Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-12 / 35. szám
1964. február 12, szerda 3. oldal így születik a politika Hogyan tovább? Nmhes kérdés Kun adaeson A jánoshalmi községi pártbizottság a közelmúltban részletes jelentésben adott számot a járási párt-végrehajtóbi- zottság előtt utóbbi három évben végzett tevékenységéről. A pártbizottság abból a tényből kiindulva tette mérlegre saját gazdasági szervező és politikai irányító munkáját, hogy a jánoshalmi 16 324 holdon gazdálkodó hét termelőszövetkezet a gyengébbek sorába tartozik. Három évvel ezelőtt az összesen 4034 tagot számláló gazdaságokban — leszámítva a közel 900 nyugdíjast — mindössze 2540-en vettek részt a közös művelésében. A múlt gazdasági évben már — egy-két szövetkezettől eltekintve — a gazdák nagy többsége tevékenyen közreműködött a termelési terv végrehajtásában. Jelentős része volt ebben a községi pártbizottság időközben hozott határozatának, amely a tsz-pártszervezetek feladatává tette a tsz-vezetőkkel közös családlátogatásokat. Hatását növelte, hogy a beszélgetéseket a téli hónapokban a családi tervezéssel kötötték egybe, s így a vállalt feladatok elvégzését becsületbeli kötelességüknek érezték a gazdák. Az eredmény megmutatkozott az évvégi jövedelemben is, hiszen két gazdaság kivételével mindenütt jóval magasabb lett az egy tagra jutó évi jövedelem, mint 1961- ben volt. Az ötszáznyolcvankét gazdát számláló Jókai Tsz-ben viszont még tavaly is mindössze 150— 180 ember kapcsolódott be rendszeresen a termelőmunkába. Az időjárás okozta termésátlag csökkenésén kívül ennek is feltétlenül része van abban, hogy az átlagjövedelem nem érte el az 1961. évit. A családi tervezésre és a napi feladatokra való rendszeres mozgósítás tehát továbbra is fontos feladata a tsz-ek pártszervezeteinek, különösen ott, ahol még nem sikerült ebben fordulatot elérni. Korábban kedvezőtlenül befolyásolta a tsz-ek munkafegyelmét, hogy a tagság jelentős hányada részes alapon műveli a szőlőt. A közös feladatokból való részvállalásuk viszont meglehetősen alacsony szinten mozgott. Ezt a gyakorlatot törekedett helyes irányba terelni a községi pártbizottság javaslatával: a családi művelést vállaló Egy községi iiiitiiiiiiiiiiiüiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifíi pártbizottság IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIÍIIIIIIHHI számadása lülilllIIIIIIIUIIIIIIIIllllllllllllllllllUil gazdák számára — megfelelő felmérés alapján — a közgyűlés állapítsa meg a kötelező munkaegységek számát. Ha ezt valaki nem teljesíti, ugyancsak a közgyűlés határozzon a szőlő- terület részbeni vagy teljes megvonásáról. A módszer bevált, tavaly már éreztette kedvező hatását, mert jelentősen javult a közös munkában való részvétel. A .munkaerőhelyzet javítása érdekében tartotta szükségesnek a községi pártbizottság a tsz- ek ben az erő- és munkagépek számának növelését, s kérte a járási szervek segítségét a gyorsabb ütemű gépellátáshoz. Abban, hogy az 1961. évi hót erőgéppel szemben ma 36 géppel rendelkeznek a helyi szövetkezetek, a pártszervezeteknek is része van. A gépek karbantartását a tsz-ek részben a gépállomással, másrészt saját műhelyükben kívánták megoldani. Jelentős gépjavító kapacitással rendelkezik már például a Petőfi Tsz, s ilyen irányú fejlesztést tűztek maguk elé a többi szövetkezetek is. A pártbizottság javaslata ésszerűbb megoldást kínál. A jánoshalmi tsz-közi sertés- hizlalda — eltekintve az első év zökkenőitől — jól bevált gazdaságos társulás. (Szemben az 1962. évi 116 ezer forintos nyereséggel, tavaly több. mint 500 ezer forintos nyereséget ért el!) Miért ne lehetne a közös vállalkozást más területekre is kiterjeszteni? A külön-külön gépjavító műhelyek helyett létesítsenek a szövetkezetek közös motor- és gépjavító telepet. Gondos elosztó munka előzte meg a szőlő- és gyümölcstelepítési program kivitelezését is, ugyancsak a tsz-közi vállalkozást helyezve előtérbe. A község szőlőállományának kezdeményezésével 1962-ben és 1963- ban a helyi erők összefogásával megkezdődött a tsz-közi telepítés... Csak az elmúlt évben 255 hold szőlővel és 123 hold gyümölccsel gyarapodott az újtelepítésű terület, s még az őszön megkezdték a talajelőkészítést a 200 hold szőlő és 150 hold gyümölcsös alá. Rendszeres figyelemmel kíséri a községi pártbizottság a tsz-ek vezetőtestületeinek működését, a tez-demokrácia érvényesülését, s az így szerzett tapasztalatok tükröződnek a különböző határozatokban. Noha a pártbizottság általában jónak tartja a szövetkezetek vezetését, nem kerülik el figyelmét a hibák sem. Csak egykét példa erre: a vezetőségi üléseken a határozathozatalban és azok végrehajtásában nem érvényesül mindenkor a tsz-de- mokrácia. A függetlenített vezetők olykor fontos kérdésekben is a testület nélkül döntenek, intézkednek — állapították meg a vezetés munkájának elemzése során. A tsz-vezetők szakmai és politikai továbbképzésében, a szakember-utánpótlás • biztosításában látja a megoldást a pártbizottság. Jelenleg a jánoshalmi szövetkezetekben valamennyi függetlenített tsz-vezető tanul. A közös gazdaságok nyolc, a községi tanács pedig három ösztöndíj folyósításával gondoskodik a szakkáder-utánpótlásról. A jánoshalmi községi párt- bizottság politikai és gazdasági irányító munkájának módszerei és tapasztalatai az elmondottakon túl is igen szerteágazóak és ügyeimre méltóak. Hiszen a Vili. pártkongresszus és a felsőbb pártszervezetek határozatai számtalan feladatot tűznek a szocialista fejlődés útján haladó községek pártszervezetei, pártbizottságai elé. A végrehajtásért való következetes munkálkodás pedig — az újabb és újabb tapasztalatok révén — sok új vonással gazdagítja munkájukat, formálja helyi politikává az egész népgazdaság törekvéseiből rájuk váró feladatok megoldását. Határkő a községi pártbizottság életében egy-egy ilyen számadás a felsőbb pártszerv előtt. Nagyobb távolságról nyújt ugyanis lehetőséget a visszapillantásra, az alkalmazott módszerek és a nyomukban született eredmények, esetleg fogyatékosságok elemzésére, értékelésére. Ez pedig irányt szab, segítséget nyújt a további célkitűzések megvalósításához. P. I. Nem először érzi szükségét az újságíró, hogy a kunadacsi Rákóczi Termelőszövetkezet gazdálkodását bonckés alá vegye. S ha most újból ezt teszi, arra jó alkalmat szolgáltat a napokban lezajlott zárszámadó közgyűlés. Nehéz, a hibáktól nagyon is terhes esztendő végére tettek pontot a kunada- csiak. De pontot tettek-e a gazdálkodásban elkövetett baklövések sorozatának végére? Ez most még nyitott kérdés. S ahhoz, hogy majd „igen”-nel válaszolhassunk — s válaszolhassanak főleg a tsz gazdái — nem nélkülözhetők a múlt tapasztalatai .... Szervezetlenül A közgyűlési beszámolót Búj- dosó János főkönyvelő ismerteti. Az adatok egyáltalán nem lelkesítőek. S ez a résztvevő szövetkezeti gazdák arcán is tükröződik. Mindössze 59 százalékos mértékben teljesítette bevételi tervét tavaly a közös gazdaság. A ráfordítás ehhez képest aránytalanul magas volt. így nem csoda, ha a korábbi évekről örökölt mérleghiány tovább duzzadt, s most meghaladja a 750 ezer forintot. Az egy gazdára jutó — közösből származó — jövedelem, a százalékos részesedéssel együtt 7400 forint. A munkaegység értéke 17 forint és 27 fillér. Az indoklás nem részletezi az okokat, csak utal a szervezetlenségre, s arra, hogy a fő- agronómus — aki már nincs a szövetkezetben — nem állt hivatása magaslatán. Ugyanez vonatkozik a brigádvezetőkre is. Mezei Ferenc elnök pedig egymaga képtelen volt az irányítás feladatait ellátni. Az újságíró itt korábbi vizsgálódásaihoz folyamodik — magyarázatért. Az őszi vetések tábláit például — a tsz-vezetőség nemtörődömsége miatt — Bajnóczi József, a községi tanács vb- elnöke jelölte ki. Csak november második felében került földbe a mag. A muharmag ki- cséplését is elhanyagolták. Még jelenleg is „kalászban” van — több mint százezer forint értékben ... Ráadásul így takarmányozásra is alig-alig alkalmas a kazalba rakott muharszéna. Humortalan történet humoristáról Bátor Gábor, a VI- LEXPORT bérszámfejtője néhány esztendő alatt jó nevű humoristává küzdötte fel magát, és a szatirikus lap, hol művei napvilágot láttak, már-már úgy határozott, hogy kiemeli hivatalnoki munkaköréből és meghívja az újsághoz hivatásos szatirikusnak. Ugyanis Bátor — mint gondolták — új színt, konkrét kritikai szellemet vihet a szerkesztőség munkájába, hiszen nem is annyira humorával, mint inkább mai életünket, illetőleg annak emberi fogyatékosságait igen jól meglátó szatirikus szemléletével és merész stílusával tűnt ki. Megindultak a tárgyalások; Bátor boldog és büszke volt. Mindamellett úgy döntött, hogy marad * VILEXPORT- nál, mert éppen ez időben a nyugdíjba menő igazgató helyébe — isten tudja, hogyan, de valószínű, hogy szorgalmas munkájáért és hozzáértéséért őt nevezték ki. Az igazgatói beosztást Bátor Ernő elfogadni jónak látta, elvégre azért továbbra is írhatja a szatirikus újságnak az emberek gyengéit, hiúságát, hízelgését, stré- berségét velejéig kipellengérező humoreszkjeit. A szatirikus lap főszerkesztője is helyesnek vélte, s anyagilag, és még inkább erkölcsileg kifizetődőbbnek, hogy valaki inkább legyen kezdő igazgató, mint kezdő humorista. Bátor Gábor átvette az igazgatói széket, szobát és a vele járó hivatali tekintélyt stb. stb. S a tőle megszokott szatirikus éleselméjűséggel gondolt arra, hogy lám, azok az emberek, kikből irodalmi képessége kivirágzott, mostantól kezdve nem felettesei, hanem beosztottjai. így a kis Kárász, alá örökké a főnök szobájában smu- zolt — hányszor megénekelte a kis hitvány talpnyalót; Dómba ja főkalkulátor, aki oly mesés ügyességgel tudott nyilvános értekezleteken a főnökkel egyetérteni; Kardost, a bérszámfejtő osztály vezetőjét, egykori főnökét, aki mármár a zseni színvonalán tudta az igazgatót úgy bírálni, hogy az tulajdonképpen lelkendező dicséret volt, s akinek jelleméről éppen ezért országos visszhangot keltő sikeres szatírákban számolt be az utókornak. Na, most legalább jobban foglak benneteket látni — gondolta a humorista. Még jobban megismerem satnya jellemeteket, még alaposabban, még árnyalatosabban feltárom majd a régi világból itt maradt kispolgári esökevényeite- ket... Még írt egy humoreszket a szatirikus lapnak Kardosról, egykori közvetlen főnökéről, nevét finoman „Tőrös”- nek írva, ahogy az bírálja az igazgatót: — „Nem tűrhetjük tovább — mondja Bátor szatírájában Kardos — amit az igazgató elvtárs csinál. Mégis csak tűrhetetlen, hogy gyakran a munkaidő után bent marad, rongálja értékes egészségét, Konkrét bírálatban felhívom az elvtárs figyelmét, hogy állj, ne tovább!” A humoreszket az újság közölte, és a főszerkesztő biztatta: csak ezentúl is így, Bátorkám, csak bátran előre a hiányosságok maró leleplezéséért! Aztán, hogy, hogy nem, megállt a tudomány; sehogy sem jött tollára mondanivaló. Órákig ült a kávéháziján, régi, kedves törzshelyén, de a maga elé helyezett papírlapok üresen maradtak. Felismerte ugyanis, hogy a kis Kárász, tiki nála is mindennap órákig ücsörög, nem smu- zoló. Ó, dehogyis! Inkább egy lelkes, lelkiismeretes emberke, aki saját munkakörén túl együtt érez az egész VI- LEXPORT problémáival. Figyeli a kollégáit, azokról igen jó meglátásai vannak, és bizonybizony nagyon megköny- nyíti az ő felelősségteljes irányító munkáját. Aztán itt van Dombaja, a főkalkulátor. Kiderült, egyáltalában nem an& van szó, hogy csak azért ért 'Vele egyet az értekezleteken, mert gyenge jellem, hanem egyszerűen azért, mert egy igen világos fejű ember. Jól látja a fő problémákat, helyesen ítéli meg a tennivalókat, hát most ellentmondjon neki, csak azért, hogy ellentmondjon? Micsoda ostobaság lenne! Igenis, okos ember, gyorsan felismeri, hogy vezetőjének igaza van. Mit lehet itt tenni?! S végül Kardos, a bér- számfejtő osztályvezető. Dicséri őt, rendben van, dicséri őt. Na de, miért dicséri? Azért dicséri, mert ő humánus iránta, mert meghallgatja a problémáit, és a lehetőségeken belül segíti. Hát akkor miért ne dicsérje őt. Mi okból szidná? Mert kapott egy igazságos igazgatót? Bátor Gábor csak ült, ült a fehér papírlapok fölé hajolva, és nem tudott miről írni. A VI- LEXPORT kapott egy csalhatatlan igazgatót, viszont az irodalom számára — sajnos — meghalt egy humorista. Ordas Nándor „Befulladt” a lápföld kitermelése is, pedig annak Kiss Béla helybeli lakos személtjében igen lelkes pártfogója akadt. Ö szerzett használt berendezéseket, heteken át javítgatta azokat, de mire a kitermelés nagyobb ütemmel megkezdődhetett volna, a tsz hónapról hónapra elmulasztotta a lápíöldbányában dolgozók bérezését. Intézkedés nem történt Vita követi a beszámolót. A gazdákat nem kell ösztönözni a hozzászólásra. Szinte egymás szavába vágva, a parlamentáris formákat csak hellyel-köz- zel betartva, sorolják a gazdálkodás múlt évben tapasztalt hiányosságait. ' Egyik legsúlyosabb hiba volt a szállítás megszervezésének az elhanyagolása. A burgonyát például felszedték, de egész nagy területen ott maradt prizmákban, végül hasznavehetetlenné vált, megzöldült. Az alsóadacsi területen megdőlt a lucerna, ennek ellenére géppel vágták le. A szárításról azonban nem gondoskodtak, s így a levélpergés miatt legalább 250 mázsa takarmány tönkrement. Fokozta a bajt, hogy a májusban betakarított szénát csak decemberben vették nyilvántartásba. Zrínyi Miklós, az ellenőrző bizottság elnöke, beszámolójában elmondja, hogy tavaly kétszer végeztek tételes vizsgálatot, számos észrevételt tettek, de intézkedés nem történt a vezetés részéről. így az ellenőrzésnek nem volt gyakorlati értelme. Tavasszal például a táblák kijelölése az utolsó pillanatban történt meg, s akkor vetettek, amikor máshol már kapáltak. Ily módon fordult elő az is, hogy a szerződéses termesztésre vállalt növényfélék olyan táblába kerültek, amelynek talaja a legkevésbé volt alkalmas megfelelő terméseredmények elé résére. Az összefogás hiánya A beszámoló, de a gazdák felszólalása is, hangsúlyozza a vezetés megjavításának szükségességét. Mert hogyan is lehetett volna az irányítás megfelelő, amikor a vezetőségben olyanok is vannak, akik egész évben öt egységnyi munkát sem végeztek a közös területen? Ezt a kérést feszegeti a Duna vecsei Járási Tanács V. B. jelenlevő elnökhelyettese, Horváth József is. Megállapítja, hogy a gazdák jól ismerik a tsz problémáit, de azok megoldását eddig nem segítették kellőképpen. Az összefogás hiánya csak a fokozatos hanyatlást idézte elő, s az előrelépés gátjává vált. Persze, nem kis mértékben ludas ebben a vezetés is, amely nem tette lehetővé, hogy a gazdák elmondják észrevételeiket, segítsenek a gondok leküzdésében. Ilyen körülmények között nem hat meglepetésként, amikor Mezei Ferenc bejelenti lemondását az elnöki tisztségről. Ám ehhez a gazdák nem járulnak hozzá, s a közbekiáltásokból kiderül, hogy az elnök iránti bizalom még nem merült ki teljesen. Neki viszont éreznie kell, hogy a bizalomnak ez a maradványa fokozott felelősségre kötelezi. Hogyan tovább? Nehéz, nagyon nehéz kérdés ez most K un- adacson. De a mostani zárszámadó közgyűlés biztató jelei arra engednek következtetni, hogy a Rákóczi Tsz gazdái a megerősödést segítő tettekkel adnak választ. És ezt már mos*, az átgondolt tervezéssel elkezdhetik. Ahogy a járási tanács vb-elnökhelyettese is javasolta, a családi vállalások, megbeszélések képezzék a kátyúból való kimozdulás első mozzanatát. Hatvani Dániel
