Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-16 / 39. szám
t964. február 16, vasárnap 3. oldal Társasházak — helyet keresnek Felperes a népgazdaság Vihar a lámpa körül r- Elég volt az albérlet nyomorúságából! Van egy kis megtakarított pénzünk — otthont építeni belőle. Saját otthont! — éltem magam beie a Kecskemét sok lakosát foglalkoztató törekvésbe. És kipróbáltam, hogyan kezdhet megfelelő előtaka- rékosság után tervei megvalósításához a megyeszékhely lakója. — Családi ház építéshez szeretnék telket vásárolni. A város mely pontján kaphatnék? —. állítottam be az OTP megyei fiókjához. — Nagyon sajnáljuk, pillanatnyilag egyetlen telek sem áll a rendelkezésünkre. Tessék megpróbálni a jövő héten. ígéretet kaptunk a tanácstól, hogy még e héten harminc, a Hunyadivárosban levő telket adnak át értékesítésre ... — hangzott a nagyon udvarias felvilágosítás. Több sikerrel akkor sem jártam, amikor az OTP kirakatában is hirdetett társasház építésbe próbáltam „benevezni”. E célra is csak kilátásban van egyelőre a telek, az érdeklődő viszont nagyon sok. Éppoly kevéssé jártam tehát szerencsével, mint az Országos Takarékpénztár fiókjánál naponként megforduló 15—20 építkezni vágyó. Miért késnek a tettek? E kudarc után kutatáshoz kezdtem. Vajon mi az oka a telekhiánynak? Hiszen a városi tanács végrehajtó bizottsági üléseinek napirendjén nemegyszer szerepelt már ez a probléma. A múlt évben, a május 24-i ülésén, többek között, a következő határozatot hozta a végrehajtó’ bizottság a családi házak építésének elősegítésére: „A végrehajtó bizottság a szükséges telkek biztosításával minden lehető segítséget megad a családi lakóházépítés előmozdításához. Mivel jelenleg nem áll rendelkezésére olyan számú és minőségű telek, amely az egyre növekvő igényeket kielégítené, utasítja az építési és közlekedési osztályát, hogy három hónapon belül készítsen felmérést a városban a beépítetlen és beépítésre alkalmas telkekről, hogy annak ismeretében a telkek biztosítására a szükséges intézkedést megtehesse.” Ugyanebben a határozatában arra is utasította a végrehajtó bizottság illetékes szakosztályát, hogy felmérésében külön tüntesse fel a több lakásos, illetve többszintes házak építésére alkalmas telkeket. A határozat meghozatala után’ jogosan feltételezhetnénk a gyors és hatékony intézkedést a foghíjas telkek felméréséről, családi otthonok építésére alkalmas házhelyek megtervezéséről. Négy hónappal később — október 4-én — azonban az -illetékes osztály ekként adott számot a végrehajtó bizottságnak a májusi határozat végreh aj fásáról: „hilátások“ helyett telekre ran szükség „A beépítetlen telkek felmérése és az érdekelt telektulajdonosok felhívása az osztály részéről folyamatban van. Esetenként már tettünk intézkedéseket a telkek igénybevételére, illetve nyilvántartásba vételére. Gondoskodtunk arról is, hogy a különféle szervek lakásépítő akcióinak lebonyolításához — a lehetőségeknek megfelelően — megfelelő anyag álljon rendelkezésre. Az osztály — a vb határozatában foglaltak szerint — arra törekszik, hogy ezen építkezések koncentráltabb telepítéssel, több lakásos házak formájában valósuljanak meg. Ugyanezek a felsőbb hatóság irányelvei is. A centrális építkezésre alkalmas telkek felmérése, illetve felhasználása folyamatban van.” „Folyamatban van .,, Intézkedéseket tettünk ..Nesze semmi, fogd meg jól! Hiszen 1964. január 2-án mindössze 19 telek állt az OTP-fiók, illetve a vásárlók rendelkezésére. S cseppet sem meglepő, hogy a nagy érdeklődés hatására egykettőre gazdára találtak. A Hunyadiváros 30, valamint a Mé- heslaposi 50 házhely .^kilátásán kívül” az OTP fiókja nem rendelkezik telekkel. (Ez utóbbinál a múlt év novembere óta van folyamatban a telekkialakítás, illetve az ármegállapítás!) Kétségtelen: amíg a telkek értékesítését az OTP megkezdheti, sokféle feladatot kell elvégezni. A házhelyelosztás elgondolásairól tárgyalni kell a tervező vállalattal, intézkedni a szükséges kijelölésekről, esetleges kártalanításról stb. Mégis: túl hosszú ez az idő. S bizonyára a különböző munkálatok ütemezése körül is baj lehet, hogy a vásárolni szándékozóknak jelenleg egyetlen parcellát sem kínálhat az értékesítésre hivatott OTP-fiók. 4 semmibe vett törvény Probléma van azonban a többszintes társasházak céljára alkalmas telkek kijelölése körül is. A városi tanács vb műszaki osztálya a múlt évi felmérése során ilyen célokra 12 házhelyet talált. Felajánlotta az OTP-nek, hogy amennyiben beszerzi az ÉM területileg illetékes főépítészének szakvéleményét — milyen házakkal lehet a kérdéses telkeket beépíteni —, úgy azokra megadja a területfelhasználási engedélyt, s nyomában gondoskodik az értékesítésre való átadásukról is. Noha nem feladata, az OTP- fiók a szükséges szakvéleményt megszerezte, hiszen a társas építkezések szervezése a hatáskörébe tartozik, s az érdeklődés meglehetősen nagy. A területi főépítész a 12 telek közül — még novemberben — hatot alkalmasnak talált többszintes társasház építésére. Közülük négyre az illetékes tanácsi osztály december 20-án ki is adta a területfelhasználásd engedélyt. Nevezetesen a Villám utca 14., Kenderessy utca 5. és 7., valamint a József Attila utca 13. szám alatti házhelyekre. Értékesítésre azonban mindmáig nem adta át azokat. Sőt. A december 20-án kiadott, a József Attila utca 13. számú 350 négyszögöles telekre vonatkozó területfelhasználási engedélyét is visszavonta február 5-én. Február 6-án pedig ugyanarra a telekre földszintes családi ház építésére adott ki engedélyt. A város belterületén, háromszázötven négyszögöles telekre! Holott a fennálló rendelkezések kimondják, hogy ilyen célra, arra alkalmas helyen legfeljebb 150—200 négyszögölig terjedhető házhely biztosítható. Nem is szólva a Gazdasági Bizottság vonatkozó rendelkezéséről, mely szerint minden olyan területre, amelyen az érvényben levő általános városrendezési terv a földszintesnél magasabb beépítést is lehetővé tesz, építési tilalmat kell elrendelni. A József Attila utcai telek pedig ilyen terület! Ami tovább bonyolítja az ügyet és ugyancsak elgondolkoztató az építési engedélyt olyan személy kapta meg, akinek a kérdéses telek tőszomszédságában családi villája van, s kérésének indoklására mindössze annyit tudott felhozni, hogy „ .. .a telekhez egész sor érzelmi dolog fűz.” (Nesze neked törvény és városi érdek!) Az említett példa kiragadott, de a telkek biztosításának szinte egy helyben topogásával, s legalább is indokolt elhúzódásával együtt furcsa következtetésekre vezethet. Tisztán és félreérthetetlenül A megyei tanács 526. számú, ezzel kapcsolatos múlt évi határozata tömören és világosan megszabja az alsóbb szintű tanácsok végrehajtó bizottságainak a lakásfejlesztéssel összefüggő telekbiztosítási és egyéb feladatokat. A jelenlegi kecskeméti telekhiány és az említett — nem éppen szabályos — eljárás arra utal, hogy a határozat végrehajtását részleteiben is körültekintőbben kell figyelemmel kísérni és számon- kémi az ájgóbb szintű tanácsoknál, illetve osztályoknál. Éppen úgy mint megyénk . minden helységében, Kecskeméten is azt követeli a lakásfejlesztési terv, a lakosság igénye, hogy legyen mire építeni, álljon az OTP rendelkezésére mennyiségi leg is minőségileg is megfelelő telek. Nem is szólva a törvényes rendelkezések becsületes, félreérthetetlen alkamazásáról. Pártunk és kormányunk, az egész dolgozó nép törekvéseinek — a nagyarányú lakásfejlesztési program valóraváltása közben csakis ez veheti elejét az esetleges spekulációs visszaélési lehetőségeknek. Perny Irén A viharlámpa hasznos, de igen egyszerű holmi. Formája szerkezete nem sokat változott az utóbbi 50—60 évben. Hogyan lehetséges, hogy ez az anyagigényesnek sem nevezhető világító alkalmatosság mégis hiánycikk sok falusi boltban? Egy-egy jól értesült eladó bizonyára odasúgja a lámpát kereső atyafinak: nincs, mert profilíroztak kérem. Mire! a bosszús vásárló valószínűleg azt dörmögi a bajsza alatt, hogy a profillal, vagy mi a csudával ő nem tud világítani. Pedig a rendőr elvtársak bizony rossz néven veszik, ha sötétedés után nem pislog a láng a saroglya mellett. Mindenekelőtt ki kell jelentenünk, hogy az említett eladónak igaza van. Valóban profilrendezés miatt tűnt el a boltok polcáról a viharlámpa, de tegyük utána mindjárt egy rosz- szul előkészített profilrendezés miatt. A Bács-Kiskun megyei Fémtömegcikkipari Vállalat 1963. január 1-én átvette a viharlámpagyártást egy budapesti vállalattól. A profilírozásnak azonban a legelemibb feltételeit sem biztosították. A Fémtömegcikkipari Vállalat ugyanis nem rendelkezett úgynevezett frikciós présgéppel, ami nélkül pedig a lámpakészítés elképzelhetetlen. Ha nem volt présgépje, hát miért nem szerzett? — adódik a kérdés. Egyszerűen azért' nem, mert ilyen gépet legalább húsz év óta nem gyártanak Magyarországon. A profilt átadó vállalat viszont nem volt hajlandó mellékelni a saját régi masináját — mondván, hogy erre továbbra is szüksége van. Teltek a hónapok és a lámpagyártás szünetelt. És szünetelne még ki tudja meddig, ha szinte párhuzamosan nem történnek a következők: Az Üveg és Porcelán Nagykereskedelmi Vállalat megunva, hogy nem kap viharlámpát, a megyei döntőbizottsághoz fordult. De a fémtömegcikkesek is úgy vélték, hogy mégiscsak tenni kellene valamit, és segítségül hívták a megyei tanács ipa- ni osztályát, próbálja meg legalább kölcsönkérni azt a présgépet. Néhány nappal ezelőtt érdekes fordulatot vett az ügy. Az ipari osztály munkatársai —- ahogy mondani szokták — „a huszonnegyedik órában” érkeztek Pestre, mert a présgépről időközben — furcsa módon — kiderült, hogy nem is kell a fővárosi vállalatnak. Már éppen értékesíteni akarták. Ha hamarabb jelzi a hiányt a Fémtömegcikkipari Vállalat, az ipari osztály hamarabb lép közbe és akkor minden bizonynyal hamarabb kiderült volna az is, hogy a gép vidékre szállításának, azaz a viharlámpagyártásnak az égvilágon semmi akadálya sincs. Békés Dezső Győzött a közös Gubacsi Lajost, a kurjantó! szövetkezet gazdáját széles a határban úgy ismerik, hogy leghamarabb kimondja az igaz szót. A gyűlésen sem kertel az öreg, nem bánja, akárki is ül az elnökségben. Most is így tette. Amikor az elnök a fülöpszállá- si Szőlőskert zárszámadó közgyűlésén noszogatta a tagságot, hogy szóljanak már, és ne hallgassanak, mint a húr nélküli hegedű, az öreg Gubacsi nem állhatta a nyughatatlan elnök buzdítását, és a pipáját a szájából kivéve ércesen közbe dör- gött: „Ez annak a jele, hogy mindenki meg van elégedve!” Mire százan rávágták: igaza van! Mi az elégedettség háttere, miért is van az, hogy a két-há- rom éve még berzenkedő és a szövetkezetből inkább csak kifelé nézdegélő tagok most szinte kivétel nélkül mondják: kedvünkre való volt az esztendő. Éppen ezért, amit az elnök csak úgy papír nélkül, inkább beszélgetésképpen elmond, és felsorol, az ellen senkinek sincs vétója. Jó kedv és derű telepedett mindenkire, amint elibük tárult az utóbbi három esztendő egyre javuló munkájának gyümölcseként a statisztika. Hogy jókedv, s legfőképpen munkakedv van, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy bár a nyilvántartás 247 tagot említ, a mezőkön meg a szőlőkben átlagosan mégis 300 kézpár dolgozott. Lám csak, hogy a tetterőt miként buzdítja az eredmények látta és a kedvét sohasem vesztő céltudatos vezetés. Mit adott a közjónak ez a háromszáz ember? Saját mérlegük szerint négyszeres javulást 1960-hoz képest! Az arányban nincs semmi tévedés, pontosan a négyszeresét annak a bizony nagyon kevésnek, ami három éve volt. De ez a többszörös, már markolható mennyiség, akkora, hogy meehozta egy kis csapat kedvét, jövőbe vetett hitét és bizodalmát. Holdanként 165 mázsa cukorrépa a tavaszi áradástól csak későn megszabadított alsóréti földben. Huszonhat és fél mázsa szőlő, persze nem akármekkora, hanem kétszázholdas táblán. Csaknem 9 és fél mázsa kukorica májusi morzsoltban a kurjantói határ tikkadt földjein, a víz miatt júniusban vetve. A héthónapos malacokat 132 kilogrammos átlagsúllyal adták át. Az értékesítési tervet 150 százalékra teljesítették. Ezek mind-mind együtt adják azt, hogy az emberek most már nem ferde szemmel néznek egymásra, a vezetőségre, meg a szövetkezet ügyében arra szorgoskodó idegenre. A barátság érzése vonult a sokszor reménytelenségből táplálkozó tartózkodás és bizalmatlanság helyébe. Azt mondja az elnök, hogy mikor a szövetkezetbe érkezett, és a marhák körül eldobta volna a kalapját, biztos, hogy az egy kiálló marhacsonton, mint fogason akadt volna fel. És tavaly majdnem öt vagon hízó marhát adtak, át úgy, hogy közülük már csak 4 volt másodosztályú. A szövetkezet minden gazdája megtanulta, hogy szájától fejik a tehenet, azaz, hogy akkor tejel az igazán, ha takarmányozzák. Hálásak is az istenadták, mert amíg egy éve a tél végén 60 darab tehén naponta alig adott többet 100— 120 liternél, egész éven át darabonként 2200 literrel hálálkodtak. Ez nem olyan sok, de lesz még több is! S hogyan alakultak a pénzügyek? Vastagabb-e a buksza a tavalyinál? 750 ezerrel többet osztanak, mint 1962-ben. Ez önmagában több mint amennyi három éve összesen jutott a tagságnak. És tovább számolva még a háztáji bevételét is felírjuk, és a végösszeget elosztjuk a szövetkezet minden emberi élőlényével, akkor csecsemő és agg koponyára is egyaránt hatezer forint jutott. Talán ezért mondja az egyik felszólaló, hogy a közgyűlésén most megfelel a csendes beszéd is. Bezzeg valamikor hogy kellett kiabálni, hogy az elégedetlen közbeszólókat letorkolják. És mert nagyobbára rendbe rakták szénájukat — legalább is a legfontosabb alapok erejéig —, szó esik a kultúráról is. Földinszki András — mert tömeg előtt szokatlan a szereplés — menti magát, ha talán nem úgy szól, mint amikor tele volt a szája fogakkal. De így is nagyon jól értjük beszédéből, hogy valamikor elképzelhetetlen dolgok történtek a kurjantói pusztában: huszonha- tan szakmunkásképzésen vesznek részt, tizennégyen pedig most végzik a nyolc általánost. S hogy a szövetkezet mintegy mágneserőtér, úgy vonzza az embereket, mi sem bizonyítja jobban, hogy tízen kérték felvételüket. Látják, hogy győzött a közös! Gubacsi Lajos fogáról levéve kedvenc, még eléggé ki nem szívott „kimenős” pipáját, mintegy záróakkordként Kurjantó históriáját emlegeti. Utódról utódra hagyományozódott, hogy ha igaz, a múlt század elején felparcellázták a fülöpjakabi földeket, amelyek nagy részét fülöpszállási gazdák művelték. Többnyire ökrök vontatták akkor a különösen őszön jól megrakott szekeret. S mivel tengelyig ért a homok, bizony noszogatni kellett a nagy erejű lustákat, és a kocsisok oda- oda kurjongattak. Rakodásnál mindig elhangzott a figyelmeztetés Kurjantó miatt csak félig szekér a szekér. Vége szakadt azonban a szegénység históriájának. Kövezik a kurjantói utat, és ha igaz, még ebben az évben már ezen porol Meleg László U—28-asa, és a szövetkezeti gazdák Wartburgjai. A föagronómus, amikor számot adott munkájáról, valahogy így kezdte: mikor idejöttem, nem .ismertem a körülményeket, mert ha ismerem, el se jöttem volna. (Nosza volt nagy nevetés.) De azóta minden marasztalóvá változott. Igen, így van. A kurjantói gazdákat is marasztalja a föld, s ez évben újra felkínálja magát: „Műveljetek és boldoguljatok!” W. D.
