Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-04 / 28. szám
W*t február l kedd B. , ■■ " ggaág «sr-r^SÉÉfifeb^ 1 Szeminárium a dülőúton A kecskeméti Törekvés Termelőszövetkezet nagy istállói felől három ember ereszkedik lefelé a lejtős összekötő úton a központi épületekhez. Jeges, havas a szekérút, óvatosan lehet haladni. Kissé előbb a másik kettőnél Mátyus Sándor építési részlegvezető kormányozza maga mellett biciklijét, hátrább Tóth István üzemanyag-kezelő egyensúlyoz a csúszós buckákon. Köztük a vendég ügyetlenkedik. ö érdeklődik. — Holnap lesz taggyűlés a tsz-pártala pszorvezetnél ? Nem úgy vannak vele az elvtársak, hogy „erre most nem érünk rá?” Zárszámadás, tervkészítés... van mit csinálni. — Pont ilyen nagy munkáknál nem lehet kikapcsolni a taggyűlést — véli Mátyus Sándor, és mintegy igazolásul hátra intézi a kérdést Tóth Istvánhoz. — Ezt jól megtanultuk, igaz, Pista bátyám? A komoly, szerényen visszahúzódó anyagkezelő rábólint. — Akármilyen nagy dologidő volt, a tagift ülés nem maradhatott el. I.'élben vagy este, de még éjjel is szakítottunk rá időt... Ez jó pont lesz az alapszev vezet „zárszámadásában”... Milyen hasznos volt, amikor az őszi nagy munkák előtt a főagronó- mus kimutatásokkal, adatokkal felszerelve tájékoztatta a taggyűlést, mennyi a szántásra, vetésre váró terület, mennyi munkaerőre van ahhoz szükség, hogy idejében elvégezzünk.. . Az őszi munkáknál nem is volt hiba. Önkéntelenül is az út két oldalán messze futó hatalmas táblákra pillantanak. Fehér hó- takaró alatt szunnyadnak a vetések —- Élelmes, mozgékony ember a főagronómus meg a főkönyvelő — jegyzi meg elismeréssel Mátyus Sándor. — Ha gép kell, kihajtják, ahonnan tudják. Ha nem a gépállomástól, akkor más gazdaságtól... Legalább 150 ezer forint hasznot jelent, hogy olcsó gépeket szereztek, vétel útján ... Jól jött az a két traktor, meg a cséplőgép... — Mikor a párttagok rendszeresen értesülnek arról, mi történik a szövetkezeti közgyűlések között, hatásosabban, érvekkel felszerelve tudják tájékoztatni az egész tsz-tagságot... A taggyűlésen indítottuk el az ösztönzőbb részesedési módszerek megvitatását is. Közös egyetértéssel állapodtunk meg a kukorica 33 százalékos vagy a takarmányrépa 40 százalékos részesedésében is. Ilyen szép sose volt még a takarmányrépánk. Tavasszal a tagok türelmetlenkedtek, mikor jelölik már ki a kukoricaterületeket, hogy dolgozhassanak ... — De akármilyen szigorú is a munkafegyelem — nagyon helyes, hogy az elnök ebből nem enged —, nehezen bírtunk a nyári munkákkal. Fogadott munkásokkal, diákokkal tudtunk csak boldogulni... — Pedig törjük a fejünket szüntelenül, hol tudnánk köny- nyíteni. Nagy Illés brigádvezető meg Bérén te Balázs kovács ügyeskedtek össze azt a szárnyas kapát, amivel mentesültünk a borsó kézi szedésétől. Ez levágja, csak villával kell ösz- szegyűjteni a nyomában. Közelednek a központhoz. Hatalmas ládarakások körül sok asszony forgolódik. Hagymahaj lepi sok helyen a havas földet. A hagymatisztító szín közelében járnak. Száz-százhúsz tsz- tag, túlnyomórészt asszonyok találnak itt téli elfoglaltságot. A két párttag megemlíti, hogy Budai Ferenc párttitkáré és Szél Gyula főkönyvelőé az érdem elsősorban, hogy a tsz vezetői ennek a munkának a kihelyezésére megállapodást kötöttek a konzervgyárral. Nemcsak a tagok keresnek, a szövetkezet is kap bizonyos százalékot a teljesítmény után. —. Egy fontos kérdésben azonban gyenge lesz a pártalapszer- vezet „zárszámadása” — és erről szólni kell a holnapi taggyűlésen —, kevesen vagyunk. Mennyien is, Pista bátyám? — Az új tagjelöltekkel — tizenegyen ... Kétszázötven körüli a tsz-taglétszám. Igaz, ennek fele mondható rendszeresen dolgozónak, de nehéz így mindenkihez eljutni... Pedig sok pártonkívüli szívesen eljár a líj műhelycsarnok Február elején kezdik meg a termelést az ÉM Fémmunkás Épület lakatosipari Vállalat kecskeméti gyáregységének képünkön látható új műhelycsarnokában. Itt állították fel a gyáregység első szalagrendszerét, amelyen több elemből álló, különböző méretűre szerelhető mezőgazdasági épületek tetőszerkezeteit készítik. A műhelycsarnok 52 méter hosszú 2X16 méter széles hajóra oszlik. Az egymillió forintos beruházással létesített, csőelemekből álló csarnokot a vállalat saját építőrészlege készítette, Októberben kezdték a munkát, s ki hinné a néhány nappal ezelőtt készült kép alapján, hogy pár nap múlva az új műhely- csarnokban már meg is kezdik a termelést. taggyűléseinkre, pártrendezvényeinkre; Kara Pál, B. Szabó Sándor, Tóbi József, Nagy 11- lésné. Fazekas Jánosné megszokott és szívesen látott vendégeink. Mind szívesen vállalt agitációs munkát akár a tagosításkor, akár a választáskor... Többet kell velük beszélgetni... Az irodák előtt Tóth István elköszön a másik kettőtől. A szövetkezet ellenőrző bizottságának is elnöke, egy kis megbeszélésre hívta össze a bizottságot. — A taggyűlési „zárszámadáson” arról is szó lesz, mit figyelt meg esztendőn át az ellenőrző bizottság: hol mennyi kár volt, miből adódott, mit kell javítani az ellenőrzésen. . (t) „ Vándormadarak* Gazdasági fejlődésünk természetes velejárója az iparban jelentkező munkaerőhiány, hiszen a termelékenység emelése mellett is gyorsabban növekszik az iparban foglalkoztatottak száma, mint a munkaerőnek számító népesség. Ez a körülmény is egyre inkább megköveteli a tervszerű munkaerő-gazdálkodást. A megye iparának munkáslétszáma 1960-tól 1963-ig mintegy nyolcezer fővel szaporodott. A mezőgazdaság szocialista átszervezése nyomán jelentkező munkafelesleg az elmúlt években felszívódott, új források feltárására van tehát szükség, és itt elsősorban a női munkaerő mind szélesebb körű alkalmazására gondolunk. Ezért is örvendetes, hogy az ipartelepítési program keretében a megye olyan új üzemmel gazdagodott, amely létszámának 80 százalékát nő- dolgozókkal tölti fel. A Rádió- technikai Gyár kecskeméti telepe 1965-re önálló üzemmé fejlődik. Munkásgárdája a jelenlegi 307-ről kétezerre növekszik, mintegy 1600 nőnek nyújtva elhelyezkedési lehetőséget. De nem csupán az évről évre növekvő munkásszükségletet kell biztosítani körültekintő munkaszervezéssel, az erők rugalmas átcsoportosításával és szakmunkásképzéssel. Minimálisra kell csökkenteni az indokolatlan munkaerő-vándorlás miatt kiesett munkanapok számát is. A megyei tárcavállalatok átlagos munkáslétszámának több mint a negyede cserélődött ki az elmúlt évben és emiatt számtalan üzem termelésében jelentkezett átmeneti zavar. Különösen súlyos gondot okozott a munkaerővándorlás az építőipari vállalatoknak. Nem kell különösebben bizonygatnunk. hogy ha hason-' ló munkakörbe kerül is a dolgozó új munkahelyén, teljesítménye hosszú hetekre visz- szaesik. Szinte felmérhetetlen kárt Okoz tehát iparunknak a munkaerő állandó hullámzása. „Természetesen mindenki oda megy dolgozni, ahol jobban biztosítva látja megélhetését” — mondhatják most egyesek. A probléma azonban nem ilyen egyszerű. A területi egyeztető bizottság elé kerülő kilépési vitákból megállapítható, hogy azokban az üzemekben. ahol megfelelően gondoskodnak a dolgozókról, kevés az indokolatlan kilépés. És a gondoskodás alatt nem csupán a fizetés értendő, hanem az emberséges bánásmód, az üzemi demokrácia tiszteletben tartása és végül, de nem utolsó sorban a szociális juttatások (üzemi bölcsőde, megfelelő öltöző, mosdó és étkező helyiség, védőruha, stb.). Hiba az is, hogy sok üzem elhanyagolja a szakmunkás- képzést és évről évre más vállalatnál nevelt fiatal szakmunkásokkal pótolja a hiányt. A szakmunkások „elcsábítása” érdekében egyes vezetők a felelőtlen ígéretektől sem riadnak vissza. Ha aztán nem tudják beváltani ígéretüket, akkor az új munkásnak okoznak csalódást, ellenkező esetben pedig a vállalat régi dolgozói „orrolnak meg” jogosan, mivel úgy érzik, hogy társuk előnyöket élvez velük szemben. Nem állítjuk természetesen azt. hogy egy-egy indokolatlan kilépéssel kapcsolatosan minden esetben a vállalat gazdasági vezetőit kell elmarasztalni. Akadnak notórius kilépők, munkásnyelven mondva „vándormadarak” is, akik a munka elől menekülve pendliznek üzemtől üzemig. Ezeknek a száma azonban rohamosan csökken. Az üzemek vezetői tehát újszerű feladatokkal találják magukat szemben. Ezeknek a megoldása csak úgy lehetséges, ha magasabb szintre eme-* lik üzemük munkaszervezésének színvonalát, szélesebb körben foglalkoznak dolgozóik problémáival, biztosítva számukra a szakképzettségüknek megfelelő bért. A dolgozók pedig pillanatnyi anyagi előnyüket nem keresik a termelés rovására, amelynek fejlődésétől népünk egész jóléte, életszínvonalának emelkedése függ. Békés Dezső INKOQNITÓBAN — KÉREM, tegyen ígéretet, hogy munkahelyemet és a nevemet nem említi meg az újságban. Különben nem mondok semmit. Nem szeretem a nyilvánosságot, meg aztán néhány körzeti állatorvos kollegám amúgy sem nézi jó szemmel a tevékenységemet. Óhajának eleget teszek, riportalanyomat inkognitóban tartom. Egyébként fiatalember, és állatorvos egyik közös gazdaságunkban. A megyében az egyetlen, alti „csak” tsz-ben praktizál. Országszerte is ritkaság számba megy. Hálókabátban ül városi lakásának nagy, nehéz bútorokkal berendezett szobájában. Az ablakból a fák zúzmara-lepte ágaira látni. A fiatalember álmos szemekkel néz ki a télre. Aztán felém fordul: — Nyilván csodálkozik, hogy nem vagyok a termelőszövetkezetben. Ilyen is előfordul. Vasárnap kinn dolgoztam, most szabadnapos vagyok. Őszintén megvallom, fárasztó dolog termelőszövetkezeti állatorvosnak lenni. Lassanként két éve lesz, hogy a közös gazdaságba került. Azelőtt — miután az egyetemet elvégezte — egy évig állami gazdaságban volt gyakornok. Ügy gondolta, legszívesebben körzeti állatorvosi állást vállal. Csakhogy a gyakornoki idő letelte után éppen nem akadt körzet, ahol üresedés lett volna. A járás vezetőihez fordult — ők ajánlották a tsz-t. Kiment, széjjelnézett. A szövetkezeti majorság nyújtotta látványtól zúgó fejjel tért vissza. Kérdi az állami gazdaság főállatorvosa: „No, kimégy-e?” Egy perc múlva válaszolt: „Nem is tudom.” — Pár napi töprengés után elhatároztam, hogy vállalom ELMONDJA, milyen volt akkor a szövetkezeti állatállomány. A jószág magára volt hagyva, jóformán senki sem törődött vele. Tükröződött ez az „eredményekben” is, a tehenen- kénti éves tejbozam a másfél ezer litert sem érte el. A pontos dokumentáció is hiányzott, csupán a nevük szerint tartották nyilván a teheneket. Volt is ebből bonyodalom, hiszen öt-hat tehén is „hallgatott” a „Zsuzsi”, vagy a „Rozi” névre. Állategészségügyi rendszabályok? Azt sem tudták, mi fán teremnek. Ahogy a legelőről bejött a tehén, mindjárt hozzáfogtak a fejéséhez, sem a tőgyét, sem a farkát nem mosták meg. S ekkor odament ő, azzal az eltökélt szándékkal, hogy megszünteti ezeket az állapotokat. Maga sem gondolta, mekkora fába vágja fejszéjét. De az új, szilárd vezetés, amely akkoriban került a szövetkezet élére, segített neki. Szükségük is volt a vezetőknek a fiatal állatorvosra, tudták, hogy nélküle bajosan teremtenek rendet a majorságban. A fiatalember pedig azt tudta, hogy az állattenyésztésben dolgozó gazdák megnyerése nélkül semmire sem mehet. S ez volt a legnehezebb. Jó érzékkel látott munkához, közvetlen volt a gondozókhoz. Az utóbbiak aztán megértették azt is, hogy nemcsak a tehneket, hanem a hízómarhákat is tisztán kell tartani: Külön gondot jelentett az éjjeli őröket rászoktatni arra, hogy szolgálatuk alatt ügyeljenek az alom tisztaságára is. Ez a higiéniának elengedhetetlen feltétele. AZTÁN célul tűzte ki a takarmányozás megjavítását. S nem feledkezett meg arról sem, hogy a gondozóktól csak akkor várható jobb munka, ha érdekeltek a nagyobb hozamok elérésében. — Tavaly elértük a tehenenként! 2300 litert. A fejőgulyások havi jövedelme 2500 forint körüli. A kifejt tej mennyiségétől függően prémiumot kapnak. Az idén szeretnénk elérni a két és fél ezer literes átlagot. Bevezetjük a házi törzskönyvezést is. Hízó marháinkat ugyanis 90 százalékban extra minőségben adtuk át, darabjáért 8—9000 forintot kaptunk. Ha törzskönyvezett a jószág, ezért a minőségért 20—25 ezer forintot is fizetnek. Pár hónap óta mint főállattenyésztő is működöm a tsz-ben. A gondozók részére most télen 18—20 előadásból álló szakoktatást tartok. Megvitatjuk a munka közben felmerült problémákat is, s ez is oka annak, hogy szívesen jönnek tanulni az emberek. Egyszóval nem panaszkodó atom arra, hogy nincs mit tennem a szövetkezetben. Bizony, nem elég csak diagnosztizálnom. Munkatársaim problémáit is meg kell oldanom. — Ennyivel tehát nehezebb a munkája, mint a körzeti állatorvosnak. — Igen. No, ne higgye, hogy lebecsülöm a körzetekben dolgozó kollegák munkáját. Legtöbbjük derekasan dolgozik. De kétségtelenül van néhány, aki attól tart, hogy kezdeményezésemet követendő példaként állítják eléje. Ok féltik a kényelmüket. Ezt nyíltan tudtomra adják, amikor havonta egyszer szakmai továbbképzésre összejövünk. ÉSZREVESZEM kezén a karikagyűrűt. — Nős? — kérdem. — Nem — válaszol mosolyogva. — De rövidesen az leszek. Mihelyt lakást kapok kint a faluban. Ott akarok letelepedni. Amit elkezdtem, folytatni akarom. Az idén százférőhelyes új istálló épül. Ha elkészül, hozzáfoghatunk a gü- mőkórral fertőzött állomány elkülönítéséhez. S ha ezzel megvagyunk, megint lesz újabb ten nivaló. A fák közül besüt a téli na* A fiatalember kicsit hallgat, az tán ezt mondja: — Ha módja lesz rá, jöjjör majd ki egyszer a majorié pontba. Saját szemével is m gyí&ődhet arról, hogy van oda kint mit csinálni. Hatvani Dániel
