Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-07 / 31. szám
Z. oldal 1964. február 7, péntek A Minisztertanács ülése A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Az élelmezés- ügyi miniszter jelentést tett az 1963. évi felvásárlás alakulásáról és főbb tapasztalatairól. A kormány a jelentést megvitatta, elfogadta, s határozatot hozott, hogy az élelmezésügyi miniszter a tavalyi tapasztalatok figyelembevételével az ez évi felvásárlás legfontosabb kérdéseiben előterjesztést nyújtson be a kormányhoz. A külkereskedelmi miniszter előterjesztése alapján a Minisztertanács kijelölte az ENSZ világkereskedelmi konferenciáján részvevő küldöttség tagjait. A kormány határozatot hozott, hogy az országgyűlés legutóbbi ülésszakán elhangzott javaslatokat az érintett állami szervek vezetői megvizsgálják, a szükséges intézkedéseket megtegyék, illetve a saját hatáskörükben nem rendezhető kérdésekben a kormányhoz előterjesztést tegyenek. A Minisztertanács ezután napi ügyeket tárgyalt. Közlemény a Magyar-Szovjet Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttműködési Kormányközi Bizottság üléséről A Magyar—Szovjet Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttműködési Kormányközi Bizottság, amely a két ország párt és kormánydelegációja 1963. júliusi találkozóján elfogadott határozatoknak megfelelően az együttműködés további kiszélesítése és elmélyítése célCiprus elutasítja a NRTO-batalmak gyámkodását Floridában bebörtönözték a kubai halászokat Gyárt-e Bonn rakétafegyvert? A CIPRUSI válsággal kapcsolatos tárgyalások a Makariosz elnökre gyakorolt angol—amerikai nyomás erősödése ellenére sem haladnak előre. Az angolszászok csupán egyetlen engedményt ajánlanak: nevezetesen, hogy a nemzetközi haderő az ENSZ irányítása alá tartozzék. Ezen azt értik, hogy engedjék meg Ciprus kormányának a haderők működéséről kialakult véleményt közvetlenül a Biztonsági Tanáccsal közölni. Ezt a ciprusi kormány természetesen nem tekintheti kielégítő szavatosságnak Ciprus függetlensége, szuverenitása és sérthetetlensége biztosítására. Azt várják New Yorkban, hogy Ciprus kormánya rövidesen kérni fogja a Biztonsági Tanács összehívását, nyilvánvalóan emiatt tért vissza afrikai útját megrövidítve az ENSZ székhelyére U Thant főtitkár is. Szerdán hivatalosan is közzétették Nicosiában a ciprusi kormány válaszát az angol—amerikai követelésre. A válasz — írja a TASZSZ kommentátora — leleplezi a NATO- hatalmak tervének provokációs jellegét. Felsorolja azokat az okokat, melyek miatt az angol- amerikai elképzelés elfogadhatatlan. Ilyen kikötések vannak például, hogy a fegyveres erők parancsnoka a londoni kormányközi bizottságtól kapná az utasításokat, ebben viszont nem kapna helyet Ciprus. A javaslat kiköti, hogy a szigetre vezényelt NATO-erők ne legyenek alárendelve az ENSZ Biztonsági Tanácsának. Alig tették közzé a ciprusi kormány hivatalos válaszát, már érkeztek jelentések Londonból és Washingtonból, hogy a NATO újabb nyomást gyakorol a köztársaságra. Közben Cipruson ismét fegyveres összecsapásokra került sor a két nemzetiség között, mely halálos áldozatot is követelt. FIDEL CASTRO legutóbbi beszédében méltatta a szovjet—kubai megállapodás jelentőségét. Az a két hosszú lejáratú egyezmény — mondotta, melyet a cukorszállításról és a nádaratás gépesítéséről kötöttünk, rendkívüli jelentőségű. Kuba már az idén egymillió 600 ezer tonna cukrot szállít a Szovjetunióba. Ez azt eredményezi, hogy a Szovjetunió felé bonyolítja le a szigetorEGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN szág a legnagyobb méretű kereskedelmi forgalmat. Beszélt Castro az elmúlt napok eseményeiről, az amerikai blokád híveinek felháborító akciójáról. Az imperialisták — mondotta — újabb manőverekkel próbálják megakadályozni a blokád eredményeinek rohamos csökkenését, de valójában már erőtlenek hozzá, hogy a folyamatot megváltoztassák. Még nem száradt meg Panamában az amerikaiak által kiontott vér, de az USA máris új gonosztettet követett el. A nemzetközi vizeken halászó kubai hajók legénységét nemcsak jogtalanul feltartóztatta, hanem — amint a legújabb hírek jelentik — Floridában börtönbe is vetette. A 36 kubai halász ellen azon a címen emeltek vádat, hogy állítólag megsértették Florida-állam törvényét, mert engedély nélkül halásztak területi vizein. Ezen az alapon egyévi börtönbüntetésre és fejenként ötszáz dollár pénzbüntetésre büntethetők a kubai halászok. A SZOVJET kormánynak a nyugatnémet rakétafegyver ellen tiltakozó jegyzékével kapcsolatban a bonni kormány szóvivője kijelentette: Megvizsgálták a Hamburgban nemrég megalakult Waffen und Luftrüstung A. G. működését, és a vizsgálat során megállapították, hogy a cég nem gyárt katonai rakétákat. Nem átallották azt bejelenteni, hogy az általuk ténylegesen gyártott rakéták „kizárólag tudományos célokat szolgálnak”. Bonni sajtókörökben azonban emlékeztetnek rá, hogy tavaly december elején az alakulás időszakában a cég vezetői sajtóértekezletükön leplezetlenül beszéltek arról, hogy a vállalat különböző fegyvereket, így köztük, rakétákat is gyárt szabályszerű program keretében. Még azt is hangsúlyozták, hogy ezek a rakéták az olcsóbbak közé tartoznak, s rendkívül alkalmasak arra, hogy „fejlődésben elmaradott országok rendeljenek belőlük”. A cáfolat tehát egészen világos. Bonn tiltakozik az őt ért „vádak ellen”, de elfelejti, mit mondtak a nyugatnémet iparmágnások egy évvel ezelőtt. A nemzetközi közvélemény azonban nem hajlandó megbocsátani az ilyen kétszínű cáfolatokat. jából jött létre, 1964. február 3—5. között Budapesten megtartotta első ülését. A Magyar Népköztársaság kormánybizottságát Apró Antal a magyar tagozat elnöke, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Szovjetunió delegációját M. A. Leszecsko a szovjet tagozat elnöke, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese vezette. A bizottság ülésén Apró Antalnak, a Minisztertanács elnök- helyettesének elnökletével megvitatták a két ország közötti gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés, valamint a külkereskedelem legaktuálisabb és legfontosabb kérdéseit. A bizottság munkájában a nemzetközi szocialista munka- megosztás alapelveiből, valamint a KGST-tagállamok kommunista és munkáspártjai központi bizottságainak első titkárai és kormányfői 1963 júliusi tanácskozásán elfogadott azon határozatokból indult ki, amelyek az említett országok 1966— 70. évi népgazdaság-fejlesztési terveinek koordinálására vonatkoznak. A bizottság meghallgatta és megvitatta Magyarország és a Szovjetunió között az 1966—7°- időszakra vonatkozó tervegyeztető konzultáció eredményeiről szóló beszámolót. A konzultáció előzetes eredményeinek megvitatásakor különös figyelmet fordítottak mindkét ország, elsősorban Magyarország villamosenergia, fűtőanyag, valamint más alapanyagokban mutatkozó szükségleteinek kérdéseire. Ezzel kapcsolatban megvizsgálták a Szovjetunió energiaigényes alapanyaggyártó iparágainak fejlesztésében való együttműködés lehetőségeit azzal, hogy számításba vegyék a magyar népgazdaság nyersanyag-szükségleteit. A tárgyalásokon a két fél véleménycserét folytatott a gépgyártás, a könnyű- és élelmiszeripar területén mutatkozó további együttműködéssel kapcsolatos, valamint az 1966—70. időszakra vonatkozó más gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kérdésekről. A bizottság a KGST ajánlásainak figyelembevételével megvitatta a gépipari termelés szakosításának és kooperációjának kérdéseit a Szovjetunió és Magyarország között. A gépgyártás legfontosabb ágazataira vonatkozó szakosítási és kooperálási javaslatok kidolgozására munkacsoportokat alakítottak. Mindkét fél szükségesnek tartja, hogy a gépgyártási szakosítás és kooperáció tekintetében állandóan törekedni kell a műszaki színvonal, valamint a gépek és berendezések minőségének fokozására, valamint a nagyobb gazdaságosságot biztosító sorozat- gyártásra. A bizottság kedvezően értékelve ,a konzultációk eredményeit, ezeket egyben a két ország népgazdasági terveinek kölcsönös koordinálására vonatkozó rendszeres munka, valamint a KGST-tagországok közötti 1966—70. évekre vonatkozó sokoldalú koordináció kezdetének tekinti. A Magyar—Szovjet Gazdasági és Műszaki-Tudományos együttműködési bizottság munkája a barátság és szívélyesség, a teljes egyetértés légkörében zajlott le, és elősegítette a magyar—szovjet gazdasági együttműködés további elmélyülését. Elutazott a szovfet kormánybizottság Csütörtökön reggel hazautazott a szovjet kormánybizottság, amely M. A. Leszecskónak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökhelyettesének vezetésével, Kilenc pofon Kavicsok a NATO fogaskerekében ,»Amerika nemzetközi ügyei mind rosszabbul állnak” — állapította meg teljes joggal az U. S. News and World Report. De a rövid, találó elemzés teljes mértékben ráillik az egész atlanti politikára. A legújabb dél-vietnami eseményeknél például maga az Egyesült Államok mozgatta a rugókat és a rezsim- változás elsősorban mégis azt tükrözi, hogy a Fehér Ház délkeletázsiai vonalvezetése egészében elhibázott. 1963-ban a Diem-kormány megbuktatása után az amerikaiak azt remélték, hogy az új garnitúra majd lendületet ad a hazafiak elleni harchoz. Ez nem következett be, és az sem valószínű, hogy a Washington által hatalomra juttatott jelenlegi kormány az eddiginél nagyobb sikert tud majd felmutatni. Johnson elnök egy sajtóértekezleten ismét a katonai beavatkozás mellett foglalt állást, és ezzel kb. egyidőben Dél-Vietnamban a felszabadító mozgalom egységei csúfos vereséget mértek az amerikai megszálló csapatokra. Az új saigoni katonai klikk hatalomra jutása tehát az Egyesült Államok számára rossz előjelek közepette kezdődött meg. Az sem közömbös, hogy a mostani puccs ot de Gaulle ázsiai politikájának az aktivizálódása előzte meg, ami újabb problémát jelent az Egyesült Államok és Franciaország viszonyában. Egy másik földrészen, Latin- Amerikában is a sikertelenség jegyében zajlik Washington vonal- vezetése. Londonban hivatalosan bejelentették, hogy a Leyland Motors autógyár, az USA bojkott- felhívása ellenére, új egyezményt írt alá a Kubai Köztársaság képviselőivel. A korábban lekötött 400 autóbuszon felül további 1000 autóbuszt szállítanak Kubának. Az amerikai kormányt, mint ismeretes, már a korábbi szerződés is felbőszítette. Kétségtelen, hogy az említett megállapodás nem gyakorlati síkon érinti az amerikai politikát, ez elvi jelentőségű Washington számára. A Fehér Ház ugyanis nem hajlandó tudomásul venni, hogy szövetségesei nem hajtják végre százszázalékosan az amerikai politikai diktátumokat. Ezen a síkon bizony nemcsak London helyezkedik szembe az Egyesült Államokkal. Napjainkban már alig akad olyan NATO-ország, amely szolgaian követné a kelet—nyugati kereskedelmi kapcsolatok korlátozására irányuló amerikai parancsokat. A latin-amerikai erjedést tükrözi a panamai helyzet alakulása is. Jellemző, hogy még az Amerikai Államok Szervezetének, a kifejezetten Washington politikai érdekeit követő testületnek a bizottsága is azt javasolta, hogy az Egyesült Államok vonuljon ki a Panama-csatorna övezetéből. Az angol és francia lapok pedig nyíltan megírják, hogy az Egyesült Államok úgy viselkedik Panamában, mint az OAS annak idején Algériában. Ez azt mutatja, hogy Panama és ezen keresztül a latin-amerikai helyzet esetleges fejleményei nem elszigeteltek a világ többi részétől, még a folyamatban levő vagy elkövetkező nemzetközi eszmecseréktől sem. A panamai krízis tulajdonképpen a Johnson-kormány első, komoly és átfogó válságává nőtt. A gyarmatosító politika egyre növekvő nehézségeire, a neokoiooialista jellegű hátvédharcok eredménytelenségére mutatnak a kelet- afrikai események. A legjelentősebbek a zanzibári változások, ahol az ország függetlenné válása után megdöntötték a szultanátust. A nyugati lapok azt is megírták, hogy az angol hírszerző szolgálatnak fogalma sem volt a készülő robbanásról. Az angol kormány később hadihajókat és egy repülőgép-anyahajét vezényelt a kelet-afrikai vizekre, de nyílt katonai beavatkozásra nem került sor, aminek több oka van. Angliának Cipruson, Adenban, Malaysiában, Brit-Cuayanában és más térségekben megsokasodtak a problémái. London pedig tisztában volt azzal, hogy egy valóban független és szilárd köztársasági kormányzat fegyveres megdöntés! kísérlete nemzetközi síkon igen súlyos következményekkel járt volna. Zanzibáron kívül még három keletafrikai országból érkezett hír katonai felkelésről. A megmozdulások alapvető oka az volt, hogy a három ország hadseregét a függetlenség kikiáltása után is angol tisztek irányították, és a különböző gazdasági kulcspozíciókat is angolok töltötték be. Jellemző például, högy Tanganyikában háromszor annyi brit származású személy volt a hivatalokban és intézményekben, mint afrikai. Hasonló volt a helyzet Ugandában és Kenyában is. A tan- ganyikai. Uganda! és a későbbi kenyai megmozdulások után újabb brit csapatokat küldtek az említett országokba. Valószínű azonban, hogy az angol gyarmatosító szakemberek Is érzik, hogy ez nem jelentheti a végleges megoldást, mert Londonban most lázasan tanulmányozzák a felkelések indítékait és már olyan javaslat is elhangzott, hogy a jövőben brit tisztek ne töltsenek be parancsnoki tisztséget más országok hadseregében. A következő neuralgikus góc Ciprus szigetén alakult ki. A dráma előjátékaként a londoni értekezleten olyan döntés született, hogy NATO- csapa tokát küldenek a szigetre. Még az is lehetséges, hogy az atlanti paktum hangadói ezt a „megoldást” már korábban, a tárgyalások előtt elhatározták. A 1 toy eg az, hogy Anglia a csendőri szerepkört meg akarja osztani szövetségeseivel, de — és ez jellemzi az ellentmondásoktól terhes nyugati politikát — a ciprusi vonalvezetés éppen a NATO válságának új szakaszát nyitotta meg. Franciaország máris közölte, hogy nem vesz részt az akciókban, Makariosz érsek pedig kerülő úton ugyan, de elutasította a NATO beavatkozási kísérletét. Ragaszkodik hozzá, hogy a csapatokat a Biztonsági Tanács ellenőrzése alá helyezzék. Ennek az a jelentősége, hogy a Biztonsági Tanács döntéséhez a Szovjetunió szavazatára is szükség van, az pedig biztos: a szovjet kormány sohasem egyezik bele, hogy az ENSZ zászlaja mögött atlanti csapatok szállják meg Ciprust. Végül, de nem utolsósorban utalnunk kell a kínai—francia diplomáciai kapcsolatok felvételére, amely a legnagyob zavart és megdöbbenést váltotta ki Washingtonban. Az már régen nyilvánvaló volt, hogy a „népi Kína nem létezik” jelszó alatt kialakított amerikai politikát a többi szövetséges csak vonakodva, vagy pedig egyáltalán nem követi. Franciaország nem az első, hanem Anglia, Dánia, Hollandia és Norvégia után az ötödik NATO-állam, amely elismeri a népi Kínát. Az kétségtelen, hogy Franciaország magatartásának most, ebben az ügyben, a legfontosabb eleme a realizmus, vagyis az a felismerésének politikája kudarcra van ítélve. Az idejét múlt hidegháborús vonalvezetés tehát ebben a vonatkozásban és a világ más térségein ie gyökeres átértékelésre szorul. S. E. a Magyar—Szovjet Gazdasági és Műszaki Tudományos Együttműködési Bizottság létrehozása alkalmából járt hazánkban. A vendégek búcsúztatására a Keleti pályaudvaron feg jelent Apró Antal, az MSZMP politikai bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Ajtai Miklós, a párt politikai bizottságának póttagja, az Országos Tervhivatal elnöke, Horgos Gyula, kohó- és gépipari miniszter. Bíró József külkereskedelmi miniszter, a magyar kormánybizottság többi tagja és szakértője, továbbá Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes. Ott volt S. A. GyenyiszQv, a Szovjetunió magyarországi nagykövete és a nagykövetség több munkatársa. Elhalasztották az OáSZ tanácsának szerda délutáni ülését WASHINGTON. (Reuter. TASZSZ) Washingtonban tovább folynak a kulisszák mögötti mesterkedések a Panama által az Egyesült Államok ellen emelt agressziós vádak elhárítására. Az AÁSZ tanácsának szerdára kitűzött ülését, amelyen egy közvetítő bizottság felállítására vonatkozó javaslatot kelleti volna megvitatni, csütörtökre halasztották. I
