Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-04 / 28. szám
Z. oldal 1964. február 4, kedd Közlemény Alekszandar Rankovics magyarországi látogatásáról A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására január 31-én baráti látogatásra Budapestre érkezett Alekszandar Rankovics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság alelnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának titkára, Ivan Gosnjak, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottság Végrehajtó Bizottságának tagja, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság népvédelmi minisztere, Gyúró Pucar, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának tagja, Jovan Ve- szelinov, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának tagja és Dobrivoje Vidics, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának tagja. Jugoszláv vendégeinket budapesti tartózkodásuk idején a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának székházában fogadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke. Iván Gosnjak népvédelmi miniszter látogatást tett Czinege Bajos honvédelmi miniszternél, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága póttagjánál. A jugoszláv vendégek a január 31—február 3 közötti magyarországi tartózkodás során ismerkedtek fővárosunk nevezetességeivel, látogatást tettek az Egyesült Villamosgépgyár 4-es számú gyáregységében, ahol képet kaptak a gyár kollektívájának eredményeiről, jártak a lágymányosi és a József At- tila-lakótelepen, részt vettek az Operaház egyik előadásán. Február 2-án a vendégek és házigazdáik kirándultak Budapest környékére. Dusán Csalics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete, ebédet adott, a jugoszláv vendégek tiszteletére, melyen jelen volt Biszku Béla, Gáspár Sándor, Nemes Dezső, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjai és Czinege Lajos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának póttagja. A jugoszláv vendégek és a magyar vendéglátók között több ízben elvtársi, baráti eszmecserére került sor. Az eszmecseréken részt vett magyar részről Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Biszku Béla, Gáspár Sándor és Nemes Dezső, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjai. Jugoszláv részről jelen volt Alekszandar Rankovics, Ivan Gosnjak, Gyúró Pucar, Jovan Veszelinov és Dobrivoje Vidics elvtárs. A szívélyes, baráti légkörű eszmecserék során a résztvevők kölcsönösen tájékoztatták egymást a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság dolgozóinak a szocializmus építésében elért eredményeiről, a további távlatokról. Megelégedéssel állapították meg, hogy a két ország kapcsolatai jól fejlődnek a gazdasági, a kulturális és a társadalmi élet különböző területén, és megvannak a kölcsönös együttműködés továbbfejlesztésének jó feltételei. Egyetértőén leszögezték, hogy a két szomszédos szocialista ország kapcsolatainak gyümölcsöző fejlődése hasznos nem csupán a két ország számára, hanem pozitív hozzájárulást jelent a béke és a szocializmus ügyéért világméretekben folyó küzdelemhez. • A. Rankovics, J. Gosnjak, Gy. Pucar, J. Veszelinov és D. Vidics elvtárs hétfőn elutazott Budapestről. Búcsúztatásukra a Keleti-pályaudvaron megjelent Biszku Béla, Gáspár Sándor, Nemes Dezső, Czinege Lajos és Pap János elvtárs. Jelen volt Dusán Csalics jugoszláv nagykövet. (MTI) Befejeződött a Pugwash-érfekezlet Az indiai Udaipurban véget ért a tizenkettedik Pugwash-ér- tekezlet, amelyen több ország tudósai hat napig tárgyalták a leszerelés és a nemzetközi biztonság kérdéseit. A konferencia üdvözölte azt a szovjet—amerikai megegyezést, hogy nem juttatnak földkörüli pályára nukleáris fegyverrel felszerelt objektumokat. Újabb válaszok Hruscsov újévi üzenetére Ciprus és as angol—amerikai terv Dél-amerikai helyzetkép Defterre a francia atomütőerő ellen ŰJABB válaszok érkeztek a szovjet fővárosba Nyikita Hruscsov december 31-i üzenetére, melyet a szovjet kormányfő a területi viszályok és határkérdések békés rendezése tárgyában intézett az állam- és kormányfőkhöz. A Pravda hétfői számában közölte Walter Ulbricht válaszát. Hangsúlyozza, hogy a német nép alapvető érdeke és jövőjének egyik bizosítéka, ha megakadályozza az agresszív imperialista erők erőszakos és revansista terveit, jó kapcsolatokat teremt szomszédaival és más államokkal. Szilárd biztosítékokra van szükség arra nézve, hogy Németország területéről soha többé ne induljon ki háború. Ulbricht szerint ehhez elsősorban azt kell megakadályozni, hogy Nyugat-Németország részt vegyen a multilaterális NATO-atomerőben. Nyugat-Németország bármilyen formájú atomfelfegyverzése — hangoztatja az NDK államtanácsának elnöke — a békét fenyegetné és bátorítást nyújtana a második világháború eredményeinek erőszakos revíziójára irányuló revansista politikának. A német újraegyesítés — állapítja meg Ulbricht válasza — csakis úgy lehetséges a jelenlegi körülmények között, ha a két Németország egyenrangú félként ül le tárgyalni a leszerelésről és a konföderációról. Ezzel nyílik meg az út, amely a világ valamennyi államával baráti és jószomszédi kapcsolatokat ápoló békeszerető Németország egységéhez vezet. Válaszolt az üzenetre Bandaranaike asszony Ceylon miniszterelnöke. Hangsúlyozza válaszában, hogy a területi és határviszályok békés megoldására vonatkozó nemzetközi egyezmény hatékonnyá tételéhez az is szükséges, hogy a megoldások összhangban álljanak az igazságosság és a pártatlanság elveivel. Ebben az összefüggésben Bandaranaike asszony hangsúlyozza az ENSZ egyre növekvő szerepét, majd befejezésül hozzáfűzi, hogy országa mindig is támogatta a területi és határviták békés eszközökkel való megoldását. MEGKEZDTE csapatainak átcsoportosítását Nagy-Britannia és az Egyesült Államok, hogy „zöld jelzés” esetén azonnal elindulhassanak a NATO úgynevezett rendfenntartó erői Ciprus szigetére. A jelzés azonban Makariosz érsek beleegyező válaszának késése miatt teljességgel bizonytalanná vált. A ciprusi parlament hétfőn kezdte meg tárgyalásait az angol—amerikai terv részleteiről. A képviselőházban lefolytatandó szavazás nem kötelezné ugyan Ciprus török kisebbségét semmire, mivel a török képviselők hónapok óta nem vesznek részt a parlament munkájában —, ha azonban a tervet leszavazzák, ez mindenesetre kifejezésre juttatná a görög többség érzelmeit és elképzeléseit. Londoni körök szerint az angol kormány utasította a NATO-or- szágokban állomásozó nagyköveteit, puhatolózzanak, milyen mértékben lennének hajlandók támogatni katonailag az érdekelt kormányok a N ATO Ciprusra küldött egységeit. FIDEL CASTRO kubai miniszterelnök egy iskola megnyitása alkalmábót rendezett ünnepségen beszédet mondott, s vázolta a kubai mező- gazdaság legközelebbi tennivalóit. Hangoztatta: „Minden területen minimális befektetéssel a maximális tej- és hústermelést kell elérni — ez legyen a forradalom jelszava.” Méltatta a kubai forradalom lehetőségeit, hangsúlyozta, hogy semmit sem állíthatnak az imperialisták szembe azzal a ragyogó távlattal, mely a nép előtt reális valósággá válik. Dél-Amerikából egy másik érdekes hír arról számol be, hogy Brazília több államában hatályon kívül helyeztek olyan koncessziókat, amelyek az egyik legnagyobb amerikai bányavállalat a Henna Mining Company élvezett ásványi kincsek kiaknázására. Mint ismeretes, Goulart elnök a közelmúltban olyan határozatot hozott, amely csak brazil társaságok részére engedélyezheti a hasznos ásványi kincsek kiaknázásának jogát. Peruból keltezett jelentés szerint viszont ismert kubai közéleti személyiségek károsnak minősítették a nemzeti érdekek védelme szempontjából az International Petroleum Company amerikai olajtársaság tevékenységét. A képviselők viharos tapssal fogadták a kijelentést és arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a lehető leggyorsabban államosítani kell Peru kőolajiparát. BEFEJEZŐDÖTT a Francia Szocialista Párt rendkívüli kongresszusának ülése. Az ülésen nagy beszédet mondott Gaston Defferre Marseille polgármestere, aki a párt elnökjelöltjeként indulna de Gaulle ellen a választásokon. Mint mondotta lényegesebb módosításokat nem akar eszközölni az alkotmányon, azt azonban határozottan hangoztatta, hogy teljes mértékben helyteleníti az önálló francia atomütőerő koncepcióját. Elsősorban anyagi megfontolásokra hivatkozott. Az ülés végén egyhangúlag megszavazták Defferre jelölését. A köztársasági elnökjelölt 53 éves és mint ismeretes, 1965-ben kerül sor a következő választásra. EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN A vér és arany vize A Panama-csatorna nagy üzlet —, big business, ahogy a jenki üzletemberek mondják. E csatorna vize mérhetetlen hasznot hajt, de mérhetetlenül sok vér folyt érte megalkotásának első percétől fogva. Évente ezer meg ezer óceánjáró sok százezer mérföldnyi utat takarít meg általa. A hajóstársaságok tehát fizetnek, mint a köles. Amikor a csatorna megépült, a kis Panama köztársaság szegény volt, s kénytelen-kelletlen eladta dús örökségét egy tál lencséért. Egy terrorszerződés keretében területeket adott át az amerikaiaknak a „borravalónak” beillő ellenszolgáltatásért. Most aztán a csatorna az aranyért megint vért kíván. Két óceánt köt össze ez a víziút: az Atlanti- és a Csendes-óceánt. A jenkik most szélesíteni akarják ezt a víziutat, s ezért új területeket követelnek Panamától, megint csak „borravaló” ellenében. Ezt az „üzletet” azonban Panama népe már nem nyelte le: sokallja a régi szerződés gyalázatát, és a saját hazája nagy adottságait maga akarja kiaknázni. Igen beszédes tanulságai vannak a panamai konfliktusnak. Ezek közül talán a legérdekesebb az, hogy az amerikai sajtó szenvedélyesen követeli a „szabadságot” mindazoknak a népeknek, amelyeknek földjén — jenki tőke nem virul. Mélyen hallgat azonban a szabadságról, ha ez sértené a Wall Street pénzeszsákjainak érdekeit. De hát az idő kereke forog, a terrorszerződések ideje lejár, s a népek valóságos szabadságot követelnek. Ez történik most Panamában is. A panamai csatorna (egyik óceáni bejáratát képünk ábrázolja) azonban olyan konc, amelynek „megvédelmezéséért” az USA állig felfegyverkezett MP (Military Police — Katonai Rendőrség) alakulatokat vonultatott fel. E felvonulás következményeit döbbenetes erővel dokumentálja ez a képünk. Vér folyik az aranyért. És a nép? Védekezik, ahogy tud: foggal, körömmel, szimpla revolverrel. ívs az ország fővárosában, Panamában, az övezethatáron felhúzza a nemzeti zászlót. A Ranger—6 kudarcáról Az Egyesült Államok űrkutatási szakértői csalódottan vették tudomásul, hogy a Ranger—6 űrlaboratórium nem teljesítette fő feladatát és nem továbbított televízió felvételeket a Hold felszínéről. Az Egyesült Államok holdkutatási programját érzékenyen sújtotta ez a kudarc, hiszen a tudósok igen nagy várakozással tekintettek a Ranger—6 kísérlet elé. Azt remélték ugyanis, hogy a kísérlet révén sikerül áttekinthető képet kapniok az égitest felszínéről, és így kiválaszthatják a holdraszállás legmegfelelőbb helyét A jelentések szerint magyar idő szerint 10 óra 9 perckor, tehát 15 perccel a Ranger—6 Holdra csapódása előtt földi állomásokról parancsot továbbítottak az űrlaboratórium felé, hogy a kamerarendszer kezdje meg az üzemeléshez szükséges „bemelegedési”. A televízió rendszer azonban nem engedelmeskedett a parancsnak. A Ranger—6 vagy egyáltalán nem sugárzott semmiféle televízió adást, vagy pedig az adás energiája túlságosan kicsiny volt ahhoz, hogy elérje a Goldstone-i óriás antennákat
