Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-12 / 9. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! MAGYAR. SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT 0ÁCS - KISKUN MEGYEI LAPJA XIX. ÉVFOLYAM, 9. SZÄM Ára 80 fillér 1964. JANUÁR 12, VASÁRNAP .'<V^ / s-v INTÉZET Majd ha liitavaszodik? [Tsz-ekben végeztetik a nyersáru előkészítést Korszerűsítik az anyagmozgatást Hasznosítják az elmúlt év termelési tapasztalait a Kecskeméti Konzervgyárban A községfejlesztésről, az előkészületekről érdeklődtünk nemrégiben az egyik falusi tanácsházán. Szépen sorolták az elmúlt évi eredményeket és az idei terveket, de amikor arra került sor, hogy a jelenleg folyó munkákról tájékoztassanak bennünket, már elhalkult a szó. Tél van, mit is lehet ilyenkor tenni az íróasztalnál végzett tervezgetésen, számszaki munkán kívül? Majd ha kitavaszodik! — vélekedtek, s vélekednek még rajtuk kívül is több helyen. Lapozgatva az elmúlt esztendők számadásaiban, az immáron hagyományos „községfejlesztés” tapasztalatait és eredményeit rögzítő feljegyzések között — egészen másként ítélhetjük meg a helyzetet. A legtöbb esetben ugyanis éppen a megfelelő előkészítés elmulasztása okozta az év végi gondokat — a fel nem használt hiteleket, befejezetlen építkezéseket, s az ilyen és ehhez hasonló megállapítást: „a társadalmi munka tervezett mértéke kielégítőnek mondható, de annak végrehajtását az eddigieknél nagyobb gonddal kell megszervezniük tanácsainknak.” S utána a felsorolás, amely azt bizonyítja, hogy habár nem lehetünk elégedetlenek a társadalmi segítés megyei átlagával, járásonként és községenként még igen nagyok az eltérések az egy főre jutó társadalmi munka értékét illetően. Tehát van mit tanulni egymástól, s van pótolni való is bőségesen. A megyei községfejlesztési kiadási tervünk több mint 150 millió forintot irányoz elő erre az esztendőre, s ennek keretében jelentős szociális, művelődési, egészségügyi és kommunális létesítmények valósulnak meg. Üj vízművek, iskolák, tantermek, orvosi rendelők, és napközi otthonok, útak, járdák .épülnek. Képtelenség volna mindezt létrehozni, ha egy negyedévet, a téli időszakot, kihagynánk a számításból. Alapvető: a technikai, műszaki és pénzügyi felkészülés — tehát a gazdasági feltételez megteremtése. Beletartozik ebbe a még hiányzó tervdokumentációk beszerzése, elkészítése éppúgy, mint a saját anyagok felkutatása, vagy — a korábban több helyen elmulasztott közművesítési és kisajátítási hitelek, illetve póthi telek sürgős felmérése és igénylése. A házilagos építésekhez szükséges anyagok lekötése és megrendelése sem halasztható a munkák megkezdéséig, annak jelentős részét még a téli időszakban be kell szerezni. Ez azonban csak egyik oldala, bár nélkülözhetetlen része az egész évi eredményes községfejlesztési munkának. Legalább ennyire jelentős a társadalmi segítség megszervezése, politikai előkészítése. Kezdve azon, hogy az állampolgárok anyagi hozzájárulása — amelyre a községfejlesztés anyagi bázisa is épül — csak úgy ér valamit, ha az kellő időben befizetésre kerül és rendelkezésre áll — egészen a lakosság közvetlen bekapcsolódásáig a tervek végrehajtásába — ez mind mind igen gondos, szervező és felvilágosító munkát, hathatós politikai alátámasztást kíván. Kecskemét, Kalocsa, Kiskőrös és még számos helység korábbi jó példája bizonyítja, hogy a társadalmi segítség ott haladja meg a szokásos mértéket, ahol a közérdekű célkitűzések — utak, vízművek építése stb. — megfelelő szervezeti előkészítéssel párosulnak. S ennek legjobb időszaka a mostani, amikor a tanácstagsággal karöltve minden lényeges kérdésben szót lehet érteni a lakossággal, összegyűjtve és ha úgy tetszik szerződésbe foglalva a felajánlott segítség módozatait. Jelentős dolog ez, mert a fejlesztésre fordítandó kiadásoknak közel 20 százalékát ily módon és saját anyaggal megtoldva kí- váhják előteremteni a megye ben helyi tanácsaink. Most van itt az időszaka — az elmúlt esztendő eredményeinek felmérésével együtt — a legjobb munkát végző aktivisták, társadalmi munkások számbavételének is. Nem lényegtelen, meg kell találni a módját a buzdításnak, az önkéntes segítségadás erkölcsi elismerésének. Itt az alkalom a hasznos tapasztalatcserékre is. Hasztalan kísérletezés volna, ha magunk akarnánk felfedezni a „spanyolviaszkot” — a kóz- ségfejlesztés minden jó módszerét. Helyenként és esetenként alakulnak azok ki — s tanulni lehet, tanulni kell egymástól. A bajaiak a halasiaktól, a tiszakécskeiek a kiskőrösiektől — és így tovább. A községfejlesztés számtalan jó tapasztalatot hozott már eddig is felszínre, s az emberek alkotó kedve, kollektív érzése, szülőföldjük, lakóhelyük sze- retete, a kulturáltabb életmód igénye jut benne kifejezésre megszámlálhatatlan formában. Még tél van. De ne várjuk azt, hogy „majd ha kitavaszodik!” — akad tennivaló most is bőségesen. S ha kihasználjuk ezeket a napokat a község további fejlődésének megfelelő előkészítésére, köny- nyebb lesz majd a tavaszi nekifutás, a „start” és könnyebb lesz a célhoz érés is az esztendő elteltével. T. P. Hogyan küzdötték le az 1963-as esztendő nehézségeit, milyen tanulságokat vontak le az elmúlt év termelési tapasztalataiból, s miképpen kívánják azokat az idén t asznosüani? — kérdeztem Végvári Istvántól, a Kecskeméti Konzervgyár igazgatójától. — Munkánk sikerét négy fontos tényező — a mezőgazdaság terméseredményei, a felvásárlás, a szállítás, s a saját üzemünkben folyó termelés szervezettsége — befolyásolja — kezdte kérdésünkre adott válaszát a konzervgyár igazgatója. — Ezek közül bármelyik vonalon hiba történik, kihat a többi folyamatra. Nyolcszáztizenöt vagon terven felül Fő termékeinkből — zöldborsóból, zöldbabból, uborkából, paradicsomból és paprikából — tavaly a tervek szerint 10 050 kataszter holdon 4435 vagon nyersárut kellett volna szerződéssel termeltetni. Bár mintegy 100 holddal kisebb területre sikerült szerződnünk, mégis közel 300 vagonnal több árut kötöttünk le, s végül pedig 315 vagonnal nagyobb mennyiséget vásároltunk fel. Ezen belül természetesen vannak eltolódások. Zöldborsóból ugyanis a kedvezőtlen időjárás miatt nem tudtuk a kellő mennyiséget megkapni a szövetkezetektől, paradicsomból viszont rekordtermés volt és több száz vagonnal többet vettünk át a tervezettnél. Az apró uborka kifizetöbb A tsz-ek egy része akkor szedte már az uborkát, amikor nagyra nőtt, s már csak salátának lehetett felhasználni, holott, mi az apró uborkát tudjuk jobban értékesíteni és lényegesen többet is fizetünk érte. A salátának valóért 20 fillért, az apróért 1,50 forintot adunk. Ugyanakkor az sem lehet a termelőszövetkezet részére közömbös, hogy a nagy uborkák szedése után megszűnik a növény virágzása, s nem hoz több termést, mintha aprón szedik az uborkát, még hosszú ideig virágzik és többször lehet szüretelni. Nyersanyagszállítónk a MÉK Vállalat is. Velük már nem sikerült olyan jó kapcsolatot, kiépíteni, mint a tsz-ekkel. Az elmúlt év utolsó negyedében például 18 vagon zellerrel és 25 vagon fokhagymával maradtak adósak. Gyümölcsből •‘-m elégítették ki igényeinket. Éves tervünkből kiemelték a levesporok készítését, szugátot nem rendelt a kereskedelem, a gyümölcslé készítésével ugyancsak le kellett állnunk, s így mintegy 64 millió forintos lemaradás fenyegette üzemünket. 41 millió forintot mégis be tudtunk pótolni, mint már említettem a zöldségféléknél s újólag hangsúlyozom, ezt elsősorban a termelőszövetkezetekkel való jó kapcsolatainknak köszönhetjük. Rakodólapok a tsz-ekbsn Harmadik igen fontos tényezőnek a szállítást jelöltem meg — folytatta Végvári elvtárs. — Voltak nehézségeink. A paradi- csomszüret nyolc nappal előbb kezdődött, mint arra egyáltalán számítani lehetett. Két héten át napi 100 tonna szállítási kapacitás-hiánnyal küzdöttünk. Még ládákat sem tudtunk küldeni a tsz-ekbe, nem hogy onnan paradicsomot szállítani. Ezúttal is a tsz-ek segítettek. Amelyik szövetkezetnek volt tehergépkocsija, vontatója, szállította a paradicsomot, igaz mi ugyanazt a bért fizettük a fuvarozásért részükre, mintha az AKÖV szállított volna. Tervbe vettük egyébként, hogy az idén a nagyobb tsz-ekben megvalósítjuk a rakodólapos szálbtást. Ezzel ugyanis egytizedére tudnánk csökkenteni a rakodási időt. Rosszul értelmezett népszerűség Rátérve a konzervgyár elmúlt évi termelési tapasztalataira, elöljáróban annyit kívánok mondani, hogy az eddig említett nehézségek is itt sűrűsödtek össze. A csúcsszezonban, júliustól októberig, munkaerőhiánynyal küzdöttünk. Év végéig 410 vagonnal több készárut állítottunk elő zöldségfélékből, ehhez több göngyöleget, hordót, üveget, segédanyagot, szállítóeszközt kellett bizosítani, majd raktározásról gondoskodni. Belső szervezetlenség is gátolta a jobb eredmények elérését. A nyersáru nem jött megfelelő ütemben, s az üzemi és műszaki vezetők a termelés átállítását nem tudták jól megszervezni. Helyenként laza volt a munkafegyelem. Egyes vezetők népszerűségüket féltve nem vonták felelősségre a fegyel- metlenkedőket. Hibák voltak a nyersanyag-gazdálkodásnál is. Sok esetben egyes műszakvezetők nem azt az árut vették elő feldolgozásra, amelyet a megromlástól kellett volna megmenteni, hanem a frisset, a szebb árut, amivel jobb teljesítményeket lehetett elérni. Az idén számos intézkedéssel igyekszünk — a tavalyi termelés tapasztalatai alaoján — javítani üzemünk belső munkáját. A munkaerőhiányon kétféle módon tudunk leginkább enyhíteni. Egyrészt azokban a tsz-ekben, amelyekben elegendő női munkaerő-felesleg van, ott nyersáru előkészítő munkát végeztetünk. A másik igén eredményes módszer a rakodás korszerűsítése. össz-dolgozóinknak mintegy 30 százalékát vette igénybe: ez a tevékenység. Az idén tizenhét darab targoncát, 40 pótkocsit, több ezer rakodólapot ál-' Ittunk üzembe, s ezzel jelentős számú munkaerőt szabadítunk fel. amelyet a közvetlen termelő munkába tudunk beállítani. > i Készítményeink több mint 70 százaléka megy az idén is exportra, s ennek jelentős része a nyugati országokba. Ezért a csomagolás minőségének megjavítását szem előtt kell tartanunk. Már az elmúlt évben is jó eredményeket értünk el e téren, s ebben nem kis része volt annak, hogy 470 ezer forint célprémiumot tűztünk ki. Célprémiumokat természetesen az idén is állapítunk meg a termelés minden ágának további jav-'tása érdekében — fejezte be kérdéseinkre adott válaszát Végvári István. Nagy Ottó Új gépek Egy hete dolgozik a Kiskunhalasi Vastömcgcikkipari Vállalat forgácsoló műhelyében a két új esztergapad. Képünkön a vállalat fiatal esztergályosa Pelikán György vízvezeték- cső-karimákat készít az egyik csillogó, új masinán. Eddig kénytelen volt bérmunkában előállíttatni a gyártmány egy részét a vállalat, mivel korszerűtlen, régi gépeivel nem tudta kielégíteni az igényt. (Pásztor Zoltán felvétele.)
