaggyűlósén. Elmúlt évi 10,1 milliós tervüket 40 százalékkal teljesítették túl, s nyolcmillió forint értékű nép- művészeti tárgyat és 2,8 millió gyei Vízmű Vállalat feladata lett volna. „Legjobb védekezés a támadás” — ezt vallották tehát a vállalat vezetői, amikor nagy- hangon kötbért követeltek egy olyan mulasztásért, amelyet tulajdonképpen saját maguk követtek el. Próbálkozásuk nem járt eredménnyel. Ráadásul a sikertelen akciót több mint 24 ezer forint illeték kirovása is kísérte, ami bizony alaposan megcsappanja a vállalat nyereségét. írásunk elején azt mondtuk, hogy az ügy minden beruházó és kivitelező számára tanulságos. Éppen ezért számoltunk be róla. A Megyei Döntőbizottság elé kerülő viták zömét, ugyanis a szabálytalan szerződések okozzák. A Beruházási Kódex minden vállalatnál megtalálható, a benne foglalt rendelkezések szövege világos és egyértelmű. Félremagyarázni ezeket csak szánt szándékkal lehet —, hogy milyen eredménnyel azt bárki megállapíthatja a fentiekből. Békés Dezső forint értékű gyermekruhát exportáltak. Eredményeikkel a szövetkezetek országos versenyében első helyezést értek el. A beszámolóból kitűnt az is, hogy az első negyedéves tervüket már teljesítették. A felszólalók valamennyien arról beszéltek, hogy az idén még szebben kidolgozott népművészeti termékekkel öregbítik külföldön szövetkezetük jó hírét, s vállalták ez évi 15 millió forintos tervük túlteljesítését. Széles körű vita jegyében zajlott le a kisipari termelőszövetkezetek egyesített pártszervezetének taggyűlése. A legtöbb szó arról esett, hogyan javítják tovább a lakossági szolgáltatásokat. Elhatározták, hogy új részlegeket szerveznek a háztartási kisgépek javítására. Megállapítottál^ hogy a fémtömegcikk- részlegnél már a Szocialista cím elnyerését maga elé tűző brigád alakítására is megvannak a feltételek. Az idei tervek tárgyalása azonban olyan kérdéseket is felvetett, hogy sok ktsz-tag munkafegyelme hagy kívánni valót maga után. Vannak, akik pazarolják az anyagot, ugyanakkor van még mit tenni a műszaki fejlesztés és a szakmunkásképzés területén is. Élesen bírálták a szövetkezet vezetőségét amiatt, hogy nem tart megfelelő kapcsolatot ^az egyes üzemrészek dolgozóival. Személyre való tekintet nélkül Hasonlóan személyre való tekintet nélkül bírálták a különböző hibák elkövetőit a Kalo- csavidéki Fűszerpaprika- és Konzervipari Vállalat párttaggyűlésén. A vállalat vezetőit azért marasztalták el, mert az elmúlt évben nem gondoskodtak idejében elegendő szén megrendeléséről, ezért egyes üzemrészek napokra kiestek a termelésből. Hibájukul rótták fel még, hogy helytelen diszponálás miatt felesleges nyersanyagszállításokat kellett lebonyolítani Dunapataj és Kalocsa között. Am azok a dolgozók sem kerülték el a megrovó szavakat, akik nem használják ki megfelelően termelésre a nyolcórás munkaidőt. A kalocsai üzemek pártszervezeteinek legutóbbi taggyűléseiről megállapíthatjuk, hogy mély felelősségérzettől áthatva tárgyaltak az éves tervek végrehajtásáról. A kommunisták számos életre való ötletet, javaslatot adtak, amelyek a termelés emelését segítik, s az egészséges légkört kialakító, személyre való tekintet nélküli bírálat is mind annak a jele, hogy a város üzemi pártszervezetei alkalmasak a megnövekedett termelési ■ feladatok pártirányítására, ellenőrzésére. Nagy Ötté A termelés korszerűsítésének eredményeként az idén több mint 12 millió tonna szénsavpatront kap a kereskedelem az ipartól. Ez a mennyiség éves átlagban elegendőnek ígérkezik, mégis hiánycikk a szénsavpatron. A • Belkereskedelmi Minisztériumban kapott tájékoztatás szerint ennek az az oka, hogy a répcelaki szénsavtermelő üzem még a csökkent téli igényeket sem elégíti ki. Az elmúlt év harmadik és negyedik negyedében 274 ezer csomag patron szállításával maradt el, s az eddig esedékes kötelezettségéből sem teljesített körülbelül 15 százalékot. Az elmaradások kimerítették a kereskedelem teljes készletét és az üzem termelése a napi szükségletet sem fedezi. Gergő bácsi nagy dérrel-durral nyitott be a tsz-irodába. Már abban is. ahogyan csizmájáról a sarat a gyékény-lábtörlőhöz fente, volt valami harcias. Az adminisztrátor asztala előtt lecövekel- te magát. Cipónyi jőbbja a szerteszét heverő akták közt keresett helyet. — Mi járatban, Gergő bácsi? — törte meg a vihar előttinek ígérkező csendet a nyilvántartás rovataiból feltekintő kislány hangja. — Csak abban a járatban, hogy követelésem van maguktól. Megrövidítettek enÖtven gém tegnap, az előlegosztáskor! — Tudjuk, Gergő bácsi. Még az este kibukott a hiba. ötven forintról van szó, ugye? — No lám, hogy tudják! Pontosan any- nyiról. Azért én megdolgoztam ám. Nem nagy pénz, de mégsem közömbös, hogy a zsebben van-e, vagy sem. — Ne mérgelődjék, Gergő bácsi. Belátjuk, tévedtünk. A brigád- vezetőjétől egyébként már üzentünk magának, hogy jöjjön az irodába a pénzért., — forint S már számolta is, kissé restelkedő buz- gósággal a bankókat. Telt-múlt az idő. Néhány hónappal később — nem mintha törvényszerű lenne, de megesik — valamilyen elszámolás alkalmával megint csak nem egyezett a számadás. Hibakeresés, összeadás, szorzás, újbóli egyeztetés, s a végén megállapítási nyert, hogy ismét Gergő bácsi az, akinél a hiba történt. Ezúttal azonban az ő javára tévedtek. Kiküldték az értesítést. de az öreg napokig váratott magára. Végre-valahára azután, a hét végén előkerült a behívott. — Gergő bácsi, most nekünk van reklamációnk. A múltkor a maga kárára tévedtünk, most meg — ugyancsak ötven forinttal — többet számoltunk el. Látja, akkor már másnap itt volt tisztázni a dolgot. Most nem sietett any- nyira! Az öreg laposat pis- lantott a markában tartott öt zöld hasú fölött, majd a súlypontot áthelyezve a mási’ csizmára, imigyen vágta ki magát: _— A, fene se szere minden csip-csup ügy ben az irodán kilir cselnil Jóba Tibor Sikertelen próbálkozás
