Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-08 / 32. szám
1964. február 8, szombat 3. oldal Többször szól érteni Cikket akartunk írni arról, hogyan kéri számon a taggyűlési határozatok végrehajtását a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár pártszervezete. Jó múltkorában jártunk kint, de Kohut Béla elvtárs, a párttitkár szabadságon volt, a helyettese is távol, a szakszervezeti vezető is, a gyárigazgató szintén. A „soron következő” jelenlevő vezetőségi tag, Bartyik elvtárs azt mondotta, ebben a kérdésben részint nem tájékozott, részint nem illetékes felvilágosítást adni. Javasolt azonban egy beszélgetést Makai Péter elvtárssal, a csúcspártvezetőség egyik tagjával, aki a TMK-műhely vezetője. Mikor őt megtaláltuk, éppen Gállá Ferenccel tárgyalt, aki az egyik alapszervezet vezetőségi tagja. Megörültünk: egy csúcs- és egy alapszervezeti vezetőségi tag biztosan tud már felvilágosítást adni 'néhány, lényegbe vágó példa említésével. Temperamentumos, szókimondó elvtárs a TMK-műhely vezetője. Röviden érintette, mennyivel kevesebb náluk a hosszú gyakorlatú szakmunkás, mint amennyire szükség lenne. A munkakedvvel nincs baj, de érthető, még időre van szükségük a fiatal szakmunkásoknak a tapasztalatszerzéshez. — Hozott-e már a taggyűlés határozatot a TMK-ban dolgozó kommunisták munkájának megjavítására? — érdeklődtünk. — Ilyen határozatot nem hoztak. Erre nem volt szükség — kaptuk a választ. Mégis, mire vezethető a jó munka? Megmondom én. Minél több gépállás, annál kevesebb prémium; — ez a gyakorlat minden beszédnél hatásosabb. Miattunk nem is álltak a gépek, az utolsó évnegyedben éjjel-nappal megállás nélkül működtek. Ha valahonnan hibát jelentettek, azonnal siettünk segíteni. Nemegyszer abbahagytunk más munkát, csakhogy egy percet se veszítsünk. Persze az is előfordult, hogy különleges alkatrész kellett, s nem volt. Meg az is megesett, hogy mire odaértünk, működött a gép, a szaktárs rájött, hogy nem is romlott el... — Hogyan foglalkoznak az emberekkel a műhely kommunistái — Makai elvtárs? — Harminchat dolgozér közül három a párttag. Öt ember a gyár egyik végében, három a másikban, négy megint másfelé. Nehéz ennek a háromnak mindenkihez eljutni. A tervet hajtani kell, nincs idő beszélgetésre ,.. — Valahogy azért értesülnek a munkások, miről volt szó mondjuk egy taggyűlésen? — Természetesen, a bizalmikon keresztül. Műszak után megbeszélik a kérdéseket. — Hogyan teljesítette tervét a TMK-műhely? — Tessék, a munkaügyi osztályon minden megvan pontosan, Móczár elvtárs kimutatja. Mi megtettük a kötelességünket. — Mint csúcspártvezetőségi tag tud említeni néhány példát arra, hogyan kéri számon a vezetőség elsősorban a kommunista vezetőktől a párthatározatok megvalósítását. A Nép- szabadságban is olvastuk, hogy november végéig 48 felelősség- revonás történt... — Igen, beszélhetnénk arról, mit harcolt a pártvezetőség... Azóta is volt már számonkérés ... Ezt azonban majd Kohut elvtárstól tessék kérdezni. Ez volt a véleménye Galló elvtársnak is, s arról is szóltak mindketten, hogy a sajtónyilvánosság kényes dolog, megtörténik, nem úgy jön ki valami, ahogy a valóságban van. Legutóbb is, valaki nyilatkozott az exporttervekről — felületesen, s az jelent meg. Viszont vannak felsőbb szervek... — Mint TMK-vezetőnek nincsenek olyan gondjai, melyekhez több segítséget kéme a vezetőségtől? — Vannak, de ezt előbb meg kell beszelni... Mentünk tovább a munkaügyi osztályra. Móczár Mihály csoportvezető „száraz adatai”, amint ő nevezte ezeket, tényleg a TMK-műhely munkáját dicsérték. Minden negyedévben teljesítették, sőt kicsit túl is szárnyalták tervüket, messze tervük fölé nőttek a váratlan hibásodások miatt bekövetkezett gépállások óraszámának csökkentésében, nem volt náluk baleset, béralaptúllépés. A feltételek teljesítésével érdemelték ki, hogy minden negyedévben a maximális százalékú prémiumot kapták meg. Csupán a harmadik negyedévben került sor arra, hogy három munkásnál 15 százalékot vontak le a prémiumból munkafegyelem megsértése, két másik dolgozónál pedig teljes jutalommegvonást alkalmaztak igazolatlan hiányzás miatt. 'Eredményes módszer tehát, amiről Makai elvtárs beszélt: minél több gépállás, annál kevesebb prémium. De vajon nem volna még nagyobb nevelő hatása — és ez is az egészen helyes út —, ha az anyagiakban megvalósított kemény és helyénvaló következetesség több felvilágosító szóval járna együtt? Erre mutatnak olyan jelenségek, melyekről csak úgy „magunk közt” alapon hallottunk. Tudjuk, elég nagy volt a gépgyárban tavaly is a fluktuáció és — mint máshol — itt is nagy szakmunkáshiánnyal küzdenek. Többen visszaélnek ezzel a helyzettel a jó szakmunkások közül is. Fizetés után egy-egy napra kimaradnak a gyárból. Tapintatosan — meg ne sértsék — figyelmeztették az egyiket, máskor elő ne forduljon. Ez volt a válasz: „Nézze szaktárs, engem ne ijesztgessen, mert veszem a munkakönyvem.” — És hány üzemben megalkudnak „egy kicsit”. Elengedjenek egy jó szakmunkást, mikor olyan nélkülözhetetlen, mint a falat kenyér? Egy másik dolgozó az utcán kiáltotta oda illetékesnek: „Küldje majd utánam a munkakönyvem.” Akkor már pár napja hiányzott az üzemből és máshol dolgozott. Bár — ismétlen — szigorúan magunk közt volt erről szó, nem lehet erről hallgatni. Mikor jutunk túl a munkafegyelem nehézségein, ha kerüljük á nyíltságot? Ez nem „presztízskérdés”, a való szó kimondása mindig segít. Mint ahogy ez a gépgyár párttaggyűléseinek bátor, szenvedélyes légkörében már megvalósult. „Telepítsék ki” ezt a harcos légkört a munkahelyekre, köznapi aktivitásra, az egyszerű párttagokra és pártonkí- vüliekre. Amint erről a Nép- szabadság is írt. Tóth István Felperes a népgazdaság Az izsálii kutak Izsákon négy új kút készült az elmúlt évben. A község lakóinak régi kívánsága teljesült ezzel, és reméljük, nem illetnek bennünket az ünneprontás vádjával, ba elmondjuk, hogy a kutak körül, sajnos, nincs minden rendben. Mióta üzembe helyezték, nem sokkal kevesebb vitát és peres okmányt szültek, mint amennyi vizet. A községi tanács a Kiskőrösi Vegyes Ktsz-szel kötött szerződést 1962. áprilisában, de a szövetkezet — miután szakemberekkel nem rendelkezik — a munkát kiadta „albérletbe” Király Imre helybeli kútfúró mesternek. Király Imre — a maga módján — el is végezte a munkát, és a ktsz benyújtotta a 64 ezer forintos számlát. Ezzel aztán elkezdődött a vita. A községi tanács ugyanis — mint később kiderült: joggal — sokalta az összeget. Igazát keresve a szövetkezet a megyei döntőbizottsághoz fordult. A bizottság döntése előtt véleményt kért egy kútfúrási szakértőtől, aki megállapította- „Minősíthetetlenül alacsonyrendű, szakszerűtlen és értéktelen munkáról van szó.” Továbbá: „A kutak nem javíthatók... A szabvány szerint kivitelezett kutak élettartama 40—50 év, míg a szóban forgó kutak 3—4 évig működnek majd.” A döntőbizottság vizsgálatának eredményeképpen a Kiskőrösi Vegyes Ktsz mindössze 36 ezer forintot kapott. Ha figyelembe vesszük, hogy Király Imrének mintegy 18 ezer forintot fizettek ki, a felhasznált anyagok értéke pedig meghaladja a 17 ezer forintot, akkor megállapíthatjuk, a ktsz számára az izsáki munka nem bizonyul jó „üzletnek”. De — mint Sepsei Mihály főkönyvelő hangsúlyozta beszélgetésünk alkalmával — a füstbe ment jövedelemnél is jobban sajnálják, hogy a ktsz jó hírén csorbát ejtett a dicstelen kimenetelű ügy. Véleményünk szerint nem jártak sokkal jobban az izsá- kiak sem. Viszonylag olcsón — 36 ezerért — jutottak ugyan a négy kúthoz, de ki tudja, meddig isznak a vizükből. Mint mondtuk, a szakértő szerint mindössze 3— 4 évig. Ha élettartamuk mégis hosszabb lesz, azt a helybeliek részben szerencséjüknek, részben pedig annak köszönhetik, hogy kedvezőek a talaj viszonyok. Király Imre is a vesztesek listájára került — tegyük utána mindjárt: megérdemelten —, mert miután kiderült, hogy iparjogosítványa csak ásott és nem fúrott kút készítésére hatalmazza fel — megvonták tőle az iparjogot. Ezenkívül a ktsz pert indított ellene, és a járásbíróság közel kétezer forint megtérítésére kötelezte. Végül, de nem utolsósorban a kárvallottak között meg kell említenünk a népgazdaságot is, hiszen Izsákon négy olyan kút épült a dolgozók forintjaiból, amely, sajnos, nem felel meg a követelményeknek. Békés Dezső Ahol a tsx-vexetők tanulnak A Zsámbékon, ezen a Pest megyei községen átutazó figyelmét nem kerülheti el az a hatalmas, régi épület, amelynek vastag falai mögött az ország termelőszövetkezeti vezetői közül számosán tanulnak, hogy gazdaságaikban még szakszerűbben végezhessék felelősség- teljes munkájukat. A 113 bentlakó hallgatót négy osztályban oktatják. Köztük négy Bács-Kiskun megyei szövetkezeti vezető is tanul. Az át nem mindig sima... nn A vélemények szinte azonosak — Régóta ismerem Ilonka elvtársat, hiszen mindketten ezen a vidéken nőttünk fel — mondja Varga Károly, a szövetkezet párttitkára. — Nagyon rendes ember, valóban a közösért él. Csak njindent maga akar megcsinálni, és borzasztó érzékeny. Rögtön le akar mondani, ha valaki megbírálja. Ügy érzem, ebből a gyengéjéből fakadt, hogy a múlt évben meglazult egy kicsit a gazdasági vezetés és a pártszervezet korábbi jó kapcsolata. Azelőtt minden hét elején együtt ültek le. A gazdasági vezetők elmondták a várható főbb feladatokat, s a pártszervezet ebből szűrte le a maga számára a politikai tennivalókat. Ez a helyes gyakorlat azonban apródonként elmaradt, s bizony a párttitkár gyakran tájékozatlan a szövetkezet dolgaiban. — A kezdet óta itt vagyok, nagyon a szívemhez nőtt a Zöld Mező tagsága. Szorgalmas, nagyon becsületes emberek... — vélekedik Szűcs László főagronómus, egyben megyei tanácstag. — Ilyen az elnök elvtárs is. Kár, hogy nagyon sokat vállal magára. Olyat is, ami nem éppen elnöki feladat. Persze, ez kihat az egészségére, idegessé teszi. Emiatt aztán előfordulnak személyi súrlódások, ami nyugtalanítja a légkört. Bár, mi jól megértjük egymást, engem mégis zavarnak az ilyen „zöngék”. Jobban kellene segítenünk őt. Én ugyan nem vagyok párttag, de ebben is a párt- szervezet törekvései mellett állok. Kollektiven dönteni és megosztani a munkát..: És visszaállítani — mert jó volt — a régi gyakorlatot: a pártvezetéssel közös megbeszéléseket ... A legközelebbi terveink megvalósítása követeli ezt. Pillantás a jövőbe A Zöld Mező célkitűzései, melyekről ha csak körvonalaiban is, bizonyára szó esik az e heti zárszámadási közgyűlésen, dicséretesek. További ötven holddal kívánják gyarapítani az új telepítésű szőlőt, 35 holddal a barackost, szilvást. Tíz holdon szőlőiskolát létesítenek, öntözéssel termesztenek 40 hóid lucernát és jókora kukorica- táblát. A szépen telelő, gyönyörű pulyka- és tyúktörzsállományt összesen négyezerre növelik és legalább 12 ezer forintos jövedelem elérését tervezik tsz-gazdánként —, hogy csak a főbb törekvéseiket említsük. Egységes erőfeszítésekre van ehhez szükség. Harmonikus összhangra vezetőségen belül, a pártszervezet, a vezetőség, valamint az egész tagság között. Olyanra, vagy még jobbra, mint amilyennel korábban büszkéi kedhettek. Az első lépést — őszinte elvtársi eszmecsere formájában — megtették már ehhez. A gazdasági és a pártszervezeti vezetők együttes beszélgetésen hívták fel Ilonka elv társ figyelmét a hibákra, s elmondta ő is gondjait, aggályait. Igaz, az észrevételekkel még nem mindenben ért egyet. Bizony, nem is könnyű ez annak, akit tévedésedben is a legjobb szándék vezet. — Talpraesett ember a mi elnökünk! — vélekedett róla ifjú Darabos István gazda, mintegy tolmácsolva a Zöld Mező tagsága nagy többségének a véleményét. S ez a vélemény bizalmat tükröz. Olyan bizalmat, amely feltételezi és el is várja az elnöktől a saját hibáival való bátor szembenézést, leszámolást A közös cél erőt ad — Mi mellette állunk! — csendült ki a tsz-párttitkár és a főagronómus szavaiból. Igen, segíteni kívánják őt, hogy széles látókörű, jó szervező és valóban kollektiven irányító elnökké váljon. S hogy milyen, és mennyire lesz hathatós ez a segítség? Az új feladatokkal való megbirkózás, a következő gazdasági év dönti el. Egy azonban bizonyos: okosan érvelő, türelmesen vitatkozó, meggyőző elvtársi szóra, a pártszervezet erősítésére új, arra. érdemes gazdákkal, s nem utolsósorban a politikai munka módszereinek csiszolására, finomítására van ehhez szükség. Mert ezekben a módszerekben is akad javítanivaló. Például: a közös megbeszéléseken ne valamilyen föléje rendelt fórum előtt érezze magát az elnök, hanem valóban a pártszervezet előtt, amely azért áll mellette, hogy a maga sajátos eszközeivel, tettekre lelkesítő, felvilágosító, tudatformáló politikai munkával segítse a szövetkezet gazdasági célkitűzéseit. Egy-egy termelőszövetkezet, s gazdasági és politikai vezetőinek útja nem mindig sima. Mint ahogyan a tsz fejlődéséé sem az. De ahol hajdan közös szükségben edződött meg az egység, ott az új. egyre szebb és jobb életet formáló út göröngyei sem Jelenthetnek nagy akadályt. A közös törekvésekért való fáradozás sok mindenhez erőt ad! v tan Juhász Pál, a borotai Piros Alma TSz elnöke szeptember óta sajátítja el a nagyüzemi gazdálkodás irányításának tudnivalóit. Már jóval túl jár negyvenedik évén, de a legszorgalmasabb tanulók közé tartozik. Beszélgetésünkkor elmondja, hogy az itteni egy esztendőt nemcsak tanulásra, hanem tapasztalatainak a bővítésére is igyekszik fordítani. Ehhez hozzásegítik az ország más vidékeiről származó elnöktársai is, akikkel gyakran cserél véleményt 'a nagyüzemi gazdálkodásról. Juhász Pál már elhatározta azt is, hogy jövőre a Felsőfokú Technikum üzemazdasági tagozatán mint levelező hallgató folytatja tanulmányait. Egyébként, mint mondja, legutoljára éppen a zárszámadási közgyűlésen volt otthon. Szövetkezeti gazdatársai örömmel fogadták, hiszen átlag 16 800 forint jövedelmet biztosított számukra a termelőszövetkezet. A másik három Bács-Kiskun megyei közül Arányi László az izsáki Mező Imre Tsz-ből, Juhász és Varga elvtárs pedig Ladánybenéről, illetve Rém községből jött Zsámbékra tanulni. Tudásuk napról napra bővül, amit nemcsak az elmondottak segítenek élő, hanem a példásan működő mezőgazdasági nagyüzemben tett tanulmányi kirándulások is. Jártak már Budakeszin, a Kertészeti Főiskola gazdaságában, s az albertirsa Dimitrov Tsz-ben. A vizsgál előtt néhány héten át az orszái legnagyobb termelőszövetkezetében, a 17 ezer holdon gazdálkodó nádudvari Vörös Csillag ban gyakorlati munkán vesznek részt, ~ ^ Jtarhidj Imre
