Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-19 / 15. szám
II nyu — nyafogott a sző- ” ke Ágika — mikor jön már apu? Ebben a pillanatban felberregett a csengő. — Jön az apu! — tapsikolt a kislány, s az előszobában szinte repült a belépő vállas, tagbaszakadt férfi felé. — Apu, mit hoztál? — nyitotta tágra sze- mecskéjét, amikor az apja kezében megpillantotta a csomagot. — Lemezjátszót, cicám!... Na, mi lesz a puszival? A karcsú, szőke asszony mosolyogva nézte a férjét, elvette a csomagot, s kíváncsian kukkantott a papír mögé. — Tényleg lemezjátszó.,. Hol vetted? — s tréfás szemrehányással folytatta — mondtam, hogy van dugpénzed. A férfi mosolygott, majd elkomolyodott, az órájára nézett. Megenyhült arccal fordult a kislányához. — Tíz perc múlva jön a tv- maci, addig elmesélem a lemezjátszó történetét. * É jszaka volt. Az N-i katonai repülőteret vastag fehér bundával takarta be a hó. A laktanya épületeinek ablakszemei sötéten aludták álmukat. Egyedül az irányító ^ központban szórták kékes fényüket a neontestek, a rádiók, telefonok, térképek, rajzasztalok mellett ülő tisztekre és katonákra. A teremben csend volt, csupán a rádiók halk sercegése, meg a kályhában a tűz lobogása okozott némi zajt. Tóth János százados, az irányító központ parancsnoka fáradtan nyomott el egy ásítást, s az órájára nézett. „Még csak négy óra van” — dünnyögött maga elé... unalmas volt számára a csend, fárasztotta. Elfoglaltságot keresett, s ismét, mint az éjszaka már annyiszor, a meteorológiai jelentést kezdte olvasgatni. — Igen... — morfondírozott magában — alacsonyan szálló hófelhők, hóesés, rendkívül rossz látási viszonyok... — ásítani akart, ám ebben a pillanatban a fehér színű telefonkészülék csengője, amely a magasabb parancsnoksággal kötötte össze, kettévágta a csendet. — Itt az irányító központ!... Jelentkezem! A hallgató membránja fémesen koppant, majd mechanikusan jelentkezett a hang. — Figyelem!... Nyugat felől a 10 X 2 négyzetben ellenséges cél... Riasszon!... Várom a jelentést! i A százados arca megkeményedett, eltűnt szeméből az unalom, s parancsoláshoz szokott hangja végigharsant a termen: — Riadó!... Irányító tiszt, riassza a 139-est! Az irányító központ megtelt élettel, csengtek a telefonok, a A FELADATOT VÉGREHAJTOTTAM! rádiók sistergése felerősödött, s a lokátorok vörösen viliódzó ernyőjén apró pontok cikáztak nagy összevisszaságban ... A készültségi szobában nagyon meleg volt. Szegszárdi Béla őrnagy félálmában lehúzta a kezeslábas villámzárait. Felriadt. A szobában fülledt volt a levegő. Az alvó ember önkéntelen bosszúságával állapította ezt meg, s a másik oldalára akart fordulni, amikor csengett a telefon. Nyújtózkodva, lustán nyúlt a hallgató felé. — 139-es, jelentkezem — mondta álomittasan. — Riadó! — sivított a hallgatóba a hang. Magához rántotta a bőrsisakot, az oxigéncsutorát, s futás közben húzta be a villámzárakat. A jeges szél az arcába vágott, egy pillanatra elakadt a lélegzete, de futott a karcsú repülőgép felé. Felkapaszkodott a törzshöz támasztott létrán, s először a radar kapcsolójához nyúlt. Magára húzta a kabintetőt, s elfordította az indítógombot. A repülőgép testén remegés futott végig, amikor feldübörgött a hajtómű. — A vadászrepülő készenlétben van! — mondta maga elé, amelyet a nyakára erősített gégemikrofon a rádió hullámain keresztül az irányító központba repített. Tóth százados még mindig kezében fogta a fehér telefon hallgatóját. Szeme szinte megbabonázva függött a sokat olvasott időjárásjelentésen. — Kérek engedélyt jelenteni — emelte szája elé a mikrofont, de hangja remegett. — A reptér fölött rossz az időjárás. Ha a 139-es fel is tud szállni, a feladat végrehajtása után a leszállás bizonytalan, s a levegőben kell elhagynia a gépet. — Értem — hallatszott a válasz. Kevés szünet után most már barátságosabban elhangzott a parancs — semmisítse me^ a 113-as célt! Nagyon vigyázzanak a 139-esre! — kattant a telefon. Szegszárdi Béla őrnagy a feladat végrehajtására indul. Az irányító tiszt, Terebes Sándor főhadnagy, Tóth századosra nézett. Várta az utasítást. A százados egy pillanatig tétova tekintettel nézett rá, nyelt egyet, s halkan ezt mondta: — Felszállás! A bőrsisakba szerelt rádió hallgatójában süket csend volt. Szegszárdi őrnagy torkát- a félelem szorította össze. Még egyszer ellenőrizte a műszereket, s várta, hogy, az idegtépő másodpercek véget érjenek. Halántékában egy ér kalapált, amely egyre azt ütögette: rossz az idő ... rossz az idő... A kabintetőre nagy hópamacsokat dobott a szgl. Egyetlen dolog kötötte most le, hogyan fog felszállni. Eszébe jutott, munkagépek vannak a kifutón... Bekapcsolta, majd leoltotta a gép reflektorát. „Észre kell venniük” — villant át rajta — „muszáj”! — Semmisítse meg a 113-as célt!... Felszállás! Torkában dobogott a szíve. A sötétben csak a radar piros fényt adó ernyője világította meg sápadt arcélét. Egy pillanatra felvillant előtte kislánya arcocskája, felesége szőke hajkoronázta arca ... Kiengedte ? féket... A vadászgép végigfu tott a betonon, egyre sebeseb ben forogtak kerekei, s aztán mint az albatrosz, a tengerek viharmadara, befúrta magát a hófelhők közé ... A magasságmérő óra mutatója ideges rezgésekkel mutatta a számokat: 800 ... 1500 .. 3000 ... 4000 méter. A pilóta arcán apró izzadságcseppek gyöngyöztek. A felszállás sikerült. — 139-es jelentsen!... 139-es jelentsen!... A nyomasztó érzés megszűnt. Most már egyetlen érzés volt csak benne, megsemmisíteni az ellenséges repülőgépet. Felkiáltott. — A 139-es jelentkezik.. . Magasság 4000 méter ... Irány nyugat... Keresem a célt... — Fokozza a sebességet!... Magasság 3000... Keresse a célt!... A gép a felhők között száguldott. Sötét volt, zuhogott a hó. A felhők, mint a polip karjai fonták körül a gépet, s vele együtt az embert, a pilótát. Kis csattanásokkal egyenlítődött ki a felhő és a gép elektromos töltése, s apró lángnyelvek táncoltak felületén. A lokátor ernyőjén egyre nagyobbodott a betolakodót jelentő apró pont. A cél körzetébe ért, s csak a műszereiben bízhatott. — Elértem a 10 X 2 négyzetet... Körözök... — Ereszkedjen 1500-ra!... Négyszemközt a kutatóval A dolgozószoba megszokott, egyszerű. Lehetne tsz-elnök, vagy vállalati főkönyvelő irodája is. Az ablakokon túlról a hó- paplanos téli táj bámul be a szobába, amelyben semmi sem vall arra, hogy több mint egy évtizedes kutatómunka centruma, r, agyközpont ja". Pedig Bauer Ferenc, a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet növénytermesztési osztályának vezetője innét irányítja a kutatók — elsősorban a rozs nemesítésére irányuló — tevékenységét. Az ő neve már összeforrott a kecskeméti H-rozséval, amely iránt — mivel mostoha körülmények között is gazdagabb hozammal fizet mint az egyéb fajták — egyre nagyobb érdeklődés nyilvánul meg. — Mikor 1950-ben az intézethez kerültem — mondja emlékezéseinek és jelenlegi munkásságuk ismertetésének bevezetőjeként —, kizárólag csak a nemesítésre fektettünk súlyt; termesztési kísérletek egyáltalán nem folytak. Azóta azonban egyre inkább előtérbe kerültek a termesztési igények, gondok, s természetszerűen a kutatómunka iránya, tartalma is ennek megfelelően módosult. A mindennapi gazdasági élet kívánalmai munkánk örvendetes kiszélesedését eredményeztek: a nemesítést illetően hatékonyabb szelekciót, a termesztésben pedig az ütem gyorsítását. A kecskeméti H-rozsról szólva, a továbbiakban elmondja a kutató, hogy az nemcsak „szülőhazájában” közismert, hanem a szomszédos megyék is meglehetősen érdeklődnek iránta. Három — részben homoktalajú — környező megyébe 1963-ban egyenként 50—100 mázsa vetőmagot adtak, az igény viszont ennek mintegy a tízszerese. Mindenekelőtt természetesen a megyei szükséglet kielégítésére törekszenek. Ez a megnövekedett érdeklődés egyébként azzal a kézenfekvő tanulsággal jár együtt, hogy a heterózis-rozs jó, szükség van rá, ■ keresik. — Melyek jelenleg a legfontosabb feladatok? — kérdezzük. — A heterózis-hatás további kihasználását tűztük célul. Ennek során a hibrid- kukoricánál alkalmazott módszerhez hasonlót igyekszünk megvalósítani. A feladat nem könnyű, hiszen a kukorica címere- zésekor a hímvirágokat tartalmazó címer egy mozdulattal letéphető a szárról, míg a rozsot illetően — amelyen együttesen megtalálható a hím- és a nővirág — a kasztrálás, a porzók eltávolítása csak aprólékos munkával, csipesz és olló segítségével végezhető el. E munka során szakembereinknek jó segítséget jelentettek a politechnikai oktatás keretében intézetünkben dolgozó középiskolás fiatalok. A kísérletek sikere a továbbiakban azon múlilc, hogy azt a heterózis-hatást, amely kísérleti körülmények között, kasztrálással elérhető, a gyakorlatban kasztrálás nélkül, nagyüzemi méretekben milyen mértékben tudjuk majd elérni. Ez a nemesítés „mü- pészete”, Az elmúlt évben egyébként több ezer parcellában vizsgáltuk, hogy melyik keresztezett növény utódai mutatják a legnagyobb heterózis-hatást. Találtunk is néhány olyan keresztezést, amelyek termő- képességben felülmúlják a kecskeméti H- rozsot is. A jövőben az így keresztezett növények „szülőpartnereit” kell szaporítani, illetve eredeti állapotában fenntartani. Az intézet harmadéve a jászszentlászlói termelőszövetkezeteket 4.00 holdra elegendő H-rozzsal látta el, s e közös gazdaságok ugyancsak az intézet javaslatára, holdanként 1—2 mázsa nitrogén műtrágyát is juttattak vetéseikre. Ily módon az elmúlt évben a mindeddig gyenge termésátlagot sikerült megkétszerezniük. Bár ez az országos átlaghoz képest nem jelent „kiugró” sikert, tekintetbe véve azonban azt, hogy a megye legmostohább talaján folytak a kísérletek, mégis tisztes eredményről emlékezhetünk meg. Mindez a kellő időben elvégzett jó talajmunkának és a — elsősorban nitrogénben gazdag — talajerőpótló adagolásának köszönhető. A szántóföldi növényekre ugyanis a homokon különösképpen a nitrogéntartalmú műtrágyának van jelentős termésfokozó hatása. A kutató becsukja adatokat őrző jegyzetfüzetét, az újságíró pedig, íme, továbbadja az olvasónak a megfontoltan ejtett szavakat, amelyek új reménységekkel, majdan mázsákban megmutatkozó kilátásokkal kecsegtetnek. J. T. A gép orra a földnek fordult. Szegszárdi őrnagy a kabintető üvegén át felnézett. A felhők között mintha megcsillant volna valami. — Látom a célt!... Felettem 2500 méteren ... Felkészültem a támadásra... — Ne lőjjön!... Forduljon északkeletnek, magasság 2000 méter... Mi történt? — döbbent meg. — Itt a cél, miért irányítanak máshová? — kérdezte önmagától. Életveszélyes körülmények között szállt fel, s most, amikor elkaphatná... — 139-es figyeljen! — megismerte parancsnoka hangját. — Hogy érzi magát? — Jól... de... Terebes Sándor főhadnagy a vadászrepülőt irányítja — A hazai reptér felett rosz- szak a látási viszonyok, nem tud leszállni... Kértünk időjárásjelentést ... N-ben is vastag a felhőtakaró ... Értesítettük őket, hogy ott próbál leszállni.., A cél egy eltévedt polgári gép volt... Ha úgy látja, hagyja el a gépet! — ... értettem. A vadászgép engedelmesen fordult balra, s hátraszegett szárnyakkal fúrta magát a felhőkbe. Szegszárdi őrnagy szeretettel nézett végig a jól ismert, a kabinfalra szerelt műszereken. Elhagyjam? — gondolkodott — s ha nem tudok leszállni, ha ösz- szetöröm... — nem jutott tovább, mert a másik repülőtér kereste. — 139-es jelentkezzen!... 139-es jelentkezzen!... A látási viszonyok rosszak, esik a hó ... A leszálló pálya havas ... Elromlott a világításunk ... emelkedjen ... hagyja el a gépet... A gép a repülőtér felett körözött, de egyre lejjebb ereszkedett. . Szegszárdi Béla őrnagy már határozott. Nem hagyja magára a repülőgépet, megpróbálja a lehetetlent. Egész idegzetével, eszével a leszállásra koncentrált. A keze megizzadt bőrkesztyűiében. — Irányítson!... Irányítson!... — kiáltotta — leszállók!... A reptér irányító központjában megrökönyödve néztek egymásra a tisztek. „Őrültség, kész öngyilkosság.” A parancsnok lépett a mikrofonhoz... A beton fölött a távolban két fénypászta jelent meg. Rá vetődött a hóra, a gép egyre többet vesztett magasságából. Kerekeire huppant, s a betonon a frissen esett hóban végigszáguldott, hófelhőt vonva maga után. A parancsnok, s a többi tisztek, katonák kirohantak az épületből. Az asztalra ejtett hallgatóban alig hallhatóan megszólalt Szegszárdi őrnagy hangja: — A feladatot végrehajtottam! * __ Eltelt tíz perc — súgta ““ az asszony a férjének — kapcsold be a televíziót. A férfi odalépett a készülékhez, elcsavarta a gombját. Akis Ági a rekamién fekve várta a tv-macit. A férfi tekintete megpihent a kislányon, amikor érezte, hogy felesége hozzásímul. Gémes Gábor
