Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-18 / 14. szám
EBREDŐ GULLIVER Brazíliai útijegyzetek Manaus. Cölöpökre épített viskók a Rio Negro folyón. A salario minimo Az országban nagyon sokat hallottam ezt a két szót: salario minimo. Ez magyarra fordítva a törvény által meghatározott legkisebb fizetés. Az iparosodó Brazília lakosságának zöme — már aki dolgozik — ezt a fizetést kapja. A kiskorúaknak ez havi 17 000, a felnőtteknek 28 300 cruzeirot jelent. Ennyit keresnek, ha nincs szakképzettségük. Ez körülbelül 17—28 dollárnak felel meg. A pontos összeg meghatározása nagyon nehéz, mert már évek óta inflációval küszködnek. A cruzeiro rohamosan veszít értékéből, a dollár árfolyama pedig ennek természetes következményeként ugrásszerűen emelkedik. Az újonnan épülő gyárakban, de a kisiparban is a munkások zöme szakképzetlen munkaerő, akiket betanítanak bizonyos termelési folyamatok elvégzésére, és így nem kell szakmunkásbért fizetniük nekik, csupán a salario minimót. Hogy mire elég ez? Ahhoz kevés, hogy emberi körülmények között lehessen belőle élni, de ahhoz sok, hogy bárki is éhen haljon. Európai mértékkel mért lakás, két szoba összkomfort bére a nagyvárosokban meghaladja- a kétszeres salario minimót. Ezt a fényűzést tehát a munkások nem engedhetik meg maguknak csak abban az esetben, ha öten-hatan dolgoznak a családból. Az élelem az viszonylag olcsó, különösen a nemzeti eledelük a bab és a rizs. Az ala csony fizetések következtében még az olyan „kirakatváros”, mint a világ egyik legszebb vá rosa — Rio de Janeiro is, tele van nyomornegyedekkel, deszkaviskókkal. Ezeket a viskókat „favela”- nak hívják. Lakóit pedig fave- ladónak. A hipermodern felhőkarcolók mellett épülnek ezek a város kellős közepén, a domboldalakon. A hatóságok semmit sem tehetnek ellenük. Kénytelenek megtűrni őket. A törvények értelmében ugyanis azokat a házakat nem szabad lebontani amelyek huszonnégy órán belül épülnek. A gyümölcsöslá geti életét. Akiknek szerencséjük van, és sikerül állandó álláshoz jutniok, azok is csak nehezen szabadulnak ki a favelák különleges, de nyomorúságos életéből, mert a lakások bére eléggé magas. Több a salario minimónál. Sztriptiz Krisztus nevében A munkások és parasztok nem nyugosznak bele sorsukba, harcolnak az elnyomatás ellen. A Kommunista Párt illegalitásba kényszerült, de a befolyása érvényre jut a szakszervezetekben és társadalmi szervezetekben is. A Brazil Egyesült Államok (Es- tados Unidos do Brasil) huszonnégy tagállamból és négy autonom területből áll. A hatalmas országon belül az egyes köztársaságokban más és más politikai irányvonal uralkodik. Brazília modern inkvizítora kétségtelenül Carlos Lacerda, Guanabara állam kormányzója. (Székhelye: Rio de Janeiro, 3 millió lakossal.) Az amerikai nagykövetség egyéb delegációk céljára fenntartott költségkeretéből 1960-ban négymilliárd dollár vándorolt Guanabarába, főleg a Lacerda melletti propaganda céljára. Így lett kormányzó és ma már oly annyira megnövekedett az étvágya, nyilván jenki sugallatra, hogy készülődik az 1965-ös összövetségi elnökválasztásra. Szeretne Gou- lart helyébe lépni. Amikor ott jártam, éppen ak kor folytatott vizsgálatot a szövetségi parlament Lacerda rendőrsége ellen. Íme, a megdöbbentő história, ami miatt a szövetségi kormány kénytelen volt vizsgálatot elrendelni. 1962. december 12-én Celia Lima nevű lány, Clodomir dós Santos Mo- rais ügyvéd és Joso Francisco da Silva gépkocsivezető éppen fehér autójuk kerekét javították, amikor a rendőrség mind hármukat letartóztatta. A rendőrlaktanyába kísérték őket, ott a lányt elkülönítették a férfiaktól. Rendőrök vették körül és reggel négyig kérdezgették. Ekkor az egyik detektív felajánlotta, töltsön vele néhány napot, és akkor megszökteti. Nem állt kötélnek. Ekkor jött át a másik szobából a főnök, ahonnan az ügyvéd és a gépkocsivezető jajgatása hallatszott. — Hagyjuk az ügvvédéket pihenni, most te kerülsz sorra — mondtd fenyegetően. Újabb kérdések peregtek. Arra akarták kényszeríteni, vallja be, hogy kommunista és fegy- *et*»e!aíJés2séssel foglalkozik A lány egy szót sem szólt. — Majd megtanulod, hogy a rabok itt beszélnek, vagy halottként hagyják el az épületet. Vedd le a ruhádat — parancsolta a főnök. Tiltakozott, de a tizenöt rendőr, aki körbevette, énekszó és nevetés kíséretében még a legintimebb ruhadarabokat is letépte róla. S elkezdték ütni, verni. Fülébe elektromosságot vezettek. Négyórai kínzás, többszöri eláiulás után aláírta a nyilatkozatot, a vallomásáról előre elkészített jegyzőkönyvet. Csak ezután szállították át a főkapitányságra. Később kínzója, a rendőrfőnök is elmondotta vallomásában, hogy a lány beismerte bűnösségét, de — mivel nagyon vallásos ember a „Nos- sa áenhora de Penha” katolikus egylet tagja — esküvel nem erősítette meg vallomását. S ez már gyanús volt, és őt is kérdezgették. — A kommunistákat likvidálni kell Brazíliából, ez az én elvem — védekezett a bizottság nlőtt. ' Koldusok a mocsárban Nos, Lacerda megtűri az ilyen rendőröket, sőt, buzdítja őket. Az egyes köztársaságban üldözik a kommunistákat, de a párt ennek ellenére dolgozik, él és szervezi a brazil dolgozókat. kommunista mozgalomnak nagyok a hagyományai, a párt főtitkára Prestes elvtárs a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő egyénisége. A párt félillegális állapotok között működik: a választásokon hivatalos jelölteket nem állíthat, nincsenek képviselői sem a parlamentben, sem a szenátusban. Ennek ellenére nagy a politikai befolyása nemcsak a dolgozó emberek körében, de az ország vezetői is figyelembe veszik tanácsaikat. Jelentős szerepe volt pártnak abban is, hogy normalizálódott Brazília kapcsolata a szocialista országokkal mind diplomáciai, mind kereskedelmi téren. A másik közismert esete La- cerdának, amely nagy port vert fel, a koldusok kitiltása Rio de Janeiróból. Amikor a szép szó ellenére sem tűntek el a városból a nyomorultak, „radikális” eszközhöz folyamodott. Egyáltalán nem érzelgős rendőrségével összeszedette a kéregetőket, teherautókon kiszállította a városból őket. és ott valamennyit a mocsárba dobatta. Az egész ügyre úgy derült fény, hogy egy élelmes riporter ugyancsak az autókkal tartott, és lefényképezte a koldusprobléma „megoldását”. Becs István Következik: Kijátszott törvények. dákból és konzervdobozokból összetákolt építmények inkább hasonlítanak az ólakhoz, mint a házakhoz, de mivel emberek lakják őket, az utóbbi kategóriába sorolják. A faveladók zöme munka nélküli. A lányok egészen fiatalon magukat kezdik árulni, hogy a rendszerint nagy létszámú család nyomorán enyhítsenek. A férfiak egy részét a nyomor a bűnözés útjára taszítja, másik részük alkalmi munkákból Megalakult a testvérvárosok kapcsolatáoak intéző bizottsága.Kecskeméten Tegnap délelőtt alakuló ülést tartott a megyeszékhelyen a Szimferopol—Kecskemét testvérvárosok kapcsolatának intéző, bizottsága. A tanácskozáson a városi pártbizottság, tanács, testnevelési és sportszövetség, úttörőház képviselői mellett megjelentek Kecskemét nagyobb üzemeinek küldöttei is. Az intéző bizottság vezetőjének Sávolt Bélát, a városi párt- bizottság munkatársát választották. Az intéző bizottság elkészítette és megvitatta az 1964. évi munkatervét, amely szerint ebben az évben megvalósítják a két városban megjelenő napilapok cseréjét. Nyáron — az előzetes tervek szerint — húsz-harminc úttörő indul kéthetes üdülésre a Szovjetunióba, s ugyancsak harminc pionír érkezik több napos pihenésre Kecskemétre. Ez év végén mindkét városban rendeznek gyermekraj z-kiállítást. A levelezési kapcsolatok fejlesztése is szükséges a két város barátságának további elmélyítéséhez. Javasolták, hogy a Zománcipari Művek Kecskeméti Gyáregysége a Kujbisev Gépgyárral, a konzervgyár a Május 1. és a Kirov Konzervgyárral, a cipőgyár pedig a Dzserzsinsz- kij bőr- és lábbelikombináttal tartson szorosabb kapcsolatot. A tervekben labdarúgó-mérkőzés is szerepel, melyet a kiét város válogatott csapatának részvételével Szimferopolban és Kecskeméten is megrendeznek. A statisztikai hivatalok jelentik Szovjetúnió a tanulók országa Lakosainak száma 1963 közepén 225 millió fő volt. Ebből 105 millióan dolgoznak, 120 millióan (gyermekek, tanulók, nyugdíjasok) nem. A Szovjetunióban 25 millió ember, vagyis az egész lakosság több mint 11 százaléka kap állami vagy kolhoznyugdíjat. A lakosság 52 százaléka városokban él. A dolgozók 48 százaléka, vagyis minden második ember felsővagy középfokú végzettséggel rendelkezik. A Szovjetunió minden harmadik hét éven felüli állampolgára részt vesz valamilyen oktatási formában. A Szovjetunióban ma 20 millióval több a nő, mint a férfi. Lengyelország i lakossága közel 31 millió Lakosainak száma jelenleg 30 900 000 körül van. A lengyel központi statisztikai hivatal 1963. decemberi adataiból kitűnik, hogy az ország lakosságának száma ez év első negyedében eléri a 31 milliót. Az elmúlt években évente átlagosan 400 ezerrel emelkedett Lengyelország lakóinak száma. A statisztikai adatokból az is kiderül, hogy a természetes szaporulat az ország észak- nyugati vajdaságaiban volt a legmagasabb. Ezekben a vajdaságokban kötöttek a fiatalok legtöbb házasságot. Lengyelországban is változatlanul kevesebb a férfi, mint a nő. Az ország városaiban száz férfire 108, falvaiban 105 nő jut. Csehszlovákia, ahol emelkedett az életkor Január első napjaiban tette közzé a csehszlovák statisztikai hivatal jelentését az ország lakosságának számáról. 1963 utolsó hónapjában Csehszlovákia lakossága elérte a 14 milliót. Egy év alatt hozzávetőleg 100 ezerrel gyarapodott a lakosok száma. Az 1960-as években Csehszlovákiában az átlagos életkor férfiaknál 67,6, a nőknél pedig 73,1 évre emelkedett. Különösen figyelemre méltó, ha ezt összehasonlítjuk az 1929/1932-s évekkel, amikor a férfiak átlagos életkora 51,9, a nőknél pedig 55,2 év volt. Sári néni. így ismerik, emlegetik őt a Zöld Mező Tsz-ben. Könnyen a nyelvére esik az embernek, ha valakinek a vezetékneve — amellyel megboldogult férje — ura Sári István felruházta — női keresztnév. De nem is erről van most szó. A jó pár évtizedet megért Sári néni a gyengébb nem harcosabb tagjai közé tartozik. Azok közé, akik nem szégyenük a véleménynyilvánítást, az önmaguk igazának kijárását, mégha az nem is mindenkor jogos, de visszakozót sem restellenek fújni, ha erről meggyőzi őket az okos szó. A község párttitkára róla mesélte el a következő történetet: — Két évvel ezelőtt, amellett, hogy egy kis földdarabkát vállalt a Sári néni a közösben tsz-ben százalékos művelésre, nemigen törte magát a közös munkáért. Panaszkodni viszont nagyon tudott. Hol ilyen, hol olyan sérelmével kopogtatott különböző szervekhez személyesen és levél útján. Egyik alkalommal a szövetkezet részes kaszálót biztosított a munkába eljáró gazdáinak. S akkor Sári néni, alflt egyébként ritkán láttak a tsz-iro- dában vagy környékén, előállt: „Hogyhogy engem kihagytak? Az én jószágaimnak is zabálniok kell No, majd én megmutatom! ... Össze fogják hívni maguk a közgyűlést!” És össze is hívatta. Nagy ügyesen gyűjtögette az aláírásokat a hasonló okok miatt sértődött társai között, mígnem az alapszabály értelmében egybe kellett hívni a tsz legnagyobb fórumát. „így, s úgy történt...” — terjesztette elő a panaszát néhány biztatás közepette. Csakhogy a gazdák nagy többsége másként látott. Helyeselte a vezetőség döntését: a kedvezmények elsősorban azokat illetik meg, akik teljes odaadással serénykednek a közös munkájának előbbrevitelén. Az igazságnak, nagy az ereje. Egykettőre megfordult a közgyűlés hangulata. Sári néni és ..tábora” kudarcot vallott. S hogy letör te-e a váratlan fordulat? Szó sincs róla! Ma is a legnagyobb tisztelettel emlegetik. A következő évben a családi művelésre vállalt földterület mellett egyéb munkát is követelt. Háromszáz pulykát nevelt-gondozott odaadással és szép eredménnyel. Az ezért egy- egy hónapra eső öthatszáz forintos jövedelme mellett most prémiumvárományos. A prémium, amelyre rászolgált: tizenhárom és fél pulyka. Sári néninek pedig jelenleg az a legnagyobb gondja, hogy vajon a tizenhárom feletti fél darab pulykát lefelé, vagy felfelé rendeli kerekíteni a vezetőség. Ta- láncsak nem koncolják fel ezért azt az ártatlan tizennegyedik jószágot? P. L
