Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-12 / 35. szám

1964. február 12, szerda 5. oldal Kecskeméti képtár Néhány napja vá­rosfejlesztési hiva­talos ismertetést volt szerencsénk hallani, egyebek között arról is, hogy a képzőművészeti kultúra előbbrevite- le céljából milyen tervei vanak a kecs­keméti városi ta­nácsnak. Ügy lát­szik, most már vég­érvényes az a szán­dék, hogy az évti­zedek óta használa­ton kívülálló, szük­ségtelenné vált szép és nevezetes zsidó templom keleti stí­lusú épületét, kí- vül-belül renovál­ják — mégpedig városi képtár cél­jaira. Nagy dolog ez: végre Kecske­métnek is lesz mű­csarnoka. A legki­válóbb magyar mes­terek műveinek or­szágos központi gyűjtő és kiállító helye, a minden vo­natkozásban repre­zentatív jellegű Nemzeti Galéria vezetősége már ígé­retet is tett, hogy a gyűjteményében levő művek egy kisebb, de nagy ér­tékű részét átenge­di a kecskeméti képtár számára. E kimagasló központi anyag köré és mel­lé kerül a folyton gazdagodó városi gyűjtemény, képek, szobrok, muzeális műtárgyak. Ehhez kapcsoló­dik az a másik, szintén igen örven­detes és dicsérni va­ló tanácsi határo­zat, hogy a Műkert­ben álló öt szép, nagy művészvillát vissza kell adni ere­deti rendeltetésé­nek: mostani, más foglalkozású lakóit megfelelő lakások­ba átköltöztetni, s azokat a villákat az ide kétségtele­nül örömmel költö­ző, már jelentős pályát befutott, vagy már kitűnő nevű képzőművé­szek rendelkezésére bocsátani. Persze, azért a Képzőmű­vészeti Alap to­vábbra is beutalna arra érdemes mű­vészeket a műkerti alkotóházba. Az így Kecskeméten majd szép számmal dolgozó festők és szobrászok legszebb műveinek időnkénti kiállítására is al­kalmassá válik a kecskeméti képtár, a mi műcsarnokunk. Simonka György „a kísérőműsor *> Nem győzzük eleget hangoz­tatni, hogy mostanában egyre fontosabb szerepet játszik az ismeretterjesztésben a komplex módszerek alkalmazása, a szem­léltetés. A film, a legelvontabb ismereteket is érthetővé formáló képi kifejezés, nélkülözhetetlen tartozéka a korszerű ismeretter­jesztésnek. A csak szavakra épített előadás lényegét segít megértetni, elmélyíteni a szem­léltetés, melyet ma már a hall­gatók legtöbbje igényel is. Ennek ellenére valahogy el­akadt nálunk a szemléltetési anyagok — főleg a filmek gyártása és forgalmazása, he­lyesebben nem tart lépést a fejlődéssel. Ennek következté­ben a művelődésügy és az is­meretterjesztés terveivel össze­hangolt szemléltetésről még mindig nem beszélhetünk. Kevés példányszám A hiányosságok nagyon meg­nehezítik megyénk film- és szemléltetőeszköz-tárának mun­K inn még világít az ég alja, belül fe­kete ablakszemekkel Este a tanyán — Mit lehetne tenni a hely­beli ifjúsággal? — ismétli meg a kérdést. — Persze, tudom, a KISZ-ben kevesen vannak, a többség ritkán jön össze, üres a kultúrház... Annyit mondhatok, hogy az MHS-ben is nehezen mentek a dolgok, de most mégis sikerült „megmozgatni” őket. Határőr előképzést szerveztünk az ősszel bevonulóknak. Két csoportot kellett alakítanunk, olyan nagy az érdeklődés. Ha érdekesek lesznek a foglalkozá­sok, azt hiszem, nem maradnak majd el. A mikor tovább indulunk, felkérezkedik a kocsira Besir elvtárs is. Előadást tart odabenn, Bácsszőlösön a légó tanfolyamon. — Visszafelé?... — Gyalog... Hat kilométert fog bandukol­ni a vaksötét éjszakában. Van vagy tíz fok hideg. Vajon a helyiség, ahol a hall­gatók várják, meleg lesz? M. L. kaját is. Az ellátottság — ha csak a számszerűséget vesszük alapul — jónak mondható, az állományban 768 film szerepel. Ebből a legtöbb mezőgazdasági — 176 —, földrajz, csillagászati — 140 — és irodalom, művé­szeti — 93 — témájú kisfilm. A kölcsönzés jegyzék alapján történik, amelyet múlt év nya­rán megkaptak a művelődési otthonok, a járási tanácsok mű­velődési osztályai, a TIT járási titkárai, intézmények, társadal­mi szervek és az iskolák. A jegyzékben arra is felhívták a figyelmet, hogy negyedévre ösz- szeállított igénylési terv alap­ján kérjék a filmeket, mert a filmtárnak egy-egy példánynál több nem áll a rendelkezésére. Igaz ugyan, hogy ha a meg­rendelt filmet kiadták már, he­lyette javasolnak és küldenek másik, az előadás témájához illeszkedő filmet, de megesik, hogy teljesen kifogyott a kész­let. Télen rengeteg az igénylés. Ilyenkor működnek az ismeret- terjesztő sorozatok, munkás tsz-akadémiák, mind több mű­velődési otthon, iskola vásárol­hat vetítő berendezést — mind­ez növeli a forgalmat. Sokszor tíz is kevés lenne abból a film­ből, amelyből a filmtár csak egy-két példánnyal rendelkezik. . A filmtár a MOKÉP útján vá­sárol filmeket. Az elmúlt esz­tendőben 52 új filmet vettek, 157-et pedig a Művelődésügyi Minisztérium küldött. És mivel friss, időszerű anyag kevés pél­dányban kerül eladásra, év vé- gény kénytelenek voltak olyan filmeket átvenni, melyek a kész­letben is megtalálhatók. Az idén a Művelődésügyi Minisztérium illetékes főosztálya és a MO­KÉP forgalmazási osztálya időben közölhetné a filmtárak vezetőivel, hogy milyen új kiadású filmeket tudnának ré­szükre gyártani. Sok szakfilm elavult Az elmúlt években még csak elvétve kölcsönözték ki a film­tár szemléltető anyagait. Mi­óta a tanácsok művelődési osz­tályai, a Népművelési Tanács­adó is bekapcsolódott a szem­léltetés népszerűsítésébe, alapo­san megnőtt a forgalom. Rend­szeresen kölcsönöz filmeket a 23. 4 pestújhelyi fészekrakás TIT megyei szervezete is, sőt, egyes előadások filmanyagának összeállítására a filmtár vállal­kozik. Elsőrendű feladatuknak tartják a különféle ismeretter­jesztő előadások filmmel való zavartalan ellátását, a haté­kony és széles körű szemléltetés biztosítását a megye művelődés­ügyének minden területén. Terveik valóra váltását azon­ban nagymértékben hátráltatják a hiányzó feltételek. A Bács- Kiskun megye mezőgazdasági adottságai, távlati tervei sür­gető szükségként vetik fel új, korszerű szőlő- és gyümölcster­mesztési, valamint állattenyész­tési módszertani oktatófilmek gyártását. A szakemberek vé­leménye szerint az elmélet nem párosul a gyakorlattal, illetve az előadó hiába ismerteti a legújabb eljárásokat, mikor a hallgatóság meggyőzésére be­mutatott film már réges-régen elavult. Hasonló a helyzet más témá­jú filmekkel is. tehát nem ár­tana ezt a sok idejét múlt vagy agyonjátszott filmet kiselejtez­ni. Egy szakemberekből álló bi­zottság felülvizsgálhatná a film- tárak anyagát és megfelelő se­lejtezési jegyzéket állíthatna össze azokról a filmekről, ame­lyeket most már igazán jó len­ne kivonni a forgalomból. A filmtárakra egyre több fel­adat hárul. Nem volna helyes vezetőik számára egy országos értekezletet tartani, ahol meg­beszélnék gondjaikat, s talán a legégetőbbek megoldására is nyílna alkalom? Féltucat szemléltetőeszköz Míg filmkölcsönzésből észre­vehetően megnőtt a forgalom — a filmek 80 százalékát a TIT és a művelődési otthonok vették igénybe — a szemléltető eszközöket nem kérte senki sem tavaly. Az ok? Elsősorban a szállítási nehézség. A hosszú úton még a dobozba csomagolt szemléltető eszköz is könnyen megsérülhet, a következményei­től pedig már előre fél min­den kölcsönvevő. De mit lehet kezdeni hat — azaz fél tucat — szemléltető eszközzel? Egy hordozható csillagászati távcső­vel, egy magnetofonnal, egy te­hén- és egy hússertés-modellel... Ezzel a készlettel nem lehet a szemléltetés kérdését megolda­ni... Ha már úgyis csak egy-két darabról beszélhetünk, ráadásul a szállításuk körül is rengeteg a bonyodalom, a filmtár szem­léltető eszközeit a járási mű­velődési otthonokban kellene el­helyezni. Ott könnyebben hozzá­juthatnának azok, akiknek szük­ségük van rá és a filmtár is több időt és munkát fordíthatna a filmek népszerűsítésére. Filmet persze ők sem tudnak gyártani. Éppen ezért egyre sürgetőbb szemléltetési gond­jaink megoldása sok jó, tartal­mas és korszerű tudományos vagy szakoktató film gyártását követeli. Fiatal filmesek egész sora hagyta el már a főiskolát és gyártott seregestül silány minőségű „alkotásokat” — mint például az Egy csónak vissza­fordul —, továbbá értelmetlen, nyugatmajmoló etűdöket, ahe­lyett, hogy tudását, állítólagos tehetségét művelődéspolitikai célkitűzéseink szolgálatába igye­kezett volna állítani. Művészieskedés helyett — me­zőgazdasági és műszaki filmek kellenek. Természettudományi, mikrobiológiai, pedagógiai, szak­oktató és a hazai tájakat be­mutató alkotások. A változta­tást maga az élet, a tudomány és a művészet legrejtettebb tit­kait minden dolgozó előtt fel­fedni óhajtó társadalmunk ér­deke követeli... V. Zs. járt haza, Kunbajára. Most az­tán annál többet lehet itthon. Nem éppen öröm. Nagyon be kell osztani a pénzt, hogy tava­szig kitartson. A fia is kőmű­ves, a legnagyobbik, aki been­gedett. Most szintén otthon, míg február végén, március elején megint szükség lesz rá az álla­mi gazdaságban. i Egy szekrény sarkán újsá- gok, képeslapok, amott rádió. — Erre azért még kiszorítjuk a pénzt, öt-hat féle újságot is megveszek minden héten. Hi­szen van idő olvasni. De nem állhatom meg, hogy elolvassam az újságokat, nyáron se. Csak akkor rádiót kevesebbszer hall­gatok. Most még itt a televízió is, nem messze, az iskolában. Oda szoktunk átmenni. Aztán ott van még elfoglalt­ságnak az MHS. Besir Antal a Magyar Honvédelmi Sportszö­vetség bácsszőlösi alapszerveze­tének az elnöke. A község ugyan hat kilométernyire van ide, de hát bemegy azért majd minden nap. A vezetőség tagjai most rá bízták a mun­kát, „neki van ideje”. hallgat a ház. Körüljárom, re nincs a közelben, csak amott, c másik tanya mellett, úgy száz méternyire. Kitaposott ösvén% vezet odáig. Meg az országúi­hoz, ahonnan reflektorfény vil­lan, megragyogtatva az ablak­üveget. Kopogok. Csend. A há2 végében másik ablak. Megko­cogtatom. Mozgolódás. Hallom, hogy nyí­lik az ajtó. Hosszú, sovány fia­talember bújik elő, a fejét le­hajtva az ajtófélfa alatt. — Nincs bezárva. Csak egy kicsit nehezen jár... Odabenn gyufa sercen. Ma­gasra lobban a láng a petróle­umlámpában. Középkorú férfi és a felesége fogad. A fiú állva marad, ahogy belép. — Beszélgetünk, míg egészen be nem sötétedik. Spórolni kell a petróleummal. Ilyenkor télen amúgyis szűkében va­gyunk a pénznek... A lakó — mert nem a tulaj­donos lakja a tanyát — Besir Antal kőműves. Télen nincs munkája. Egész nyáron messze, Cegléden dolgozott, hetenként — Peidl Károly az uram Azért lakunk a barakkban, meri úgy jobban jövünk ki. A házal kölcsönből építettük, sok rá as adósságunk. Ha kiadjuk, a bér­ből is törleszthetnénk a bank­nak. — Mennyit kérnek? — érdek­lődött Piroska. — Hát kérem szépen, erre én most nem felelhetek egészen határozottan. Az urammal kel­lene megbeszélni. Ö tudja ... Felkeresték Peidl villamoska­lauzt a barakklakásban. Bizony­talankodott a bért és a feltéte­leket illetően. Látszott, ha nem is mondta: nyugtalanítja a leen­dő bérlők fiatal kora. — Komolyan tetszenek gon­dolni? — A legkomolyabban — felel­ték. — Hát... de én úgy szeret­ném. ha nem egy-két hónap­ra lenne. — Attól ne féljen — nevetett Cigi. — Bemutatkozott: — Ku- rimszky Sándornak hívnak, ci­pész a mesterségem. Állandó munkám van, egy jó iparosnál dolgozom. Rendesen keresek, nyugodt lehet. Ha megegyezünk, még többet tudnék keresni, mert bedolgozó munkát válla­lok. — Negyven pengőért megkap­hatják. Kurimszky úgy tett. minthí gondolkoznék az ajánlaton, mint­ha kalkulációt készítene: hogyar is illik bele ez az összeg a költ­ségvetésükbe. — Negyven, meg húsz, meg: I tizenhét,... huszonöt — mór- : molta és összeráncolta a hom- : lokát. Aztán bólintott: — Ré- ■ szünkről rendben lenne a dolog Van egy kis spórolt pénzünk. Még beszélünk a szülőkkel és aztán, hogy eloszlassuk az aggo­dalmat. ha akarja, előre kifizet­jük a bért. Mondjuk három hó­napra. — Most izibe? — ragyogott fel a kalauz szeme. — Mondom, beszélünk az öre­gekkel és akkor..; — Nem kívánom, isten őriz­zen — mentegetőzött a kalauz. — Tudom, hogyan van ilyenkor, sok mindent kell beszerezni. De ha nélkülözni tudják ... — Tudja mit? Kifizetünk há­rom hónapot — mondta Ku­rimszky, s látta, hogyan oldódik fel ügyfelében végleg a bizal­matlanság. — A szüléink nem fogják kifogásolni. Maguknak is jó lesz, mondta a kedves fele­sége, hogy még fizetik a részle­teket. — Igen ... — Akkor itt az előleg, fogja. Isten áldja. Legkésőbb holnap­után hozzuk a többit. Amikor Kurimszky elnyerte Pista beleegyezését — megnéz­tük, azt hisszük, jó lesz — mon­dotta —, elvitték az előleg má­sik felét is Peidléknek. — Velünk nem lesz gondjuk. Magunknak élő emberek va­gyunk — nyugtatta meg őket Cigi. — A házbért majd min­dig időben elhozzuk. Megkapták a kulcsokat, hoz­záfogtak a „költözködéshez”. Nagy kartondobozokkal jártak ki-be a házból, volt úgy, hogy egyetlen skatulyát kétszer-há- romszor utaztattak. Nagyobb volt a füstje, mint a 'ángja en­nek a lakásfoglalásnak. Zsákba tették az egyik kartondobozt, Cigi a hátára vette, úgy vitte, ahogy cipészeknél szokásos volt szállítani a kellékeket. Sok papír és sok festék került a dobozba. Amikor Peidlné el­búcsúzott tőlük, helyet kapott a lakásban az írógép és a sok­szorosító is. Pista mindig pontosan megje­lent a talákozón. Meghallgatta Kurimszky jelentését, egy-két megbízást adott és máris bú­csúzott. A legutóbbi randevú alig tartott öt percig. Ügy szólt a rendelkezés, hogy Sanyi még aznap este menjen el a Rákos­patak Erzsébet királyné úti hiú­jához, legyen nála zsák és ben­ne egy nagy darab összegöngyö­lített kartonpapír. Ez lesz egy­úttal az ismertetőjel is. Ott volt a megjelölt időre. Jólöltözött fiatalember lépett mellé, nagy csomagot tartott a hóna alatt. — Vedd át — mondta —, jól fogd, mert nehéz. (Folytatjuk.) A konyhában hideg volt, lát­szott, hogy az asszony, aki tett­vett benne, maga is csak láto­gatóban jár ott. — Kié ez a ház? — érdeklőd- tek — A miénk — felelte és kér­dő tekintetük láttán készségesen felvilágosítással szolgált. — Nem itt lakunk, mert hogy tetszett Is látni, szándékunkban áll ki­adni. Most is csak azért va­gyok itt, ha talán érdeklődő volna ... — Mi azért jöttünk. — Mondanám, hogy üljenek le — élénkült fel az asszony, aki vidékies tájszólással beszélt —. de hideg van. Igaz, fiatalok. Házasok? Vagy csak lesznek? Már megbocsássanak a kíván- csiskodásért... — Leszünk — mondta Piros­ka. — Érdekelne bennünket a ház. A nénin ék hol tartózkod­nak? — Mi kedves... tetszik tudni, úgy élünk, hogy az uram kalauz a Beszkártnál, lakásunk a Dió­szegi úton van. Igaz, csak ba­rakkban. de ott kevés a bér. — Mi a neve a kedves férjé­nek? — tudakolta Kurimszky.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents