Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-19 / 41. szám

Helyzetjelentés a megyeszékhelyről Hiány van férfi munkaerőben Kevés a szakképzettséggel rendelkező nő Döntik a fákat A felszabadulást követő évek­ben több új ipari üzem létesült megyénk székhelyén, ugyanak­kor bővítették a már meglevő­ket is. Ez azt jelentette, hogy igen sok munkát kereső ember tudott elhelyezkedni a város iparában, jelentős munkaerőt kötött le a termelés. Mégis év­ről évre visszatérő nehézségeket okoz — különösen a téli és a tavaszi hónapokban — a lakos­ság foglalkoztatása, az átmeneti munkanélküliség megszüntetése. A munkanélküliség itt termé­szetesen más értelemben jelent­kezik, mint a harmincas évek­ben. A családfenntartók, az egyedülálló nők és férfiak, vagy­is akiknek megélhetésük függ a munkától, dolgoznak. A férfi munkaerőből Kecskemét város viszonylatában még hiány is mutatkozik. Az ifjúság helyzetének vizs­gálata talán a legfontosabb eb­ből a szempontból. Azt, hogy a 17—18 éves lányok, fiúk az is­kolából kikerülve valamilyen hasznos tevékenységet folytas­sanak, erkölcsi szempontok is indokolják. A város ezen a té­ren viszonylag jól áll. lényegében csak a lányok el­helyezése okoz némi gondot Bár itt is inkább az a tapasz­talat, hogy az érettségizett lá­nyok válogatnak a lehetőségek­ben. Példa erre, hogy az elmúlt évben amikor a Rádiótechnikai Gyár kecs­keméti telepe 77 érettségi­zett lányt akart szerződtet­ni, a felhívásra mindössze harminckét ten jelentkeztek, noha Kecskeméten évente több­száz fiatal érettségizik. Ezek a lányok zömmel még szakképzett­lenek, mert a szakmával rendel­kezőket minden további nélkül el tudják helyezni. Hiány van például ápolónőkből, gép- és gyorsírónőkből és varrónőkből. Szorosan hozzátartozik a fia­talok foglalkoztatásához a szak­munkásképzés. A Kecskeméti Iparitanuló Intézetben erre a tanévre 1830 fő jelentkezett és az iskolában 54 szakmában fo­lyik a képzés. A tanulók száma évről évre növekszik. Előzetes számítások szerint 1970-ben el­éri a 2600-as létszámot. Erre igen nagy szükség van, mert egyes iparágak — főleg az építőipar — szakmunkás­hiánnyal küzdenek. Hasonló bár sokkal enyhébb a hely­zet a lakatos, esztergályos, ács, bádogos, parkettázó, tetőfedő és szobafestő szak­mákban is. Megyénk másik nagy városában, Kiskunhalason ugyanez a hely­zet, tehát nem kecskeméti „spe­cialitásról” van szó. Sok gondot okoz a nők, a dol­gozni akaró asszonyok munkába állítása, a számukra megfelelő munkakörülmények biztosítása is. Sajnos, nagy részüknek sem­miféle szakképzettsége nincs, ami megnehezíti az elhelyezke­dést. Ezzel összefüggésben prob­léma az is. hogy legtöbb mun­kára jelentkező asszony egyben családanya is, gyerekek ellátá­sáról kell gondoskodnia. A mun- kábaállításnál ezt is figyelem­be kell venni. Ha ez a két fel­tétel — vagyis megfelelő mun­kahely & a gyerekek elhelye­zése — biztosítva lenne, a városban mintegy 5100 női munkaerőt lehetne foglal­koztatni. Ebben benne van NAP Az összes körülmény mérlegelésével A község bölcsődéjének öltö­zőjében, az ott hagyott kabá­tokból és táskákból kisebb pénzösszegek tűntek el a közel­múltban. A bölcsőde helyettes vezetőjéhez érkezett panaszok­kal egy időben tudomást szer­zett erről a gyermek- és ifjú­ságvédelmi bizottság is, s leg­utóbbi ülésén behatóan foglal­kozott az üggyel. A gyanú — a beérkezett pa­naszok napján — a bölcsőde dol­gozói közül az egyik fiatalkorú­ra esett. A leány elismerte a cse­lekedetet és nagy megbánást tanúsított. Kiderült ugyanak­kor, hogy szándékát nem fon­tolta meg előre. Az egyébként is nyitott helyiségben a dolgo­zók meglehetősen hanyagul hagyták holmijukat, ami szinte kínálta az alkalmat a lopásra. A cselekmény mindenképpen elítélendő. Meglepő azonban, ahogyan a bölcsőde felnőtt dol­gozói fogadták az esetet. Általá­nos volt a követelésük, hogy a megbotlott fiatalkorút azonnal el kell távolítani a munkahe­lyéről, mert ezek után nem haj­landók vele együtt dolgozni. Am egyikükben sem vetődött fel a gondolat, hogyan lehetne meg­előzni, hogy a leány életében hasonló eset meg ne ismétlőd­hessék, hogyan lehetne őt ebben segíteni. Sőt, kifejezetten meg- icjoődtdx az albizottság állás­pontján, mely a dolgozók segít­ségére apellált, s azt úgy értel­mezték, hogy a cselekményt pártolólag karolja fel. Elgondolkoztató: a bölcsődé­ben túlnyomó többségben gyer­mekes anyák dolgoznak, még­sem akadt közöttük, aki megté­vedt fiatalkorút látott volna az elkövetőben, akit segíteni kell, lehetőséget adni a számára a súlyos hiba helyrehozására. Eb­ben pedig elsősorban a felnőt­tek jóindulata, szükség szerint intő szava és nem utolsósorban a személyes példamutatás kí­nálja a legjobb lehetőséget. Nem jellemző az elmondott eset. Mégis figyelmeztet: nagy és felelősségteljes munka vár még a gyermek- és ifjúságvé­delmi albizottságunkra, hogy a felnőtteket a célkitűzései mellé tudja állítani. Véleményem szerint igen he­lyes úton jár az ifjúságvédelmi albizottságunk, amikor a cse­lekmény összes körülményét vizsgálja és veszi figyelembe mindazokat a tényezőket, ame­lyek az eredmény eléréséhez szükségesek. Mégha ez nem is rokonszenves azok előtt, akik szűklátóan egyedül a szigorú szankciók alkalmazásával kí­vánják a nevelést megoldani. Váradi István vb-titkár Szabadszállás az idényjellegű munkák el­végzésénél alkalmazott nők kétezres létszáma is. Mindezek ellenére a nők fog­lalkoztatottsága évről évre ja­vul, egyre több nő tud elhelyez­kedni állandó munkára. A cigánylakosságról szólva említésre méltó, hogy nagy ré­szük még most is időszaki és alkalmi munkából tartja fenn magát. Viszont a városban élő 1500 cigány közül számos már állandó munkahellyel rendelke­zik, elsősorban a baromfifeldol­gozónál, a konzervgyárban, de más üzemeknél, vállalatoknál is dolgoznak cigányok, s a vállalat vezetői, dolgozói sem idegenked­nek alkalmazásuktól. Sajnos, akadnak olyan emberek — és ez nemcsak a cigányok­ra vonatkozik —, akik bár nincs állandó munkahelyük, mégsem fogadják el a fel­ajánlott lehetőségeket. Többszöri visszautasítás után ezeknek a munkakönyvébe „a munkát nem' vállalta” bejegy­zést írja a tanács. Végeredményben tehát biztató a kép, amit a( fentiek alapján Kecskemét munkaerő-helyzeté­ről alkothatunk. Nem vitás, hogy vannak nehézségek, amelyek azonban fokozatosan megoldód­nak az iparosítás és a helyes, körültekintő munkaerőgazdálko­dás következtében. Gál Sándor Rendszeresem ellenőrzik, javítják a megye telefon-és villany­vezeték-hálózatát. Több helyen az útmenti fák a rájuk rakódott hó-, zúzmara-, vagy jégrétegtől megdőltek, és megrongálták mel­lettük a légvezetékeket. A posta és a DÁV kérésére a KPM Közúti Igazgatósága elrendelte az ilyen fák kivágását. Fotóripor­terünk Kelebia határában — a 44-es út 17—18. kilométeres sza­kaszán — készítette ezt a felvételt. Weszalóczky János útőr és brigádja ezen a szakaszom harminc útmenti fát elöntött ki. G. I. Túr janira látogatása Kecskeméten és Izsákon A szovjet—magyar kölcsönös barátsági és segélynyújtási együttműködés tizenhatodik év­fordulója alkalmából rendezett ünnepi megyei MSZBT elnök­ségi ülés után tegnap délután Georgij Ivanovics Turjanica, a Szovjetunió magyarországi nagy- követségének első titkára, Buksa Gyula, a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság megyei titkára kí­séretében meglátogatta a Kecs­keméti Konzervgyár I. számú telepét. A vendégeket Végváry István igazgató kalauzolta az üzem területén. Megtekintették a szárítóüzemet és a raktára­kat. A látogatás végén Turja­nica elvtárs igen elismerően nyi­latkozott a gyár termékeiről és a készítmények korszerű raktá­rozásáról. Ezután az izsáki Sárfehér Ter­melőszövetkezetet kereste fel a szovjet nagykövetség első titká­ra. Itt Seres István, a községi pártbizottság titkára, Illés Ist­ván, a községi tanács vb-elnöke és K. Szabó Sándor, a termelő- szövetkezet elnöke fogadták a vendégeket. A szívélyes, baráti beszélge­tés során a tsz-elnök elmondta, hogy a Sárfehér Termelőszövet­kezet 939 tagjának elmúlt évi munkájára eddig összesen 15 millió 702 ezer forintot fizettek ki. Az egy főre eső átlagjöve­delem 18 834 forint volt és a tsz tiszta vagyona pedig több mint 16 millió forint. Biztonsági intézkedés a vízműnél Átépítik a transzformátorállomásokat Hétfő óta bizonyos esetekre vonatkozóan korlátozták a me­gyeszékhely vízfogyasztását. Felkerestük a Kecskeméti Víz- és Csatornamű Vállalatot, ahol érdeklődésünkre Bálái Ferenc műszaki osztályvezető a követ­kezőket mondta el a korláto­zás bevezetéséről. — A Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat szak­emberei hozzákezdtek transzfor­mátorállomásaink felújításához. A primerhálózatot ötezerről 20 ezer voltos feszültségre építik át. Így az új transzformátorok­kal gazdaságosabb lesz a szi­vattyúmotorok üzemeltetése. — A folyamatos átállás teszi szükségessé a napközi vízkorlá­tozás bevezetését, ugyanis vál­lalatunk öt trafóállomásából ez idő alatt mindössze három üze­mel rendszeresen. — A korlátozás meghirdetése csupán biztonsági intézkedés, tehát csak szükség esetén lép­tetjük életbe. A három erősítő­telep ugyan kielégíti a város jelenlegi napi hétezer köbmé­teres vízigényét, de számítva az esetleges műszaki hibákra, szükségesnek tartottuk a viz- korlátozásra vonatkozó felhí­vást. — Az átépítési munkák e hó­nap végén befejeződnek, s a vízkorlátozás március 1-én 0 órakor megszűnik. Hatszázezer forint jutalom a legjobb sertéstenyésztőknek A termelőszövetkezetek állat­tenyésztési eredményeit sokszor jelentősen csökkenti az állatel­hullásokból eredő veszteség. Az Állami Biztosító statisztikai ada­tai szerint a legtöbb kár a ser­tésállományban fordul elő. A termelőszövetkezetek közös sertés tenyészetében előforduló károk megelőzése érdekében az Állami Biztosító hatszázezer fo­rint jutalmat tűzött ka, s ebből a sertéstenyésztésben közvetle­nül közreműködő dolgozók ré­szesülhetnek. A jutalom feltéte­le: a sertéselhullásnak az előző évhez viszonyított kedvezőbb alakulása, továbbá a vesztesé­geknél a kényszervágás és el­hullás arányának javítása. A jutalmakat első ízben 1965 elején fíaetik ki. (MTI) Szóra tesszük Kik az illetékesek? Lapunk január 23-i számának a „Kecskemétiek írják” rova­tában a Jókai utca lakfii kér­ték az illetékeseket, hogy még az ősszel, a csatornaépítés al­kalmával járdákon felejtett földhányásokat sürgős intézke­déssel távolíttassák el. Cikkünk megjelenése után a Közúti Üze­mi Vállalat ki is küldte né­hány dolgozóját, mikor azonban látták, hogy a földhányások „csak” a gyalogjárókat borítják el, kijelentették: a föld eltávo­lítása nem az ő hatáskörükbe tartozik. — Mintha csak a rádió kaba* réműsorának jólismert para­dox-címét hallottuk volna tő­lük: „Nem a mi aszfaltunk!” — panaszolják ismét az utca 32-es 34-es és 36-os számú ház elke­seredett lakói —, s a földhá­nyások maradtak, mi meg to-> vábbra is kénytelenek vagyunk bukdácsolva, az olvadás óta pe­dig csúszkálva megközelítem lakásunk bejáratait. Hogy nem az említett vállalat hatáskörébe tartozik az ottfelejtett földhá­nyások eltávolítása, ezt elfo­gadjuk. Ce hát akkor kire tarto­zik? Kik az illetékesek? S mi­korra várhatjuk megszabadítá­sunkat ezektől a kényelmetlen, sőt veszélyes torlaszoktól? Szerintünk is jogos kérdésük­re nemcsak választ kémek a kecskeméti Jókai utca panaszos lakói, hanem most már valóban sürgős intézkedést is — ezúttal azonban a legilletékesebb ille­tékesektől! V. I. Moeoaooeeeooeeooooooeoeoeooooooooooooocxx PETŐFI NEPB A Magyar Szocialista Munkáspáo Bács-Klskun megyei Bizottsági­ba a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel Kladía a BAcs megyei Lapkiadó Vállai.. felelős kiadó: Mezei István teazen Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácshár Szerkesztőségi telefonközpont *8-19. JS-1«. Kiadóhivatalt Kecskemét Szabadság lér 1/a Telefon: 17-99. ltecteszti a Magyar Poéta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dl) i hónapra 1* forint. Bács-Klskun megyei Nyomda V, Kecskemét - Telefon; 11-98,

Next

/
Thumbnails
Contents