Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-19 / 15. szám
2. oldal 19G4. január 19, vasárnap Közeledés a ciprus! görög és török lakosság között Nicosiába érkezett P. S. Gyani Indiai tábornok, U Thant ENSZ- íőtitkár személyes megbízottja. Mint U Thant a Biztonsági Tanácshoz intézett üzenetében közölte, Gyani, akinek megbízatása hat hétre szól „ellenőrizni fogja a békéltető akciókat”, és tájékoztatja a főtitkárt arról, milyen körülmények között dolgozhat Cipruson egy ENSZ-meg- í így elő. Ciprusra indul Rolz-Bennet, U Thant helyettes kabinetfőnöke is, aki korábban az angol fővárosban tanácskozott a ciprusi értekezlet résztvevőivel. A TASZSZ tudósítója hangsúlyozza, hogy a sziget török és görög lakossága egyre inkább tudatára ébred annak, milyen veszélyeket rejt magában az imperialista hatalmak politikája és a szélsőséges elemek tevékenysége. A két közösség tagjai fokozatosan helyreállítják normális kapcsolataikat. Nicosia övezetében egyre több törököt látni. A helyi lapok már arról is hírt adtak, hogy a görög parasztok élelmiszert küldtek törököknek. Sukarno és Robert Kennedy találkozója Hírügynökségi jelentések szerint szombaton reggel Tokióban megtartotta második, zárt ajtók mögött folytatott tanácskozását Sukarno indonéz elnök és Robert Kennedy amerikai igazságügyminiszter. A megbeszélések tárgya továbbra is Indonéziának a Malaysia Államszövetséggel kapcsolatban elfoglalt álláspontja volt. A megbeszélésen jelen volt a djakartai amerikai nagykövet és Suband- rio indonéz külügyminiszter is. A japán rádió jelentése szerint Sukamo az eszmecsere folytatása előtt kijelentette, hazája síkraszáll azért, hogy a Malaysia Államszövetséggel összefüggő kérdéseket az érdekelt ázsiai államok tárgyalások útján oldják meg. „Minden szabadságáért harcoló nép számíthat népünk rokonszenvére” Hruscsov és Castro kalinyini beszéde Amint mar jelentettük, Hruscsov és Castro beszédet mondott egy kalinyini textilgyárban. Bevezetőben Hruscsov a szovjet nép gazdasági sikereiről szólt. Utalt arra, hogy Lenin annak idején 15 év alatt összesen másfél millió kilowatt teljesítő- képességű erőművek építését tervezte. Ezt a tervet 11 esztendő alatt teljesítették. Ma pedig csupán 1963-ban a Szovjetunió tízmillió kilowatt együttes kapacitású erőművet épített. Hruscsov csodatevőnek nevezte a vegyipart, amely most igen gyors fejlődésnek indult, s lehetővé teszi a lakosság minél jobb ellátását, egyebek között a ruha- és cipőválaszték növelését. — Szívet-lelket örvendeztető érzés látni, mennyire megszépültek a szovjet városok, menynyi ré megváltozó't az emberek élete — folytatta, majd kijeÚjra barátok közt Panamai súrlódások Az A UK békekezilem ányexése E HÉTEN több olyan diplomáciai lépésre került sor, amely felkeltette a nemzetközi sajtó érdeklődését, s amelyhez rengeteg kombinációt fűznek. Roppant élénken foglalkoztatja a nyugati szemleírók fantáziáját Fidel Castro ..váratlan” látogatása Moszkvában. Castro aránylag rövid idő alatt — fél éven belül — immár másod ízben keresi fel a Szovjetuniót, hogy tanácskozzék Hruscsowal és a szovjet vezetőkkel. A nyugati sajtó találgatásai mellett, a vezető lapok mindenekelőtt rámutatnak arra, hogy a Szovjetunió segítsége Kuba nemzeti fejlődése és biztonsága szempontjából egyike azoknak a döntő tényezőknek, amelyekkel egyik oldalon az Egyesült Államoknak, a másik oldalon viszont a függetlenségüket kereső latin-amerikai országoknak számolniok kell és számolniok lehet. Kétségtelen, hogy világpolitikai szempontból döntő jelentőségű dolog, hogy az úgynevezett nyugati hemiszférában szocialista ország létesült, szemben az Egyesült Államok partjaival. A Pravda is megjegyzi Castrót köszöntő vezércikkében: „Az elmúlt öt esztendő egyik legnagyobb eredménye, hogy Kuba a szocialista világrendszer egyenjogú szuverén tagjává lett.” Amennyire örvendetes fejlemény ez a világ általános fejlődése és az elnyomott népek szabadságtörekvései szempontjából, annyira irritáló az imperialisták, s kiváltképp az Egyesült Államok reakciós körei számára. Ezekben a körökben változatlanul sokat foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy Kubát letérítsék a szocialista útról, miközben nagyon jól tudják, hogy ez egyértelmű a jelenlegi kubai rendszer megsemmisítésével. Azt is tudják, hogy ez nehezen megoldható feladat. Ennek ellenére reakciós oldalról igyekeznek nyomást gyakorolni a Johnson-kormányra. hogy lépjen fel „nagyobb eréUyel” Kuba ellen Ebben a helyzetben Kuba számára igen nagy jelentőségűek azok az ismételten megerősített szovjet kijelentések, hogy a Szovjetunió adott esetben teljesíteni fogja szövetségi kötelezettségeit. A szovjet állásfoglalás következetessége megnyilvánul abban a gazdasági segítségben is, amelyet Kuba élvez, s amelyről Castro Moszkvába érkezésekor oly meleg szavakkal emlékezett meg. A KUBA iránti figyelem — nem mindig barátságos előjellel — azért is felélénkült a világsajtóban, mert a panamai események ismét megmutatták, milyen feszült a viszony az Egyesült Államok és közvetlen szomszédai, a latin-amerikai országok között. Jellemző az Egyesült Államok politikájára, hogy a világnak éppen az a része mutatja a legtöbb bizonytalanságot, amely közvetlenül az Egyesült Államok befolyása alatt áll. A múlt évben is azt tapasztaltuk, hogy úgyszólván alig múlt el hét anélkül, hogy valamelyik latin-amerikai országban ne robbanjon ki felkelés, vagy katonai puccs. Az új év is azzal kezdődött, hogy az Egyesült Államok szempontjából oly fontos területen, mint Panama, zendülésre került sor, amit egy alapjában véve nem nagy horderejű esemény robbantott ki. A zendülés nem a panamai kormány ellen irányult, hanem Panama tulajdonképpeni megszállói, az amerikaiak ellen. A kormány kénytelen volt engedni a közvélemény nyomásának és odáig ment el, hogy megszakította a diplomáciai kapcsolatot EGY H ÉT A KÜLPOLITIKÁBAN az Egyesült Államokkal. Ez mindenesetre merész lépés volt egy olyan kormány részéről —. amelyről köztudomású, hogy Washington szolgálatában áll. Az állandó feszültség azonban olyan nagy ezen a területen, ahol az Egyesült Államoknak nemcsak érzékeny gazdasági, hanem stratégiai érdekei vannak felhalmozva, hogy lehetetlen volt kitérni bizonyos konzekvenciák levonása elől. A panamai kormány kénytelen volt átvenni a tömegek jelszavát és követelni az amerikaiak kivonulását a csatomaövezetből. amely tulajdonképpen amerikai „kedvezményes terület” Panama belsejében. Természetesen arról szó sem lehet, hogy az amerikaiak ilyen fontos stratégiai pontot feladjanak. Az Amerikai Államok Szervezete békéltető bizottságának közbelépésére már kompromisszumot hoztak létre, hogy a két kormány helyreállítja a diplomáciai kapcsolatot. De a panamai közvélemény újabb, fokozottabb nyomására Chiari elnök felszólította Washingtont, azonnal hívja vissza diplomáciai testületének tagjait Panamából és ugyanakkor visz- szarendelte a panamai diplomatákat az USA-ból. FONTOS diplomáciai kezdeményezésre került sor a német kérdésben is. Walter Ulbricht levelet intézett Erhard bonni kancellárhoz és javaslatot tett, hogy a Német Demokratikus Köztársaság és a Német, Szövetségi Köztársaság kormánya kössön megállapodást olyan értelemben, hogy lemond az atomfegyverekről, amivel nemcsak azt a célt segítené elő, hogy Európa közepén atommentes övezet jöjjön létre, hanem lényegesen előmozdítaná a két német állam közötti kapcsolatok fejlődését és a béke megszilárdítását. Érdekessége Ulbricht javaslatának az a realizmusa, amivel a Német Demokratikus Köztársaság vezetői megítélik a helyzetet és igyekeznek lehetővé tenni az előrejutást. Ulbricht levele hangsúlyozza, hogy az NDK nem ragaszkodik a formaságokhoz és nem kívánja felvetni az elismerés kérdését, meri: a német nép biztonságát fontosabbnak tartja minden formai kérdésnél. Az NDK újabb kezdeményezése világpolitikai szempontból is hasznosnak bizonyulna, feltéve, hogy a bonni kormányban megközelítően van annyi realizmus, mint amennyivel Berlinből igyekeznek megítélni a helyzetet. Erhard bonni kancellár éppen a napokban folytatott tanácskozásokat Londonban és az angol, valamint a nyugatnémet lapok egyetértőén azt állítják, hogy a tárgyalások középpontjában a kelet—nyugati viszony kérdései állanak és ennek a viszonynak sokfelé ágazó problematikája van, de az egyik leglényegesebb terület éppen a német kérdést érinti. Sokat tehetnének a németek, mind a két oldalon, annak érdekében, hogy a kelet—nyugati kapcsolatok tovább mélyüljenek és végül is kialakuljon egy olyan helyzet, amely az itt élő valamennyi nép érdekeinek legjobban megfelel. De a bonni kormány úgy látszik nem hajlandó ennek érdekében hathatósabb lépéseket tenni, mert mint a legújabb hírek arról beszámolnak, Bonn visszautasította az NDK államtanácsa elnöke, Walter Ulbrichtnak levelét. Tette ezt abból a nehezen érthető elgondolásból, hogy e levél burkolt diplomáciai elismerését jelentené a Német Demokratikus Köztársaságnak. lentette: „De még távolról sem tettünk meg mindent, ez még csak a kezdet.” Hruscsov hangsúlyozta, hogy a Szovjetutóban a jelenlegi nehézségek mellett is biztosítva van a lakosság zavartalan ellátása. A tőkések azt hitték, hogy a tavalyi rossz termést kihasználva torkon ragadhatnak bennünket — mondotta. — Azt akarták, hogy a világpiaci áraknál drágábban fizessük meg a gabonát. De mi szilárdan megmondtuk nekik: ha világpiaci áron adjátok, akkor megvesz- szük, de ha nem, süssétek meg magatok, mi nem vesszük meg. Erre mégiscsak világpiaci áron adták el a kenyérgabonát.” — Azt hiszem, a jövőben nem szorulunk majd rá, hogy tőlük vegyünk gabonát. Mindent megteszünk azért, bogy megteremtsük az igazi nagy vegyipart, hogy még több kenyeret, húst, vajat, ruhát, cipőt és más árut termeljünk. A béke megvédéséről szólva hangsúlyozta: Mindent megteszünk azért, hogy ne legyen háború! De azt is jól tudjuk, hogy puszta szóbeszéddel nem lehet az imperialistákat, az ellenséget lebeszélni a háborúról. Nem akarunk háborút, de ha ellenségeink ránk kényszerítenek, szétzúznánk őket, — A kapitalizmust nem lehet szitkozódással legyőzni — mondotta. — Konkrét hare kell, mégpedig nem puszta ököllel. Mi hozzásegítettük Egyiptomot, Indonéziát, Algériát, hogy megszabaduljanak ellenségeiktől. Más országokat- nem is sorolok fel. úgyis tudják, - miről - van szó. A Szovjetunió mindig ' is hangoztatta és ismét kijelenti, hogy minden szabadságáért harcoló nép számíthat a mi népünk rokonszenvére. Az ellenségeik ellen fegyveres harcra kelt népek tudják, hogy segítjük őket győzelmük kivívásában. Végül Castróhoz fordulva kijelentette: „Együtt vagyunk Önökkel ma, együtt leszünk holnap is. Akkor is együtt leszünk önökkel, ha ellenségeink próbára akarják tenni, mit is jelent ez a szó: Együtt.” A nagygyűlésen Fidel Castro egyebek között kijelentette: — A kubai szocialista forradalom azért vált lehetővé, mert előtte végbement az 1917. évi szocialista forradalom. A mi népünk csupán kötelességét teljesítette, s ezzel kivette a maga részét az emberiség felszabadulásáért vívott harcból. Számunkra megkönnyítette e feladat teljesítését az, hogy élvezzük Lenin nagy hazájának támogatását. — Jói tudom — folytatta Castro —, hogy mindnyájuk szive és szeretete a kubai forradalomé. Ebben is megnyilvánul a proletár nemzetköziség, amelynek érzését ily eredményesen alakította ki a népben a Szovjetunió Kommunista Pártja és Hruscsov elvtárs. Castro szólt a vegyiparral szorosan összefüggő kalinyini üzemekben szerzett tapasztalatokról és kijelentette: Hruscsov elvtárs helyesen mondja, hogy a kommunizmus felépítéséhez a vegyipar maximális fejlesztésére van szükség, hiszen — hogy az ő szavaival éljek — a kommunizmus azt jelenti, hogy az emberek szükségleteik szerint részesüljenek mindenből, az összes anyagi javakból. Franciaország a Kínai Népköztársaság elismerésére készül? A nyugati hírügynökségek mértékadó körökre hivatkozva közük: Franciaország hivatalosan tájékoztatta szövetségeseit, hogy rövidesen elismeri a Kínai Népköztársaságot. Szombaton hattagú francia parlamenti küldöttség indult útnak Kínába, majd onnan tovább utazik a Vietnami Demokratikus Köztársaságba és Kambodzsába. Párizsi politikai megfigyelők a küldöttség látogatásában a francia—kínai diplomáciai viszony közeli felvételének előjeleit látják. Ezen a héten de Gaulle elnök ebéden látta vendégül az Egyesült Államok párizsi nagykövetét és a hírek szerint közölte vele: rövid idő kérdése a Kínai Népköztársaság elismerése. Mind a francia, mind az angol sajtó, még a hivatalos bejelentés hiányában is, elintézett tényként fogadja a hírt. Washingtonból keltezett tudósítások szerint a Fehér Ház „a lehető legerélyesebben kifejezte rosszallását”. Az amerikai kormány ugyanis attól tart — mutatnak rá a hírügynökségek —, hogy az ENSZ-ben megbomlik a jelenlegi egyensúlyi helyzet a volt francia gyarmatok állás- foglalásának várható megváltozása következtében. A francia- kínai kapcsolatok helyreállítása újabb csapást mér a nyugati egységre is, mert „Nagy-Britan- nia, Dánia, Hollandia és Norvégia után — mint az AP megállapítja — Franciaország lesz az ötödik NATO-tagállam. mely elismeri a pekingi rendszert”. A zanzibári kormány célja: végrehajtani a földreformot ZANZIBAR. (CTK) John Okello tábornagy, a zanzibári forradalmi hadsereg vezetője több külföldi lap tudósítójának a következő nyilatkozatot adta: — Küzdelmünk célja az imperializmus zanzibári állásainak megsemmisítése volt. A harc azonban még egyáltalán nem ért véget, annak ellenére sem, hogy az országon belüli ellenségeink felett győzelmet arattunk. Határaink közelében két angol hadihajó horgonyoz. Még a mai napon parancsot adok arra, hogy haladéktalanul hagyják el felségvizeinket. Afrika forradalmi célkitűzéseiről szólva John Okello rámutatott: Fel kell szabadítanunk az afrikai népet, amely még mindig gyarmati elnyomás alatt sínylődik és küzdenünk kell az afrikai egységért. Véget kell vetnünk a portugál és spanyol uralomnak és a dél-afrikai elnyomásnak. „A magam részéről kész vagyok a küzdelem folytatására utolsó csepp véremig.” Ugyanakkor együtt kell harcolnunk a szocialista országokkal a békéért. Kormányunk célkitűzései: földet adni a dolgozó népnek, végrehajtani a földreformot, átadni a burzsoázia birtokait a szegényparasztoknak.
