Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-05 / 3. szám
ELVARÁZSOLT KASTÉLY feljebb „nagyon kicsit módosítani”. Viszont magához a tervezéshez sok hasznos gyakorlati tanácsot adhatnának a pedagógusok és nem ártana módosítani, átdolgozni a régi, s bizony már elavult tervet. Végre egy praktikus javaslat, élhetnének vele az illetékesek. Elvégre egy iskolánál nemcsak az a fontos, hogy szemet gyönyörködtető építészeti „remekmű” legyen, hanem minél több gyerek számára tegye lehetővé a kényelmes, zavartalan, korszerű oktatást. A lakiteleki iskola esete nem egyedülálló, tehát a jövőben érezze becsületbeli kötelességének minden tervező, építő vállalat, valamint építőipari dolgozó, hogy pontos, alapos, szakszerű munkát végezzen. „Elvarázsolt kastély” — Lakiteleken így hívják az új iskolát — helyett építsenek egy esetleg kevésbé tetszetős, de a mai oktatási követelményeknek tökéletesen megfelelő épületet. És: felettes szerveink is nagyobb eréllyel vehetnék igénybe,— a felelősségre vonást. Mi mást érdemelnek azok, akik az állam pénzét pocsékolják és iskolahálózatunk tökéletesítését, a gyerekek érdekét semmibe sem veszik? V. Zs. nem megfelelő. Ahelyett hogy kicserélték volna, háromszor jöttek javítani — persze eredménytelenül —, végül legyalulták az egészet, és többé felénk sem néztek... — Nincs úttörőszoba, tornaterem, helyiség a gyakorlati foglalkozások számára, sőt a négy tanteremben csak a felső tagozatot tudtuk — szűkösen — elhelyezni. Az alsó tagozatosok pedig szét vannak szórva. Hogy mikor lehet itt végre rendet teremteni?! A beosztás bizony eléggé észszerűden, holott az építkezés három és fél millió forintba került. A hibák csak úgy nyüzsögnek. A természettudományi előadóterem elsötétítő redőnye használhatatlannak bizonyult, erre az Építőipari Vállalat tavaly tavasszal leszerelte, azóta nyoma veszett. Az ablakok, ajtók többsége rosszul záródik. Ha esik az eső, a lépcsőházban víztócsa áll. Az irodában ragtapasz fedi a villanykapcsolót. Sebesült szegény? — Á, — legyintenek a pedagógusok — azért van, nehogy valakinek eszébe jusson felkat- tintani. Tudniillik a hálózat zárlatos, itt az irodában egyáltalán nincs villany, a csengő sem működik, de eddig még nem sikerült felkutatni a rendellenesség okát. Az iskolát 1962-ben kezdték építeni és tavaly ősszel vették használatba. Azóta a jegyzőkönyvek tömkelegé készült. A megyei tanács tervosztálya, va lamint a kivitelező — a Bács- Kiskun megyei Építőipari Vállalat — 1963. július 4-én tartott egy garanciális vizsgálatot. A súlyosabb hibákat orvosolták is, de az említett „apróságokra” ügyet sem vetettek. Mikor felmerül a kérdés: ki tüntette el a sötétítő redőnyt, ki az oka annak, hogy használhatatlan „dísz” a kerítés, lábtöréssel, vagy bokaficammal fenyeget a parketta, néma a csengő, és dekorációs célt szolgál a villanykapcsoló? — mindenki másra hárítja a felelősséget. Az Építőipari Vállalat a tervezésre, a rossz minőségű anyagra, a tervezők viszont r dolgozók lelkiismeretlenségére. — A legnagyobb baj az — szól ismét Rácz Miklós —, hogy véletlenül sem kérnék ki, vagy hallgatnák meg az érdekel: szerv, jelen esetben a pedagógusok véleményét. Az igazgatónk Kiss János — az építkezés ideje alatt állandóan könyörgött, hogy ezt így csinálják, vagy azt oda tegyék. A típustervet azonban nem lehet megváltoztatni, legAhová a nyíl mutat, ott volt az elsötétítő. Volt. Kérdés, vajon hány évi türelmes várakozás után látja viszont a filmvetítések és egyéb kísérletek nélkülözhetetlen eszközét a természettudományi előadóterem? — Bizony az — helyesel Rácz Miklós, az iskola igazgatóhelyettese — de a telek tagoltsága miatt tükörképpel kellett az iskolát felépíteni, mivel a terven változtatni nem lehet. Más lehetőség nem volt — megfordították az épület elhelyezését, így történt az, hogy amit eredetileg a hátsó részre terveztek, az most az előtérbe került. Ha csak ez lenne az egyetlen hiba! Lássuk sorban a többit is: A tantermekben nem lehet porszívózni, mert nincs konnektor. Bezzeg a tanári irodában négy is van! Az asztal köré telepedett pedagógusok rezignált arccal sorolják a hibajegyzéket. — Rosszul szigetelték a meny- nyezetet, úgy kellett utólag betapasztani a repedéseket... — Tavaly februárban megállapították, hogy a parkettázás Ahogyan Halason teszik A képen látható csengő ugyan nem árammal működik, de legalább szól. Dupla hangerővel, a megnémult villanycsengő helyett ... A kultúra szerepéről szocializmus teljes felépítésében, egyéb teendőinkkel való egyen' rangúságáról sok szó esett a VIII. kongresszus óta. De bármennyit is beszéltünk, írtunk róla, s tettünk érte, hogy mindenki világosan megértse — maradt még számos régi nézet és nemtörődömség is. Főképp pedig jó szándékú tanácstalanság, amely belátja ugyan, hogy többet kell tenni a művelődés érdekében, de nem tudja hogyan. A jobb módszerek természetesen sok kísérlet, sok ötlet, sok tapasztalat összegezéseképpen alakulnak folytonosan. A leg- odaadóbb és legeredményesebb kísérletezők között említhetjük a kiskunhalasiakat. Az aláb biakban arról szeretnénk röviden számot adni. mit tesznek ők és hogyan a VIII. kongresz- szus célkitűzéseinek megvalósításáért. Alig egy hónapja tárgyalta a megyei oktatási bizottság a kiskunhalasiaknak a pártoktatásban elért sikereit. Több tan- folyamot indítottak az idén* és nagyobb létszámmal, mint a többi járásban. Hasonlóan jó eredményeket értek el a népművelésben és a felnőttoktatásban is. Már a nyáron, az évad kulturális tervének készítése idején is megmutatkozott, hogy a kiskunhalasiak serényen munkához láttak. Nagyon szorosan és szervezetten együttműködik a pártbizottság agit.-prop. osztálya a népművelési csoporttal, valamint a járási művelődési ház munkatársaival. A „felső szintű” megbeszélésektől egészen a helyi gyakorlati tevékenységig ér ez az együttműködés. Már a tervkészítés idején együtt jártak az üzemekbe, községekbe, termelőszövetkezetekbe a pártoktatás és a népművelés szervezői. Október óta pedig közösen végzik az ellenőrzés munkáját. Minden szerdán két gépkocsit bocsát rendelkezésükre a pártbizottság. Az ágit. prop. osztály munkatársai, a népművelési csoport és a járási művelődési ház dolgozói a két gépkocsin elindulnak egy- egy községbe. Délelőtt meglátogatják a helyi művelődési otthont, a napközit, az iskolát, délután a tanácshoz és a községi párttitkárhoz térnek be, este pedig ellenőrzik a párt- oktatást és a kulturális rendezvényeket. így aztán a pártmunkások éppen úgy ismerik az iskolák és a művelődési otthonok ügyeit, mint a népművelők Disznótorban A Szabó-családnál voltam disznótorban — no nem kell megijedni, nem kedd este fél nyolckor a pestinél, hanem csak itt a vacsihegyinél — szombaton, hogy utána vasárnap ki lehessen heverni a vacsorát és cseppfolyós járulékait. Mert a hangulat úgy kezdődött, hogy beállított Nyúl Pétör is (aki sokáig özvegy volt s csak mostanában nősült megint), szavalva a nyilván kecskeméti eredetű dithüram- boszt: „Most vannak a disznótorok — iszik minden disznó torok..Majd nyomban hozzátette: Mindjárt jön a feleségem is, az új asszony. Ezt egykedvűen tudomásul vettük — s most már Pétörrel együtt folytattuk a be- melegitőt, a vacsora előtti csöndes kvaterkázást —, igen ám, de kicsit meghőkölve, mert Pétör egy félméteres cigaretli-szipkát húzott elő a csizmaszárból (máshová nem is fért volna), abba tette belé a Kossuthot, úgy kért tüzet, mert a mokány kurta karjával nem érte el a meggyújtani való végét. Nemigen értettük ezt a módit, no dekát a divatos új verseket se lehet megérteni, mégis megvagyunk, hát inkább folytattuk, ahol elhagytuk, szót tógádván a Gazdának, aki így vezényelt — Nocsak, etel előtt igyunk meg egy versöt. Ez már igen, ez értelmes volt... de nini, Nyúl Pétör újból hbkkenetbe bűvölt ben- münket. Előhúzott ugyanis a bőrmellény nagy kupéczsebéből egy zsiráfüveget, afféle hasas félliterest, aminek éktelen hosszú nyaka van. — Ilyent tán már nem is fújnak Párádon, valahonnan a padlás mélyéből kotorhatta elő a sógor. De lám, egy kis tölcsért is elővarázsolt a zsebből, csőrét beleillesztette a zsiráfnyakú üveg szájába, szólván: — Na, így megtölthetitek. Én már csak ebből iszok... De mindjárt jön a feleségem is, az új asszony. Koccintott és nyilvánvaló gyakorlattal kortyolta az italt a szörnyű nyakasból. Látván az ijedt hókkenetet amit keltett, most már magyarázott is takarosán: D ohánytól, italtól eltiltott engem az orvos, most már harmadszor és szigorú keményen. Bírtam is vagy három napig, de tovább nem. Elkezdtem járni a nyakára, makacskodtam addig-addig, hogy utoljára ezzel tuszkolt ki: No nem bánom, öt vagy hat jobbfajta cigárót elszívhat naponta, de csakis hosszú szipkából, mert úgy nem árt annyira... Erre aztán fúrtam én magamnak nádból szipkát, ezt a csinosát. Ügy tapasztalom, ebből tizenöt a pártoktatást. De különösen az utóbbiak számára nyereség az, hogy az agit.-prop. osztály is munkaterületének tekinti a népművelést. Mert ennek következtében a községi és alapszervezeti párttitkárok a kiskunhalasi járásban valamennyien törődnek ma már a kulturális teendőkkel, támogatják a művelődés ügyét, s a népművelés helyi tekintélye is megnőtt, rangja emelkedett. Az együttműködés abban a tekintetben is meghozta gyümölcseit, hogy nem terveztek a különféle szervek ugyanarra a napra egy időben oktatást, műsort, ünnepséget és más rendezvényt. Nem zavarják egymást, s nem „veszik el” egymás elől a látogatókat. Másrészt a tervezés annyira átgondolt volt — mindenütt valamennyi érdekelt beleszólásával készült —, hogy a program sehol se lett túlzott, s a teljesítése számon kérhető. Az előbb említett ellenőrző utak elsőrendű célja. egyébként a tájékozódás mellett főképp a rendszeres és hatékony segítségnyújtás, az esetleges akadályok idejében való elhárítása és a tanácsadás. Abban is különbözik az idei munka az előzőktől, hogy a tervezés nem az oktatási formákhoz igazodott, hanem az emberek igényeihez, lehetőségeihez. Tehát nem úgy fogtak hozzá, hogy: ilyen és ilyen oktatásba ennyi és ennyi embert vonunk be — hanem megkérdezték, hogy ki milyen oktatásban akar részt venni. Hogy mennyire tekintetbe vették a hallgatók körülményeit, kívánságait, arra jó példa a pártoktatás megszervezése az egyik nagy területű termelőszövetkezetben. Az 500 tagot számláló közös gazdaságban először mindössze harmincán jelentkeztek. Csupán a központ közelében lakók. Amikor azonban a pártszervezet elhatározta, hogy ugyanazt az előadást négy helyen fogják megtartani, a létszám is megnégyszereződött. Most a propagandisták utaznak, nem a hallgatók, elviszik a tudást a tanyavilág távoli zugaiba is, s ezzel nagyot haladtak a fehér foltok felszámolásában. Az már csak részletkérdés, de jellemző, hogy a négy előadást egy tanfolyamnak számítják. Mutatja, hogy a kiskunhalasiak igazán nem a számokat hajh ászszák, hanem a valóságos eredményeket nézik. hűlt urát is forradalom! Sokrétű, ezerfelé ágazó átalakulás. Itt mit sem érnek a látványos akciók, hiszen tartalma az emberek összességének tudatában végbemenő változás. Bár jócskán híjával vagyunk még az anyagi alapoknak, amelyekkel gyorsítarii lehetne ezt a fejlődést, a legfontosabb elemének birtokában vagyunk mégis: a művelődés munkásainak többségében él az odaadás, a céltudatos munkakedv. Fáradhatatlanul munkálkodnak az emberek kiművelésén, nevelésén. Mind többen úgy, ahogyan Kiskunhalason teszik, m. L. INTER FOLIA... Hányszor nyúltam már fel a polcra, ! s vettem ki egyik-másikát! Mennyi időt töltöttünk együtt, ; megannyi kedves, hű barát. Megszoktuk és szeretjük egymást, < itt élnek ők, együtt velem, és vélük én. Hányszor simítja í lapjukat reszkető kezem! Nem kérdezem: mi a valóság ( tőlük, — mondják anélkül is. > S ha kérdezem? talán a szónak í hatalma más világba túsz... í Ez a csodálatos valóság, a betűk szent csodája ez, s ámulva élek e világban, í hol élni jő és érdemes! < Antalfy István ? se árt, ami nagyon föllelkesített: kerítettem hát egy hosszú nyakú üveget, ezt ni, s most már csak ebből iszok bort, sört, pálinkát, mert így az ital se árthat! Nem igaz? De mindjárt jön a feleségem is, az új asszony. Mit akarhat ez a feleségével? — kémleltem értetlenül a komák arculatát, mert én az új Nyúl Pétörnét még sohasem láttam. A komák torkából pedig most már csöndes nevetés gurgulázoit kifelé — s mintegy végszóra: ajtót nyitott a gazdasz- szony, szíves derűvel új vendéget tessékelvén a szobába: — Gyerünk az embörök közé, kedves Nyúlné sógorasszony, majd a lányok hozzák is már a paprikást. C belépett Nyúl Pétör felesége, az új ^ asszony, csak három hete Nyúl Péterné. Létraszerű teremtés: hosszú lábú és karú, hihetetlenül hosszú nyakú. Szakasztott olyan figura, mint a falra szegezett meztelen kisasszony az Aranyhomokon. — No pajtás — csaptam a Pétör vállára —, ebből aztán nem árthat meg a szerelem! — Magam is úgy vélöm! — csillant a szeme-szava, s vidor lendülettel torkon- ragadta a zsiráfüveget...
