Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-08 / 32. szám

ft «Mal

1964. február 8, srombal

Újabb tűzharc Ciprusban

Kubai jegyzék a tengerészek ügyében

Nasszor nyilatkozata az arab-izraeli viszonyról

TÖRÖK nacionalisták újabb véres összecsapást provokáltak Nicosia közelében. Hírügynökségi jelentések szerint a várostól mintegy 15 kilométerre heves tűzharc alakult ki. mely 11 halálos áldozatot követelt. A főváros közelében fekvő két falu határában török nacionalisták támadták meg a földjükön szántogató görög parasztokat, akiknek a segítségére a községből görög fegyveresek érkeztek. A hosszan tartó incidensért felelősség terheli a szigeten állomásozó angol katonákat is. A támadó török fegyveresek soraiban ugyanis angolok is voltak. Nicosiában bejelentették. hogy karácsony óta ez volt a legsúlyosabb harci cselekmény, melyhez hasonló kisebb összetűzésre került sor a sziget más részén is. A fegyveres harcok következtében fokozódott a feszültség a fővárosban. Hírek terjedtek el arról, hogy Makariosz legkésőbb szombatig kérelmet nyújt be az ENSZ-nek a Biztonsági Tanács sürgős összehívásáról. Állítólag maga az államfő akar beszámolni a tanács ülésén a szigetországban kialakult helyzetről. Anglia és az Egyesült Államok továbbra is erős nyomást gyakorol Ciprusra, hogy elfogadják a NATO-megszállás tervét. Angol részről máris megbeszélések indultak a terv egy módosított formájáról, amely azonban a hírek szerint csak megfogalmazását tekintve más. a lényeg azonban azonos a régebbivel, amelyet már Makariosz elnök visszautasított. Londonban egyébként egyre inkább ^tartják magukat azok a hírek, hogy Törökország kísérletet tesz a beavatkozásra Ciprus bélügyeibe, hogy érvényt szerezzen a sziget két részre osztására irányuló követelésének. U Thant ENSZ-íö- titkár tegnap este visszaérkezett New Yorkba. Megígérte, hogy az ENSZ közbelép, ha a londoni konferencia eredménytelenül végződne és a ciprusi kormány erre felkérné.

PÁRIZSBAN nem tulajdonítanak túlságosan nagy jelentőséget az Egyesült Államok és Kuba között támadt újabb konfliktusnak. Francia megfigyelők az amerikai elnökválasztási kampány légkörében magyarázzák, hogy a viszonylag jelentéktelen ügy nemzetközi konfliktussá növekedett. Ügy vélik, hogy az incidens csak fokozza a latin-amerikai népek ellenszenvét az Egyesült Államok iránt. Annál kedvezőbb fogadtatásra számíthat majd de Gaulle márciusi latin-amerikai útján, ami aligha növeli Johnson választási esélyeit. Egyébként a havannai kormány és a különböző francia cégek között előrehaladott tárgyalások folynak vasúti felszerelések, vegyipari cikkek és gépi berendezések szállításáról. Megegyezés esetén a francia—kubai kereskedelmi forgalom lényegesen meghaladja majd Nagy-Britanniának, vagy Spanyolországnak Kubával való kereskedelmét. A kubai kormány egyébként jegyzékben kérte fel U Thant ENSZ-főtitkárt, járjon közbe az Egyesült Államok kormányánál a halászok szabadon bocsátásáért, és az elkobzott halászhajók visszaszolgáltatásáért. Kuba arra kéri U Thant-ot, követelje az Egyesült Államoktól az ENSZ-alapokmányban lefektettek szigorú betartását. A jelenlegi amerikai magatartás része a Kuba-ellenes agresszív politikának, egyben alkotó eleme annak a szándéknak, hogy fenntartsák az amerikai választási kampány légköréhez igazodva a hadüzenet nélküli háború szellemét.

AZ EGYESÜLT Arab Köztársaság elnöke interjúban foglalkozott, az arab—izraeli viszony alakulásával. Nasszer kijelentette, elkerülhetetlennek tartja a második Palesztinái háborút. Ezt a véleményét arra a tapasztalatra alapozza, hogy Izrael továbbra is teljesen figyelmen kívül hagyja nemcsak az arabok, hanem az egész emberiség érdekeit. Nasszer rámutatott, az arab nemzeteket elsősorban nem azok a vizek nyugtalanítják, melyeket Izrael el akar téríteni az útjukból, a lényeg, hogy ne engedjék Izrael megerősítését és gátat szabjanak terjeszkedésének olyan területeken, melyeket az araboktól rabolt el. Izrael létezése első pillanatától háborúban áll az arab nemzetekkel, és mindenkor az agresszor szerepét vállalta magéra. Erre utal. a szuezi háború és sok más egyéb aljas aknamunka, közöttük a mostani elgondolás a Jordán eltérítéséről. Az arab népek azért állították fel most a közös katonai parancsnokságot, s azért tárgyalnak állandóan egymással, hogy szembenézzenek az esetleges provokációkkal és megállapodjanak az Izraellel szembeni gazdasági megtorló intézkedések tekintetében. Nasszer reményét fejezte ki, hogy ez év szeptemberében vagy októberében megtartják majd az el nem kötelezett országok második értekezletét.

EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN

Francia terv Dél-Vietnam semlegesítésére

PÁRIZS. (MTI)

De Gaulle több beszédében, legutóbb a január 31-1 sajtó- konferenciáján felvetette Délke- let-Ázsia és főleg Vietnam semlegesítésének gondolatát.

A Notre République című UNR-ista hetilap most az Egyesült Államok ázsiai politikáját bíráló cikkében megvilágítja a Vietnammal kapcsolatos francia elképzelést, amely a lap szerint az egyedüli megoldást jelentheti.

Ma senki sem gondolhat arra — írja a lap —, hogy az Észak-Vietnami Ho Si Minh- kormány le fog mondani. A béke csak akkor állhat helyre Dél-Vietnamban, ha a gerillák abbahagyják a harcot, és az amerikaiak elmennek az országból. Ezt követően választást kell tartani, hogy Saigonban a lakosságot képviselő kormány kerüljön uralomra, csak ezután kezdődhetnek meg a tárgyalások egész Vietnam egyesítéséről és nemzetközileg biztosított semlegességéről.

Vietnam semlegesítésének terve azon alapszik, hogy DélA begyulladt diktátor

A spanyol akadémia elnökét sürgősen Franco elé rendelték. A diktátor az üdvözlésre ügyet se vetve, ráförmedt a tudósra: ..Azonnal adjon ki rendeletet az akadémikusoknak, hogy ezentúl a pápát ne VI. Pablonak, hanem VI. Paulónak írják. Már úgyis van két spanyol Pablonk, akiket száműztünk Spanyolországból. Mindketten köztársaságiak, és személyes ellenségeim. Az egyik Pablo Picasso, a másik — Pablo Casals.” Az akadémia elnöke azonnal kiadta a rendeletet. Azóta minden spanyol lap és sajtókiadvány VI. Paulónak írja a pápa nevét.

Vietnamban még mindig jelentős a franica kultúra hatása, és az amerikaiaktól megcsömör- lött lakosság egyes rétegei rokonszenveznek Franciaországgal. Párizsban arra számítanak, hogy egy esetleges választás a franciabarát elemeket juttatná hatalomra Saigonban.

A fiatal házaspár sokáig keresgélt a Salt Lake City-beii autótemető ütött-kopott roncsai között, míg végül is Clark Lyon az egyik kocsi előtt megállt.

Egy kiskocsit Sherylért

— Ez jó lesz — mondta, majd közelebb lépett a telep vezetőjéhez:

— De pénzünk, sajnos, nincs ...

— Uram, ez nem jótékonysági intézmény! •..

Lynn egyetértőén bólintott.

— Nem is akarjuk ingyen. Ellenértékképpen itt hagyjuk Sherylt.

A telepvezető nem értette a dolgot. A fiatalasszony, aki karján pár hónapos csecsemővel állt a férfiak mellett, a' gyerekre mutatott:

— öt adjuk a kocsiért.,.

— Mit képzelnek, kérem — háborodott fel az idős telepvezető, és azonnal elzavarta a fiatal házaspárt.

Az ajánlat körül — bármilyen furcsán is hangzik tulajdonképpen csak egy hiba volt: nem a kellő helyen hangzott el. A bébik áruba bocsátása egyes nyugati országokban éppen olyan ismert és jól jövedelmező üzletág, akár a heroincsempészet, vagy a nyilvános- házak „táncosnőinek” utánpótlása. Sok gyermektelen házaspár él ugyanis az Egyesült Államokban, Svédországban, Hollandiában, Angliában is, s közülük nem egy mindenáron szeretne örökbe fogadni egy apróságot. Csakhogy éppen ezekben az országokban a törvények igen körülményessé teszik az adoptálást, emiatt több az örökbefogadó-jel ölt, mint az örökbe fogadandó. „Ügyes” üzletemberek ezért olyan országokban vásárolják fel

— ügynökségek és magánfelek részére — a csecsemőket, ahol lehet. Egy amerikai üzér például Dél- Koreára specializálta magát, ahol az amerikai katonák és a helybeli

Carapkin és Foster ebédje

GENF (MTI)

Carapkin nagykövet, a genfi leszerelési értekezleten résztvevő szovjet küldöttség vezetője, pénteken ebéden látta vendégül Fostert, az amerikai küldöttség vezetőjét. Mindkét részről tanácsadók is megjelentek. Közleményt nem adtak ki a találkozóról.

lányok futó ismeretségéből származó csecsemőknek senki sem örül. Mások Európának vagy Latin-Amerikának azokra az országaira vetették ki hálójukat, ahol a munkanélküliség miatt nagy a nyomor.

Mary Verdem is Brazíliából költözött .Angliába; munkát keresett. Idegenben azonban éppen úgy nem sikerült állást találnia, mint odahaza. Hogy mégis fent tudta magát tartani, azt egy fiatal rendőrnek köszönhette, aki gáláns előzékenységgel „szárnyai alá vette”. De a gondoskodás csak addig tartott, amíg a lány be nem jelentette, hogy gyereket vár. Akkor a gáncsnélküli lovag kimutatta foga fehé- jét.

— Nem bánom, mit csinálsz és hogyan, de szabadulj meg tőle!

A „jószívű” Noémi

A bábaasszony, akit Mary felkeresett, csak tengersok pénzért vállalkozott a tiltott műtétre. A kislánynak, persze, nem volt pénze, s így nagyon örült, amikor a kuruzsló megismertette egy Noémi Álba nevű fiatal nővel, aki „megsajnálta” és házába fogadta a „kis brazíliait”.

Mary éppen olyan gyanútlanul fogadta el ezt a gondoskodást, ahogy a rendőrét, és heteket töltött boldog várakozásban, az Alba-család otthonában. Később derült csak ki, bogy a barátságnak nagy ára volt. A Penna-klinikán, a szülőszobában, rstipán Noémi Alba, a jó barátnő volt mellette, és ő a szülés után azonnal kivitte a szobából az újszülöttet. Mary azt hitte, így szokás. Nagysokára — a percek is óráknak tűnnék ilyenkor — tért vissza Noémi, és a felzaklatott anyának csupán annyit mondott:

— A kicsi meghalt. ..

De amíg a jó barátnő együtt zokogott Maryval, anyja, az idősebb Álba, már javában árulta a

Modern embeivásái

Most itt állunk

a legnagyobb bizonytalanságban...

...hogy hová tegyük Malaysiát. Eddig ugyanis úgy tudtuk, hogy ez az újonnan és mesterségesen létrehozott államalakulat bizonyos brit gyarmatosító és újgyarmatosító törekvéseket szolgál odalent Délkelet-Ázsiában. S ezt nemcsak a politikai jelentésekből tudtuk, hanem például abból a katonai—politikai tényből is, hogy Malaysia — brit támaszpont.

A héten azonban a New York Times már majdnem megingatott bennünket ebben a hitünkben. Szokásos beszélő térképén ugyanis a dél-vletna- mi puccs kapcsán a délkeletázsiai térséget „szólaltatja meg”, mégpedig igen ékesen. A jnellékelt jelmagyarázat szerint ugyanis a sötét színekkel jelölt országok „kommunista ellenőrzés alatt állnak”, míg a világosan vonalkázottak „a Nyugat szövetségesei”. A i'ehér foltok nyilván a semlegeseket akarják jelezni, hiszen csak ők lehetnek azok, akik „nem tartoznak sehová”.

Nos, India, Burma, In«*- nézia, Kambodzsa mellett — ilyen fehér foltként tünteti fel a New York Times beszélő térképe — Malaysiát is. Most tehát valóban itt állnánk a legnagyobb bizonytalanságban, hogy talán rosszul tudtuk, mégsem brit hídfőállás ez a különös államalakulat, ha...

... ha a fehér folt között legnagyobb meglepetésünkre nem fedeznénk fel magát — Dél-Vietnamot is, amelyről pedig köztudott, hogy enyhén szólva „a Nyugat szövetségese”.

így állunk most itt egy másfajta bizonytalanságban: Nem tudjuk, hogy „be akart-e hebeszélni” az olvasónak valamit ez a beszélő térkép, vagy csak — dadogott?

(sp)

AHOGY ÖK LÄTJÄK

Londoni eredmény. — Bizalom, bizalomért.

Párizs, Bonn és Latin-Amerika

Lübke köztársasági elnök tavasszal latin-amerikai körútra indul. A Frankfurter Allgemeine Zeitung vezércikkben foglalkozik Lübke és de Gaulle küszöbönálló latin-amerikai látogatásaival,*és hangsúlyozza, nem véletlen, hogy idén mind a francia államfő, mind a nyugatnémet köztársasági elnök Latin-Amerikába utazik, mert Nyugat-Európa most egyre fokozódó érdeklődéssel fordul Latin-Amerika felé. Ez az érdeklődés a lap szerint szoros ösz- szefüggésben áll az Egyesült Államok latin-amerikai politikájának nyilvánvaló kudarcával.

Ügy látszik, a tábornok azt a benyomást szerezte, most különösen Latin-Amerikára kell vigyázni, hogy a nyomor okozta elkeseredés és a hasznot lefölözök korlátoltsága ne döntse ezeket az országokat forradalomba. Kívánatos, hogy Párizs és Bonn gondosan összehangolják a dél-amerikai politikát. A szövetségi kormány régóta belátja, hogy Latin-Amerikában közbe kell lépni és támogatást kell nyújtani. A köztársasági elnök útja a nyilvánosság előtt is kifejezésre juttatja majd ezt — írja a lap.

csecsemőt — csekély 80 ezer pe- Eőért.

A bűntény egészen véletlenül került napvilágra. Az egyik ápolónőnek feltűnt, hogy a gazdasági vezető eggyel több gyermekholmit adott ki, mint ahány csecsemő a klinikán található. Mivel már korábban is gyanakodott, az esetet azonnal jelentette a városi elöljáróságon. Vizsgálat indult. így leple- ződött le a gyermekkereskedö banda, amely a kórház orvosaival játszott össze. A kihallgatások sorár« módszereik is ismertekké váltak. Ha a magányos anya nem akarta megtartani, egyszerűen, 10 ezer pesóért megvásárolták tőle a gyermekét. De ha olyanra akadtak, mint Mary, aki elesettségében is ragaszkodott kicsinyéhez, félrevezették a szerencsétlen anyát, azt hazudták neki, hogy gyermeke meghalt..,

Vrephodochos

A csecsemők adás-vétel ét a törvény természetesen bünteti, de nem mindenütt. Görögországban éppenséggel állami fennhatóság alatt létesítettek olyan intézményt, ahol a gyermektelen szülők — ha kiállták a kérdőívek próbáit — ígéretet tettek arra is, hogy szeretni fogják a kicsit, és megalkudtak az árban — örökbe fogadhatják az elhagyott gyermekeket.

A szülők többnyire nem ismeri tak. A görög főváros több pontján ugyanis, sőt, vidéki városokban is, van egy-két olyan ház, amelynek falára postaládához hasonló al* kalmatosságot függesztenek, rajta nagy betűkkel áll a szöveg: Vrephodochos, azaz kisgyermekek számára szolgáló hely. Egyszer vagy kétszer hetente, az éjszakai órákban, halk léptek közelednek a ház felé. Aztán egy női alak tűnik fel. Aggódva néz jobbra-balra, majd kinyitja a láda fedelét és „valamit” belerak. Csönget. De a portás nem jön ki, csak amikor a fiatal anya, többnyire szerencsétlen vidéki lány,

aki gyermekével a társadalmi és vallási előítéletek miatt semmiképpen sem térhetne haza, máz eltűnt.

Évente 3—4 ezer házasságon kívüli gyermek születik Görögországban. Nagy részüket ily módon „bízzák” az államra. A görög kormánynak egészen addig sok fejtörést és főleg anyagi gondot okoz itt az elhagyott gyermekek gondozása, amíg kiutat nem talált. Azóta Görögország éppen úgy exportál gyermekeket, mint akár narancsot vagy citromot. Már több mint ezer görög bébit szállítottak ki így — kemény valutáért — az Egyesült Államokba, Svédországba és Angliába is.

Görögországban sem minden gyérek kerül az állami export-men- helyekrc, az úgynevezett Metera- otthonokba. A „Sie und Er” című svájci lap tudósítójának Papauko- nomou kisasszony, a Metera igazgatónője a következőket mondotta:

— Tudom, hogy vannak olyan gyermekotthonok is, ahol bárki vásárolhat csecsemőket. Sokan Közel- Keleten tűnnek el. Hogy miért és hogyan, azt nem tudom . ..

Hogy miért? Közülük kerülnek ki azok a rabszolgák, akik még ma is ezerszámra találhatók például Szaúd-Arábiában. És hogyan? Közvetítő segédletével, valamelyik csempészhajó fedélzetén ...

De hogy-hogy? És tulajdonképpen ez lehetne a kérdés — nemcsak Görögországban, hanem Olaszországban, Latin-Amerikában és másutt is, ahol csak lehetősége van a lelketlen gyerekkufároknak, a nyomor és az elesettség vámszedőinek. A nyugati világ egész rendőrsége megmozdul, ha egy milliomos gyereke eltűnik. Nyugat rendőrségének figyelme viszont csak elvétve téved e»y-egy nagyobb botrány kapcsán a modern embervásáron hányódó csecsemőkre, akikkel szüleik nem tudnak vagy nem akarnak törődni, s akiknek terhét anyagi és erkölcsi felelősségét hazájuk sem szívesen veszi magára.

O. GY«