Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-16 / 39. szám
fii um lortes Elhallaatott az öre® óra A MEGBÍZHATÓSÁG, szépség, újdonság márkáit ajánlják a főutca modem kirakatai. A ragyogó portálok sora egy helyen megszakad. Egy igénytelen kirakatnál. Pedig itt úgyszólván minden található az előbbiekből, csak már egy kicsit bátortalanabb, csalódottább, itt-ott barázdáltabb vonásokkal. Ide gyűltek egybe az élet megunt, szeszélyből félredobott, kis születési hibás, vagy esetleg a gazdát átmenetileg önfeláldozóan kisegítő tárgyai, eszköziei. Ide, a Bizományi Áruházba. Itt már egy kissé lomposabbnak látszik az új cipő is, bár csak az volt vele a baj, hogy készítője rosszul méretezte, s mivel egyvalaki számára használhatatlan volt — eladták. Nem tehet róla szegény új cipő, de ebben a környezetben már priusza van. Ugyanúgy annak az előnyös profilban kiakasztott női kabátnak. Ideér- kezése előtt ezt is újjá minősítették a Patyolatnál, de válla egyéniségében, a csípő hozzátörődött esésében kitörölhetetlenül benne van már a volt viselő testtartásának, mozgásának sok-sok apró jele. Olyan érzés kerülgeti itt a ráérő szem- lélődőt, mint mikor az apróhirdetések között ilyesmit olvas: „önhibáján kívül elvált, csinosnak mondott, tapasztalt asszony megértő élet- társat keres. Jelige: Kezdjünk új életet” Mert azért nem a reménytelen, csendes elmúlást váró állapot jellemző ezekre a bizományi holmikra. Akármelyiküket megnézzük, rajtuk van az életet próbált ember bölcs nyugalma. Az a nem egészen új rádió is arról mesél, hogy megért már egyet-mást, mióta megvásárolták. „Akkor jött az élet — sugározza hangtalanul. Egyszer hideg volt, másszor meleg. Ide tettek, amoda raktak. Idegesen sikítitattak. mikor nyugalomra vágytam, vagy rávertek a fejemre, holott amúgy is szétrázódott egyik vezetékem. De nem zúgolódtam. Megértettem az Embert — hiszen én tudom legjobban, miket kell hallania rajtam keresztül — és szolgáltam őt. Közben el is koptam egy kicsit. Itt, az egyik lámpában alacsony a vérnyomásom, a keresőm időnként izületes. Hiába no, nem vagyok teljesen fitt. De ha lesz valaki, aki türelmesebb irántam, elnézi nehézkességemet, még jó darabig becsülettel, kitartok mellette.” „Más az elmélet és megint más a gyakorlat — morfondírozik az a barna festékkel sminkelt női bundacipő. I. osztályúnak minősített a MEO-s, de X-lábú és nyolcvan kilogrammos kisasszony- kám alatt egy kicsit megbüggyösödtem a sarkok felett. De megvehet még akárki, formálható vagyok, és nagy előnyöm: tudom, mi az élet.” SZILFID termetű öregember „beszélget” így a Bizományi Áruház kirakati lakóival. Fekete ke1 mény kalap ja bársonyos-bolyhos a sok pedáns keféléstől, körül a recés szegélyszalag szinte fehérük már a megért nagy időtől. Az emberke haja tajték színű, s a kalappal meg a legénye- sen fel és széthajtott perzsiáner gallérral együtt stabilan fogja körül a a hidegtől elszürkült, frissen borotvált kis arcot. Inkább a 75 év adta önérzet, mintsem a gőg következtében higgyed t alsóajak el akarja terelni a figyelmet az apadtán aláfittyedő két arcról, s a papírszerűen gyúródott táskákról a szemek alatt. A bácsika égszínkék, ártatlan szeme sarkából kristálytiszta könnyek gördülnek alá a szikkadt bőrön, majdhogynem zörögnek a ráncokon. — Odébbcsússzan a ferencjóska-korabeU csíkos nadrágba bújtatott, kamásms láb, a fekete kabát zsebeinél meg-megrándul a fehérkesztyűs két kéz. Egy füstbama kakukkos órát figyel az öreg. Az övé volt. Egy héttel ezelőtt adta itt el. Ide került a csintalan cinkos, a vén zeneszerző számtalan kiruccanásának palástolója. Felesége, Lujza áldott teremtés volt. de otthonülő. Ö meg élt-halt a társaságért, a csendes pityizálgatással töltött éjszakákért. Zeneszerzői rangja is csak a barátok köréig terjedt — istenem, ha csak ennyi tellett a tehetségéből. Míg fiatal volt, a helybeü iskolák kórusai énekelték „madárkás”, „angyalkás”, „hő kebles” dalait, aztán megelégedett a diákok karénekeinek dirigál- gatááával. Heti két alkalommal rúghatott ki a hámból. Persze, ezt nem kell komolyan venni, csak úgy a maga szerény mivoltához képest. Este tízre mindig pontosan jelentkeznie kellett Lujzánál, aki kardos asszony volt. Ment is ez öt-hat esztendeig, de aztán fellázadt Scholz Dénes. Mondani se kell, megint csak a maga módján. Lázadásának kivitelezője ez a majdcsak szúette kakukkos óra lett. amit most könnyezve bámul a homályos üvegen át. Harmincöt évvel ezelőtt vette Lujza napjára, és odaakasztotta a hálószoba ajtaja felőli falra. Nem volt hiábavaló zenei tudása, taktusérzéke. Tökéletesen megtanulta utánozni az óra kakukkolását. Addig is hajszálra betartotta a tízórai határidőt kimaradozásai alkalmával. Pont akkor nyitott be az ajtón, mikor kivágódott az óra furmányos ajtaja, kidugta fejét a fakakukk és rákezdte: „Kakukk, kakukk ...” Lujza ezt egészen megszokta, meg is dicsérte önfegyelméért. Hanem aztán később .;. A LÁZADÁS főpróbája napján éjjel háromkor ment haza Scholz Dénes. Mezítláb várta az ajtón kívül' a kakukkolást, és mikor rázendített a madár, ő maga egy kis zajt vert odakint, hogy Lujza felserkenjen. „Kakukk, kakukk, kakukk” — jelezte a famadár — hallhatta, számolhatta az asszony is — Dini bácsi pedig tovább folytatta a saját hangján — „kakukk, kakukk...” tízig. Akkor, kicsit borzódzva ugyan, belépett. De Lujza álmosan is megnyugtatta, — Pontos vagy, Dini..; Nem tudom, hogy van, de olyan kipihentnek érzem magam... Ezután így történt ez minden mulatozás után — egészen Lujza másfél héttel ezelőtt bekövetkezett haláláig. Hogy mégis miért fordított hátat hűséges cimborájának Scholz Dénes, mikor egyáltalán nincs rászorulva az érte kapott pár forintra? Megharagudott az órára, azazhogy... Szegény Lujza halálos ágyán vallotta be, megbocsátóan mosolyogva: „Tudod-e, Dini, hogy vagy húsz esztendeje egyszer túlsókat ittál, összesen tizenhatot kakukkoltatok az óráddal. :. .Azóta tudom ...” Tóth István 92700 Olvasó, 2190 000 kölcsönzés A könyv varázsa, népszerűsége évről évre nő, felfelé ívelő „karrierjének” útjába nem áll még a népművelés állítólagos „vetélytársa” sem — a televízió. Sőt. A tv irodalmi műsorai, érdekes fejtörői még csak jobban elmélyítik a könyvek szeretetét, szánté kedvet ébresztenek az olvasásra. Hogy ez mennyire nem megalapozatlan vélekedés, arról minden szónál ékesebben tanúskodnak az elmúlt év eredményei. Az említett okokon kívül természetesen könyvtáraink felelősségteljes, odaadó munkájának is köszönhető, hogy tovább növekedett az olvasók tábora. Az 1962. évi 13,9 százalék helyett az összlakosság 15,8 százaléka iratkozott be megyénk könyvtáraiba. Számokban kifejezve ez azt jelenti, hogy 81 000-ről 92 700- ra nőtt a beiratkozott olvasók száma az elmúlt évben. Ezzel párhuzamosan emelkedett a kölcsönzések száma, 1 900 000 helyett 2 190 000 kötetet kölcsönöztek 1963-ban. Az eredmény nemcsak meny- nyiségében számottevő, hi1 szén a változások nem utolsósorban az érdeklődési kör szélesedését, minőségi különbséget is jelentenek. A kölcsönzött kötetek közül 372 000 volt az ismeretterjesztő mű, közülük pedig 69 000 — 17 000 kötettel több mint 1962-ben — a mezőgazdasági szakirodalom. De megnőtt az érdeklődés a mai magyar művek iránt is. Míg a magyar klasszikusokból 65 000, addig a mai írók és költők műveiből 68 000 kötetet kölcsönöztek az olvasók. Az, hogy az olvasási kedv nem csökken, hanem állandóan növekszik, többek között annak is köszönhető, hogy megyénk könyvtárai ankétokkal, könyvismertető előadásokkal és kiállítások rendezésével járultak hozzá a könyvek népszerűsítéséhez. 1963-ban 860 előadást és számos egyéb rendezvényt tartottak a megye területén. A mostoha kulturális adottságokkal rendelkező tanyavilág lakóinak a három művelődési autó juttatott könyveket, filmeket. Beiratkozott olvasóinak száma 3300, kölcsönzése 30 620 kötet, elhangzott 340 előadás — nagy része vetítéssel egybekötött —, továbbá 440 játékfilmet vetítettek le az elmúlt esztendőben a művelődési autók. A megyei könyvtárak múlt évi terveinek valóra váltásához jelentős segítséget nyújtottak a megyei tanács, a MÉSZÖV, valamint a járási tanácsok. összesen 963 200 forintot juttattak a könyvállomány gyarapítására. igaz ugyan, hogy az állomány még további, állandó bővítésre szorul, mégis az anyagi támogatás következtében 472 700-ról tavaly már 554 310 kötetre emelkedett a megyei könyv- állomány. A könyvtári munka jobbá- tételének másik alapvető feltétele a vonzó, tágas környezet. Az elmúlt esztendőben 361-ről 390-re emelkedett a könyvtárak száma, sokat javultak a meglevők elhelyezési adottságai is. Üj, minden igényt kielégítő könyvtárat kapott Kalocsa, felújították a kunszentmiklósi és kiskunmaj- sai könyvtárat. Ugyancsak felújított, vonzóan berendezett helyiségekkel várja olvasóit a Kecskeméti Katona József megyei Könyvtár. Tagadhatatlan viszont, hogy ez a könyvtár „kinőtte” jelenlegi helyét — 1963-ban beiratkozott olvasóinak száma megközelíti a 10 000-et, kölcsönzése 300 660 kötet volt — mind sürgetőbbé válik tehát egy új, korszerű könyvtár felépítése Kecskeméten. Az elmúlt év eredményei fényesen igazolják, hogy könyvtáraink jó munkát végeztek. A siker nagy része természetesen a könyvtárak vezetőinek és dolgozóinak köszönhető, akik az olvasás ügyének szerény, de nagyon lelkes „apostolai”. Már eddig is sokat tettek az irodalmi ízlés és az olvasói színvonal fokozása érdekében, az elért eredmények pedig még jobb, alaposabb munkára serkentik őket. Cél: az ötéves tervben előírt feladatok erre az évre eső részének maradéktalan teljesítése. Ha a tanácsok, tömegszervezetek és természetesen az olvasók megértő támogatása ebben az esztendőben sem marad el, akkor az első pillantásra magasnak tűnő 64-es tervüket is maradéktalanul valóra tudják váltani megyénk könyvtárai. Mégiscsak kerek a világ isztára mosott két félliteres üveget, tölcsért keresett, s a nagy fonott üvegből mi nd a kettőt tele önt öt te. Nincs messze Doroghoz Újfehértó, átballag Dékúny komájához, hadd lepje a sárga irigység, miféle jó pálinkát főznek itt Dorogon. Űgyis .*> : holnap este lesz iskola, addigra lesz Utó bőven megtanulni azt a fránya földrajzot. Nehéz volt belefogni negyvenhat éves fejével, de már a hatodik osztályt járja. Zsebre vágta az üvegeket, füle tövére nyomta a kucsmáját, s bekiálltott a nagyszobába a feleségének: — Megyek a komához Űjfehértára, éjfél előtt itthon leszek! A második kilométerkőnél a hideg decemberi szél már a csontjáig hatolt. Elővette az egyik üveget, meghúzta. Így már valamelyest kibirhatóbb. De csak valamelyest. Mikor tavaly komája hozta át a barackpálinkát kóstolóba, hogy megörült neki. Pedig a literes üvegben csak félig lötyögött. Fukar újfehértói! Elég lesz neki kóstolóba az egyik üveggel is! Ismét a szájához emelte az üveget, csakúgy gurult le a torkán a finom kisüsti. A negyedik kilométerkőnél megint meghúzta. Az ötödiknél szintén. A hatodiknál alig nyelt kettőt, felmondta az üveg a szolgálatot. Leült a kőre, gondolkozott. De kár, hogy nem hozott külön még egy üveggel magának is ... No de gyerünk, nincs már messze Újfehértó. Messziről már világítanak a község lámpái. Felfrissült kedvvel csapta az üveget a kilométerkőhöz. Danolni kéne valami friss nótát. Muszáj danolni. Csak úgy belerikoltott vaktában a havas éjszakába, de nóta nem akart jönni. Mindegy na. A szél pedig erősebben marja az arcát. Már nincs messze Újfehértó. Már hallik messziről a kutyák csaholása is. E lővette vadonatúj csibukját, amit az asszonytól kapott a kishizó árából. Rácsiholt. Vagyis csak csiholt volna, mert a szél abba a helybe elfújta. Újra megpróbálta, de nem sikerült. Hogy az a ... „Befútta az utat a hó...” — danolt torka szakadtából. Legalább egy nótára gyújtson rá! De a dohányfüstöt nem pótolja még az a nóta se, hogy „Zöldre van a, zöldre van a rácsos kapu föstve”. Ez pedig zöld nem fehér, hogy minden fehér, aligha meg nem vakítja az embert ez a fehérséges hónyavalya. Megfordult, hogy a szélnek háttal rápipáljon. Ekkor érezte, hogy megszédült. Szétvetette a lábát az út közepén, háttal a szélnek, háttal Újfehértónak, úgy csiholta a gyújtót. Végre sikerült. Nagyot szítt, kifüstölt, azzal nyugodtan megindult. Szíttá a pipáját, beletemetkezett a pipafüstbe. De arra már nem futotta a gondolatából, hogy vissza is kellene fordulni. Csak ment billegdélve az út közepén vissza. Meg arra is ki tud emlékezni ebben a dermesztő hidegben, hogy egy üveg pálinka már odavan.. Előhúzta zsebéből a másik, még tele üveget, meghúzta. hA ég se akar jönni Űjfehértó. Az 'r\ előbb még világítottak a faluszéli lámpák. Vagy csak a szeme káp- rázott4! Az nem lehet, hiszen a kutyaugatást is hallotta. Eh, nem kell ezen gondolkodni, csak menni, menni. Meg néha húzni egy kortyot az üvegből. Nincs is olyan dermesztő hideg. Egy kilométerkövön megint megpihent. Kigurgulázta a másik üveg fenekén maradt pálinkát is. Ekkor vette észre, hogy fényesség szóródik a lába elé. Mi ez? Hát egy boltnak az ajtajából jön a világosság. Itt vagyunk végre! Űjfehértón! Megállt a fényben. Venni kéne a koma kis Jancsi fiának egy Űttörő csokoládét. Hadd lássák, milyen jószívű a dorogi nép. Szédelegve belépett. Elcsodálkozott. Ki is mondta, amit gondolt: — Maga éppen úgy nyz ki, mint a mi dorogi Lázár boltosunk. — Hát az vagyok, Lázár boltos. Nem ismer meg? Egy padban ülünk az esti iskolában. — Es nagyot nevetett. Nahát, hogy gúnyolódnak ezek a fránya fehértóiak a dorogi emberrel. Zseb- revágta acsokoládét. Az ajtóból még visszafordult: — Mondják! Messze van még a komám háza? — Ki a komája? — Hát ki volna: Dékány János. Neki vinném ezt a kis pálinkát kóstolóba. — Azzal kivette zsebéből az üres üveget, megmutatta. Kitört a nevetés. Lázár boltos odaszólt a segédnek: — Pista fiam, eredj, vezesd el a szomszédot a komájához. — És nagyot kacsintott a segédre. Mikor benyitott a házajtón, megint felhördült: — Ez meg éppen olyan, mint az én házam. A felesége láttán meg kimeresztette a szemét. — Akár a saját Máriámat látnám. Lehúzták róla a deres ruhát, lefektették. A jó meleg ágyban kezdett eszmélni, mikor kezébe nyomta felesége a nagy csupor teát. — Most már bizonyos, — dadogta az ágyban, a forró teát szürcsölgetve — hogy kerek a világ. Kerek is, meg gömbölyű is, meg forog is, ahogy a tanító úr mondja. Csak hát, hogy tudtam ilyen könnyen körüljárni? ászólt a feleségére: — Vigyél át lelkem a tanító úrnak egy üveg pálinkát. De csak egy kétdecis üveggel. És mondd meg neki, hogy holnap felelni akarok földrajzból, mert'értékes tapasztalatokat szereztem. Dénes Géza \
