Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-08 / 5. szám

Visszavonjuk a dicséretet Lapunk szeptember nyolcadi- ki számában megdicsértük a Bács-Kiskun megyei Építő- és Szerelőipari Vállalatot, amely­nek Pósalaki-brigádja Kecske­méten az I. számú Szociális Ott­hon ebédlőjének felépítésén dol­gozott. Akkor azt ígérte a bri­gád,' hogy a szerződésben vál­lalt határidő, november 15-e he­lyett az öregek napjára, vagyis október hatodikára elkészülnek az új létesítménnyel és átadják azt az otthon lakóinak. Ezért di­csértük meg á serényen dolgozó brigádot, akiknek akkor, már szinte csak a belső munkákat kellett elvégezniük. Az ígéret azonban csak ígéret maradt: a 700 ezer forintos be­ruházással készült ebédlőt még a mai napig sem lehet rendel­tetésszerűen használni. Több­szöri határidő-módosítás után a múlt év december tizedikére ígérték az átadást azzal a kikö­téssel, hogy négy napon belül köteles elvégezni a vállalat a még fennmaradó munkálato­kat, nevezetesen: a személyzeti öltöző, a zuhanyozó végleges el­készítését, a vízmelegítő bojler beszerelését, üzembe helyezését és a vízlevezető csatorna bekö­tését. Igaz. hogy a bojlert beszerel­ték, de az nem működik, s emiatt nincs melegvíz a kony­hában, s ott csak úgy tudnak mosogatni, ha máshonnan hord­ják a melegvizet. A lefolyócsa­torna is használhatatlan. A konyha közepén felhalmozódott vizet lapátolva kell kihordani. Az új ebédlőre azért volna szüksége a szociális otthonnak, hogy jobb és kényelmesebb el­látást tudjon biztosítani a gon- , dozott öregeknek. De ezen túl­menően is kell a? ebédlő, mert a régit lakószobákká alakítják át, és ezzel elérik, hogy több ar­ra rászoruló embert részesíthet- ; nek ellátásban, gondozásban, j több munkában megfáradt em- ] bér kaphat otthont az intézet- j ben. Hogy ezt a mai napig sem tudták megvalósítani, az első­sorban az Építő- és Szerelőipari Vállalat késedelmes és hiányos munkájának a következménye. Ezért vonjuk vissza a dicséretet. — dorgál — Két áj magyar film A Hunnia Filmstúdió műter­meiben megkezdték az év első két filmjének forgatását. Ré­vész György rendező Boldizsár Iván Igen című forgatóköny­vét viszi filmre. A háború ret­tenetes történetét egy férfi há­nyatott életúján kíséri végig, aki 1944-ben elvesztette felesé­gét. A film két főszerepét Darvas Iván és Béres Ilona játssza. Hozzákezdett első já­tékfilmjének forgatásához Sza­bó István fiatal rendező is, aki­nek legutóbb Te című rövid­filmjét láthatta a közönség. Filmjének címe: Az álmodozás kora. A történet a kamaszkor próbléíD^val foglalkozik. Ritkaságszámba megy a szankció - Közei hárommillió forint kamattérítés A* adófizetés egyéves mérlege a megyében Megyénk 198 551 adófizető la­kosa — köztük 83 407 termelő­szövetkezeti gazda — az elmúlt évben mintegy 170 millió forint adót fizetett be. Ennek az ösz- szegnek minden forintját a köz­ségek, városok költségvetései útján hasznosították, örvende­tes, hogy a vállalatok és kisipa­ri termelőszövetkezetek pontos adófizetése mellett a termelő- szövetkezetek többsége szocia­lista szektorhoz illő állami fe­gyelemmel teljesíti kötelességét. A termelőszövetkezeti tagok a háztáji gazdaságok utáni jöve­delemadót, községfejlesztési hoz­zájárulást, valamint a házadót általában ugyancsak pontosan fizetik. Dicséret azonban elsősorban a bajai és a kiskunhalasi já­rás tsz-gazdáit, valamint Kalocsa lakosait illeti pon­tos adófizetésükért. A lakosság széles körben ma­gáévá tette a lakóhelyének fej­lesztését célzó törekvéseket, hi­szen meggyőződött róla, hogy az általa befizetett forintok jó helyre kerülnek, újabb és újabb létesítményekkel gazdagodik községük, városuk. Az adófizetést törvény írja elő, ezért kötelező azok számá­ra, akikre valamilyen jövede­lem, vagy jövedelemforrás után kivetik. Régebben különböző kényszerítő eszközöket kellett alkalmazni, hogy a törvényben előírt kötelezettségüket (teljesít­sék. Megyénk területén ma már ritkaságszámba megy a szank­ció alkalmazása, mert lakossá­gunk megértette, hogy a pontos adófizetéssel a saját ügyét szol­gálja. A köz- és az egyéni érdek szoros összhangját bizonyítja az a jutalom is, amelyhez kamatté­rítés útján jut megyénk lakos­sága. Évről évre nő ez az ősz- szeg. Tavaly például közel há­rommillió forintra rúgott a hét-, illetve hatszázalékos kamattérí­tés. Sok termelőszövetkezet veze­tősége a tsz-gazdákkal egyetér­tésben, s a községi tanáccsal he­lyesen együttműködve havonta, vagy negyedéven­ként rendezi a tagság ese­dékes adóit. Alpesi táj ? Ezzel megkíméli a gazdákat at­tól, hogy egyénenként intézzék az adófizetést, ami különösen a nagy dologidőben jelent idő megtakarítást. A jó példák mellett előfor­dulnak azonban hiányosságok is. Akadnak termelőszövetkeze­tek, ahol a vezetőség nem is­merte még fel a tagság iránti ilyen irányú felelősségét, s fő­ként nem látják annak a jelen­tőségét, hogy a pontosan befize­tett összegek biztonságosabbá teszik a község gazdálkodását, a tanácsi feladatainak teljesítését, a községfejlesztés tervszerű megvalósítását. Helyenként azt is tapasztal­juk, hogy a termelőszövetkezeti csoportok és a szakszövetkeze­tek vezetősége nem érzi át en­nek jelentőségét. Pedig az ala­csonyabb típusú társulások ve­zetői számára sem lehet közöm­bös, hogy a „nagy család” egy- egy tagja okkal, vagy ok nél­kül nem tesz eleget az állam iránti kötelezettségének, s a ta­nács vb-k pénzügyi dolgozói kénytelenek eljárni egy-egy adó- hátralékosnál. Még ma is előfordul, hogy egyesek egész éven át nem tel­jesítik a befizetést, ami viszont megengedhetetlen és nemegy­szer a pénzügyi dolgozók elnéző, liberális magatartására utal. Megyénkben tehát jó ered­ményt mutat az év végi számadás. A bevételek lehetővé tették a költségvetésben, a községfejlesz­tésben előirányzott feladatok teljesítését, iskoláink, kórhá­zaink, egyéb közintézményeink működését, s ennek révén a la­kosság ellátásának jobbá téte­lét. Az év végi számvetés után újabb feladatok előtt állunk. Már most szükséges, hogy ki-ki a maga területén tervezze meg az 1964 első félévi adófizetési kötelezettségeit, hogy időben, pontosan teljesítve állami ked­vezményhez is juthasson. Borbély Lajos a megyei tanács vb pénzügyi osztály vezetője A NAPOSOK AZON a napon, amikor Kis­kőrösön. a Batthyány utcai óvo­dában jártunk, a képünkön lát­ható Szerencsés Pistit. Szlanka Gabit, Szilágyi Bandit és Po- hankovics Ágit hiába kerestük udvaron sétáló pajtásai között. Míg azok a szokásos délelőtti levegőzést és játszadozást él­vezték odakinn, a két kislány és kisfiú az óvodában dolgo­zott ...! Terítették a kis asztal- í kákát, a tányérok mellé hófe­hér szalvétákat rakosgattak, majd helyére került a kancsó, a pohár, mert hát most ők vol­tak a naposok. A kicsinyek helyett a naposi teendőkről Lathner Istvánné, vezető óvónő nyilatkozott, de az óvodások is szemmel látha­tóan tisztában voltak fontos kö­telességükkel. — Nemcsak az ebédhez, ha­nem a tízóraihoz és az uzson­nához való terítésben is segít minden napos — mondta Lath- nemé, ezenkívül vigyáznak a szobarendre. Nem is zavartuk sokáig a négy emberpalántát munkájá­ban, akiknek sietni kellett, hi­szen gyorsan közelgett a pilla­nat, amikor az udvarról a kipi­rult arcú apróságok jöttek be­felé ebédelni __ IN KÁBB Zala Béláné járási felügyelőm) szavait jegyeztük fel: — A járás legjobb óvodái közé tártozik az itteni, ahová 58 óvodás, és 43 napközis jár. Ám, hiába a szakképzett veze­tés, a jó felszerelés, ha a kis- és nagy csoportok egymás ter­mén keresztül kénytelenek köz­lekedni. Kicsi az óvoda, nagy szükség lenne bővítésére. AMIKOR a kis naposok szor­galmáról és az óvoda jó mun­kájáról hírt adunk, tolmácsol­juk a fenti panaszokat is. Re­méljük, amint mód lesz rá, s nem sok idő múltán megtalál­ják az orvoslás módját az ille­tékesek. B. Gy. „Menet hősben66 Mesébe illő a behavazott táj, a zúzmarától terhes ágak látvá­nya. Ez a kép is, mintha egy alpesi vidéket ábrázolna. Pedig csak a kecskeméti Szabadság tér egyik részletét örökítette meg a fotóriporter. Újfajta vizsgálattal kezdik az évet a népi ellenőrök. Az ed­digiektől eltérően nem vissza­menőleg, hanem „menet közben” gyűjtenek tapasztalatokat, és azonnal felhívják az illetékesek figyelmét, hol van szükség gyors intézkedésre. Első ilyen vizsgá­latuk a mezőgazdaság tavaszi felkészülésével foglalkozik. — Március végéig az ország vala­mennyi megyéjében, városában minden érdekelt vállalatnál, gazdaságnál és szakigazgatási szervnél figyelemmel kísérik, hogy a soron következő felada­tok megoldásának valamennyi feltételét időben és kellő gon- -dosággal megteremtették-e. Az ellenőrzés kiterjed a nö­vény-, a gyümölcs-, a szőlőter­mesztés feladataira, a tavaszi munkákhoz szükséges erő- és munkagépek javítására, — az üzemanyagellátás biztosítására, a termelőszövetkezetek munka- szervezésére, s minden olyan tényezőre, amely a mezőgazda- sági termelés eredményességét befolyásolhatja. Figyelembe ve­szi a helyi adottságokat és az időjárástól függő lehetősége­ket is. A vizsgálat részvevői fo­lyamatosan tanulmányozzák a rájuk bízott területeket. Egy-egy üzemet, gazdaságot vagy szer­vet többször, a tavaszi felkészü­lés más-más szakaszában is fel­keresnek. i i i A mester jobbja Kétszáztizenhatodmagammal utaztam a cirka hatvan sze­mélyre méretezett buszon, s te­kintetemet egy hosszan tartó, s meglehetősen kacskaringós fo­hász prelüdjeként éppen az ég felé készültem fordítani, ami­dőn a kapaszkodó fémrúdra ta­padó, különböző méretű és tí­pusú kezek között megpillan­tottam — egyet. Száz közül is megismertem volna, de mivel mindössze nyolcvankilenc kéz markolta görcsösen a viszony­lag biztos egyensúlyt jelentő nikkelpálcát, lényegesen köny- nyebb volt a dolog. Finom volt ez a kéz, halvány­kék erekkel átszőtt, feketén csillogó férfi bolyhokkal gazda­gon borított, s a brüsszeli csip­kére emlékeztető motívumok­ban lerágott körmük alatt ne­mes patina sötétlett. Ilyen ke­zet csak ö visel! Bal oldalon fekszik a hüvelykujj, jobb felé nyúlik — hanyag eleganciával — az exkluzív kisujj ... Eksztázisban guvadó szemeimet az ulolérhetetlenül kopaszodó tarkóra tapasztottam, s ez a tarkó most már semmi két­séget nem hagyott bennem. Nem törődve a köröttünk tipródólc profán megrökönyödésével, áhi- tátosan elbégettem magam: — Meste-e-e-e-e-r! — He? — kérdezett vissza ö, utánozhatatlan bájjal. — ön az, a formaművész, a rajongva tisztelt Nimfományi?! — Hát... eddig azt hittem — mondá ö, világszerte páratlan humorával —, de jelenleg ott, ahol a lábomnak kéne elhe­lyezkednie, merőben idegen lá­bakat érzek. — Jó lábakat, mester? — kér-' deztem, pajzán kíváncsisággal, s tüstént megdöbbenve vakme­rőségemen. — Ha ebben a szardíniás do­bozban nem csalnak az érzé­seim, olyan kis selyemharisnyás jambusokat... — felelte, atyai mosolyával. — Hehe — szóltam, átérezve a pillanat nagyságát, majd fel­tekintve a görcsösen kapaszko­dó jobbra, suttogóra fogtam a hangom. — Mester, ugyebár e nemes kéz írta „Az infánsnő jégeralsója” című remekművet? — Nem! — válaszolt határo­zottan. — Érthetetlen... És a „Mé­labús hamvazószerda” című kö­tet sem e remekművű kézből származik? — tétováztam. — ördöge van! — hörrent fel, s mintha kissé bosszús lett volna. — De hát nem ön Nimfomá­nyi, az írófejedelem? — Barom — lihegte felém kedvesen —, egyszer már ag- noszkált! — Hát akkoi• sem ez a kéz az, amelyik például a „Hamuba sült pogácsát” papírra vetette? — váltam paffá. — Mit szól hozzá, akkor sem! — De... úgy tudom, mind­ezeket ön írta, mesterem? — Lárifári, én írtam egytől- egyig. — Ö; hát akkor miért e sze­rénység? — Marha! Szó sincs itt sze­rénységről: balkezes vagyok! J. T. PETŐFI NGPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja a Bács-Kiskun megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság 10-38. Belpolitikai rovat: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét Szabadság tér La Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon: 11-85. Index; 25 065. reta-’l népe eetftft népe tiln! " ü. i nápa £, tá^v'^pe - -iß A' _/mm .ieue

Next

/
Thumbnails
Contents