Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-12 / 35. szám
% «MM Fordulat a Panama-vitában „Diplomáciai hüvelykssorító99 Feszült a helyzet Cipruson A PANAMA VITA — amely az Amerikai Egyesült Államok külpolitikai gondjainak sorában lassan „kubai méreteket" ölt — új fordulathoz érkezett A Washington Post című és a Kennedy elnök baráti köréhez közelálló lap leleplezte: Kennedy titkos memorandumot írt alá 1962-ben Chiari panamai elnökkel. A memorandumban megígérték, hogy a régi és hosszú évek óta kifogásolt, még 1903-ból származó csatomaegyez- ményt új szerződéssel helyettesítik. A leleplezés óriási Izgalmat keltett. Az egyik ok a panamai helyzet. A másik, a messzebb mutató, pedig az, hogy az amerikai monopoltőke Közép-Ameri kában új csatornaépítési tervekkel foglalkozik. Ezt a politikát nyilvánvalóan erőteljesen befolyásolja ez a mostani leleplezés és kihat Washington latin-amerikai helyzetére is. A titkos egyezmény tartalma még ismeretlen. Az eddig elhangzott nyilatkozatokból azonban megállapítható, hogy az Egyesült Államok az egész csatomaövezetre nézve elismerte Panama teljes szuverénitását. Emellett szó volt a szerződésben a katonai megszállás feltételeinek megváltoztatásáról, az eddig fizetett bérleti díj radikális felemeléséről. Tekintettel arra, hogy már megindultak a tárgyalások a közép-amerikai földszoros egy esetleges újabb átvágására, minden bizonnyal befolyásolni fogja Mexico és az ebben érdekelt többi államok állásfoglalását, hogyan nyilatkozik majd hivatalosan a leleplezésről a Fehér Ház. A Panama-politika vitele ma a „kemények” kezében van, s e köröknek az a véleménye, hogy a csatornának döntő katonai szerepe van a Távol-Kelet felé irányuló csapatszállításokban. HÉTFŐN MEGKEZDŐDTEK Ottawában az angol és kanadai kormányférfiak tárgyalásai az aktuális nemzetközi kérdésekről. A jelentések szerint Home angol és Pearson kanadai miniszterelnök, illetve a két külügyminiszter elsősorban Ciprus problémájáról tanácskozik. Mint ismeretes, Anglia Kanadát is felkérte vegyen részt a ciprusi „rendfenntartás”, azaz a sziget megszállása előkészítésében. Az angol kormány köreiben egyébként éles visszatetszést keltett annak a rövidesen sorra kerülő tárgyalásnak a2 amerikai részről történő előkészítése, mely Home angol miniszterelnök és az amerikai kormány között kezdődik. Az angol alsóházban Mathew külügyi államtitkár rámutatott: Félreérthetetlenül Washington értésére fogják adni, hogy az egyetlen korlátozás, melyet a Kubával folytatott kereskedelemre Anglia elfogadni hajlandó — a stratégiai áruk tilalma. E tekintetben — mondotta az államtitkár — az angol kormány teljes határozottságot fog tanúsítani. Az angol sajtó igen élesen ír a várható megbeszélésekről. A hétfőn odaérkező brit miniszterelnök meggyőzésének várható módszereit „diplomáciai hü- velykszorítóknak” nevezi célozván arra. hogy a Fehér Ház minden eszközt fel akar használni, Anglia meggyőzésére a Kubával folytatott kereskedelem „erkölcstelenségéről”. Johnson elnök nyilván „a veszettek” nyomásának enged, amikor ilyen radikális eszközökhöz akar folyamodni leghűségesebb szövetségesével szemben, de hát Amerikában is elkövetkezett a választások éve. S ez a jobbratolódás a többi elnökjelölt által megütött politikai hangvételhez viszonyítva feltétlenül várható volt. Az amerikai kormány rá akarja bírni Home-ot. hogy Anglia teljesen szakítson meg minden kereskedelmi kapcsolatot Kubával. CIPRUSON egyre nő a feszültség. Az ottani görög hadsereg főparancsnoka kijelentette: Az egész szigeten folynak a készülődések a török elözönlés visszaverésére, szóba került a nők katonai szolgálatra való befogadása és kiképzése is. A ciprusi görög sajtó hevesen támadja a nyugati szövetségeseket. Hangsúlyozza, hogy Ciprus nem azért kereste a Szovjetunió támogatását, hogy a „kommunizmust vezesse be”, hanem azért, mert ez a ciprusi nép életben maradásához nélkülözhetetlen. Hangoztatják, hogy Ciprus kormánya egészen bizonyosan vissza fogja utasítani a legújabb angol—amerikai csapatküldési javaslatot. Ball amerikai külügyminiszter-helyettes egyébként befejezte a görög fővárosban folytatott tárgyalásait. Athéni tudósítás szerint a Ciprusra vonatkozó új angol—amerikai tervvel szemben a törökök még fenntartásokkal élnek. A török ENSZ-küldöttség vezetője viszont azt állította a Biztonsági Tanács elnökéhez intézett levelében, hogy a tűzszüneti egyezmény ismételt megsértéséért a szigeten élő görögök a felelősök. EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN Ülésezik az Egyházak Világtanácsának végrehajtó bizottsága ODESSZA (TASZSZ) Az orosz pravoszláv egyház meghívására hétfőn Odesszában ült össze az Egyházak Világtanácsa végrehajtó bizottságának ülésszaka. Ez a világtanács első olyan hivatalos ülése, amelyet a Szovjetunióban tartanak meg. Az ülésszakon részt vesz a végrehajtó bizottság 15 tagja, köztük az Egyházak Világtanácsa hat elnöke közül négy. A végrehajtó bizottság U Thant ENSZ-főtitkárhoz intézett táviratában mélységes aggodalmát fejezi ki a Ruandában fennálló tragikus helyzet miatt. A végrehajtó bizottság reméli, hogy az ENSZ hatékony lépéseket tesz a kialakult helyzet megszüntetésére. Összeült a genfi tizennvolchatalmi értekezlet GENF. (Reuter! A genfi tizennyolchatalmi leszerelési értekezlet kedden délelőtt plenáris ülésre ült össze. Felszólalásra jelentkezett az Egyesült Államok, Anglia, Csehszlovákia és Románia képviselője. A nyugatnémet „gazdasági csoda“ alkonya Néhány héttel ezelőtt, az úgynevezett Európa Parlament strass- bourgi ülésén, Robert Marjolin, a Közös Piac Szervezetek francia al- elnöke, valóságos vészriadót intézett a tagállamokhoz. Mondanivalójának rövid lényege: a hat országban immár esztendők óta növekednek a termelési költségek, ennek következtében emelkednek az árak, az inflációs irányzat érvényesül. Az inflációs áremelkedés a legjelentősebb Franciaországban, Olaszországban és Nyugat-Németországban, tehát a közösség vezető államaiban. A fejlődésnek ez a káros jelensége arra vezethet — mondja Marjolin *—, hogy a Közös Piac elvesztheti versenyképességét a nyugati tőkés világpiacon és kénytelen ismét visszavonulni az Egyesült Államok előnyomulása elől. A strasshourgi vészriadó kiemelte, hogy a nyugatnémet gazdaságban lezárult a „gazdasági csoda” korszaka. Immár hónapok óta — idestova egy esztendőre is becsülhetjük — véget ért a szociális nyugalom idillikus szakasza, a munkásság szakszervezetei harca szállnak a bérek emeléséért, hogy ne a dolgozóknak kelljen viselniük a pénzromlás terheit. A követelési hullám a fémiparból indult ki, majd átterjedt más iparágakra is. Korábban egyszerűen tárgyalás nélkül meghosszabbították a lejáróban levő régi kollektív szerződéseket. Most azonban — és ez már a vihart jelezte — a szak- szervezetek erről hallani sem akartak, hiszen romlottak a bérviszonyok. A legutóbbi életszínvonal-kimutatás az 1963 augusztus-novemberi szakaszt tükrözi. Eszerint négy hónap alatt a létfenntartási költségek indexe 110,9-ről 112,5-re emelkedett, miközben a bérek egy helyben topogtak. A gazdasági helyzet romlása Nyugat-Németországban egy hosszú, tar- tósabb időszaknak vetett véget. A Közös Piac megteremtése óta ugyanis a „hatok” gazdasági legerősebb állama Nyugat-Németország. A teljes társadalmi termelés 1951) és 1961 között 120 százalékkal emelkedett, Franciaországban ugyanebben az időszakban csupán 60 százalékkal. A külkereskedelem volumene megkétszereződött. Hasonlóképpen növekedett a nyugatnémet ipari termelés részaránya a tőkés világ egészének iparához viszonyítva. Az 1948—1962 időszakban a tőkés világ iparában a nyugatnémet termelés aránya 3,6 százalékról 8,9 százalékra emelkedett, miközben Franciaországban az emelkedés csupán 4,1 százalékról 5,4 százalékra nőtt, Angliáé pedig kifejezetten visszaesett 8,8 százalékra. A nyugatnémet uralkodó helyzet kifejezésre jutott a Közös Piac viszonyaiban is: a bonni állam szállította a hat ország ipari termékeinek 45 százalékát, az acél 46 százalékát, a gépkocsigyártás 51 százalékát. Ez a helyzet azt tükrözte, hogy az ipari termelés összmennyiségét tekintve, Nyugat-Németország a tőkés világ második helyén állt, közvetlenül az Egyesült Államok után, a Közös Piac keretében pedig a vezető hatalom volt. Bár általában ezt a korszakot nevezték a „csoda” idejének, a szociális feszültség már ekkor megmutatkozott. Az Ötven legnagyobb nyugatnémet monopólium 1948 közepe és I960 vége között 45,8 milliárd márkás tiszta profitot könyvelt el, de miközben részesedése a nemzeti jövedelemből állandóan emelkedett, a munkásoké rendszeresén csökkent. A munkabérek 1950 és 1960 között 12,3 százalékot veszítettek értékükből. Ennek alapján állapította meg a nyugatnémet szakszervezetek VI. kongresszusa: „A gazdasági hatalom növekvő koncentráltsága belső viszonyokban veszélyezteti a demokráciát, világ- politikai méretekben a békét. Ártalmas befolyása mind érzékenyebben érinti a szociális politikát, a bel- és külpolitikát.” Hamarosan újabb veszélyek és ártalmak is jelentkeztek. A „csoda” hirtelenében megtorpant, a felvirágzás véget ért. Az egy helyben topo- gás, majd a visszaesés jelei kezdtek mutatkozni. Először 1961-ben figyeltek fel az irányzat megfordulására. Amíg 1960-ban az előző — 1959-es — esztendőhöz képest a teljes társadalmi termelés még 9 százalékkal növekedett, addig 1961-ben már a növekedés visszaesett 5,5 százalékra, majd 1962-ben 4 százalékra. Az 1962-es ipari termelés növekedése 1960-hoz képest több mint a felére esett, és 1963 első felében a csökkenés további egyharmad volt, összehasonlítva 1962-vel. A „csoda” korszakának végét és a gazdasági gondok jelentkezését legbiztosabban a tőkebefektetések alakulása mutatta. Az ipari beruházások 1961- ben még 10,5 százalékkal haladták meg az 1960-as szintet, de 1962-ben már csak 1,8 százalékkal az 19Gl-est. Az esés lejtője igen meredek, » már komoly nehézségekre utal. A helyzet kedvezőtlen alakulását vé- vül kiegészíti, hogy a külkereskedelem belső összetétele gyökeresen a feje tetejére állt: a behozatal növekedése megelőzte a kivitelét. Az import 11,6 százalékkal nőtt, az export csak 3,9 százalékkal. Pontosan ugyanez az irányzat vezetett Franciaországban az éles társadalmi összecsapásokhoz, és most a szakszervezetek követelési hullámával elérte Nyugat-Németországot. Igaz, az utóbbi hónapokban valami változást okozott, hogy Franciaország az infláció leküzdésére növelte behozatalát Nyugat-Németország- ból, de ez az alapvető helyzeten nem változtat: a bonni állam kilépett a „csoda” korszakából és beHruscsov üzenete Etiópia és Szomália vezetőihez 1964. február lg, wertM MOSZKVA (TASZSZ) Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke üzenetet intézett Haile Sze- lasszié etiópiai császárhoz és Sermarke Szomáliái miniszter- elnökhöz. Felhívja őket, „tegyenek meg minden lehetőt arra, hogy haladéktalanul megszűnjék a harc az etiópiai—szomáli határon”. Egyik fél érdekeinek sem felelhet meg az összetűzés két szomszédos afrikai állam között, hiszen mindkettőjük előtt a nemzeti függetlenség megszilárdítása, a gazdaság és a kultúra fejlesztésének nagy feladatai állnak — írja Hruscsov, majd hangoztatja: A szovjet kormány meggyőződése szerint korunkban nincs és nem is lehet az államok között olyan területi vita, vagy olyan megSzomália kormánya kedden közölte, hogy azonnali tűzszünetet rendelt el Tug Wajalen körzetében, azoknak a határterületeknek egyikén, amelyeken az elmúlt napokban véres összetűzések folytak etiópiai és Szomáliái csapatok között. Az etiópiai fővárosból érkezett jelentések szerint keddre elcsendesedett a harc a határövezetben. oldatlan határkérdés, amely a fegyverek alkalmazását tenné szükségessé. Ez teljes mértékben vonatkozik az etiópiai— szomáli határvitára is. Akadhatnak olyan erők, amelyeknek csak örömet szerez a két afrikai szomszéd állam katonai konfliktusa. Ezek nem fogják elszalasztani az alkalmat arra, hogy meggyengítsék, belülről aláássák az afrikai országok egységét. Az afrikai népek egész energiáját, minden erejét -nem a fegyveres leszámolásra, nem a területi viták fegyveres megoldásának kísérleteire, hanem az alkotás céljaira kell fordítani —• mutat rá a szovjet miniszterelnök, majd reményét fejezi ki, hogy a két ország vitáját békés úton, mindkét nép érdekeinek megfelelően sikerül rendezni. Kedden Mahmud Szomáliái külügyminiszter vezetésével küldöttség indult Dar-Es-Salaamba, hogy részt vegyen az afrikai egységszervezet külügy- és hadügyminisztereinek rendkívüli értekezletén. Útnak indult már az etiópiai delegáció is, Jifru külügyminiszter azonban a határhelyzetre való tekintettel otthon maradt. Párizsban megelégedéssel fogadták a francia—tajvani diplomáciai kapcsolatok megszakítását Párizsban megelégedéssel fogadták Csang Kaj-Sek döntését, hogy megszakítja diplomáciai kapcsolatát Franciaországgal. A francia diplomácia arra törekedett, hogy az elkerülhetetlen szakítást Tajvan kezdeményezze. Ez a politika eredménynyel járt, annak ellenére, hogy Washington igyekezett Csang Kaj-Seket visszatartani a szakítástól. Párizs ugyanis Csang Kaj-Sek tudomására hozta, hogy mihelyt a Kínai Népköztársaság képviselői megérkeznek a francia fővárosba, eddigi nagykövetsége csak Tajvan külképviseleteként működhet tovább. Enlépett a gazdasági gondok szakaszába. Ha ennek a fordulatnak az okát keressük, egyértelműen a militari - zálás politikájára kell utalnunk. Tekintélyes nyugati közgazdászok már régebben rámutattak, hogy az úgynevezett nyugatnémet gazdasági csodában tulajdonképpen semmi csoda sincs. A bonni részállam kezdeti gazdasági eredményei egyszerűen abból fakadtak, hogy a háború után kötött egyezmények megtiltották Nyugat-Németországnak a fegyverkezést, nem voltak katonai kiadásai, míg a NATO tagjai fegyverkeztek. Amint Nyugat-Németország is tagja lett az Atlanti Szövetségnek és nyíltan jelentkeztek militarista szándékai, a gazdasági életben is működésbe léptek a fékek. A polgári termelésből a pénzt és az anyagot átirányították a hadiiparba és a hadseregbe. A bonni közgazdászok számításai szerint 1950 és 1963 vége között a fegyverkezés 132 milliárd márkába került, s ez az összeg 1966-ig még további 80 milliárd márkával egészül ki. A militarizálás folyamata így Nyugat-Németországnak csaknem annyiba került, mint amennyi a Német Szövetségi Köztársaság teljes 1961-es nemzeti jövedelme volt. Ez a magyarázata annak — más, kisebb jelentőségű okok mellett —, hogy ma már a tőkés világban sem beszélnek „gazdasági csodáról**, és az elemzők mindinkább a bajokra irányítják a figyelmet. Ebben az összefüggésben pedig a nyugatnémet szakszervezetek most kibontakozó mozgalma, nemcsak a munkásosztály bérköveteléseit, az infláció terheinek elhárítását tűzi zászlajára, hanem a küzelmet a fegyverkezés ellen is. Erre utal a VI. szakszervezeti kongresszus határozatának félmondata: „A gazdasági hatalom növekvő koncentráltságának .. . ártalmas befolyása van a külpolitikára.” Varkonyi Tibor nek a helyzetnek az elfogadása azt jelentette volna, hogy maga Csang Kaj-Sek sem tekinti magát többé Kína képviselőjének. A tajvani klikk tehát az Egyesült Államok akarata ellenére is kénytelen volt megszüntetni diplomáciai kapcsolatát Franciaországgal. A Combat rámutat: egy sor ország választásra kényszerül és nem kétséges, hogy a „lassú megfulladásra ítélt” tajvani rendszer helyett a Kínai Nép- köztársaság mellett dönt. fi Brazil Kommunista Párt visszanyeri legalitását? Brazíliában terjed a kommunista párt legalitásának visszaállításáért vívott mozgalom. A Prensa Latina-hírügynökség szerint Joao Goulart köztársasági elnök is a kommunista párt legalizálása mellett foglal állást; Brazília politikai köreiben úgy vélik — hangsúlyozza a Prensa Latina —, hogy még az 1965- ben sorra kerülő általános választások előkészületeinek megkezdése előtt legális lesz a Brazil Kommunista Párt. A Legfelső Választási Bíróságnak a legközelebbi jövőben végleges döntést kell hoznia ebben a kérdésben. Művészek mozgalma a faji megki önböztetés ellen Marlon Brando, a világhírű amerikai filmszínész a londoni Orchester Hotelban tartott sajtóértekezletén meghirdette a művészek hadjáratát a faji megkülönböztetés politikája ellen. Közölte, hogy a mozgalomhoz csatlakozó színészek, írók, zeneszerzők a jövőben kötendő szerződéseikbe belefoglalnak egy külön záradékot, amely megtiltja, hogy színsorompóval elkülönített közönség előtt mutassák be műveikét. Az amerikai filmszínész közölte, hogy s^mos nagynevű angol író és színművész már támogatásáról biztosította a mozgalmat. \ Etiópia — Szomália
