Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-09 / 6. szám

* 1964. január 9, csütörtök 5. oldal Ahol minden tsz-nek van kulturális terve A MEGYEI pártbizottság és B megyei tanács felhívása úgy szólt tavaly tavasszal: el kell érni, hogy a szövetkezeti gaz­daságok készítsenek erre az évadra népművelési tervet. Helyes cél, csak egy a bökke­nő: a felhívás még nem ren­delet. A felhívás biztat, és kér, a rendelet pedig kötelez. Nagy különbség ez akkor, amikor a végrehajtásra kerül a sor. Nem is sikerült másutt vég­rehajtani a megyében, csak a bajai és részben a kiskunhalasi járásban. A bajai járásban tel­jes volt a győzelem. A járás valamennyi szövetkezeti gazda­sága elkészítette kulturális ter­vét. Mind a 47 termelőszövet­kezet. Az ország első járása volt ez, ahol teljes egészében csatát nyertek, s ahol minden tsz anyagi fedezettel számoló, megalapozott tervet alkotott a népművelésre. A MÓDSZEREKBEN, amivel a járási népművelési csoport sikerre vitte a megyei szervek kezdeményezését, tisztán elő­bukkannak a jó szervezés jel­lemző vonásai: a széles látókör, amivel a legkülönbözőbb szer­veket bevonták a munkába. Ag- ronómus csakúgy részt vett a tervkészítésben, mint párttit­Fontos oktatásügyi dokumentumok készülnek Több fontos oktatásügyi re­form-dokumentumon dolgoznak az Országos Pedagógiai Inté­zetben. Az „utolsó simításokat” végzik az új gimnáziumi tanter­ven és a hozzá tartozó tantervi utasításokon. Ezek a dokumen­tumok tavasszal nyomdába ke­rülnek és a pedagógusok az 1964—65-ös iskolaév elején kéz­hez kapják s ennek segítségé­vel felkészülhetnek 1965 őszén sorra kerülő bevezetésükre. A másik nagy feladata az in­tézetnek az általános iskolai reformtankönyvek második csoportja kéziratának vizsgálata, egybevetése a tantervekkel, a pedagógiai tervvel, hogy meg­felelnek-e minden tekintetben a reform támasztotta követelmé­nyeknek. A közelmúltban hagy­ták jóvá a IV.-es és a VI.-os ma­gyar nyelvtan, az V.-es számtan és földrajz, a VI.-os fizika és a Vll.-es kémiakönyvek kéziratát. Ezekben az az újszerű, hogy csak a legszükségesebb és leg­hasznosabb ismereteket tartal­mazzák. kár, tanító, tanár. Együtt tör­ték a fejüket a tsz-vezetővel, a kultúrház igazgatóval, a tanács­elnökkel. Az alaposság és pon­tosság nyilvánul meg a garai analfabéták tanfolyamának meg­szervezésében. Őket személy szerint, egyenként keresték fel és győzték meg, hogy részt ve­gyenek az alapismereti oktatás­ban. A felelősök kijelölését sem hanyagolták el, általában arra törekedtek, hogy minden fel­adatnak személy szerint köte­lezett felelőse legyen. A szer­vezetek összehangolása fontos eleme volt a sikernek, mert ügyesen egyeztették a legkülön­bözőbb szervek lehetőségeit, jó érzékkel válogatták ki, melyik mivel segítheti a népművelés ügyét. Végül — vagy talán első­sorban — figyelembe vették az anyagi alapot, mert minden egyes tervpont mögött ott állt a szükséges pénzügyi, anyagi fedezet. A JÓ SZERVEZÉS valameny- nyi jegye megtalálható tehát a bajai járási tanács népművelési csoportjának és a József Attila járási művelődési ház dolgozói­nak a kulturális terv készítése során végzett munkájában. Kö­vetésre méltó példát adtak. Rá­adásul nehezebb körülmények között is, mint amilyenekkel az idén kell majd megküzdeni. Ók júliusban, a nyári mező- gazdasági munkák idején tettek eleget a felhívásnak. Az idén pedig, okulva a tapasztaltakon, már tavasszal hozzá kell fog­janak a művelődési osztályok a jövő évi kulturális tervek elő­készítéséhez. Ezért is említettük most a tavalyi példát. Az idén ne ma­radjon le egyetlen járás se. Földessy Dénes HÁZ A HÓBAN Alt némán és mozdulatla­nul, behavazott teteje a hamu­szürke téli éggel ölelkezik. Sű­rűn nyíló ajtaja éhes szájként tünteti el a sorjában érkező, feltúrt gallérú embereket. Vajon miféle közös cél hozta és tartja össze őket, milyen élet zajlik a kiskunhalasi művelődési ház falai mögött? Az előcsarnokba lépőt fest­mények, rajzok fogadják. A me­gyei képzőművész körök tagjai­nak a képei. A kiállítás ván­dorló anyaga most éppen Kis­kunhalason kapott helyet. Né­hány ajtóval beljebb, egy fél­reeső kis szobában az általános iskolai felnőttoktatás tanfo­lyama. — Ha egy test súlya 36 kilo­gramm és 12 négyzetcentiméter felületre nehezedik, mekkora a nyomás? — teszi fel a kérdést a fizikát tanító tanárnő. 4 húsz hallgató buzgón szá­mol. A végeredmény minden­kinél egyezik. — A tanfolyam — világosít fel Rácz János városi népmű­velési felügyelő — az általános iskolának megfelelő képzettsé­get nyújt, de mivel a hallgatók — többnyire a város, járás tsz-eiből valók — elfoglaltak, minden héten egy napot vesz igénybe, reggel 8-tól este 9-ig. A tanítási napon kitartóan meg is jelenik mind a húsz hallgató akiknek szorgalma, ta- mlni akarása igazán megérdemli i dicséretet. De menjünk tovább. A foto- slub tagjainak Réthy Pál foto­Jubilúló gyermekklub Karácsony hetében egyéves fennállását ünnepelte a Kun- szentmiklósi József Attila Művelődési Otthon gyermekklubja, s ez alkalomból vidám vetélkedővel egybekötött fenyőünnepet ren­deztek. Mintegy 250 kispajtás vett részt a kedves ünnepségen és lelkesen szurkolt a „küzdőknek”. Tréfás jelenetekkel szerepeltek a klub gyermekszínjátszói. A gyermekklub egész évi munkásságából megállapítható, hogy az év folyamán rendszeres foglalkozásukban „Petőfi útjain” elnevezéssel ellátogattak azokba a községekbe, ahol a költő hosz- szabb-rövidebb időt töltött vándorévei során, s élményt, emléke­ket gyűjtöttek az iskolai tananyaghoz. Minden alkalommal meg­nézték az Állami Bábszínház műsorait, atlétikai-, asztalitenisz- és sakkversenyeket rendeztek, részt vettek az ünnepi könyvhét „háztól házig” könyterjesztő mozgalomban, de ezenkívül szinte minden esetben szerepeltek a járási úttörő-seregszemle kulturá­lis bemutatóin is. A foglalkozásokról klubnaplót vezetnek, a ren­dezvényekről pedig magnetofon-felvételeket készítettek. Kovács Sándor művész tart előadást — ez már a harmadik — a téma: kisfilm fényképezés, képkivágás és a képek bírálata. Szakmai tudá­suk növelése érdekében rend­szeresen hallgatnak előadásokat. A következő előadás majd a színes diakészítéssel kapcsola­tos tudnivalókat ismerteti. A gyermekklubban már a januári jelmezbálra, nagy kar­neváli felvonulásra készülőd­nek. A létszám az utóbbi idő­ben 120-ra növekedett, állan­dóan új jelentkezők jönnek. A zsúfoltság megszüntetése érde­kében igazolvánnyal látják el a klub kis tagjait. De, ha a klubot csak az igazolvánnyal rendelkezők látogathatják is, akad hely a többi gyerek szá­mára. A szünetben tv-t nézhet­nek, vidám játékokkal szóra­kozhatnak a város napközis gyerekei. Krucsai Erzsébet fő­városi balettmestemő vezetésé­vel pedig eredményesen műkö­dik a balettiskola. Nagyon szé­pen mozognak a másodévesek, de januárban már „spiccen” állnak az elsősök is. — Sok hivet vonzott hozzánk az ifjúsági akadémia — mondja H. Béres Erzsébet, a művelő­dési ház vezetője —, mivel az érdeklődési körüknek megfele­lően az öltözködésről, a szabad idő helyes felhasználásáról, vi­selkedésről, a fiúk—lányok kö­zötti kapcsolatról esik szó az előadásokon. És állandóan új tagokkal gyarapodik a tánccso­port is. A jó hírű népi tánccsoport mellett társastánc tanfolyamot is szerveznek, külön a gimná­zium tanulói és külön a dol­gozó fiatalok részére. A két cso­port részére amatőr táncver­senyeket is rendez a művelő­dési ház vezetősége. Ez a ver­seny már a Kulturális Szemle programjába tartozik. Készül­nek is rá alapos munkával, szor­galmasan. As u tcáról nézve semmit sem árul el magáról a nyugodt, csendes épület. Csak a belépő­nek fedi fel titkait. Azt, hogy egy percig sem szünetel a mun­ka, tanulás, szórakozás a mű­velődési házban, Kiskunhala­son ... V. Zs. Csendes figyelemmel Az előadó halk szava be­tölti a tág szobát. Szék se reccsen, a tekintetek figyel­mesen függenek a beszélőn. Ilyen pillanatokban az em­ber szinte megfeledkezik magáról, a külvilágról alig vesz tudomást. A fotoriporter nem akar zavarni. Elteszi a villanó­fényt, Csak a fényképezőgé­pet tartja készenlétben. Óvatosan les a keresőbe, egy­másután célba veszi a rez­zenéstelen arcokat. Bár gyér a világítás, remélheti, hogy sikerülnek a felvételek, hi­szen hosszan exponálhat, senki sem mozdul. A kész képriport felér egy jó bizonyítvánnyal. Ahol ilyen éber figyelemmel kö­vetik az előadót, ott nem töltik az időt hiába. ban élvezte a nyári nap suga­rait, csak ő nem. Még nyak­kendőt is kötött, ahogy ez már egy idősebb zenetanárhoz illik. Meg is szólták érte, hogy mi­ért nem napozik egy kicsit, hiszen ebben a korban sok fényt kell elraktározni télire. — Még mindig abból élek, amit fiatal koromban össze­gyűjtöttem — mondta nevetve, aztán odament Éváékhoz. Sipos vidáman felugrott, s át akarta adni a nyugágyat. De Pálos nem fogadta el. — Feküdjön csak vissza, én úgyis behúzódom ide az árnyék­ba — mutatott néhány méter­rel arrább, ahová a közeli fa széles árnyékot vetett. — Lassan mi is követjük, mert meg fog fájdulni a fe­jünk — mondta Sipos. — Jössz, Éva? — Mehetünk... — hagyta rá a lány, aztán ő is felállt, és a hűvösbe húzták a két nyug­ágyat. Pálos leült a méregzöld gyep­re, a fiatalok pedig vissza a nyugágyba. Mindkettőjüknél könyv volt, Pálos miatt azon­ban nem akartak olvasni. — Nem tudja, ki mibe öl­tözik estére9 — kíváncsiskodott újra Éva. _ Senki sem akaria elárul­ni... De igazuk is van, úgy lesz meglepetés.... — ’ vála­szolta Pálos, és végigdőlt a füvön. — Milyen zenekar lesz, nem tudja? — kérdezte Sipos. — Úgy hallottam, hogy Mis­kolcról hozzák. Az, amelyik az ismerkedési esten játszott... — Az jó zenekar volt — szólt közbe a lány is. Elhallgattak. Pálos a füvet bo­garászta, négylevelű lóherét ke­resett. Nagy gonddal szétválasz­totta a fűszálakat, s egészen be­lemélyedt a kutatásba. Éva Sí­post figyelte. A férfi behunyta szemét, s szempilláin át nézte a kék eget. Gondolatai München­ben jártak. Mit csinálhatnak most a többiek? Hirtelen nagy gyengeség fogta el. Mintha en­nek a Pálosnak röntgenszeme lenne... Vigyázni!! Az őrnagy szintén sokért nem adta volna, ha most belelát az ügynök gondolataiba. Mit tud­hat, mire készülhet? Egyáltalán tudja-e, hogy a szakaszvezető lebukott? Nem valószínű, mert akkor nem viselkedne ilyen nyugodtan ... Egészen biztos, hogy rövidesen keresni fogja az alkalmat, és újból felveszi a kapcsolatot a szakaszvezetővel. De eddig még nem is telefonált neki... Vajon mit válaszolha­tott a kémközpont? A legvaló­színűbb, hogy csak a B. 26-os ismeri a történteket, s most ke­resi az alkalmat, hogyan ölje meg Sípost. Vigyázni kell rá. mellette maradni! Ügyes embe­rek ezek, nem hamarkodják el a dolgokat. Elszántak a végte­lenségig, a pillanatokat mégis jól kiszámítják... Kemecsei meggyilkolása is olyan tökéle­tesen volt időzítve, hogy éppen akkor szakadtak meg a szálak, amikor már egészen forró volt a talaj a B. 26-os lába alatt... Sokat töprengett már azon, miért nem beszélt Kemecsei őr­nagy a nyomozati eredmények­ről. Hiúsági kérdést csinált be­lőle? Vagy csupán néhány órá­val azelőtt találta meg az össze­függéseket? Most már szinte bi­zonyos, hogy Kemecsei őrnagyot a B. 26-os gyilkolta meg. A Sí­posnál felfedezett ampulla és a vonat padlóján talált kis üveg­cse teljesen egyforma. Csak a B. 26-osnak állt érdekében el­hallgattatni Kemecseit... Vajon mit szólna most ez az ügynök, ha tudná, hogy az öreg zeneta­nár álarca mögött egy nyomo­zó tiszt rejtőzik, aki minden tit­kát ismeri? Egy kivételével... Sajnos, éppen emiatt kell ilyen sokat várni, ez akasztja meg a nyomozást, s ki tudja, mit hoz­nak a közeli órák? A B. 26-os- nak mindenképpen jelentkeznie kell Siposnál... A B. 26-osnak mindenképpen be kell mennie Sipos szobájába ha azt akarja, hogy Fecske cső magjai megsemmisüljenek . . Nőm tehetnek ‘mást. figyeltetni kell Liszkaival Sipos ajtaját. Igen, ezt kell csinálni... — Nagyon meleg van ... Be­megyek, iszom egy pohár limo­nádét — mondta Pálos a fiata­loknak, de azok nem hallották, mert mindketten elszundítottak. Az őrnagy feltápászkodott, és bement a hallba. A juhászok most is ott ültek a fotelekben, begombolt ingnyakkal, és pipáz­tak. Kurt Müller, a német va­dász ott állt mellettük, és de­rűs arccal figyelte a három pi­pázó embert. Nem értették egy­más szavát, de a külföldi nem mozdult. Ronnant kíváncsi volt, vajon mit ábrázol az öreg ju­hász pipáján a faragás. Ezt fi­gyelte már percek óta, a juhá­szok meg hallgattak, és keresz­tülnéztek a bámé^^i'^dá külföl­din. Az őrnagy odafenn a szobá­jában megnézte, hogy milyen ki­látás nyílik a kulcslyukon át a folyosóra. De nem látott oda Síposhoz. Ekkor megpróbálta egy icipicit nyitva tartani az aj­tót. Most már jól megfigyelhet­te az ügynök szobáját. Majd ide fogja állítani a főhadnagyot.. A szekrényből kivette poláris fényű lámpáját és miniatűr fényképezőgépét, zsebre dugta őket, aztán ismét kilesett a fo­lyosóra: Senkit sem látott. Át- ietett Sípos ajtaiához, s anél­kül hogy biztosította volna ma- <*t Taszkéival kinyitotta. (Folytatjuk.) Akik egyetlen szót se akar­nak elmulasztani. A felületes szemlélő azt hihetné, hogy ez a fiatal lány unatkozik. De hiszen még a közvetlen közelről rá­irányított fényképezőgépet se veszi észre. Aki mégis észrci'rtte fotoriporter szándékát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents