Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-12 / 9. szám
M eglehet: azon a napon kezdett már önmagával beszélgetni, magános emberek hamar rákapnak erre. Először csak a napi teendőkről, ilyenformán: — Na, öregem, most felkelsz, megmosakszol, beágyazol, kicsit kitakarítsz; délben jön a postás, ma hozzák a nyugdíjat ... Felkelt, kinyújtózott, kinyitotta a rádiót, kinézett az ablakon. Később éhes lett. Jó. Teát főzött, a kamrában talált lekvárt, megkent egy szelet kenyeret. Gyújtsunk rá. Elővette a pipáját — most már szabad a lakásban eregetni a füstöt —, a szegény boldogult nem engedte meg soha. — Eredj ki azzal a pipáddal a folyosóra... Forgatta a pipát, zsebébe nyúlt a gyufáért, aztán mégsem gyújtott rá. Pontosan nem fogalmazta meg, miért nem. Az érzések nem mindenkinél, s nem mindig fordulnak át szavakba. Azt érezte csak: rágyújtani most árulás lenne, vagy kegyeletsértés. Kiadta nyomban önmagának a parancsot: — Nem gyújtsz rá. öregem, és kész. Pedig nagy a kísértés: itt a pipa, jól megtömve dohánnyal, mégis szelei, meggyújtani a gyufát és ... Jól kiszívott pipa, néhány héttel ezelőtt új szárat vett bele. Forgatta, nézegette, nyelt, aztán hirtelen mozdulattal letette. Persze, kimehetne a folyosóra, mint a meg- bbldogult életében, de most úgy gondolta, gyászához tartozik, ha nem pöfékel. Hát jó. Csak néhány szippantást? Ismét felvette a pipát. Nem, nem. Majd eltelik az idő, míg a postás jön a pénzzel, elmegy sétálni, benéz a régi üzembe, közben pipázhat, amennyit akar, így lesz ez rendben. Mostantól kezdve így kell élni, társ nélkül, egészen egyedül, de a szokásokat meg kell tartani. Tehát kinyitja az ablakot, szellőzzön az ágynemű, a párnákat megveretni, ahogy a boldogult szokta; a teásbögrét elmosni, a kenyeret betakarni, a lekváros üveggel együtt visszatenni a kamrába. Tett-vett, kényelmesen, néha a kisórára pillantott. De mintha az óramutatók megrokkantak volnak, vagy köszvényük lenne, az idő csak vánszorgott, a percek másodpercekké zsugorodtak. V égre, nagy sokára jött a postás, leszámolta a nyugdijat, elment. Bankjegyek, aprópénz. Most mi kell tenni? Eddig odaadta a pénzt a feleségének, ossza be, tegye el. Hová is szokta tenni? A sub- lód alsó fiókjába, a zsebkendők alá. Hát jó. Tegyük a sublódba, a zsebkendők alá. Egy tízest magához vesz, talán iszik egy pohár sört. Majdnem felvidult a gondolatra: csurog a sör a pohárba, a habját lecsapják, a teli poharat elibe tolják, szájához emeli, először csak a zsugorgó hab hideg ízét érzi, aztán a jó kesernyés sört... Nézegette a tízest, életében először pillantotta meg a képet rajta: nézzék, csak nézzék, hiszen ez Petőfi. Elviszi magával a Petőfit, kérek egy pohárral — mi lenne, ha korsót rendelne? Hirtelen hangosan kimodta: — Nem. DCaldej Gyorsan visszatette a pénzt a többihez, betolta a fiókot, kulcsra zárta, a kulcsot zseb- redugta. A mikor kilépett a folyosóra, jól megrázta a kilincset, bezárta-e a lakásajtót. Ez is szokás volt, így kell ezt ezentúl is csinálni. Ugyanakkor nyílt a szomszédék ajtaja. A szomszédasszony is özvegy, de már régen. Megállítja: — Hová ilyen időben? — Hát csak le az utcára. — Hull a hó ... — Hát hulL — Igaz, egy kis séta ilyenkor is egészséges — mondja a szomszédasszony. Aztán hozzáteszi: — A sálját igazítsa meg, nehogy meghűljön. Azzal már ott babrál kövérkés ujjaival a nyakánál, elrendezi, tömködi be a sált a télikabátl^a. Közben nézi. Nézi. — Hát csak vigyázzon magára ... Nézi. — Köszönöm, majd csak vigyázok. Akkor a szomszédasszony kezet nyújt, jó meleg a keze, szorongatja az övét. Alig akarja elengedni. Hát jó. Megy le a lépcsőházban, óvatosan. Ilyen téli délelőttön sötét a lépcsőház, szegény megboldogult is majdnem leesett egyszer. Még fiatal asz- szony volt, valamin nagyot nevetett, megbotlott a lépcsőben. Kiért az utcára, sűrű hó esik, de sebaj. Min is nevettek akkor? latost az utcán fél hango- • ’ san beszélt, kérdezte önmagát s felelt rá. Min is nevettek, még évekAbsztrakt 71-72-73 71 — 72 — 73 — eliramodtak úgy ahogy kimondod, — éveim: pillanataim, létem halovány lapjain már nem jegyeznek se vesszőt, se pontot: nincs már szünet, zuhannak sötét pályájukon csillagaim kialva .;. Ó, hősi próba: életem, mi lett belőled? — félelem s a búcsúzás szégyentelen siralma. — Nem jajveszékelnék, de léthatáromon túl egy újvilág-nyitány gigászi gondja kondúl, egy új harmóniát Ígér a lét lobogva s fényt vetve táguló utakra-távolokra, valami új erő és új törvény a rendben: hatalmas új öröm bíbor szellője lebben, jön, jön, jön, — jön az Üj, ami még soha nem volt, — csak én leszek halott, a hőben jéghideg folt, az újjáváltozott valóság lángja mellett egy elhalványuló, egy elvesző lehellet... ó, százszor jaj nekem, hogy akkor kell lemennem, midőn világít már az Üj Rend fénye bennem... Simonka György Ügy jártam Barta Lajosnak a kecskeméti művész- klubban megrendezett szobor- és rajzkiállításával, mint az ősszel Bemáth Aurél Párizsban az absztrakt művészek nemzetközi nagy tárlatán. Elutazott oda, hogy megtanulmányozza az absztrakt csodákat — s önmagával együtt egy jó fél délután összesen hárman voltak a kiállítás látogatói. Itt most én magam voltam egyedül, de még így is a- Barta-kiállítás javára mutatkozik az arány, azaz Kecskemét javára Párizzsal szemben. Bemáth Aurél azután elment az absztraktoktól a párizsi rendes nagy ősi képzőművészeti tárlatra, ahol ugyan absztrakt művek nem voltak, de látogató volt legalább ezer. így mondta ezt el Bemáth Auvél itthon egy igen magas szintű művészi ankéton. Itt most én is a kis bizarr figurák közül átmentem a Bozsó János kiállítására — s lám, ott voltak nézők és látók vagy harmincán. Bemáth Aurél a legkiválóbb élő magyar festők egyike, a művészet professzora, s mint műértő és bíráló is a legelsők közül való. Emellett „modem” ám a javából, élenjáró a haladók között! Megállapította most, hogy az ötven év óta minduntalan, de mindig hanyatló erővel próbálkozó absztrakt művészetnek Párizsban immár kezd- egészen bealkonyodni. Ügy félszázada a fiatalok többsége — és közöttük voltak a legjobbak — tudatosan fordultak szembe minden régivel egy olyan korszakban, amelyben az emberiség minden addig megszerzett kincse a jövőbe vetett hittel együtt elveszni látszott. Tudatos nihilizmus volt ez, szembeszállás az imperializmusba forduló kapitalizmussal, a végképp el- embertelenedő társadalmi viszonyokkal. „Épater le bourgeois — botránkoztasd meg a polgárt..De a lázadókkal együtt gomba módra szaporodtak a kis tehetségű akarnokok is, akik meglovagolták a jobbak szándékát, így lett megbotránkoztatás- ból „bepalizás”. Elképeszteni a sznobokat, hogy essenek hanyatt — és fizessenek. Tudatos nihilizmus volt ez is, minden értelemmel szemben, nagyon is érdekből. De 50 év alatt végképpen elkopott a trükk. A nemzetközi ravasz nagy műkereskedők ma már inkább csak Ausztráliában és Afrikában találnak olyan újgazdagokat, akiket még „be lehet palizni” az absztrakttal. ...Most már azonban határoljuk el Barta Lajos jóhiszemű kis plasztikáit az említett és szélhámos mesterkedésektől, mert ezek a munkák nem mondhatók durva, nihilista mellbevágó erőszakoskodásoknak. Sőt: ha absztraktok is, de elismerést érdemlő műgonddal meg- muifkált, hökkentő, de kecses kis értelmetlenségek. A legmaibb, könnyű, kisigényű szobabútorokhoz talán alkalmas díszfélék az ilyen, némi izgalmat keltő, s legtöbbször mulattató figurák. De az én megítélésem szerint az alkotó nem igen léphet föl jogosan azzal a magasabb igénnyel, hogy. mint szoborművekkel foglalkozzék velük bárki is. Ezekért az alighanem túl bátor szavakért bocsánatot kérek Baltától és az absztrakt híveitől. Kimondani is csak azért mertem, mert ha már eljutottunk addig, hogy az absztrakt mellett is kardoskodhat valaki minálunk, véleményem szerint mégiscsak nagy hiba volna most meg az absztrakt ellenzőitől megvonni a szót. Amint ezen a kiállításon tapasztalhattam és utána, azóta is: vagyunk azért mi is épp elegen. Simonka György A giccs keletje A FILM néhány éve visszavonulóban van, kezdi elveszteni korábban egyeduralkodó helyzetét a tömegek kulturált szórakoztatásában. Sokféle okból következik ez, oka a televízió terjedése, a művelődési házak munkájának javulása, a klubmozgalom fejlődése és nem utolsósorban bizonyára az emberek megnövekedett tanulási kedve is. A mozik látogatottsága 1960 óta országszerte visszaesett. A mi megyénkben azonban tavaly sikerült ezt a folyamatot megállítani. 1963-ban kereken ötmillió néző látogatta nálunk a mozikat. Az eredmény a Bács-Kis- kun megyei Moziüzemi Vállalat propaganda- és szervező munkájának érdeme, valamint az országosan is kiemelkedő, meggondolt, de áldozatkész mozifejlesztésnek. VAN AZONBAN ennek a fejlődésnek egy kevésbé örvendetes tapasztalata is. Bizonyára keveset törődtünk eddig a mozilátogatók ízlésének fejlesztésével. A Megyei Moziüzemi Vállalat statisztikát készített a filmek látogatottsá- gáról. „Több orrhosszal” vezet a vetélkedésben a Púpos című film, amelyről a legjobb indulattal se mondhatunk mást, mint hogy költséget és fáradságot nem kímélve elkészít kalandfilm; a valamikori t filléres regény filmen. Még gyakorlatilag telt házat, sz ülőhelyre kilencvenhat néz vonzott. Nyolcvannyolc néz vei a második helyen áll . aranyember, közvetlenül m götte A Robinson-család, Korzikai testvérek, a Cc tauche. Középen foglal hely három szovjet film: az Ord sok között, a Huszárkisasszor, az Üzletemberek, s a magy Fel a fejjel. Az első művészileg is ig nyes film a listán a jugoszli —olasz koprodukcióban készt Szélvihar. A 13. helyen á száz ülőhelyre eső 65 látogat val. A MOZIÜZEMI vállal most újabb módszerekkel pr bálkozik, amelyek révén jo ban a mozihoz lehetne kötni nézőket, s el lehet érni a í de eddig mérsékeltebb érdé'' dés mellett futó filmek Iá gatottságának növekedését. F vitik az ifjúsági bérletren szert, s szeretnék bevezetni kedvezményes felnőttbéri is. Ankétok rendezésével, s filmpropaganda egyéb módi reivel igyekeznek elérni, hr a jövőben ne csak fogadják közönséget, hanem fokozato san közelebb is kerüljenel hozzá. y — Itt is ültünk, sokszor. A téren egy lélek sincs. Akik átvágnak, azok is szapora lépéssel. Körülnéz. Aztán: — Menjünk el innen. Ide se jövök el többé.,. Elment egy kocsma előtt: — Nem ... Elővette a pipát. Visszatette: — Nem. Méh ezen, valahogy eltelt ™ a nap. Este kopognak az ajtón. A szomszédasszony. Szalvétával takart tányért hoz a kezében. — Egy kis kalácsot sütöttem — kezdi —, hoztam néhány szeletet. Hozzáteszi: Mazsolás. Leteszi a tányért az öregember elé, feltakarja. Aztán nézi az öreget. Nézi. BODÓ BÉLA Mar oregecto na-j zások voltak, meg-, tanította kártyáz- i ni... — Ha nyert, úgy! nevetett, hogy! szinte felverte a! házat. Ha vesztett, > akkor is nevetett:! — Nem baj, öregem. Ez a esa-! Iádban marad.. ! Család. Család í nincs. ! Esik a hó és! nincs semmi. ! Ezt is kimond-! ta, hangosan: 1 — Nincs semmi.) Egy térre ért,! most mindenütt! süppedő hó, a pa-< dokon magas hó-í párna. Hangosan: ! kel később is szó volt róla. De' sokat nevettek. Kezdetben: ] — Csókolj meg. ] — Hogyisne... Aztán nevet. — Elkaplak, agyonszorítlak...! Csak nevet. Mondom neki: te, Kata, a< nevetéstől hízol. Olyan leszel,* mint egy teli hordó, aztán < csak gurítlak. Ezen is nevet. Egyszer elsózta a levest. — Te, erre a levesre egy; vödör bort megiszok... — Még mindig jobb, mint-, ha cukrot tettem volna bele. Nevet. ! Megy az utcán, félig csak gondolja, félig kimondja, félhangosan: — Milyen vidám volt, mindig. Pedig gondok is akadtak. Csücsöríti a száját, aztán kibuggyan a nevetés. Szippant egy nagyot a hideg levegőből, sóhajt utána: — Nekemvaló volt. A siető járókelők megnézik az öregembert: né, beszél önmagában. — Nekem való volt.
