Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-07 / 31. szám
Vetíti Vííág proletárja?, egyesulíéfefcí hüte A MA&YAR. SZOCIALISTA NVVWKÁSPArX BACS~KISKAfl M Mg&YEl LAPJA XIX. ÉVFOLYAM, 31. SZÁM Ara 60 fillér 1964. FEBRUÁR 7. PÉNTEK Száznyolcvanezer forint megtakarítás A Bajai Férfifehérnemű Gyárban a szabásnál nagy mennyiségű — egyébként kitűnő minőségű — anyag maradt meg, amely nagyüzemi feldolgozásra már nem hasznosítható. Az ilyen maradékokat bélésnek használták, vagy jelentős veszteséggel hulladékként eladták. Megfelelő hasznosításukra a gyár vezetői megbízták Perget Árpád rajzolószabászt. A rajzolószabász munkája által egy év alatt 180 ezer forintot takarítottak meg. Jól járt természetesen Perger Árpád is. Az elmúlt évben munkabérén felül — szorgalmának és szaktudásának elismeréseként — mintegy négyezer forint prémiumot kapott. T. S. Hamiic százalékkal növelhető a gyümölcsfélék exportálásának aránya Növényvédelmi tanácskozás Kecskeméten A növényvédelmi napok keretében csütörtökön délelőtt Kecskeméten, az Árpád moziban került megrendezésre a nagyszabású növényvédelmi tanácskozás. A zsúfolásig megtelt nézőtéren jelen voltak a járási párt- és tanácsi vezetők, megyénk közös gazdaságainak elnökei, mezőgazdászai, a földművesszövetkezetek vezetői, valamint a Felsőfokú Kertészeti Technikum tanulói. Részt vett dr. Ubrizsy Gábor, a Növény- védelmi Kutató Intézet Kossuth- díjas igazgatója, dr. Bognár Sándor, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola tanszékvezető tanára és dr. Sándor Ferenc, a Földművelésügyi Minisztérium növényvédelmi szolgálatának osztályvezetője. Megnyitójában Bank Gyula, a megyei tanács vb mezőgazda- sági osztályának vezetője röviden szólt megyénk növényvédelmi gondjairól, arról, hogy még az elmúlt évben is majdnem 3500 vagon termés ment veszendőbe a kártevők elleni küzdelem hiányosságai miatt. A védekezés módjainak, eszközeinek további nagyfokú fejlesztése szükséges ahhoz, hogy például a gyümölcsexport aránya a meglevőhöz viszonyítva 25—30 százalékkal növekedjék. Dr. Ubrizsy Gábor a szántóföldi növényvédelem legújabb irányelveiről beszélt előadásában. Elmondotta, hogy hazánkban évenként 60—65 ezer tonna növényvédőszert használnak fel a gazdaságok, amely mintegy 750 millió forint értéket képvisel. Ennek azonban, mint ahogy a számítások bizonyítják, hozzávetőleg a hétszerese térül meg a hozamokban. Majd a védekezés legkorszerűbb módjait ismertette* s ennek során megemlítette, hogy a gabonatermés sikerének a megfelelő időben történt talaj előkészítésen és vetésen kívül a hathatós vegyi gyomirtás lesz a másik nélkülözhetetlen feltétele. Figyelmeztette a jelenlevőket, hogy az idén nemcsak a növényi, de az állati kártevők erőteljes jelentkezése is várható a tavalyi hosszú, meleg ősz következtében. A kukorica vegyi gyomirtásával kapcsolatban a vegyszer ősszel történő földbe juttatásának előnyeit hangsúlyozta. A lucerna váfható legveszedelmesebb kártevőiéként az arankát jelölte meg. Végül megemlítette, hogy hazánkban az idén százezer hold réten és legelőn irtják ki vegyszerrel a gyomot. A másik előadó, dr. Bognár Sándor a védekezés minőségi követelményeit hangsúlyozta. — Nem minden esetben a felhasznált vegyszer mennyisége, vagy a permetezés gyakorisága dönti el a növényvédelem hatékonyságát, hanem az. hogy a célra legalkalmasabb védekezőszer a megfelelő időben és módon kerüljön a növényre, A védekezés akkor sikeres — mondotta —, ha megelőzi a kártevők jelentkezését, elszaporodásukat megakadályozza. Az előadásokat vita követte, amelynek során dr. Maár András, a bugaci Béke Tsz főmezőgazdásza, Nagy József, a Helvéciái Állami Gazdaság főkertésze, Vámos Ferenc, a felső- szentiváni Oj Élet Tsz főmezőgazdásza, Nicsovics György, a dunavecsei Virágzó Tsz elnöke, Nádas József, a MÉSZÖV mezőgazdasági osztályának vezetője, Járfás József, a Tassi Növényvédő Állomás laboratóriumának vezetője, valamint dr. Sándor Ferenc szólalt fel. Sokoldalúan elemezték a gazdaságokban alkalmazott növényvédő módszereket, s azok eredményességét. A vitát dr. Ubrizsy Gábor foglalta össze, majd a jelenlevők együttesen megtekintették az előző nap megnyílt növény- védelmi kiállítást. A jogásznapok elé Ez évben ünnepli fennállásának tizenötödik évfordulóját a Magyar Jogász Szövetség, amely 1949-ben alakult. A szövetségnek létrejöttekor az volt a feladata, hogy közös szervezetbe fogja a népi demokráciához hű, haladó gondolkodású jogászokat. Akkor azonban a jogászok közül még csak kevesen ismerték fel azt, hogy a dolgozó nép mellett van a helyük. Ma már elmondhatjuk, hogy ez a felismerés szilárd, belső meggyőződéssé vált. Ez a meggyőződés vezette a jogászokat a marxizmus-leninizmus megismeréséhez, elfogadásához és alkalmazásához, a társadalom szocialista átalakításának előmozdításához. A szövetségnek ma az a célja, hogy a jogászokat a szocializmus célkitűzéseinek megvalósítására mozgósítsa. Ennek megfelelően fejtette és fejti ki tevékenységét a Magyar Jogász Szövetség megyei szervezete is. Amíg az ellenforradalom előtt a megye jogászainak csupán ötven százaléka volt tagja a szervezetnek, addig — az 1957 őszén megindított szervezés eredményeként — ma már ez a szám 95 százalékra emelkedett. A nagyarányú növekedés azt bizonyítja, hogy az utóbbi években jelentős lépéseket tettünk a szervezet erősítése érdekében. Ezt még inkább alátámasztja az a* tény, hogy megalakítottuk a büntetőjogi, polgári jogi, a vállalati és az államigazgatási szakosztályokat, valamint a büntetésvégrehnj- tási és mezőgazdasági szakcsoportokat. A szervezeti élet ilyen arányú fejlődése természetesen lehetővé tette, sőt megkövetelte, hogy a megyei szervezet kivegye a részét a politikai és társadalmi feladatok megoldásából. Rendkívül sok olyan területe van a társadalmi munkának, ahol a jogászok eredményesen hasznosítják szaktudásukat. tapasztalatukat. Itt elsősorban a tanácsokra, a Hazafias Népfrontra, a szakszervezetekre, a nőtanácsra, a TIT-re és más tömeg- szervezetekre gondolunk. A közéletben kifejtett munkájuk révén a megye jogászai közelebb kerültek a társadalom többi rétegéhez. A felvilágosító munkával pedig elősegítik azt, hogy a lakosság helyesen ismerje fel jogait és a társadalom iránti kötelezettségét. A megye jogászai alaposan kivették részüket a jogpropaganda munkából. Az 1959—61 közötti időben a termelőszövetkezetekben 1264 előadást tartottak a termelőszövetkezeti tagok jogairól, kötelezettségeiről, a társadalmi tulaj' dón védelméről stb. Ezenkívül több társadalmi szerv is részt vett annak idején a Polgári Törvénykönyv és a Büntetőtörvénykönyv nyilvános vitájában. Rendeztünk anké- tokat, élménybeszámolókat, szakmai előadásokat. A Magyar Jogász Szövetség megyei szervezetének életében és tevékenységében fontos helyet foglal el a jogásznapok megrendezése és lebonyolítása azzal a céllal, hogy ezáltal segítséget nyújtson a gyakorlati jogászi munka színvonalának emeléséhez, elősegítse az elméleti és gyakorlati tevékenységet folytató jogászok kölcsönös együttműködését. Ezért határoztuk el 1955 őszén, hogy megrendezzük a jogásznapokat, amelyen országos hírű jogászok tartanak előadásokat. Az első, 1956-ban megtartott jogásznapok nagy sikerrel zárultak, s így — 1957 kivételével eddig minden év* ben megtartottuk. Az itt elhangzott előadások, azon túl, hogy szakmai és politikai nevelést nyújtottak, hozzájárultak ahhoz is, hogy a jogtudomány művelői és a gyakorlati jogászok szorosabb kapcsolatba kerüljenek. Ma kezdődik a nyolcadik seregszemle, amely alkalomból szerettei köszöntjük a megye jogászait, és kérjük, hogy segítsenek megvalósítani azokat a célkitűzéseket, amelyek a szocializmus teljes felépítését vannak hívatva előmozdí- tar,: Dr. Bodóczk.v László, az MJSZ megyei szervezetének elnöke Zárszámadási históriák tagtársak. Ami elmúlt az elmúlt. Gyerünk ebédelni ... ! ♦ Egy másik szövetkezetben a beszámoló után a közgyűlés elnöke, aki egyébként a termelőszövetkezet párttitkára, felszólította a gazdákat, hogy senki se hagyja el a termet, mert mindenki uzsonnát kap. A következő percekben nagy kosarakkal fehérköpenyes lányok ízletes, házi sütésű kifliket hordtak szét. Dolgozni kezdtek a rágóizmok. Nem is volt hozzászólás egy darabig, pedig a párttitkár néhányszor felszólította a tagságot, hogy tegye meg észrevételét. De hiába a biztatás — ízlett a kifli. Mikor már túlon-túl hosszúra nyúlt a csönd, valaki szellemesen közbeszólt: — A vezetőség úgy „megetetett” bennünket, hogy nem jutunk szóhoz. K. S: Számos termelőszövetkezetben lezajlott már a zárszámadás. Néhány ilyen, az elmúlt évi tevékenységet értékelő munkaértekezletről beszámoltunk már lapunk hasábjain. Ezek a tudósítások azonban csak a lényegre szorítkoztak és — valljuk meg őszintén — kicsit szürkék az élet ezerszínű csillogásával szemben. Kényszerűségből sok minden a noteszban marad, mert az újságíró az élményekből, benyomásokból csak a legszükségesebbet vetheti papirra — hely hiányában. Ezek az apróságok — mint csepp a tengerben — jelzik életünk átalakulását, forrongását. Ezekből nyújtok át egy csokrot. * Az egyik termelőszövetkezetünk eredeti módját „fedezte fel” annak megállapítására, hogy határozatképes-e a közgyűlés. Aki belépett az ajtón, kapott egy sorszámot, melynek ellenében egy kis üveg sörhöz juthatott. Amikor már a három- százötvenedik üveget adta ki a „sörfelelős” a több mint 400 tagú szövetkezet elnöke kijelentette: — Most már elkezdhetjük a közgyűlést, határozátképes! * Egy másik közös gazdaság zárszámadó közgyűlésén fordult elő az alábbi eset: Az elnök megkezdte a beszámolást, ám sehogy se ment a felolvasás. Egy darabig akadozott, majd méregbe gurult és az egész paksamétát átnyújtotta a mellette ülő főagronómusnak, aztán bocsánatkérőleg a gazdák felé fordult: — Ne haragudjanak elvtársak, de olvasni is meg beszélni is egyszerre, egy kicsit sok. Majd Nagy elvtárs felolvassa a beszámolót. Amit nem értenek, azt majd én megmagyarázom. « A termelőszövetkezet. ahol ez az eset történt, gyengén gazdálkodott az elmúlt évben. Sok baj volt a vezetéssel, az elnök kicsit szégyelte is a sok hibát. Húzta is a közgyűlés megkezdését, úgyhogy mire végzett a beszámolóval, már jócskán elmúlt dél, korgott a tagság gyomra. Gyorsan felismerte a helyzetet és imigyen szólt: — Kedves élvtársak! Én a beszámolóban alaposan elemeztem a gazdálkodást, s gondolom ehhez már sok hozzáfűzni való nincs. A tagság feszengett itt-ott morgolódás hallatszott. De az elnök feltalálta magát. — Ne keseregjünk
