Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-11 / 8. szám
Óvja okét a kox5»»ég Gyermekek sorsa az állami gondozásba vételig Hegy a csőváz vándorútra... A kecskeméti Béke Tsz udvarán, a szabad ég alatt, vastag hóréteggel belepve pihen a közelmúltban beszerzett rotációs kapa, a 87 ezer forint értékű silókombájn és csaknem valamennyi erő- és munkagépük. E tekintetben, sajnos, a nagyüzemi gazdaságok túlnyomó többségének közös gondja, hogy „csillaggarázsban” kénytelenek gépeiket téli pihenőre helyezni. Hogyan lehetne ezen az áldatlan állapoton segíteni? Harcsás Istvánnak, a Béke Tsz elnökének véleménye szerint a lehető legjobb megoldást a jól bevált csővázas szín jelentené. E viszonylag olcsó tároló- helyiség egyébként nem csupán a gépek elhelyezésére alkalmas, de kitűnően felhasználható zöldség- és gyümölcscsomagolásra, tárolásra, vagy kombájn- szérűnek is. A közös gazdaságok, megye- szerte, szíves örömest vásárolnának ezekből, hiszen az a kár, ami a gépeknek a szabad ég alatt való tárolásával jár, sokszorosan meghaladja egy szin beszerzési költségét. Ennek ellenére az elmúlt évben a megye közös gazdaságaiba csupán egyjegyű számmal kifejezhető mennyiség jutott belőlük. Még kevésbé érthető, hogy az ÉM Fémmunkás Épületlakatos és Tömegcikkipari Vállalat kecskeméti gyáregységében is gyártásra kerülő csővázas színekből 37-et kaptak az elmúlt évben az ország különböző termelőszövetkezetei, a megyénkben levő tsz- eknek viszont azt a keveset is, ami terveikben „benn. maradt”, egyéb, távoli városokban működő gyártó vállalatok szállították. A csővázas színeknek ez a minden logikát felrúgó, semmivel sem indokolható ..vándoroltatása” olyan improduktív és merőben felesleges szállítási költséget emészt fel, amelynek megtakarítása árán jó néhány ilyen tárolószin beszerzési költségét fedezni lehetne. Az elosztással megbízott illő tékes szervek mindenesetre akkor járnának el helyesen, ha az igények, a szükséglet pontos felmérése után, a jelenleginél észszerűbb irányítással és jóval nagyobb mennyiségben juttatnának a közös gazdaságoknak a célszerű, sokoldalúan hasznosítható csővázas színekből. A me gyei tanács mezőgazdasági osztályán egyébként azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a meny- nyiség tekintetében ebben az évben némiképp javul ugyan az ellátás, de korántsem a kívánt mértékben. Pedig a „csillaggarázsok” sürgős felszámolása mind a népgazdaság egészének, mind pedig a közös gazdaságoknak érdekeit tekintve vitathatatlanul fontos lenne. i. T. „Kérem a gyámhatóságot, hogy vegye állami gondozásba Ferenc nevű gyermekemet, mert nem bírok vele. Állandóan csavarog, ritkán megy az iskolába is, emiatt már harmadszorra járja az ötödikéi. Rossz társaságba keveredik és lopni is szokott. Nekem dolgoznom kell, mert nevelni szeretném a többi négyet, akik még gyámolításra szorulnak. Nem akarom, hogy bűnöző legyen a fiam...” — olvasom az íráshoz szokatlan kéz girbegörbe betűit Kecskeméten a városi tanács gyámügyi előadójánál. Az édesanyának, aki így beszél a gyermekéről, nyilván megvan minden oka arra, hogy féltse a rossz társaságtól, azt akarja, hogy rendes ember váljék belőle. Néhány perc múlva, amikor a gyerek bejön és zavartan helyet foglal, minden kiderül. Az is, hogy valóban indokolt az anya aggodalma. A határon fogták el A múlt év október 17-én egy tizenhárom éves fiú érkezett Szegedre a személyvonattal. — Ügy gondolta, hogy autóbusszal folytatja az útját és átszökik a jugoszláv határon. Az állomás bejáratánál azonban igazoltatták és amikor szándéka kiderült, átadták a hatóságoknak. A nyomozás azután kiderítette, hogy F.F.-nék, aki most a gyámhatóság előtt ül, nem ez az első törvénybe ütköző cselekménye, mert a „világgá menés” előtt két nappal Kecskeméten motor- kerékpárt lopott egyik társával. Azt megelőzően pedig ugyancsak a megyeszékhelyen társaival együtt 600 forintot lopott egy fűszerüzletből. A pénzt italra költötték és moziba mentek belőle. Minderről az anya már csak akkor értesült, amikor a rendőrség tudomására hozta. A gyámhatóság gondozásba vette F. F. fiatalkorút. Néhány percnyi szünet után egy édesapa jön be. Ruháján és kezén a munka letörölhetetlen jelei. A lányára panaszkodik. Hallgatott a csábításra — Nagyon rendes lány volt, mielőtt megismerkedett egy budapesti lakossal, aki tudomásom szerint nős ember és két családja van. Az én lányom most tizennégy éves. A férfi többször felcsalta Pestre, volt úgy, hogy egy hétig is távol volt hazulról. Én nem tudok úgy gondoskodni róla, ahogy kellene, mert hat kisebb van odahaza. Édesanyjuk már több, mint egy éve kórházban van. Higgyék el, nagyon sok a bajom, s ahelyett, hogy segítene nekem, ilyeneket csinál. Legutóbb is ellopta otthonról a húga ruháit, hogy Pestre mehessen. Az a férfi pénzt szokott neki adni, abból utazik. A kislány, amikor bejön, első látásra az ember elfelejti, amit az előbb hallott. Hajas babára és játékokra gondol, ehelyett azonban az derül ki róla, hogy iszik. Az apja többször látta részegen, egyszer annyira berúgott. hogy otthon összeesett — rumtól. A lelkiismeretlen csábító házat ígért a hiszékeny gyereknek, s az ellopta az apja személyi igazolványát, munkakönyvét akart váltani, hogy Pesten dolgozhasson, mert ott lesz az „állandó lakása”. A gyámhatóság természetesen őt is állami gondozásba veszi, hiszen csak így lehet, biztosítani, hogy a továbbiakban letérjen az erkölcsi züllés útjáról és rendes életet éljen. önmagában a két eset is tanulságos, de mielőtt pontot tennénk az írás végére, még valamit feltétlenül el kell mondani. Bár sokszor olvassuk, halljuk, hogy a felnőttek felelősek a gyerekekért, nem mindenki okul a jó tanácsból, s a szomorú példákból. Tizenhárom, tizennégy éves fiúkról, lányokról van szó, akik hisznek az általuk komolynak Véít csábító ígéreteknek, s vonza őket a kaland, a „romantika”. A szülők pedig nem mindig érnek rá foglalkozni velük. De feladata lenne ez a társadalmi szerveknek is. Idejekorán és határűzoltan Nem indokolatlan az aggodalom, ymert az t'múlt évben 65 fiatalkorút vettek állami gondozásba Kecskeméten és összesen 180 azoknak a gyerekeknek a száma, akiket nyilvántart a gyámhatóság. Nem szabad tehát. hogy frázis legyen a fiatalokkal való foglalkozás, s csupán alkalmi segítségre, a végső beavatkozásra korlátozódjon. Övja őket a közösség is — idejekorán és hatékonyan. G. S. MITŐL FÜGG A TANULÁS ÉS AZ EMLÉKEZÖKÉSZSÉG? Dr. J. Mc Connel amerikai orvos véleménye szerint az emlékezet és a tanulás képessége az agysejtekben levő ribonukleinsav mennyiségétől függ. Ügy véli, ezt az anyagot gyógyszerként felhasználhatják kényszerképzetekben, beteges félelemben és más idegzavarokban szenvedő betegek gyógyítására is. RAMEAU ÉS RICHARD STRAUSS ÉVFORDULÓJA Az emberiség 1964-ben ünnepli Jean Philippe Rameau (1683—1764) halálának 200. és Richard Strauss (1864—1949) születésének 100. évfordulóját. A német és a francia rádió koprodukciós ünnepségeket rendez a két centenárium alkalmából. A „FUSIZÁS” REKORDJA Az Egyesült Á llamokban számtalan amerikai rjiunkás és alkalmazott' „fusizik”. Egy idő óta azonban a hadsereg tagiai is kifizetődő másodállás után néznek. Szolgálatuk letelte után megint csak egyenruhát öltenek és pincérekké, bármixerekké alakulnak át. Még a viszonylag jól fizetett tisztek sem restellnek mellékfoglalkozást vállalni, még hozzá a katonai hatóságok engedélyével. SÁRBA TAPOSOM... Az amerikai Baltimore egyik negyedének lakói szokatlan látványnak voltak a tanúi: egy régi típusú gépkocsi többször is nekiszaladt egy ház falának, míg a ház teljesen összeomlott. A gépkocsi volánjánál egy 27 éves fiatalember ült. A rendőrségen azzal indokolta tettét, hogy felesége 15 napja elhagyta. és bosszúból elhatározta, hogy lerombolja a házat, ahol együtt éltek. XjOOOOOOOOOOOOOCXJOOOOOOOOOOOíyyxaOOOOOOOO« PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun* megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi teLefonközpont: 26-19. 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér La Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon: 11-85. Index: 25 065. A napokban — a Lajosmizsei Községi Tanács udvarán — sikerült lencsevégre kapni a legújabb „szabadalmat”, a hóbúi készült autótakarót. A képen látható Skodát mintegy 15 centis hóréteg „védi” a téli időjárás viszontagságaitól. Hogy tavasszal milyen állapotban lesz ez a kocsi: az előre nem tudható. Kovácsi—Pásztor A „példakép" Annak idején — a harmincas években — nekünk, Mária Valéria-telepi srácoknak Czája volt az ideálunk, Czája — a birkózó világbajnok. Tudtuk, hogy van Guszti is, János is a Czájákból —>, de mindegy volt nekünk. Czája — az emberi nagyság elérhetetlen magaslatát kifejező fogalom volt számunkra. Nevét a felnőttek nagyobb áhítattal ejtették ki. mint Jézusét. Hogyne! — hiszen nem akadt ember a világon, aki Czáját földhöz verte volna — mi így tudtuk. Emlékszem. Kavalecz Fecóék ki meszelt tyúkóljának egy rekeszét az ő színes, irtóztató izmokat „ropogtató” képmása díszítette. Ügy járultunk oda. mint valami szentélybe. Villámló vágyakozással versenyeztünk azon, ki tud több csodát mondani muszklijáról, hom- bárnyi felsőtestéről. Mindig harcra lelkesedve hagytuk el a szentélyt, ahol ■’gyébként „közös könyvtárat” is rendeztünk be. Ponyvaregényekből. Tehettünk mi róla, hogy Czája és Tom Mix volt kezdetben az eszményünk? A világban verekedni kellett tudni. Én pedig egyelőre Czája akartam lenni, hogy egyszer összeverhessem háziasszonyunkat, a nagy veres Baloghnét, aki télvíz idején egy széljárta barakkban adott nekünk szállást. Ezért édesanyámnak éjszakánként kellett jeges vízzel felmosni a kocsma kövét. Vállalni kellett ezt is, mert apám munkanélküli volt és a Csobánc utcai albérletből kidobtak bennünket; nem tudtuk fizetni a lakbért. Milyen furcsa, hogy Czájából pont Baloghné révén kellett kiábrándulnom. Történt, hogy a kocsmárosné fehér pincsikutyáját, a Gyöngyit a síntér elkapta. Apámat hajszolta a vergs asz- szony. hogy megtudja, hova került a kutya. Felderítettük. Jó messzire volt a síntértelep. Legalább két hónapig nap nap után járt apám oda. Hordta a csemegéket a ku- tyusnak, meg a bort, kolbászt, borravalót a „felelősnek”. Egyszer így szólt apám: „Akarod látni Czáját?” Még a szívverésem is elállt. Hogyne akartam volna. Aznap én is mentem apámmal a Gyöngyit meglátogatni. Mikor meghallottam, hogy Czája a síntértelep wra, szentül meg voltam győződve, hogy valami várkastély foglya a Gyöngyi kytya, hiszen a világ legerősebb embere nem lakhat alávalóbb helyen, mint a walesi herceg. A várakozás, a kíváncsiság rendkívüli izgalmában kiszáradt a torkom, mire egy messziről penetráns szagot árasztó, barakkszerű építményekből álló, drótkerítéses táborhoz értünk. Körülményesen jutottunk be, s nem akartam elhinni, hogy ez lenne a síntértelep. Czája miatt — folyton hajtogattam magamban: „Nem, nem, nem.” Pedig a büdös, szűk, sötét sikátorok mindkét oldalán különböző fajtájú kutyák várták sorsuk beteljesedését. Százával kuksoltak a ketrecekben. Apám még tán mondta is — halkan, mintha temetőben járnánk: „Nézd csak, azok közt van a Gyöngyi is.” Dé én csak a nagy „jelenés” lázában égtem. Egyszer a sötét sikátorok után. valami még sötétebb odúba értünk. Olyasmi lehetett, mint ma egy éjjeliőr-bódé, csak sötét és komor. Nem akartam hinni a fülemnek, mikor apám tiszteletteljesen köszönt valakinek: „Jó napút kívánok. Czája úr!” Nem volt időm eszmélni, csak egyből zuhanni, zuhanni valami döbbenetes mélységbe. Azóta tudom: ezt hívják halálos csalódásnak. A fülledt homályból kibontakozott egy szuszogó, ziháló hájtömeg. Busa, bajuszos fej, szánalmasan petyhüdt, izzadó arc, keresztibe csíkos trikó alatt fújtató, ve- rejtékszagú mellkas, amely már bajosan különböztethető meg a boltozatos hastól. Két, majdnem élettelen papucsos láb csüngött le a priccsről. Mert azon ült az elvarázsolt eszménykép, a nagy Czája, a világ legerősebb embere. A síntértelep főnöke. Míg mohón kiitta a protekciós bort, megeredt a köny- nyem. Valami olyasmit éreztem, hogy reménytelenül egyedül maradtam. Hogy tudom én valaha megverni a nagy ^ veres asszonyt, mikor a világ legerősebb embere úgy örül a borának, kolbászának. Es csaknem lopva vágja zsebre pénzét, miközben nehezen préseli ki egyetlen mondatát: „Beszilje meg gazdajanak — mondta svábosan hogy sajnos, a kutyuska még marad. Nehiz, nehiz ilyen aranyos kutya megmenteni.” Máig is így él bennem gyerekkorom egyik nagy csalódásának keserű emléke. —th —n
