Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-23 / 45. szám

Tél-kergető

• Kő tig or jón utánad,

' fütyöri szél’ hajtson,

sárga fűzfa vesszőzwm fagyot» patakparton.

Nap cibálja hő-hajad, i május a szakállad,

| borzas ága tépdessen ■ didergő tölgyfának.

1 Rúgjon verebek lába, űzzön nyúl makogása. cinke didergése,

| Riasszon felleg ezüstje,

! pásztorok bodori füstje, zsenge füvek fénye.

| Megcsapkodlak arany-manna fával 1 arany-manna fának ! zsenge vesszőjével.

Megverlek szememmel. Megátkozlak, füst-folyó titka varázs-serpenyőben ’ rezes orrod bosszantsa.

. fuss el Tél!

Fiatal kedvem duhajkodik,

| duhajkodik, s nyújtózkodik,;

• füvön hemperegne | kis csikóként,

mezítláb szaladna ; legelőkön, cseresznyét szedni fára mászna,

ringatná piros fla piros ága.

Szűrödet vesd le,

| kucsmád is tedd le, s Izzadva fuss, míg bírja a lábad,

! b kék ibolyával

• intek utánad!

Kényei József

; Akkor kellett volna

I vakmerőnek lenned,

| boszorkánytölcsérben j föl egekig menned,

I égi kék vizekben 1 mártani meg arcod,

| az évektől játszva | szedni be dús sarcot, liliomszál-karral lángörvényt kavarni,

I ártatlan önvéred [ jobb habarcsba adni,

| habzó folyók fodrát i simítani vissza,

! hogy mégis az maradj t kék-arany, hótiszta ...

De már most?! késő, lásd i elrontott szájízzel, i nincs mód mást mit tenned,

I legörbült száj ívvel \ nézhetsz utána az elillant

mennynek, ’ mint szökött léggömb után I nyúl sírva a gyermek.

Hegedűs Erzsébet

EGYKUTYA

(Smalíra)

Mottó: Hozzászólás az Esti Hírlap vltasorozs*<na1c egyik hoz zászó'ásához, amely szerint abszolút mindegy, gróf-é egy dráma főhőse, vagy postás.

K

edvelt napilapunkban, az Esti Pest-ben — „Hol a postás és a pék?” felkiáltással vita folyik. Feltűnik az egyszerű dolgozóknak, hogy színpadjainkon a professzor, mérnök hősök vannak többségben. Hiányzik a kisember.

Nos, Én, mint a MNNA (Magyar Nemzet Nagy Amorózpja) kifejtem ebbeli ideológiámat... Vonalasán mondom? Izé... idéolodzsiámat. Mindjárt elkezdem, pardon, csak szip...pántok ebből a bur- nótból... Hmmm, hap, hap, hap... A fene vigye el, nem sikerült prüsszentenem... Szóval hol is hagytam abba? Igen, tehát ideolodzsia.

Angyalkáim, egyszerű dolgozók, hát már az is baj, hogy nem ti szerepeltek a színdarabokban? Nem mindegy az, hogy grófok, bárók, gerolsteiní és Bob hercegek, hamml-lettek és beatnikek, barátom-harvék, kétszer II, azaz négy József-ek, lírkirályok, galileik, máriafőhadnn- gyok, zsenik és inzseniőrök a főhősök, vagy ti?! Ugyan, ne legyetek már ennyire karrieristák!

Higgyétek el, abszolúte mindegy, kik a főhősök. Vegyünk alapul egy termelőszövetkezeti hármas típusú kanászt, vagy hogyishívjákot. Mondjuk őt az bántja magánéletében, hogy hiába nagy a fialási átlag, már ötödik éve 15 forintot kap egy munkaegységre. Ráadásul a sertéstenyésztési brigadéros goromba, mint egy lópokróc. Namármost. Lelki gyötrelmeire mindenkép választ kap ez az izé... típuskanász. akár például II. Józsefet nézi meg, akár a Barátom Harvey-t. Mert

A

li. Józsefet nézi, nézi a mi kanasztázunk, vagy kicsodais. Minél jobban odafigyel, ann.'l inkább rájön, hogy előbb neki is meg Kell „anulnia, hogyan kell országot vezetni, aztán hivatkozhat a fialási .átlagára.

A Barátom Harvey-nál pedig mellbevágóan döbben rá, hogy nem érdemes akkora nyulat náznál tartani, mint az a jóravaló Páger tette, mert egyenesen bolondnak nézik az embert. Ser- és vagy nyúl ebben a tekintetben mindegy, 'gyebár ebből a színműből megtanul áttételesen mdolkodni a malac-kanász.

Vagy mondjuk a szocialista brigádtag hiányolja drámákból a munkást. Ugyan! Tiszta dogma- ,-.mus az egész. Tessék, nézze meg a Hamlet-et s választ kap arra a kérdésre, miért nem törődlek a gazdasági vezetők a szocialista brigád- ■nozgalommal. Megérti, hogy nem emelkedhet )tt a termelékenység, ahol a főnök (király) attól fél, megjelenik a ütkárkisaesaony (királynő) férhangon Is tudott, mint a nagy művészek a hegedűvel, de táncoltatta is a füttyét, ugráltatta, úgyhogy nevetni kellett a hangok ugrabugrálásán; a fütty nekieredt, felszökött a mennyezetre, alábukott, az asztalon táncolt a fütyülés, forgott, libegett nagy vidám kedvében.

Talán egy hét múltán azt mondja a szomszédasszony:

— Eljönne velem hozzá? ... Magát nagyon szerette....

Csomag volt a szomszédasz- szonynál, s egy csuporban rumos tea, jól bebugyolálva, mert ilyen népeknek, mint mi, nem volt akkor termoszunk. Hát elmen Kink a hadikórházba.

Az ágya előtt megálltunk.

— A fejlövéssel már nincs baj — mondta Dobrolszki — hanem nincs már csak egy lábam. Ahogy behoztak, rögtön levágták....

Nem mertem a szomszédasz- í zonyra nézni, de piros lettem,) úgy felháborított az igaztalan-) ság. Hát valakinek, aki mindig j csak létrázik, levágják a lábát!) Ugyanakkor az a gondolat is / belémkapott: Dobrolszki többé) nem fog fütyülni Valahogy úgy S emlékszem, ez még jobban fájt) akkor nekem, mint az, hogy \ főilábú lett.

A szomszédasszonyt még ab- < ban az esztendőben elvitték a í rendőrök. A házban úgy beszél- í ték: folyton szidta a királyt, a! háborút, s egy császári és kirá-1

Ulfil'/l

34. 4 Wampeticgnél

Kurimszkynak a Városligetben találkozója volt az egyik új elosztóval. Havazott, de nem állt meg a hó, mindjárt elolvadt, ahogy földet ért. Ö kora reggel jött el Pestújhelyről. Ott, a Bank utcai kertben minden fehér volt, azt hitte, hideg nap lesz. Bricsesznadrágba bújt, csizmát húzott, kalapot tett a fejére. Egy pillantást vetett a tükörbe és elnevette magát.

Kedve lett volna bemutatkozni a fura külsejű legénynek.

De sietnie kellett. Komoly munka várta, több helyre kellett anyagot vinni: röplap készült a rákospalotai ínségmunkásoknak, akik késznek látszanak, hogy tegyenek valamit magukért. Közben még kimennek a nyomdába, azonkívül ha jól megy — gondolta —, déllyi tisztet lekopott a Nagykörúton.

Kihagyok most sok, sok esztendőt, úgy térek a továbbiakra. Nyár, szagos, kellemes este. Kerthelyiség Budán. A műlugasban összetolt asztalok; színészek, írók. Loknis haja van [ a szerelemnek, japánvágású sze- ' me, kezdő színésznő. A beszél- ' getésre körülöttünk nem figye- ' lünk, az étel kihűl — fogjuk 1 egymás kezét. Huszonnégy esztendőm lobog bennem.

Valaki megáll az asztalnál — miért nétnek fel?

Aztán mégis, mert valaki fütyül. Halkan, de sok szólammal trilla és madárcsicsergés, a fütty ugrál, kering, táncol, allegro vivace persze óvatosan azért, nehogy a főpincér kitessékelje a füttyös koldust.

— Dobrolszki — mondtam örvendezve, s egyben elszomorodva — füttyéről — felismertem. Hóna alatt mankók, az egyik nadrágszára térdig visszahajtva, rongyos katonaköpeny rajta (pedig mondom nyár van), a mellén rojtozó szalagon Károly csapatkereszt, fején, hátratolva, zsíros katonasapka.

— Egy pohár bort, Dobrolszki?

— Nem szabad innom ...

— Az asszony?

— Két éve meghalt..

— Hol lakik?

— Menhelyen.

— Istenien fütyül — szól közbe a kezdő színésznő, szakmai elismeréssel.

— Csak este... Kocsmában... Ha nem veszik észre a pincérek... Nem tűrik...

Én is kezdő voltam még. Pénzem alig.

— Egy cigarettát?

Dobrolszki aztán tovább ment

mankóin a szomszéd asztalhoz. Később láttam, a pincér, mint valami szigorú hatósági közeg kikíséri a kerthelyiségből. Dobrolszki az ajtóból visszanézett, találkozott a tekintetünk.

Most is érzem azt a bűntudatot, amelyet akkor éreztem. Hogy nem tudtam segíteni Dob- rolszkin, gyermekkorom füttyös eszményképén. Ráadásul, alighogy kilépett a vendéglő kapuján, hirtelen zuhogni kezdett. Nyári zápor. Felugrottunk az asztal mellől, s futottunk, nehogy bőrig ázzunk.

Bodó Béla

'TJcuwiz

i Víg ostor a fecskék villanó S

> feketéje az égen.

I Tavasz pattlntgatja ( kamaszos kedvében. >

) öreg varázslónk: * c

J a Nap is örül. S

> Kicsalja bakfisok pici szeplőit ?

'• az orrocskák körül.

( Mélák fiam pirosra gyűl, >

) amikor a szn^s-réd kislány szoknyája libben s

s a kapu lila sarkában, j S jaj! Az apa már (

j férfit irigyel a fiában.

Felvidéki István :■

mi gyerekek, s a szomszédasz- szony, áhítattal.

Három dologért szerettem őt nagyon. A bajuszáért, tetszett nekem bozontosnak ható, mégis rendben tartott, fekete nagy bajusza, aztán mert rózsás, aranycsíkos, ezüst kockás tapétadarabokat adott nekem a cukrosdobozból készült, magamcsinálta bábszínházam díszleteihez. de elsősorban édes, vidám füttyéért. Vékony, ezüst

iá ború? Gyerekfejjel nem kkal többet tudtam, mint a elnőttek körülöttem a mi utcánkban. Csak annyit: megölték Ferenc Ferdinándot, a trónörököst, ezért Ferenc József, a monarchia ura, hadat üzent, * nincs elég kenyér, mert háború van.

Azt tudtam : Dobrolszki katona lett — megsímogatta fejemet, amikor a házban mindenkitől elbúcsúzott —, de ha

Dobrolszki, a tapétás

t Most. amikor hideg idők járnak, makacsul visszatér í gyermekkoromból Dobrolszk képe. Mert akkor is ilyen ft (gyos idő volt, amikor meglátta, a sebesültszállító autóban, í A sebesülteket, a pólyáit fe- í jűeket, az átkozott mellű katonákat, a láblövéses bakákat

> szállító autók óvatosan kígyóz- Stak a Keleti pályaudvar irúnyá- j ból; mi az utcán bámészkod- j tunk a fehér télben, s már azt

> is tudtuk, hogy a fehérre fes- i tett vöröskeresztes kocsik a Ta- ! vaszmező utcai állami főgim- l náziumba viszik a sebesülteket. ; A Tavaszmező utcai épületbe

> jártam én is, elsős vóltam, ki- hirdették: hadikórház lett az ls| kólánkból.

! A kocsik éppen megtorpantak ; az utcánk sarkán, s az egyik I autóról a ponyvatakaró hirte- ! len lecsúszott. Mellettem, a ; szomszédasszony összecsapta a ; kezét:

! — Űristen... Látják?... A 1 Dobrolszki... Az én Dobrolsz- ! kim...

Rövidnadrágos fiú voltam még, nem értettem, miért az ő Dobrolszkija? Ügy tudtam, a tapétássegéd albérlő volt a szomszédasszonyunknál. mielőtt behívták a háborúba, amelyet azóta első világháborúnak neveznek. Az ő Dobrolszkija? Nem tudtam még milyen csendes, vagy égő regények keletkeznek nő és férfi közt, de azt sem, hogyan szakít bele millió regénybe a háború. Az csak egy pillanatra csodálkozott el, hogy a szomszédasszony sírva követi a többihez lassan csatlakozó autót, hiszen én is sajnáltam Dobrolszki bácsit. Inkább az döbbentett meg, ahogy néztem a kocsiban, milyen sápadtan fekszik, fején kötés, amelyet átitatott a vér. ö, Dobrolszki is észrevett minket, megpróbált ránk, vagy még inkább a szomszédasszonyra mosolyogni, nem sikerült neki, eltorzult mosolya a bepiszkolódott kötés keretében még jobban megriasztott. Aztán rendőrök zavartak fel minket a járdára. A szomszédasszony megragadta a kezemet, s ezt mondta:

— Átkozottak a háborújukkal.

elképzeltem Dobrolszkit baka- ruhában, úgy gondoltam, olyan szépen fütyül kint is, mint ahogy itthon szokott.

Mert kitűnően fütyült. A létra tetején is — egyszer láttam munka közben, amikor a tapétacsíkokat ragasztotta a fair», de esténként otthon is fütyült, szinte állandóan, 'trillázott, mint egy énekes madár, mindig bő, jó kedve volt.

Dobrolszki napközben létrájával finom szép lakásokba járt dolgozni, itt a Józsefvárosban, a szomszédasszonynál szűkös albérleti szobája volt, szűk és szegényes, de micsoda trillák, füttyök ... Két-három rumostea után (kevés citrommal) koncertet adott, csak hallgattuk,

jének szelleme. Ilyen légkörben mindenki min. denkit fúr, előbb-utóbb felvetődik a lenni vágj nem lenni kérdése, és senki se marad lábon a színtéren ... Mindennek a kifejezésére miért kellene mai igazgató és mai munkás figura a színpadra? Bohóság! így senkit nem sért a bírálat, és minden illetékes azt hiszi, csak őrá nem vonatkozik a kritika. Naugye?

És miért hiányolja a kerekerdei favágó a maga figuráját a színpadról? Nevetséges. Tessék, ne sajnálja azt a rongyos pár forintot az atomtudós professzorról szóló drámától. Menjen el, tekintse meg, s ha töri a fejét, ő is ráébred, hogy tökéletesen azonosak az atomtudós és a favágó legégetőbb problémái. Az atom éppolyan nehezen hasad, mint a bükkfa. És ha ennek ábrázolásáról ran szó, miért ne inkább az atomtudóst vigyük színpadra? Elegánsabb, nem kell neki olyan messziről jönnie, és ha lelki kórok gyötrik, nem cáiomkodik. Fűrészelni pedig irodai környezetben éppúgy lehet, mint a monostori zöld erdő- aen.

M

eg hogy idéolodzsiailag is reflektorfénybe állítsam a témát, emlékeztetem a postás, pék, favágó, szak- és segédmunkás, szakmunkás- vizsgát tett és konzervatív hármas típusú dolgozó paraszt kartársakat: a középiskolákban, egyetemeken megszűnt a származásbeli megkülönböztetés. Akkor ugyebár teljesen idejétmúlt óhaj az bnök részéről, hogy csökkentsük a grófok, professzorok számát a színpad hősei között. A drámairodalomnak előkelőbb feladata van annál, mintsem holmi napi agitációs érveknek, munkaverseny, egységes paraszti osztály, elkényelmesedés, bürokratizmus ecetetrá, ecetetrá szempontoknak legyen hordozója, szószólója. Más az élet, a szürke, a közönséges — és megint más a színműirodalom. Ez utóbbinak az élethez semmi köze.

Disztingváljunk tehátiglan, édes jó élftársaim, ízakikáim. Vegyék egyszersmindenkorra tudomásul, hogy egy grófról szóló dráma uggyanaz, mintha például gróf Teleki Pál Öméltósága — Isten nyugosztalja — helyett önt látnánk a színpadon, drága pék, izé... sütőipari kollegám. Csak az a fontos, hogy a grófi figura ne zörögjön (kiemelés tőlem: MNNA) a színpadon. Mint ahogyan önöktől is azt kérem, nagyon kérem, ne dörögjenek. Hagyjuk ezt az izét, ezt a hogy is mondták azokban a...szóval osztályszempontokat. Osztályharcos üdvözlettel a

Magyar Nemzet Nagy Amorózója

után megkeresi végre a Fémlemezipar sejtjéből azt az új fiút, Papp Ferit, akinek segítséget kell nyújtani különböző dolgok beszerzéséhez. Nem kérdezte, de Pista szavaiból — ő bízta meg, keressen Pappal kapcsolatot — arra következtet, hogy az ifik is egy új nyomdát szerveznek.

Jelszó nincs. Az elvtárs, aki vár rá — a helynek és a körülményeknek megfelelően — azt fütyörészi majd, hogy:

„A Wampeticsnél voltam

vacsorázni

és hallgattam a katonazenét... A trom-trom-trom,

a trombitás ..

Így szól a megállapodás és valahogy így hangzik a nóta, amely ezúttal a jelszót helyettesíti.

A vendéglőnek csőállványos