Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-24 / 19. szám
1964. január 24, péntek 5. oldal Szórakozásra, tanulásra, művelődésre télen nyílik a legtöbb alkalom a falvakban. Ilyenkor van idő, hiszen nem lehet a földeken dolgozni. Az elmúlt évek tapasztalatai azonban azt bizonyítják, hogy főleg a kisebb községekben és településeken a túlzsúfolt programmal az ellenkező hatást érjük el: kevés a látogató, nem egy előadás elmarad. A kalocsai járásban sok az apró település, az úgynevezett szállás. Itt kiváltképp nehéz megfelelő számú hallgatót ösz- szehívni, ha egy-egy napra több kulturális rendezvény is esik. Ezért a Kalocsai Járási Pártbizottság az idén a járási tanács művelődésügyi osztályával és a TIT-tel karöltve megpróbálkozott a pártoktatás és a népművelés tanfolyamainak egyesítésével azokban a községekben, ahol eddig a legtöbb gondot okozta a hallgatók kis száma. Kovács Gyula, a Kalocsai Járási-Városi Pártbizottság oktatási felelőse a következőképpen foglalta össze ezt a kísérletet: — Tizenkét előadásból álló tanfolyamtervet állítottunk ösz- sze, amelyben igyekeztünk ösz- szehangolni a téli pártoktatást az ismeretterjesztéssel és a népműveléssel. Hat előadás kimondottan politikai jellegű, nemzetközi & helyi politikai kérdésekkel foglalkozik. A többi előadás közérdekű mezőgazdasági témákat és egyéb — pedagógiai, egészségügyi, jogi — kérdéseket tárgyal. Az előadásokat hat héten keresztül minden hétfőn és pénteken este egyszerre tartják tizenkét községben: Foktőn, Úszódon. Dunaszentbenedeken, Géderlakon, Ordason. Homok- mégyen, Alsómégyen, Hülyén, Felsőereken, Gombolyagon, Keserűtelekén és Negyvenszálláson. A tanfolyamok előkészítése során a községi tanácsok vállalták az agitációs és szervező munkát, a kalocsai vállalatok pedig — a Fűszerpaprikaipari Vállalat és az állami gazdaság — gépkocsikat bocsátottak' az előadók rendelkezésére. De még így is sokan saját autójukon járnak ki az előadásokat megtartani. A járás és a város területén az idei évadban ezerkétszázan kapcsolódtak be a pártoktatásba. Ehhez még hozzá kell adni a rövidesen induló téli tanfoKísérlet lyamok résztvevőit mintegy 2000—2200 dolgozót. Ez a szám nem túlságosan nagy, a lakosság mintegy öt százalékát teszi ki. Éppen azért próbálkoztak meg a pártoktatás és a népművelés vezetői az említett megoldással, hogy nagyobb tömegek érdeklődését keltsék fel, s a későbbiekben azután, ha már az emberek szívesen eljárnak az előadássorozatokra, szétválaszthassák ismét a különféle ágakat és tartalmilag is jobb eredményeket érjenek él. A magasabb színvonalú oktatási formákban jobbak az eredmények a kalocsai járásban. A háromhetes téli pártiskolák az egész napos foglalkozások révén eredményesebbek, mint a heti egy foglalkozás, bár itt sok gondot okoz az előadók biztosítása. A február elején kezdődő ho- mokmégyi falusi pártiskolán ezért azt a megoldást választják, hogy egy propagandistára bízzák az iskola levezetését. Ez a megoldás másutt a megyében jól bevált, bizonyára Homokmé- gyen is meghozza a kívánt sikert. — A kalocsai marxista— leninista középiskola két osztályának tapasztalatai világosan megmutatták — mondotta a továbbiakban Kovács Gyula oktatási felelős — mennyire fontos az előkészítés. Döntő szerepe van a sikerben. Az egyik osztály megindulását jó előkészítés, a leendő hallgatókkal való megbeszélés előzte meg. Itt minimális a lemorzsolódás. A másik osztály azonban, amely csupán afféle bürokratikus összeírás alapján indult, néhány előadás után széthullott, megszűnt. Nagyon jól működik viszont az esti egyetem első évfolyama. A huszonnégy hallgató sikeresen beszámolt az első félév anyagából, és joggal remélhetjük, hogy a vizsgán is megállják a helyüket A kalocsai járásban tehát a pártoktatás magasabb formái javarészt sikerrel folynak. Az alapfokú oktatásban pedig helyesen értelmezett törekvésből fakadt az az elgondolás, hogy egyesítsék a pártoktatást és a népművelést mert az érdeklődést akarták ilyen módon felkelteni. nagyobb tömegekhez akartak szólni. Ez mindenképpen előnye lehet ennek a megoldásnak. Hogy mennyire sikerült. majd eldől az oktatási évad végére. Nagyon sok függ attól, hogy milyen becsületesen és lelkesen végzik a munkájukat a propagandisták. Nem vitatható azonban, hogy a pártoktatásnak és — a világnézeti nevelésben kevésbé igényes, nem annyira közvetlen hatású — ismeretterjesztésnek az egyesítése hiba lenne ott, ahol már mindkettő külön is nagy érdeklődés mellett folyik. Ennek az időszaknak megalapozása lesz a feladata a kalocsai járásban most folyó kísérletnek is. V. Zs. Gratulálunk a bácsalmási II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat népszerű házi lapjának, a Kukkantanak abbqí az alkalomból, hogy az idén ötödik évfolyamába lépett. A kis lap 1960 óta rendszeresen beszámol az iskola eleiéről. Sokoldalúan, színesen ír a csapat munkájáról, az iskola dolgairól. Kis riportokat, híreket, tréfás történeteket és rejtvényeket is közöl, számos kisebb-nagyobb rajzzal illusztrálwi. Igen jó szolgálatot tesz az iskola nevelőmunkájának, az pedig külön érdeme, hogy rendszeresen ír a község fejlődéséről, a termelőszövetkezetek eredményéről. Látszik, hogy a II. Rákóczi Ferenc ú örő- csapatban idejekorán igyekeznek elplántálni a pajtásokban a közügyek iránti érdeklődést. Jellemző a Kukkantó népszerűségére, hogy nemcsak az úttörők olvassák nagyon szívesen, hanem a szülők, a község felnőtt lakossága is. További sok-sok, sikerekben gazdag esztendőt kívánunk a Kukkantónak. le. Megkívánja a komolyságot, szigorú, kicsit majdhogynem szertartásos. Cigi — huszonnégy éves, sok harc áll már mögötte — nem várja el, hogy kihúzd magad előtte, vagy valamiféle tanító bácsinak nézd. Játékos, incselkedő, tréfacsinálp. Ha bizalmába fogad, sok furcsa történetet mesél. Ezek megragadnak akkor is, ha eleinte nem figyeltél rá, ha éppen máshol jár az eszed. — Tavalyelőtt decemberben — mondja Cigi — megyünk egy barátommal, Dinda Bélával a Nagykörúton, fütyürészünk. Ilyenek a suszterinasok. Közben tanakodunk. hogyan lesz, ha odaérünk a szerkesztőség elé. Más irányból is igyekeznek oda 4 mieink, a Stádium elé — érted? — a Honvéd utcába. Megtiszteljük az újságot néhány kődarabbal, mert gyalázatos hangon íy rólunk és a munkanélküliekről, meg a forradalomról. Uszít a Szovjetunió ellen... A hekusok kiszagoltak valamit, vigyázni keik Majd a helyszínen különösen. Vettem tíz deka sót, ha a rendőr ránk támad, a képébe hajítjuk. — Figyelsz? — Cigiféle patent. Jó mindenre felkészülni, nehogy úgy járjunk, mint szeptember elsején. — Akkor mi volt? — A palotaiakkal igyekeztünk a Népszínház útcán át a Nemzeti felé. A rendőrök megvadultak. Kiabáltuk a jelszavakat. Látom, szikrát ver a kard hegye, ahogy végigkarcolja a kőfalat. Majd meg a vállamra zuhan. Azt hittem, hogy a kabátomat vágta át, aztán észrevettem, hogy a pulóvert is és az inget is. Szédülni kezdtem, egy kapu alatt jöttem rá, hogy melyen felhasította a karomat. A mellékutcákon értünk a Lövölde térre, ott szálltunk villamosra. Siess, sürgetett Kiss Kálmán, a barátom, már kezd átütni a vérfolt. Kérdem: hová menjünk? Hát Újpestre, a mentőkhöz — mondja. — Ott fiatal orvosok vannak, kevés fizetésűek, talán bekötöznek anélkül, hogy beírnák valahová a sebesülést.... (Folytatjuk.) Beszélgetés a filmről A% orosz csoda EGY ŰJ korszak kialakulásának első fejezetei, a kezdet, amelyből megszületett és diadalmas fejlődésének útjára lépett a kommunizmust építő szovjet társadalom — napjaink legizgalmasabb témáinak egyike. Ezért vállalkozott Annelie és Andrew Thorndike, a neves német házaspár, arra hogy a szovjet kulturális ügyek minisztériumának támogatásával az elmaradt nép világraszóló győzelme tizennégy nagyhatalom jól felfegyverzett seregei felett. ’ És ekkor megindult a „csoda” második szalcasza. Az intervenciós hadaktól feldúlt, kimerült ország hozzákezdett az iparilag fejlett államok utoléréséhez, és negyven év múlva, 1961. április 12-én a szovjet tudomány és ipar már a világűrbe küldte első számú kommunista követét. egész világot foglalkoztató „orosz csodáról” filmet készítsen. A Thorndike-házaspár két éven át nagy szorgalommal , és páratlan alapossággal kutatta fel, s válogatta ki több ország állami és magán filmarchívumából a film történelmi anyagát. Százezer méter filmet, négyzezer fotót, 400 dokumentumot szedtek össze Szibériában, Moszkvában, Leningrád- ban, Varsóban. Párizsban, Becsben, New Yorkban és Londonban, százezer méter filmet vettek fel a Szovjetunióban. FILMJÜK először is azt mutatja meg, hogy milyen örökséget vettek át a bolsevikok. Megdöbbentő képsorok tanúskodnak arról, hogy a cári Oroszország 100 évvel maradt el 0 fejlődésben a többi európai ország mögött, 65 millió szegényparaszt tengődött nyomorúságos kunyhókban, az éhhalál küszöbén, olyan mezőgazdasági eszközökkel ellátva, amelyek még a középkorban voltak használatosak. A hatalmas országban csak öt ipari központ létezett és 150 millió lakosból 120 millió nem tudott írni-olvasni. Ezt az örökséget vették át a bolsevikok. Ilyen előzmények után, ha a szó szoros értelmében nem is — de mint példátlanul álló eset a történelemben — csodával határos egy éhező, a fejlődéstől A film eredeti és eddig még nem látott felvételei talán azért annyira meggyőzőek, mert a. Thorndike-házaspár a szédületes iramú fejlődést emberi sorsokon keresztül szemlélteti. Kell-e beszédesebb példa annál a kazah kislánynál, aki azért menekült el falujából, mert 14 éves fejjel ősrégi szokások szerint férjhez alearták adni valakihez, akit még nem is látqtt soha. A kislány orvosnő lett, mint ahogy az írni- olvasni nem tudó voronyezsi ács fiából világhírű atomtudós. Itt realizálódik a „csoda”, mert — mint a képekből világosan kitűnik — a kommunizmust építő társadalom nem a véletlen, vagy néhány személy műve, hanem, a népé, az embereké. FELEJTHETETLEN és minden szónál ékesebb képek idézik a múlt, állati sorba süly- lyesztett emberének vérlázitó életét. Az orosz csoda megértéséhez valóban látni kell a megbilincselt száműzöttek, az el- korcsosult gyermekek fénytelen tekintetét. Középkori állapotokat — a huszadik század hajnalán. A történelmi eseménysor innen, a mélyből kanyarodik a Lenin-mauzóleum előtt várakozók sorfalához. Azokhoz, akik a lenini gondolat fényétől és nagyságától áthatva a jövőt építik, a kommunista holnapot. —a —a Huszonöt új benzinkút építését kezdik meg Számottevőén nő a vidéki kúthálózat Az Asványolajforgalmi Vállalat 1964. évi tervének legfontosabb beruházási feladatai közé sorolta a benzinkúthálózat fejlesztését. Huszonöt új üzemanyag-töltőállomás építésének megkezdését tervezik, ebből valószínűleg 8—10 készülhet el ebben az évben, a többit jövőre fejezik be. Az idei 8—10 új kút nem szünteti ugyan meg a gyorsan növekvő gépkocsiállomány kiszolgálási nehézségeit, de enyhíti majd a torlódást a forgalmasabb töltőhelyeken. Vidéken elsőnek a tavalyról áthúzódott kútépítkezéseket, a ceglédit és a tatabányait fejezik be. Az idén elkezdik és befejezik az új töltőállomás építését Szolnokon, Veszprémben, Kiskunhalason, Dunaújvárosban, Szentesen, Szombathelyen, Tapolcán és Vácott. Ezek a kutak általában négyoszloposak lesznek, kivéve Tatabányát, ahol öt oszlop, ötféle üzemanyagot szolgál majd ki. A terv az, hogy azokon a helyeken, ahol már van kút, lehetőleg nem szüntetik meg a régit, hanem átállítják keverék árusítására. Az idén elkezdik és jövőre fejezik be a kútépítési Esztergomban, Hajdúszoboszlón, Kiskunfélegyházán, Mezőtúron, Nyíregyházán, Sümegen, Szek- szárdon, Gyulán, Kaposvárott, Miskolcon, Budaörsön. Ezenkívül a lehetőséghez mérten Dunaújvárosban és Győrött szeretnének egy-egy új kúttelepítés- hez fogni a már meglevőkön kívül. Megjegyzendő, hogy az ÁFOR az idei új kutakhoz szükséges mintegy száz oszlopnak eddig csak körülbelül a felét tudta biztosítani, de bíznak benne, hogy a többit is sikerül beszerezni. Folytatja az ÁFOR a tavaly megkezdett falukút telepítését is. Eddig ötven falusi földművesszövetkezeti bolt kapott ilyen kutat a kétütemű motorok kiszolgálására. Az idén száznak az elhelyezését tervezik.
