Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-28 / 22. szám
II községfejlesztés sikereinek alapja a társadalmi összefogás I Végre emelkedik... A községi tanácsok a járásban — a Hazafias Népfrontbizottságokkal, valamint a többi tömeg- és társadalmi szervezetekkel együttműködve — a múlt évi nehézségek ellenére is szép eredményeket értek el a községfejlesztésben. Villanyhálózat-bővítési tervüket például 105, út- és járdaépítési tervüket 110, parkosítási tervüket pedig 100 százalékra teljesítették. A kalocsai járás községfejlesztési tervét azonban végeredményben 8 százalékos lemaradással sikerült csak megvalósítanunk, mert magasépítési tervünket — részben a kedvezőtlen időjárás, részben az építkezési anyag hiánya miatt — csak 85 százalékra tudtuk teljesíteni. Bár több új létesítményt adtunk át — a foktői, a fajszi, a géderlaki művelődési otthont, az öregcsertői postaépületet és orvoslakást, a szakmári postaépületet és tűzoltószertárt —, befejezetlenül maradt, s ebheti az évben épülhet fel teljesen a dunapataji művelődési otthon és az itszódi iskola. Elmaradtunk a vízműhálózat bővítésével is. Ennek az az oka, hogy a Kiskunhalasi Vízmű Vállalat nem készítette el a Miske községben tervezett. 280 ezer forintos beruházási értéket képviselő mélyfúrású kutat. Mégis azt kell megállapítanunk, minden eddigi évnél többet fordítottunk a múlt évben falvaink fejlesztésére, szépítésére. kommunális ellátottságának növelésére. íme néhány adat bizonyításul: 1959-ben 8 millió 750 ezer forint körül volt az évi községfejlesztési alapok összege, 1962-ben meghaladta a 10 millió 900 ezer forintot, s a múlt évbén 60 ezer forint híján már 16 millió forint volt. Gyors ütemben növekedett a társadalmi munka értéke. Míg 1962-ben 2 millió 800 ezer forintot képviselt a tervek megvalósulásához felajánlott és elvégzett társadalmi munka — azaz együttvéve többet mint az 1959—60. évi —, a múlt évben már elérte a 3 milliót. Járásunkban a társadalmi munka egy főre eső értéke az 1962. évi 68 forintról 1963-ban — előzetes számítások szerint — 73,39 forintra növekedett. E számok azt is bizonyítják, hogy a községfejlesztési terv teljesítése — főként a népfrontbizottságok közbenjárásával — társadalmi üggyé vált, a lakosság egyre szélesebb rétegei kapcsolódtak be a községük gazdagításáért, szépítéséért, kulturáltabbá tételéért folyó munkába. A fejlődés fontos serkentője volt, hogy járásunk községeinek túlnyomó többségében tanácsaink a népfrontbizottságok tagjaival közösen tárgyalták meg a „nyers” községfejlesztési terveket, s az itt elhangzott javaslatokkal és kezdeményezésekkel még ki tudták egészíteni az eredeti elképzeléseket. Így már a tervezéskor világossá vált az is, hogy a népfrontbizottságok tagjai és aktívái mivel és milyen arányban tudják segíteni egy-egy községfejlesztési célkitűzés megvalósulását, a tanácsokkal közösen hogyan mozgósítják a lakosság legszélesebb rétegeit. Néhány községünkben azonban e tekintetben, is akad még javítani való. Olyan helyeken, ahol a községfejlesztést csak az év néhány hónapját érintő kampányfeladatnak tekintik. Eddigi tapasztalataink — a népfrontbizottságokkal való együttműködésre vonatkozóan — módot kínálnak arra, hogy a népfrontbizottságokat sikerrel vonhatjuk be a községfejlesztési tervek elkészítésétől kezdve minden munkafolyamatba. Köztük a községfejlesztési hozzájárulás mértékének kialakításába, a helyi erőforrások, anyagok felkutatásába, a társadalmi munka szervezésébe, a tervek végrehajtásába és annak társadalmi ellenőrzésébe is. Ha pedig a tervek valóra váltásában közreműködők száma növekszik, szűkül a „kampány- feladat” lehetősége is. Tapasztalataink arra intenek bennünket, hogy ez évben tovább kell szélesítenünk a társadalmi erőkkel és közülük is főként a népfrontbizottságokkal való összefogást. A végrehajtó bizottságoknak és a Hazafias Népfrontbizottságoknak együttesen kell ügyelni arra, hogy olyan tervek készüljenek, amelyekhez megfelelő anyagot is biztosítani tudnak, s amelyek — az 1959-ben született megyei párthatározat értelmében — elsősorban a lakosság kommunális ellátottságának növelését szolgálják. A községfejlesztési tervek sikerét, eredményességét, a tervezés alkalmával kell megalapozni, a terveknek minden esetben figyelembe kell venni — a lehetőségek mellett — a lakosság kívánságait is. Ez a kiinduló alap ahhoz, hogy az idén ismét előbbre léphessünk. Sánta Károly a kalocsai járási tanács vb titkára Jugoszláv vendégek Kecskeméten Kiss János kohó- és gépipari miniszterhelyettes társaságában vasárnap tíztagú jugoszláv küldöttség látogatott Kecskemétre. Dusán Ckrebics nehézipari miniszterhelyettes vezette küldöttséget Reile Géza, a városi tanács vb elnöke és Petőfi Sándor, a megyei tanács végrehajtó bizottságának tagja, a Helvéciái Állami Gazdaság igazgatója fogadta. A vendégek a megye- székhely gazdasági, kulturális és kommunális fejlődésével ismerkedtek. Ennek során a jugoszláv küldöttség vezetője kijelentette, hogy Jugoszlávia vidéki városainak felszabadulás előtti sorsa hasonló volt Kecskemétéhez. Jelenleg pedig a fejlődésnek olyan útját járják, mint Magyarország városai. Kecskemétről a Helvéciái Állami Gazdaságba látogattak a vendégek, ahol főleg a gazdaságban alkalmazott korszerű mezőgazdasági gépek kötötték le a figyelmüket. December elején még vidáman, oda sem, tekintve: — Most van az ideje a hideg időnek! — megjegyzéssel mentünk el mellette. Január elején már néha türelmetlenül nézegettük, a hónap közepén pedig — pincénk gyorsan fogyó készleteire gondolva — nem éppen épületes megjegyzésekkel kísérve bámultunk fel rá- A mi sok az sok, már fentebb kúszni hát sohasem akar a hőmérő higanyszála? S végre a napokban egy kis enyhülés állt be, majd — csodák csodája! — még a zérus fölé is felkapaszkodott... Lett is nézője hamarosan a kecskeméti tanácsháza árkádjai alatti hőmérőnek. Még tán biztatták is az emberek* csak így tovább, most már csak fölfelé és csöppet sem vissza! S akadt talán még olyan is, alá a napokat kiszámolta a tavasz — az igazi jó idő kezdetéig, (Tóth S. feh»* Levél Rendőrfaluból Mi, a kecskeméti Rendőrfalu lakói, már régebben kértük, hogy vízvezetékkel lássanak el bennünket. Ígéretet kaptunk is erre akkor, de az csak ígéret maradt mindmáig. Most, hogy a Lőcsei utca kikövezését megkezdték, jó lenne a vízvezetéket is lerakni, nehogy később, amikor a hálózat létrehozására valóban sor kerül, fel kelljen bontani az útburkolatot. Kérjük a városi tanács illetékeseit, hassanak oda, hogy a faluban minden háztulajdonos hozassa rendbe a háza előtti gyalogjárót, s ahol nincs, ott építsen. A piactér parkosítását is kérjük a tavasszal, és a parkban majd padok elhelyezését. A néhány évvel ezelőtti faültetést — úgy látszik — nem szak— Akad még itt egy kis férőhely. így hallottam én a mondást még gyermekkoromban. Vagyis elférünk többen is, ha összébb húzzuk magunkat, telepedj csak. közénk, ha úgy tetszik. Nagyjából ez volt az értélme. Ez a „férőhely” szó azután valami átalakuláson mehetett át. Talán azért, mert sok birkahodály és téhénistálló épült, és gyakran kérdezlek az illetékesek: — Aztán hány jószág fér itt el? Elfér, férőhely... Csak egy gondolái s megszületik a szakmai műszó: — Hány férőhelyes ez az istálló? S a tervezésnél: „Legyen száz férőhelyes!” A végén anyiszor mondtuk,, koptattuk, hogy azt vettük észre, a „férőhely” szavunkat kisajátította magának az állattenyésztési szótár és szakirodalom. Magyarán mondva, amikor ezt halljuk, akaratlanul is állatokra gondolunk. Biz" isten sajnálom ezt a hangulatos szavunkat, de bele kell törődnünk. Nem az első veszteség már, ami nyelvünk alakulásánál ért bennünket. Persze néha van fordítva is: gazdagodik a nyelv. Mert aszonygya... „Évi 4.00 db szaporulat” — írja az újság egy szép keretes hírében, s ont gondolja az ember, hogy kisbárányok születtek valamelyik kiskunsági tsz-ben, de hát téved az olvasó, mert embergyerekekröl esik szó. Méghozzá a kiskunhalasi anyakönyvi kerületben világot látottakról. Hogy ehhez mit szólhatott m ott«# <wvysttöny^seiö. — s a négyszáz újszülött mamája? Azt jobb ha soha nem tudja meg az újságíró és a hibát elnéző nyomdai dolgozó. Mert ugyebár ez a „szaporulat” kifejezés is hasonló az előbbihez. Igaz, a statisztikai jelentések is igy adják, hírül: „ismét több A férőhely százezer fővel szaporodott hazánk lakossága” sőt az „évi szaporulat” is helytálló lehet bizonyos mondatfűzés esetén akár emberekre vonatkoztatva is, de azért — köztünk szólva — „stichje” van már ennék a szónak is, éppúgy mint a „férőhelynek”. Pláne, ha azt írják utána, — az alatta levő szövegre nem ügyelve és a „fő” vagy „fős” kifejezést spórolás és helyszo- Titás miatt kijavítva —, hogy „db”. Ez azután mindennek teteje. Nincs az a védőügyvéd, aki kihúzza ilyenkor szegény hírszerltesztőt a slamasztikából, s megmenti a közvélemény jogos felháborodásától, reklamációjától. Még az a beszámoló sem mentség számára, amit X illetékes mondott el az idei tervekről, hangsúlyozva: „Ismét növekszik a bölcsődei férőhelyek száma a megyében .. Mert régi mondás ez is: „Verba volant, scripta manent” — a szó elrepül, az Írás megmarad. Másként: amit szabad Jupiternek.,,., asne, ,, ne, i* íplytassuK Nem segít itt már sem a helyesírási szótár, sem a közmondásgyűjtemény. Magyarul kellene megtanulni valahogyan, ez azonban nem olyan könnyű. Mit szólna például a felettesünk ahhoz, ha egy szép napon ezzel állítanánk be hozzá: — Szeretnék beiratkozni egy nyelvtan- folyamra. — Kérem,, semmi akadálya. Orosz, angol vagy német? — Nem, hanem magyar... Pedig de sok embertársunkra ráférne, állapítjuk meg naponta a különböző jelentéseket, beszámolókat olvasgatva. Elkelne még kétszeres diplomásoknál is olykor — ez a tapasztalatom —, akik annyi mindent megtanultak, de a magyar nyelvről azt hiszik, hogy még az édes anyatejjjel magukba szívták — legalább középiskolás fokon. S közben a „kitárgyal”, az „átbeszél”, a „felé”, a „beindít” — nem motort, hanem tanfolyamot —, „lemorzsolódik” — nem a kukorica, hanem a hallgatóság — és számos ehhez hasonló szép kifejezés hemzseg beszédünkben, írásunkban. De hát: söpörjön mindenki a maga •portája előtt! Ez a jelszó illik nemcsak a kecskeméti házak lakóira, hanem a nyelv- helyességre kioktató cikkek szerzőire is. Akik lám, olykor-olykor maguk is — mint az a bizonyos négylábú — megbotlanak. Hol a „férőhely”-ben, hol a „szaporulat”- ban, ezekben a rafinált nyelvtani buktatókban. Amelyek, mint kátyúk borítják a betűvel, szavakkal és mondatokkal bánó emberek göröngyös útjait, ___ fT-ál* sz erűen végezték, mert nagy részük kiszáradt. Ami mégis megélt, a futballozó gyerekek tördelték ki az ősszel. Borbély Ferenc Kecskemét, Rendőrfal« és még 28 aláíró — Anyu! Meghozták a por» szívógépet a régi porolónk helyett? >— Meg, kisfiam. *— Akkor tessék aláírni az ellenőrző könyvemet. oooooooooooocoooooooooooooooooooooooooooa» PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Báes-klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István Igazgatót Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság 10-38. Belpolitikai rovat: 11-22. ' Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tőr 1/a. Telefon: 17-09. Ferjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint. Báes-Klskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon: 11-85. fcwlex; 35 065.
