Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-16 / 39. szám

*. oldal IS64. február W, , Látványos kudarc... Két „csúcstalálkozó” — és a kilátások A makrancos szöidscaes ELÉNK mozgás észlel­hető á világpolitikai me­zőny nyugati felén. Fi­gyelmet érdemel, talán nem is annyira az a megélénkült diplomáciai te­vékenység, mely e napokban magas szinten fo­lyik a nyugati szövetség fő hatalmai között, mint inkább a tárgyalások mozgató rugója. Ezúttal ugyanis nem annyira az egységes álláspont kiala­kításáról van szó, mint ahogy ez hasonló tanács­kozásokon történni szokott, hanem olyan ellen­tétek áthidalásáról, amelyek a nyugati szövetség alapépítményét teszik ingataggá. MÄR AZ ANGOL miniszterelnök washingto­ni útja előtt olyan kommentárok jelentek meg több nyugati lapban, amelyek nemcsak a két tárgyaló fél álláspontja közötti ellentétekre hív­ták fel a figyelmet, hanem arra is, hogy valójá­ban más természetű problémák foglalkoztat­ják e pillanatban az angol, mint az amerikai kor­mányt. London a ciprusi kérdésnek és Malaysia körül támadt problémáknak szeretné biztosíta­ni az elsőbbségét, Washingtont viszont ennél lé­nyegesen jobban érdekli Kuba. ami pedig a dél­kelet-ázsiai térséget illeti: itt az elsőbbséget Dél- Vietnamnak szeretné biztosítani a megbeszélé­seken. Az angolok azért vannak előnyösebb tár­gyalási helyzetben, mert az amerikai diplomácia már megint egy sorozat balfogást követett el a kubai kérdésben. A kubai halászhajók ellen el­követett amerikai agresszió nemcsak, hogy nem növelte az Egyesült Államok kormányának a te­kintélyét, de még józanabb amerikai megfigye­lők is felhívják a figyelmet: Nagy jelentőségű diplomáciai tárgyalások közepette az Egyesült Államok megint egyszer látványos kudarcot lesz kénytelen elszenvedni. Az angol miniszterelnök és külügyminiszter nyilatkozataiból is meg lehet ítélni, hogy az angolok ezen a különösen érzé­keny ponton próbálnak nyomást gyakorolni az amerikai kormányra. Az angol miniszterelnök ugyanis még a tárgyalások megkezdése előtt, olyan módon védte meg az angol álláspontot a Kuba ellen alkalmazott amerikai embargo ügyé­ben, hogy teljesen lehetetlenné vált számára a visszavonulás. Arról van ugyanis szó. hogy az amerikaiak a legszigorúbb kereskedelmi bloká­dot próbálják rákényszeríteni Kubára. Az Egye­sült Államok legmegbízhatóbb szövetségesei sem értenek azonban egyet ezekkel a módszerekkel, mégpedig saját jól felfogott gazdasági érdekeik következtében. Anglia az amerikaiak minden til­takozása ellenére autóbuszokat szállít Kubának és nemcsak ezt a kereskedelmi ügyletet igyek­szik megvédeni, hanem ugyanekkor súlyos kri­tikával illeti az amerikai embargo-politikát, ki­jelentvén, hogy ez értelmetlen és ellentmond a diplomáciai szokásoknak is. Elképzelhető, hogy Johnson nem túlságosan örült ennek a leckézte- tésnek, és bizonyára megkereste az angol poli­tika érzékeny pontjait, hogy ellennyomást alkal­mazzon. Mindez persze, nem teremt túlságosan meghitt légkört az „angolszász fivérek” vezetői­nek megbeszélésén; Az angol tárgyalófél leg­EGY H ÉT A KÜLPOLITIKÁBAN gyengébb pontja kétség­kívül az, hogy Sir Doug­las Home eléggé bizony- * talán belpolitikai pozíció­ból folytatja a tárgyalásokat. Angliában rövide­sen választások lesznek és majdnem bizonyosra vehető, hogy a következő angol—amerikai tár­gyalásokon már nem Home lesz az amerikaiak tárgyaló partnere, sőt valószínűleg nem is a kon­zervatív párt egyik vezetője. Az angol álláspont­nak ezt a gyengeségét az amerikaiak nyilván előre bekalkulálták és éppen ezért nem született a washingtoni találkozón jelentősebb eredmény. UGYANCSAK „tapogatózó jellege” van a má­sik nyugati csúcstalálkozónak, amelynek színhe­lye Párizs, s amelyben az egyik oldalon de Gaul­le, a másik oldalon Erhard kancellár próbálko­zik egy meglehetősen bonyolult helyzet tisztázá­sával. Arról van szó, hogy a meglazult Párizs— Bonn-tengelynek visszaadjanak valamit aktivi­tásából. Azzal mindkét oldalon tisztában van­nak, hogy azt a meghitt viszonyt, ami még Ade­nauer idejében állott fenn Párizs és Bonn kö­zött, nem lehet visszavarázsolni, ámbár az iga­zat megvallva ebben az időben sem bizonyult túlságosan aktív intézménynek a Bonn—Párizs- tengely. Mindenesetre több volt benne a biza­lom, mint most, amikor Erhard kancellár de Gaulle megkérdezése nélkül, sőt az ismert fran­cia koncepció ellenére, megpróbálja megjavítani nemcsak a Német Szövetségi Köztársaság, ha­nem a Közös Piac kapcsolatait Angliával. A nyu­gatnémet lapok még Erhard utazása előtt fel­hívták a figyelmet azokra a nehézségekre, ame­lyekkel a bonni kancellárnak párizsi tárgyalá­sain meg kell birkóznia. E nehézségek közül a legtöbb fejtörést Bonn urainak az okozza, hogy de Gaulle a Kínai Népköztársaság elismerésével is bebizonyította: olyan lépésekre is hajlandó, amelyek keresztülgázolnak a jól bevezetett nyu­gati előítéleteken. Bonnban ugyanis azzal szá­molnak, hogy de Gaulle esetleg a Német De­mokratikus Köztársaság irányába keresni fogja a járható utakat. Ennek máris vannak bizonyos látható jelei. A közelmúltban néhány francia képviselő — mégpedig de Gaulle pártjának a tagjai — látogatást tett a Német Demokratikus Köztársaságban, és ezt a látogatást a nyugatné­met lapok összefüggésbe hozták a francia kor­mány új törekvéseivel. Élénk figyelmet keltett ebből a szempontból, hogy Franciaország, amely számos esetben elítélte a nyugatnémetek gazda­sági expanzióját, és a nyugatnémet cégek által nyújtott hosszú lejáratú kölcsönöket, most jelen­tős hitelnyújtással egybekötött hosszú lejáratú kereskedelmi egyezményt kötött a Szovjetunió­val. A nyugatnémet lapok, éppen Erhard párizsi tárgyalásai előtt hívják fel a figyelmet arra, hogy Franciaország olyan messze ment el a kü­lön utakon, amelyek immár nemcsak az Egyesült Államoktól távolítják el, hanem az egész nyu­gati rendszertől, hogy Franciaország partnerei számára nem marad más választás, mint vagy követni de Gaullet ezen az úton, vagy teljesen elszakadni tőle. De Gaulle—Erhard találkozó PÁRIZS. (MTI) De Gaulle és Erhard hétvégi párizsi megbeszélésének tartal­máról eddig nem adtak ki hi­vatalos tájékoztatást, és a ki­szivárgott értesülésekből is in­kább csak a megvitatott témák és egyes állásfoglalások ismere­tesek. A két küldöttség köréből szár­mazó hírek szerint a bonni kan­cellár a tárgyalások során igye­kezett biztosítékot kapni de Gaulletől, hogy a Kínai Népköz- társaság elismerése, a francia kormány ázsiai és latin-ameri­kai tervei nem vezetnek az At­lanti Szövetség felbomlásához és nem befolyásolják a Német­ország és Berlin kérdésében el­foglalt francia álláspontot. A nyugatnémet informátorok sze­rint de Gaulle igyekezett meg­nyugtatni vendégét: Az Atlanti Szövetséget nem fenyegeti ve­szély, a francia kormány csu­pán a NATO-ban fennálló erő­viszonyokkal elégedetlen, „ha­tásosabbá” akarja tenni a nyu­gati katonai szövetséget De Gaulle arról is biztosította a kancellárt hogy a német újra­egyesítés és Berlin kérdésében Franciaország „politikailag és katonailag is” az NSZK oldalán áll. Brazília nem csatlakozik a Kuba-ellenes hadjárathoz HAVANNA. (TASZSZ) Brazília hivatalosan megta­gadta annak a provokációs ve­nezuelai vádnak a megvizsgá­lását, amely szerint Kuba fegy­vereket szállított a venezuelai nemzeti felszabadító erőknek. A Prensa Latina jelentése sze­rint Araujo Castro brazil kül­ügyminiszter fogadta Orosgo ellentengernagyot, a venezuelai katonai küldöttség vezetőjét, és azt a tanácsot adta neki, hogy ne terjesszen elő semmiféle Ku­ba-ellenes okmányt A Szovjetunióba utazott a bolgár párt- és kormányküldöttség Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány meghívá­sára szombaton délben bolgár párt- és kormányküldöttség uta­zott Moszkvába hivatalos láto­gatásra. A küldöttség vonattal teszi meg útját. Vezetője Todor Zsivkov, a BKP KB első titká­ra, a minisztertanács elnöke. Tagjai között van Mitko Gri- gorov, Sztanko Todorov, a Po­litikai Bizottság tagjai, Georgi Trajkov. a minisztertanács el­nökhelyettese és mások. Etiópia és Szomália megegyezett a tűzszünetben Abbud, a Szudáni Köztársaság elnöke szombaton táviratot in­tézett Hailé Szelasszié etiópiai császárhoz. Ebben közölte: Szomália tudatta vele, hogy elfogadta a Dar es Salaam-i ér­tekezlet felhívását és vasárnap déltől kezdve elrendeli a tűz­szünetet a vitatott etiópiai—szó­rnál! határkörzetben. Ábbud kö­zölte azt is, hogy biztosítékot kapott a szomáli kormánytól: megszűnik az Etiópia ellen irá­nyuló sajtókampány. Hailé Szelasszié válaszában kijelentette, hogy az etiópiai csapatoknak már néhány nap­pal ezelőtt tűzszüneti felhívást adtak ki, azzal, hogy csak tá­madás esetén tüzeljenek vissza. Etiópiai katonai közvélemény szerint egyébként a szombatra virradó éjjel óta a határövezet­ben szüneteltek a harcok. Véget ért az SZKP Központi Bizottságának plénuma MOSZKVA. (TASZSZ) Az SZKP Központi Bizottsá­gának plénuma a Kreml kong­resszusi palotájában február 15-én folytatta munkáját. Meg­hallgatta a határozat előkészíté­sére kiküldött bizottság jelen­tését. A Központi Bizottság plénu­ma egyhangúlag határozatot fo­gadott el „A mezőgazdaságnak a vegyészet, a gépesítés, az öntö­zés, a tudományos vívmányok és az élenjáró tapasztalatok szé­les körű alkalmazásával történő belterjesítéséről a mezőgazdasá­gi termelés minél gyorsabb nö­velése céljából” címmel. Ezzel az SZKP Központi Bi­zottságának plénuma véget ért. Közlemény az SZKP és a Vietnami Dolgozók Pártja küldöttségének moszkvai találkozójáról MOSZKVA. (TASZSZ) A Szovjetunió Kommunista Pártja és a Vietnami Dolgozók Pártja kijelenti, hogy mindket­ten az 1957. és az 1960. évi moszkvai nyilatkozat tételeiből kiindulva építik ki politikáju­kat. — állapítja meg az SZKP és a VDP képviselőinek moszk­vai tanácskozásról a szovjet fő­városban kiadott közlemény. A közlemény hangsúlyozza, hogy mindkét párt továbbra is a szocialista tábor és a nem­zetközi kommunista mozgalom összefogására törekszik a mar- xizmus-leninizmus és a pro­letár nemzetköziség, valamint a két ország népei testvéri barát­ságának és szolidaritásának to­vábbfejlesztése elveinek alap­ján. A kommunista pártok közöt­ti kapcsolatok lenini normáitól vezérelve — hangzik a közle­mény — az SZKP és a VDP kötelességének tartja, hogy maximális erőfeszítéseket te­gyen a két párt egységének és szolidaritásának megszilárdítá­sára, Védelmezni fogja vala­mennyi imperialistaellenes erő összefogását, a szocializmus dia­daláért folyó harc sikerének legfontosabb biztosítékát. Az SZKP küldöttsége kijelen­tette, hogy rendíthetetlenül tá­mogatja a vietnami nép igazsá­gos harcát, amelyet az ameri­kai imperialisták dél-vietnami agressziós cselekedetei ellen vív, és kifejezte szilárd meg­győződését, hogy V'etnam egye­sítésének ügye diadalmaskodik. A közlemény hangsúlyozza, hogy e találkozó folyamán őszinte, hasznos, gyümölcsöző véleménycserét folytattak. A I r | H r ■ I r ■■ „lazadas uj lángjai Az amerikai képviselőház már elfogadta a négerek meg­különböztetése ellen készült BOYCOTT! «ckm mz orn »a? wavmrn .•■SÄ'wq ,ölöze .mii í ■ törvényjavaslatot De ezt a ha­tározatot a szenátus még nem emelte törvényerőre: folyik a huzavona. És ha törvényerőre emeli is, csupán a méltányta­lanságok enyhítésére nyílik le­hetőség, nem pedig az egyen­jogúság maradéktalan megvaló­sítására. Tudják ezt az amerikai nége­rek is. Ezért folytatnak kitartó és lefegyverezhetetlen harcot igazi egyenjogúságukért. E küz­delmet nevezte el a Newsweek új száma A lázadás új lángjai­nak. Képeink, amelyeket ugyan­csak a Newsweek közölt, jel­legzetes dokumentumai az ese­ményeknek. A kép baloldalér „verekedés” látható az atalanfeú négerek és a fehér rohamrend­őrök között. A második kér egy felhívás plakátja a Név York-i néger iskolásokhoz: Csatlakozz az egy napi boj­kotthoz a szabadságért?1’ A „fekete forradalom” má­sodik évében történik mindez

Next

/
Thumbnails
Contents