Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-23 / 45. szám

S. «»Idái »64. február 23, vasárnap Ciprus ugye a Biztonsági Tanács előtt A franciák gaboni beavatkozása Bonn és a látogatási engedélyek A CIPRUSI nép hetek óta tartó hősies ellenál­lása részleges meghátrá­lásra és manőverezésre késztette a sziget megszállására készülő NATO- hatalmakat. Az ENSZ Biztonsági Tanács meg­kezdte vitáját a ciprusi válság megoldásáról, amint ezt a ciprusi kormány már a múlt év de­cemberében is követelte. Az angol manőverezés már azt megelőző hét végén megkezdődött. Ball amerikai külügyminiszter-helyettes eredményte­len körútja nyomán ugyanis világossá vált, hogy a ciprusi nép túlnyomó többségének támogatá­sát élvező Makariosz elnökre nem lehet rákény­szeríteni a sziget NATO-megszállásának angol— amerikai tervét. Ekkor az angol kormány sietve a Biztonsági Tanács összehívását kérte. Két órá­val később a ciprusi kormány is hasonló kérést terjesztett elő. Az angolok sietsége érthető volt. Az ügyrend szerint annak az előterjesztését tár­gyalják előbb, aki hamarabb nyújtotta be pa­naszát. Az angolok pedig el akarták kerülni, hogy a Biztonsági Tanács, a ciprusi kormány pa­nasza alapján a szigetet fenyegető invázáós ve­szélyről tárgyaljon. Azt akarták elérni, hogy ha már az ügy mindenképpen az ENSZ fóruma elé kerül, akkor ne külső fenyegetésről, hanem a sziget görög és török lakosságának véres viszá­lyáról legyen szó. Arról a viszályról, amelyet az angolok jóváhagyásával törökországi kormány­körök szítanak a sziget kettéosztása céljából —, mint ezt Kiprianu ciprusi külügyminiszter a ta­nács ülésén leleplezte. Az angolok persze, nem a kettéosztást, hanem a viszály állandósítását és egy katonai támaszpontjuk fenntartásának lehe­tőségét akarják. A Biztonság. Tanács kétnapos vita után elnapolta ülését, hogy lehetővé tegye U Thant főtitkár közvetítő javaslatainak az ér­dekelt felekkel való megtárgyalását. E javasla­tok lényege a hírek szerint az, hogy a Ciprusra küldendő erőket kis és főleg semleges országok csapataiból állítsák össze, s ezenkívül ENSZ-köz- vetitőt is küldjenek a szigetre. Bár ezek a köz­vetítő javaslatok a gyakorlatban elfogadhatónak látszanak, a tárgyalások elhúzódása azzal a ve­széllyel fenyeget, hogy a sziget függetlenségét veszélyeztető erők valamilyen újabb provokáció­val kész helyzet elé állítják a Biztonsági Taná­csot. A Biztonsági Tanácsnak ezért sürgősen fel kell szólítania minden államot — mutatott rá Fedorenko szovjet küldött a vita során, hogy tartózkodjék az olyan lépésektől, amelyek a cip­rusi térségben a feszültség további fokozásához vezethetnek. Az ENSZ nem engedheti meg, hogy egy kis országot nála nagyobb erő fenyegessen — mondotta. * KEDDEN hajnalban a gaboni hadsereg felkelő egységei megdöntötték a francia barátságáról jól ismert León Mba elnök uralmát, és Aubame el­lenzéki vezér elnökségével új kormány alakult. Mba elnök bukását lényegében ugyanazok idéz­ték elő, amelyek Youlou abbéét Brazzaville-ben és Hubert Maga elnökét Dahomeyben: A lakos­ság nyomora, a diktatórikus eszközökkel félre- állított új fiatal értelmiség és az elégedetlenkedő EGY H ÉT A KÜLPOLITIKÁBAN katonaság. A fi-ancia be­folyás alatt álló Afrikai és Malgas Szövetség sok más államában is ha­sonló a helyzet. Nyilván ez is szerepet játszott abban, hogy az a francia kormány, amely You­lou abbénak és Hubert Magának néhány hónap­pal ezelőtt kérésük ellenére sem volt hajlandó katonai segítséget nyújtani, most kérés nélkül is fegyveres beavatkozásra szánta el magát. E döntés meghozatalában legnyomósabb ok persze az volt, hogy a természeti kincsekben rendkívül gazdag kis ország fakitermelése, magán- és urán­ércbányászata, jórészt a francia nagytőke, min­denekelőtt a hírhedt Schneider Konszern és a Rotschild Bankház kezében van. Nem meglepő tehát, hogy amikor hír érkezett Párizsba a de Gaulle odaadó hívének ismert Mba megbukta­tásáról, gyorsan intézkedtek: a szomszédos orszá­gokból repülőgépen odavezényelt csapatok vérbe fojtották a felkelést és visszaállították a bukott diktátor uralmát. A nyílt francia fegyveres be­avatkozás megütközést keltett Afrika-szerte. s ennek egyik megnyilvánulása volt, hogy Ger­main Mba, az Afrikai és Malgas Unió helyettes főtitkára tiltakozásul máris benyújtotta lemon­dását. AZ NDK kormányának javaslatára hetek óta folynak a megbeszélések a nyugat-berlini szená­tus képviselőivel, hogy, ugyanúgy mint kará­csony és újév alkalmával már volt, húsvétkor és pünkösdkor is tegyék lehetővé a nyugat-berlini lakosoknak, hogy meglátogathassák az NDK fő­városában élő rokonaikat. A bonni ultrák, akik már a decemberi megállapodásokat sem nézték jószemmel, minden befolyásukat latba vetették, hogy megakadályozzák újabb egyezmény megkö­tését, sőt egyáltalán a tárgyalások folytatását. A CDU vezetőkörei, akiket ebben a kérdésben a Szociáldemokrata Fárt jobbszárnya is támoga­tott, elérték, hogy Willy Brandt polgármester és Erhard kancellár bonni megbeszélésen elhatá­rozták: Nem kötnek újabb megállapodást a ber­lini látogatási engedélyekről a december 17-i feltételek alapján. A nyugat-berlini lakosság azonban — amely örömmel fogadta, hogy az NDK kormánya humánus indítékokból minden poli­tikai feltétel nélkül most is hajlandó a Berlin két részében élő hozzátartozók találkozását lehe­tővé tenni, sőt a kérdés végleges megoldásáról is tárgyalni — megdöbbenéssel fogadta a bonni tiltó határozat hírét. A berliniek egyszerűen nem értik, hogyan vált elfogadhatatlanná az, ami két hónappal ezelőtt még elfogadható volt. Egyre többen kérdezik, mi jogon avatkozik be Bonn Nyugat-Berlin ügyeibe, hiszen a frontváros nem része az NSZK-nak. A városba való visszaérke­zése után maga Brandt is kénytelen volt kijelen­teni: „Berlin kormányzó-polgármestere nem alá­rendeltje a bonni kancellárnak.” A jelek arra mutatnak, hogy Brandt, ha duzzogva is végered­ményben engedelmeskedik a bonni parancsnak, pedig nem kétséges, hogy a tárgyalások teljes meghiúsulása igen nagy elkeseredést váltana ki a nyugat-berliniek százezreiből. Megint elhalasztják a Biztonsági Tanács ülését NEW YORK (MTI) Az ENSZ hivatalos köreiből nyert értesülések szerint a Biz­tonsági Tanács hétfőre terve­zett ülését még egy nappal el­halasztják, és U Thant ENSZ- főtitkár kérésére a tanács tag­jai kedden este ülnek össze, hogy folytassák a ciprusi kérdés rendezésére vonatkozó vitát. Az ENSZ főtitkára egyéb­ként pénteken több mint öt órán keresztül tárgyalt az ér­dekelt felek képviselőivel, akik viszont meglehetősen tartózko­dóan nyilatkoztak a megbeszé­lésről. Általában megállapítot­ták, hogy különösebb haladás nem történt, s csupán „részle­tes eszmecserét” folytattak. Amerikai heroin-csempészek - „civilben” diplomaták Hároméves nyomozás után nagyszabású kábítócsempész­hálózatot leplezett le a kanadai és az amerikai rendőrség. A szálak Montrealba, Washing­tonba és Franciaországba vezet­tek. Szombaton reggel a mont­reali rendőrség bejelentette, hogy 136 font — 61 kilogramm — súlyú, 52 millió dollár ér­tékű heroint foglaltak le. A szűkszavú bejelentés további közleményt helyezett kilátásba. Pénteken este a washingtoni igazságügy-minisztérium azt kö­zöltéi hogy New Yorkban, a szövetségi kábítószeriroda le­tartóztatott három személyt. Egyikük Salvador Pardo-Hol- land 55 éves diplomata, Mexikó bolíviai nagykövete. A másik Juan Aristi, szintén diplomata, az uruguayi külügyminisztérium tisztviselője. A harmadik egy René Bruchon nevű francia ál­lampolgár. Mindhárman szökni akartak az Egyesült Államok­ból, amikor hurokra kerültek. Az igazságügy-minisztérium kö­zölte még, hogy az Egyesült Államokban is nagy mennyi­ségű narkotikumot foglaltak le a hatóságok. A letartóztatott három személyt azzal vádol- iák, hogy 13 és fél millió dol­lár értékű kábítószerrel keres­kedtek. Francia tudósok követelése Több francia egyetemi tanár, előadó és munkatárs nyílt leve­let intézett de Gaulle elnökhöz. „Követeljük, hogy Franciaor­szág csatlakozzék a moszkvai szerződéshez. Hivatásunk, hogy keressük azokat az eszközöket, amelyek segítségével megfékez­hetjük és az emberi szolgálatba állíthatjuk a természet erőit. Ez is arra ösztönöz bennünket, hogy fellépjünk a háborús elő­készületek ellen, amelyek az emberek millióinak erőfeszíté­seit meddő és veszélyes célok felé fordítják” — hangoztatják de Gaulle-hez intézett nyílt le­velükben a francia tudósok. B szovjet hadsereg születésnapja »■a ú :4 7J ■ é 46 évvel ezelőtt, 1918 február 23-án alakult meg a szovjet hadsereg. Ez a hadsereg a föld­kerekség első olyan fegyveres ereje, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vívmá­nyainak megőrzésével — hozzá­járult az „emberiség előtörté­netének” lezárásához. Ez a had­sereg egész létével mindenkor az emberi haladás szolgálatá­ban állott, védelmezte minden imperialista leigázó szándékkal szemben a Szovjetunió népei­nek szabad alkotó munkáját, szabadságát, biztonságát. Sőt, a második világháborúban, a világ eltiprására törő hitlerista hordák szétverésével — a Föld valamennyi népének is felmér­hetetlen szolgálatot tett. A mi magyar hazánk, szabad nemzeti létét köszönheti e fegyveres erőknek. A szovjet hadsereg a béke őre. Félelmetes fegyve­rei nem fenyegetnek senkit, aki békében akar élni. de kész arra, hogy megsemmisítő csa­pást mérjen minden békebontó agresszorra. Születése évfordu­lóján a magyar nép szeretettel köszönti a szovjet hadsereget. (Képünk, egy szovjet rakétát ábrázol, amely „az eget figyel­ve”, készen áll minden agresz- szió hatásos visszaverésére.) Magyar delegáció utazott a KGST Végrehajtó Bizottságának ülésére Szombaton reggel Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bi­zottsága tagjának, a Minisztertanács elnökhelyettesének vezeté­sével magyar delegáció utazott a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa Végrehajtó Bizottságának moszkvai ülésére. A delegációt a Keleti pályaudvaron Losonczi Pál földművelésügyi miniszter búcsúztatta. Ott volt a búcsúztatáson G. A.; Gyeniszov, a Szov­jetunió budapesti nagykövete is. (MTI) Szovjet—amerikai kulturális egyezményt írtak alá Szombaton «léiben Moszkvá­ban egyezményt írtak alá a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok 1964—1965. évi kulturá­lis együttműködéséről. Rusk amerikai külügyminisz­ter megelégedéssel üdvözölte a Moszkvában megkötött új ame­rikai—szovjet kulturális egyez­ményt Az eddigi tapasztalat alapján az a véleményem — mondotta —, hogy máris igen hasznosnak bizonyultak a kulturális, tudo­mányos és technikai cserék a két ország között. Romanovszkij, a külföldi kul- túrkapcsolatok állami bizottsá­gának elnöke hangsúlyozta, hogy a legközelebbi két év alatt lényegesen bővebbé válik az együttműködés az ipar, az egész­ségügy és különösen a mezőgaz­daság terén. — Igen fontos — folytatta —, hogy az új egyez­mény szorgalmazza a kapcsola­tokat a polgári, társadalmi, kul­turális és egyéb szervezetek kö­zött, és leszögezi, hogy az ebbe a keretbe vágó kulturális cse­rék magukra a szervezetekre tartoznak. Myílt levél Ulbrichthoz és Erhardhoz BONN (TASZSZ) A nyugatnémet közvélemény képviselőinek egy csoportja nyílt levélben szólította fel Walter Ulbrichtot, az NDK ál­lamtanácsának elnökét és Er­hard nyugatnémet kancellárt: kezdjenek tárgyalásokat a né­met kérdésről. Erhardnak szóló levelükben a Sikerült esz első szovjet—angol kísérlet az Echo-2-vel LONDON (TASZSZ) Pénteken, magyar idő szerint 23 óra 58 perckor megkezdő­dött a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia tudósainak első, közös kísérlete a nemzet­közi ultrarövidhullámú kozmi­kus rádiókapcsolat megterem­tésére. Az angol Jodrell Bank rádió- Uagászati intézet 76 méteres dióteleszkopja 12 percen ke- esztül sugárzott ultrarövidhul­lámú jeleket az Echo 2 amerikai ballonműhold felé. A műholdról visszavert jeleket Moszkvától 400 kilométer távolságban, a gorkiji egyetem obszervatóriu­ma sikeresen észlelte. A kísérlet időpontjában — amint a TASZSZ különtudósí- tója jelenti — az Echo-2 az an­gol és a szovjet obszervatórium közvetlen látóterében tartózko­dott. A rádiójelek háromezer kilométeres utat tettek meg. levélírók emlékeztetik a nyu­gatnémet kancellárt arra, hogy az Egyesült Államokban tett lá­togatása idején „az amerikai elnök előtt kifejezte készségét arra, hogy részt vesz a Kelet és Nyugat közötti feszültség további enyhitésére irányuló erőfeszítésekben”. Walter Ulbrichtnak szóló le­vél emlékeztet arra a javaslat­ra, amelyben az NDK Állam­tanácsának elnöke küldött Er­hard kancellárnak arról, hogy a két német állam mondjon le az atomfegyverről. Ebben Wal­ter Ulbricht kifejezte a német kérdés rendezésére irányuló hajlandóságát. — Ennélfogva sürgetjük, hogy mind a két fél dolgozzon ki olyan érdemi javaslatokat, amelyek előmozdítanák az érintkezések felvételét vegyes­bizottságok színvonalán, a köl­csönös érdekkel bíró problémák rendezése céljából. Abból in­dulunk ki, hogy minden lehető­séget meg kell ragadni a belső német feszültség enyhítésére. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents