Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-05 / 3. szám

Őseink étlapja „Csat” a nagymama van itthon... DIVAT AZ ELMŰLT századokból eredő állati csontleletek feldol­gozása közben elődeink táplál­kozási viszonyaira vonatkozó­lag érdekes megállapításokra jutott dr. Bökönyi Sándor kandidátus, a Magyar Nemzeti Múzeum csoportvezetője. A csontok ugyanis elárulták, mi­lyenfajta húsok, milyen arány­ban kerültek eleink asztalára. SOK EZER lelet tanúsága szerint az egyes társadalmi ré­tegek étrendje között kezdet­től fogva lényeges különbsé­gek voltak. A legfeltűnőbb például, hogy az Árpád-kori falvakban szinte egyáltalán nem fogyasztottak vadat. Ügy látszik, nagyon szigorúan vet­ték a törvényt, hogy jobbá­gyok nem vadászhatnak. Aránylag ritkaság a vadcsont a városokban is, ahol pedig jogszerűen vadászgató neme­sek is éltek, és csupán a kirá­lyi székhelyeken, a várakban és a főúri udvarházak környékén találhatók viszonylag bősége­sen a szarvas, kisebb mérték­ben a nyúl, az őz, a vaddisznó és különböző madarak csont­jai. Visegrádon például eddig kilencféle, inyencfalatnak szá­mító madárfaj csontjai kerül­tek elő, köztük a fenyőrigók, a léprigók, a vadludak, a külön­bözőféle vadkacsák stb. ma­radványai. A vadfogyasztás or­szágosan csak a török időkben lett általános, amikor az anarchikus viszonyok között a még mindig fennálló tilalom­nak már nem igen lehetett ér­vényt szerezni. LÖCSONT viszont a régi vá­rosok és általában a központi hatalom szeme előtt levő tele­pülések földjében megy Ritka­ságszámba. hiszen hogy a po­gány lóáldozatokat megszün­tessék, az Árpád-házi királyok a lóhús evését is megtiltották. Az eldugottabb alföldi telepü­léseken azonban annál na­gyobb volt a lóhúsfogyasztás, sok helyütt az összes csontma­radványok 25 százaléka ló­csont. Ez az arány csak a XV. —XVI. században kezd csök­kenni. AZ ÉLEN azonban a húsfo­gyasztási statisztikában vitat­hatatlanul a szarvasmarha áll egészen a XIV—XV. századig. Ekkor a városokban a vezető­szerepet a csirke veszi ót. Ér­dekes, hogy a középkorban az alföldi falvakban sok juh és kevés disznó, a városokban pe­dig sok disznó és kevés juh került az asztalra. Történel­münk folyamán kétségtelenül a kecske volt a legnépszerűtle­nebb. — Nincs itthon senki, csak a nagymamám... — ezekkel a szavakkal fogadott egy sző- kecopfos kislány a házuk ka­pujában. Anyját kerestem, aki a község tanácselnöke. Látoga­tásomat jó előre jeleztem, hát elhatároztam, hogy megvárom. Nagymama csakugyan otthon volt. Mindkét keze tele dolog­gal. Vacsorát főzött és nagy­mosást bonyolitott le egyszerre. Sietve széket hozott a szobából, leültetett és zavartan szabad­kozott: bizony nem tudta, hogy vendéget vár a menye. — Nagyon elfoglalt asszony az — magyarázta szapora szó­val. — Hol Pesten jár, hol a megyeszékhelyen —, a gyere­keire is alig jut ideje. Amint beszélgettünk, azt ta­lálgattam, hány éves lehet nagyanyó? Talán hetven... Vagy több is? A vidéki idős asszonyok életkorát nehezen lehet eltalálni. Amikor ott marasztaltak va­csorára, kíváncsian vártam: az elnökasszony behivja-e az anyósát? Behívta bizony. Ott ült az asztalfőn, először őt kí­nálták, s csak utána a vendé­get. De nagymama alig evett. Fáradt volt szegény. — Sokat dolgozik, nagyma­ma — mondtam, mintegy vá­laszképpen a sok szíves kíná­lásra. — Megszoktam. — Rántott egyet a kendője csomóján és hozzátette: — Addig jó, amíg nem felesleges az öreg a ház­nál ... A pillanatnyi zavart csend­ben azt hiszem, egyet gondol­tunk nagyanyával. Csak talán nem értékeltük egyformán a gondolatot. Tudom, neki a sa­ját nagyanyja jutott eszébe. Aki valahol, a nyári konyhá­ban kuporgott a szalmazsák­ján, amikor már nem tudott dolgozni... A fiatalok pedig félre nem érthető célzásokat tettek, hogy mi történik majd „azután” a földdel... Hogy kié lesz a ház és milyen arány­ban ... Az a régi nagymama hát feleslegesnek érezhette már magát. Nekem viszont egy statiszti­kai adat jutott az eszembe. Műanyag a háztartásban A műanyagok mindinkább bevonulnak mindennapi éle­tünkbe. Minden területen ta­lálkozunk velük edény és ta- sakok formájában ugyanúgy, mint csomagolás vagy doboz alakjában. Ruhatárunkba is mind nagyobb helyet kap, a le­heletvékony nylonharisnyától kezdve a meleg teddyberig minden anyagot pótol, vagy legalább kísérő szálként erő­sít. Leghálásabb, legszínesebb szerepe a háztartásban van. Elöljáróban azonban támadni szeretném ott, ahol nem állja meg a helyét. Ez pedig az asz­tali üvegféleség. Pohárnak, vá­zának nem kellemes egyrészt fénytelensége, másrészt súlyta­lansága miatt. Annál kitűnőb- bek a tetszetős műanyag szi­vacsok, akár fürdőszobai, akár pedig konyái használatra. Ki­válóan alkalmas, csinos fűszer­dobozokat, fonaltartókat, száj­víz- és samponadagolót, papri­ka-, sószórót, citromprést ter­veznek és hoznak forgalomba. A tálcák, alátétek variánsai is kedveltek, üde színekben, vál­tozatos formában jelennek meg lakásunkban. Hőállóságuk még nem tel­jesen megbízható, ezért forró ételt ne tálaljunk bele, Kézimunka de rugalmassága folytán egész sor helyen kiszorította a fát, üveget, sőt a fémet is. Például sokkal szebb és praktikusabb kávédarálót állítanak elő mű­anyagból, mint a fából, sokkal jobbak a műanyag salátás tá­lalókanalak, mint a hagyomá­nyos, fémből készítettek. Nem is beszélve arról, hogy nem oxidálódnak. Az áttetsző dobo­zokban nem kap fémízt az élelmiszer, ezért alkalmasabb e célra a festett fémdobozok­nál. Az üveggel szemben pedig előnyös könnyűségük és törhe- tetlenségük is. A viaszosvásznat ugyanúgy kiszorítja a lemosható műanyag terítő a konyhaasztalon, mint a damasztabroszt. Gyerekek számára is okosabb és hangu­latosabb a lemosható, színes műanyag terítő, vagy asztallap. De csempe, szeméttartó, szap­pantartó, edényszárító rács, kád elé való is mind-mind kedvelt anyaga a könnyen tisz­títható, nem áporodó műanyag. Sorolhatnánk még a sok-sok műanyag holmi térhódítását. Egyetlen fajtájáról még, a po­lietilénzacskókról. Szívesen vá­sárolunk ilyen átlátszó mű­anyag tasakban élelmiszert és nylonzacskókat a bevásárlás­hoz. De az átlátszó műanyag tasaknak fontos szerepe van a finom ruhanemű csomagolásá­ban is. Nagyon okos dolog egy-egy gyapjúpulóvert benne tartani és a kényes nylonharisnyák leg­jobb helye is ilyen zacskókban van. Szóval a bevásárlószaty­rot és a ruhásszekrényt éssze­rű e zacskókkal felszerelni. A molyosodó holmiknak pedig, külön a ruha nagyságának megfelelő műanyag zsákot sze­rezzünk be vagy varrassunk. F. M. 1958-ban 5129 tsz dolgozó ka­pott összesen 23 millió forint évi nyugdíjat. Ezek a számok 1961-re közel duplájukra ug­rottak, 1962-ben már 13 646 tsz-nyugdíjasról számol be a statisztika, a nyugdíj összege pedig 54 millió 700 ezer fo­rint. 1962-ben 248 308 járadé­kos volt, összesen 782 millió 200 ezer forint kifizetett jára­dékkal. A nyugdíjas paraszt új fogalommá vált. Az említett nagyanyó — és vele együtt sok-sok tízezer öreg — tehát nyugodt lehet. Hogy ezt a nyu­galmat milyen módon élvez­hetik, az bizony csak a fiata­loktól függ. — Beleszól az életünkbe... 1 A gyereknevelésbe... Zsémbes... \ Féltékeny a lányára, fiára ... Ki ne hallana ilyenféle pana­szokat, amelyek — sajnos — néha igazak is. De vajon, aki panaszkodik, gondol-e arra, hogy húsz esztendő előtt is ilyen volt-e a mama? S most, hogy gyakran az unokák előtt megszólják, legyintenek a háta mögött, eszükbe jut-e milyen sebes szárnyon repülnek az esztendők, s velük a fiatalság és az erő, s akkor fájnak ám az ilyen megjegyzések... Görnyedt hátú, ráncos arcú, reszketős kezű nagyanyó sokat látott, tapasztalt... És olyan szívesen átadja nekünk mind­ezt, ha szépen kérjük tőle. Figyeljük csak meg, hogy a legzsémbesebb idős asszony is mennyire megváltozik egy szempillantás alatt, ha taná­csát kérjük ... Megcsillan a szeme, kiegyenesedik a dereka. Lámcsak, szükség van még őrá! Ezért üzenem annak a szöszt kislánynak is, hogy helytelenül mondta, hogy „csak nagymama van itthon...” Sértett ez a „csak” engem is, meg a nagy­anyát is, aki lám attól fél, hogy felesleges lesz egyszer. Azért igyekszik, mintha ezer keze volna ... Szekeres Ilona KOZMETIKA Gyűrtelenített szövetből ké­szült háromrészes férfiöltöny, a Kecskeméti Állami Áruház kollekciójából. Szépítő, frissítő arcpakolások A szépítő, frissítő arcpako­lásoknak kettős hatásuk van. Az egyik a hidratáció. Ez azt jelenti, hogy ezekből a masz­kokból a bőr szarurétege vizet vesz fel, a bő folyadékfelszívó­dás feszessé, frissé és ideigle­nesen ránctalanná teszi a bőrt. A maszkok hidratáló hatása sokkal erősebb, mint a hidra­táló kenőcsöké. Hátrányuk, hogy nehézkesebb, komplikál­tabb, időtrablóbb alkalmazá­suk. Másik különleges hatásuk a maszkok összetételéből adó­dik. Ezek a pakolások mind állati vagy növényi terméke­ket tartalmaznak, tehát bioló­giailag aktív anyagokat. Ezek közé tartoznak a vitaminok, növényi és állati hormonok, fehérje természetű anyagok és egyelőre meghatározatlan, de Kókusztorta Igénytelen kis vászonmaradékból csinos tálcakendőt, té­rítőt készíthetünk, ha egyszerű szélcsipkével körülhorgoljuk, íme, mutatóba két szép szélcsipke a gyakorlott kézimunká- zóknak. A belső halpikkelyszerű horgolással, a külső két- három ráhajtásos pálcák, pálcacsoportok és hat-hat láncszem váltakozásával készül. Hozzávalók: 5 tojás, 5 evőkanál víz, 10 dkg kristálycukor, 10 dkg kókuszliszt, 10 dkg daraliszt és fél citrom héja. Az öt tojásfehér­jét a vízzel és cukorral kemény habbá verjük. Folytonosan kavar- gatva hozzáadjuk az öt tojássár­gáját és kissé még kevergetjük. Azután beletesszük a kókuszlisztet, a daralisztet meg a citromhéjat. Könnyedén összekeverjük a ki­kent, liszttel meghintett torta­formában. bemelegített sütőben lassan sütjük. A kihűlt tortát lap­iában kettévágjuk és megtöltjük. A tetejét is megkenjük töltelék­kel és meghintjük kókuszliszttel. Töltelék. Hozzávalók: 3 dl tej, 3 dkg da­raliszt, 9 dkg vaj, 8 dkg porcu­kor, 2 evőkanál ribizlilekvár és 5 dkg kókuszliszt. A tejben elhabarjuk a lisztet és sűrűre főzzük. A vajat, a cukrot meg a lekvárt habosra keverjük és apránként hozzákeverjük a megfőtt, kihűlt töltelékhez. Végül beleszórjuk a mákdarálón megda­rált kókuszlisztet és az egészet jól elkeverjük. élettani hatást kifejtő külön­böző anyagok.' Ezek együttesen felfokozzák az életfolyamato­kat, meggyorsítják a vérkerin­gést, nedvkeringést, tulajdon­képpen rövid időre fiatalíta­nak. A bőrrel pakolás formá­jában hosszan, közvetlenül érintkezve, felszívódásra tud­ják bírni a hatóanyagokat. — Húspakolás. 5 deka so­vány marhahúst finoman leda­rálva néhány csepp olajjal, majd fél tojás fehérjével ösz- szekeverünk. A masszát fel­kenjük az arcra, de jusson a nyakra is. Legalább fél órát hagyjuk a bőrön, majd bő, friss vízzel öblítsük le. — Egyszerű mézes pakolás. Egy evőkanál mézet egy ká­véskanál citromlével elkeve­rünk, bekenjük vele az arcot és a nyakat. Fél óra múlva kamillateával mossuk le. Ez a pakolás a fáradt, fakó arcot üdíti fel egyszerűen és hatá­sosan. Mézes glicerin arcpakolás. 3 mokkáskanál hideg vízhez sor­rendben egy-egy mokkakanál glicerint és mézet adunk, s jól összekeverjük. Utána hozzá­adunk egy tetézett kávéskanál grízes lisztet és egyenletes sű­rű péppé keverjük. Ecsettel az arcra, nyakra kenjük. 10 perc múlva bőséges hideg vízzel gondosan lemossuk. Az arcbőrt frissíti és simává teszi. réli sporthoz még mindig diva­tos a norvégmi> 'tás sportpulóver.

Next

/
Thumbnails
Contents