Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-24 / 19. szám

1964. január 24, péntek 5. oldal Szórakozásra, tanulásra, művelődésre télen nyílik a leg­több alkalom a falvakban. Ilyenkor van idő, hiszen nem lehet a földeken dolgozni. Az elmúlt évek tapasztalatai azon­ban azt bizonyítják, hogy főleg a kisebb községekben és telepü­léseken a túlzsúfolt programmal az ellenkező hatást érjük el: kevés a látogató, nem egy elő­adás elmarad. A kalocsai járásban sok az apró település, az úgynevezett szállás. Itt kiváltképp nehéz megfelelő számú hallgatót ösz- szehívni, ha egy-egy napra több kulturális rendezvény is esik. Ezért a Kalocsai Járási Pártbi­zottság az idén a járási tanács művelődésügyi osztályával és a TIT-tel karöltve megpróbálko­zott a pártoktatás és a népmű­velés tanfolyamainak egyesíté­sével azokban a községekben, ahol eddig a legtöbb gondot okozta a hallgatók kis száma. Kovács Gyula, a Kalocsai Já­rási-Városi Pártbizottság okta­tási felelőse a következőképpen foglalta össze ezt a kísérletet: — Tizenkét előadásból álló tanfolyamtervet állítottunk ösz- sze, amelyben igyekeztünk ösz- szehangolni a téli pártoktatást az ismeretterjesztéssel és a nép­műveléssel. Hat előadás kimon­dottan politikai jellegű, nemzet­közi & helyi politikai kérdések­kel foglalkozik. A többi előadás közérdekű mezőgazdasági témá­kat és egyéb — pedagógiai, egészségügyi, jogi — kérdéseket tárgyal. Az előadásokat hat hé­ten keresztül minden hétfőn és pénteken este egyszerre tartják tizenkét községben: Foktőn, Úszódon. Dunaszentbenedeken, Géderlakon, Ordason. Homok- mégyen, Alsómégyen, Hülyén, Felsőereken, Gombolyagon, Ke­serűtelekén és Negyvenszállá­son. A tanfolyamok előkészítése során a községi tanácsok vál­lalták az agitációs és szervező munkát, a kalocsai vállalatok pedig — a Fűszerpaprikaipari Vállalat és az állami gazdaság — gépkocsikat bocsátottak' az előadók rendelkezésére. De még így is sokan saját autójukon járnak ki az előadásokat meg­tartani. A járás és a város területén az idei évadban ezerkétszázan kapcsolódtak be a pártoktatás­ba. Ehhez még hozzá kell adni a rövidesen induló téli tanfo­Kísérlet lyamok résztvevőit mintegy 2000—2200 dolgozót. Ez a szám nem túlságosan nagy, a lakos­ság mintegy öt százalékát teszi ki. Éppen azért próbálkoztak meg a pártoktatás és a nép­művelés vezetői az említett megoldással, hogy nagyobb tö­megek érdeklődését keltsék fel, s a későbbiekben azután, ha már az emberek szívesen eljár­nak az előadássorozatokra, szét­választhassák ismét a különféle ágakat és tartalmilag is jobb eredményeket érjenek él. A magasabb színvonalú okta­tási formákban jobbak az ered­mények a kalocsai járásban. A háromhetes téli pártiskolák az egész napos foglalkozások révén eredményesebbek, mint a heti egy foglalkozás, bár itt sok gon­dot okoz az előadók biztosítása. A február elején kezdődő ho- mokmégyi falusi pártiskolán ezért azt a megoldást választ­ják, hogy egy propagandistára bízzák az iskola levezetését. Ez a megoldás másutt a megyében jól bevált, bizonyára Homokmé- gyen is meghozza a kívánt si­kert. — A kalocsai marxista— leninista középiskola két osztá­lyának tapasztalatai világosan megmutatták — mondotta a to­vábbiakban Kovács Gyula ok­tatási felelős — mennyire fon­tos az előkészítés. Döntő szere­pe van a sikerben. Az egyik osz­tály megindulását jó előkészí­tés, a leendő hallgatókkal való megbeszélés előzte meg. Itt mi­nimális a lemorzsolódás. A má­sik osztály azonban, amely csu­pán afféle bürokratikus összeírás alapján indult, néhány előadás után széthullott, megszűnt. Na­gyon jól működik viszont az esti egyetem első évfolyama. A huszonnégy hallgató sikeresen beszámolt az első félév anyagá­ból, és joggal remélhetjük, hogy a vizsgán is megállják a helyü­ket A kalocsai járásban tehát a pártoktatás magasabb formái javarészt sikerrel folynak. Az alapfokú oktatásban pedig he­lyesen értelmezett törekvésből fakadt az az elgondolás, hogy egyesítsék a pártoktatást és a népművelést mert az érdeklő­dést akarták ilyen módon fel­kelteni. nagyobb tömegekhez akartak szólni. Ez mindenkép­pen előnye lehet ennek a meg­oldásnak. Hogy mennyire sike­rült. majd eldől az oktatási évad végére. Nagyon sok függ attól, hogy milyen becsületesen és lel­kesen végzik a munkájukat a propagandisták. Nem vitatható azonban, hogy a pártoktatásnak és — a világnézeti nevelésben kevésbé igényes, nem annyira közvetlen hatású — ismeretterjesztésnek az egyesítése hiba lenne ott, ahol már mindkettő külön is nagy érdeklődés mellett folyik. Ennek az időszaknak megalapo­zása lesz a feladata a kalocsai járásban most folyó kísérletnek is. V. Zs. Gratulálunk a bácsalmási II. Rákóczi Fe­renc úttörőcsapat népszerű házi lapjának, a Kukkantanak abbqí az alkalomból, hogy az idén ötödik évfolyamába lé­pett. A kis lap 1960 óta rend­szeresen beszámol az iskola eleiéről. Sokoldalúan, színe­sen ír a csapat munkájáról, az iskola dolgairól. Kis ri­portokat, híreket, tréfás tör­téneteket és rejtvényeket is közöl, számos kisebb-nagyobb rajzzal illusztrálwi. Igen jó szolgálatot tesz az iskola ne­velőmunkájának, az pedig külön érdeme, hogy rendsze­resen ír a község fejlődésé­ről, a termelőszövetkezetek eredményéről. Látszik, hogy a II. Rákóczi Ferenc ú örő- csapatban idejekorán igye­keznek elplántálni a pajtá­sokban a közügyek iránti ér­deklődést. Jellemző a Kukkantó nép­szerűségére, hogy nemcsak az úttörők olvassák nagyon szívesen, hanem a szülők, a község felnőtt lakossága is. További sok-sok, sikerek­ben gazdag esztendőt kívá­nunk a Kukkantónak. le. Megkívánja a komolyságot, szigorú, kicsit majdhogynem szertartásos. Cigi — huszonnégy éves, sok harc áll már mögötte — nem várja el, hogy kihúzd magad előtte, vagy valamiféle tanító bácsinak nézd. Játékos, in­cselkedő, tréfacsinálp. Ha bizal­mába fogad, sok furcsa történe­tet mesél. Ezek megragadnak akkor is, ha eleinte nem figyel­tél rá, ha éppen máshol jár az eszed. — Tavalyelőtt decemberben — mondja Cigi — megyünk egy barátommal, Dinda Bélával a Nagykörúton, fütyürészünk. Ilye­nek a suszterinasok. Közben ta­nakodunk. hogyan lesz, ha oda­érünk a szerkesztőség elé. Más irányból is igyekeznek oda 4 mieink, a Stádium elé — érted? — a Honvéd utcába. Megtisztel­jük az újságot néhány kődarab­bal, mert gyalázatos hangon íy rólunk és a munkanélküliekről, meg a forradalomról. Uszít a Szovjetunió ellen... A hekusok kiszagoltak valamit, vigyázni keik Majd a helyszínen különö­sen. Vettem tíz deka sót, ha a rendőr ránk támad, a képébe hajítjuk. — Figyelsz? — Cigi­féle patent. Jó mindenre felké­szülni, nehogy úgy járjunk, mint szeptember elsején. — Akkor mi volt? — A palotaiakkal igyekeztünk a Népszínház útcán át a Nem­zeti felé. A rendőrök megvadul­tak. Kiabáltuk a jelszavakat. Látom, szikrát ver a kard he­gye, ahogy végigkarcolja a kő­falat. Majd meg a vállamra zu­han. Azt hittem, hogy a kabá­tomat vágta át, aztán észrevet­tem, hogy a pulóvert is és az inget is. Szédülni kezdtem, egy kapu alatt jöttem rá, hogy me­lyen felhasította a karomat. A mellékutcákon értünk a Lövöl­de térre, ott szálltunk villamos­ra. Siess, sürgetett Kiss Kálmán, a barátom, már kezd átütni a vérfolt. Kérdem: hová men­jünk? Hát Újpestre, a mentők­höz — mondja. — Ott fiatal or­vosok vannak, kevés fizetésűek, talán bekötöznek anélkül, hogy beírnák valahová a sebesülést.... (Folytatjuk.) Beszélgetés a filmről A% orosz csoda EGY ŰJ korszak kialakulá­sának első fejezetei, a kezdet, amelyből megszületett és dia­dalmas fejlődésének útjára lé­pett a kommunizmust építő szovjet társadalom — napjaink legizgalmasabb témáinak egyike. Ezért vállalkozott Annelie és Andrew Thorndike, a neves né­met házaspár, arra hogy a szovjet kulturális ügyek minisz­tériumának támogatásával az elmaradt nép világraszóló győ­zelme tizennégy nagyhatalom jól felfegyverzett seregei felett. ’ És ekkor megindult a „csoda” második szalcasza. Az interven­ciós hadaktól feldúlt, kimerült ország hozzákezdett az iparilag fejlett államok utoléréséhez, és negyven év múlva, 1961. április 12-én a szovjet tudomány és ipar már a világűrbe küldte el­ső számú kommunista követét. egész világot foglalkoztató „orosz csodáról” filmet készít­sen. A Thorndike-házaspár két éven át nagy szorgalommal , és páratlan alapossággal kutatta fel, s válogatta ki több ország állami és magán filmarchívu­mából a film történelmi anya­gát. Százezer méter filmet, négyzezer fotót, 400 dokumen­tumot szedtek össze Szibériá­ban, Moszkvában, Leningrád- ban, Varsóban. Párizsban, Becs­ben, New Yorkban és London­ban, százezer méter filmet vet­tek fel a Szovjetunióban. FILMJÜK először is azt mu­tatja meg, hogy milyen örök­séget vettek át a bolsevikok. Megdöbbentő képsorok tanús­kodnak arról, hogy a cári Orosz­ország 100 évvel maradt el 0 fejlődésben a többi európai or­szág mögött, 65 millió szegény­paraszt tengődött nyomorúságos kunyhókban, az éhhalál küszö­bén, olyan mezőgazdasági esz­közökkel ellátva, amelyek még a középkorban voltak használa­tosak. A hatalmas országban csak öt ipari központ létezett és 150 millió lakosból 120 mil­lió nem tudott írni-olvasni. Ezt az örökséget vették át a bolse­vikok. Ilyen előzmények után, ha a szó szoros értelmében nem is — de mint példátlanul álló eset a történelemben — csodával ha­táros egy éhező, a fejlődéstől A film eredeti és eddig még nem látott felvételei talán azért annyira meggyőzőek, mert a. Thorndike-házaspár a szédüle­tes iramú fejlődést emberi sor­sokon keresztül szemlélteti. Kell-e beszédesebb példa an­nál a kazah kislánynál, aki azért menekült el falujából, mert 14 éves fejjel ősrégi szo­kások szerint férjhez alearták adni valakihez, akit még nem is látqtt soha. A kislány or­vosnő lett, mint ahogy az írni- olvasni nem tudó voronyezsi ács fiából világhírű atomtudós. Itt realizálódik a „csoda”, mert — mint a képekből világosan ki­tűnik — a kommunizmust építő társadalom nem a véletlen, vagy néhány személy műve, hanem, a népé, az embereké. FELEJTHETETLEN és min­den szónál ékesebb képek idé­zik a múlt, állati sorba süly- lyesztett emberének vérlázitó életét. Az orosz csoda megér­téséhez valóban látni kell a megbilincselt száműzöttek, az el- korcsosult gyermekek fénytelen tekintetét. Középkori állapoto­kat — a huszadik század haj­nalán. A történelmi eseménysor innen, a mélyből kanyarodik a Lenin-mauzóleum előtt vára­kozók sorfalához. Azokhoz, akik a lenini gondolat fényétől és nagyságától áthatva a jövőt építik, a kommunista holnapot. —a —a Huszonöt új benzinkút építését kezdik meg Számottevőén nő a vidéki kúthálózat Az Asványolajforgalmi Válla­lat 1964. évi tervének legfonto­sabb beruházási feladatai közé sorolta a benzinkúthálózat fej­lesztését. Huszonöt új üzem­anyag-töltőállomás építésének megkezdését tervezik, ebből va­lószínűleg 8—10 készülhet el eb­ben az évben, a többit jövőre fejezik be. Az idei 8—10 új kút nem szünteti ugyan meg a gyor­san növekvő gépkocsiállomány kiszolgálási nehézségeit, de eny­híti majd a torlódást a forgal­masabb töltőhelyeken. Vidéken elsőnek a tavalyról át­húzódott kútépítkezéseket, a ceg­lédit és a tatabányait fejezik be. Az idén elkezdik és befejezik az új töltőállomás építését Szolno­kon, Veszprémben, Kiskunhala­son, Dunaújvárosban, Szente­sen, Szombathelyen, Tapolcán és Vácott. Ezek a kutak általában négyoszloposak lesznek, kivéve Tatabányát, ahol öt oszlop, ötfé­le üzemanyagot szolgál majd ki. A terv az, hogy azokon a helye­ken, ahol már van kút, lehető­leg nem szüntetik meg a régit, hanem átállítják keverék áru­sítására. Az idén elkezdik és jövőre fejezik be a kútépítési Eszter­gomban, Hajdúszoboszlón, Kis­kunfélegyházán, Mezőtúron, Nyíregyházán, Sümegen, Szek- szárdon, Gyulán, Kaposvárott, Miskolcon, Budaörsön. Ezenkí­vül a lehetőséghez mérten Du­naújvárosban és Győrött szeret­nének egy-egy új kúttelepítés- hez fogni a már meglevőkön kí­vül. Megjegyzendő, hogy az ÁFOR az idei új kutakhoz szük­séges mintegy száz oszlopnak eddig csak körülbelül a felét tudta biztosítani, de bíznak ben­ne, hogy a többit is sikerül be­szerezni. Folytatja az ÁFOR a tavaly megkezdett falukút telepítését is. Eddig ötven falusi földmű­vesszövetkezeti bolt kapott ilyen kutat a kétütemű motorok ki­szolgálására. Az idén száznak az elhelyezését tervezik.

Next

/
Thumbnails
Contents