Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-14 / 292. szám

S. oldal 1963. december 14, szombat Ä Hirosimái atomtámadás áldozatainak nagygyűlése TOKIÓ. (TASZSZ) A Hirosimát és Nagaszakit ért atombomba-támadás sérült­jeinek mintegy 200 képviselő­je érkezett pénteken Tokióba, ahol nagygyűlést és tüntetést rendeztek. A nagygyűlés résztvevői kö­vetelik: hozzon a parlament törvényt az atomtámadás sérülte jeinek segélyezéséről. Az atomtámadás áldozatai magukávé téve a tokiói kerü­leti bíróság döntését, amely a két japán város elleni atomtá­madást a nemzetközi jog meg­sértéseként értékelte, elhatá­rozták, hogy még szélesebb küzdelmet indítanak követelé­seik kielégítéséért. Bt*fejeződön Hruscsov beszámolójának megvitatása MOSZKVA. (TASZSZ) Pénteken az SZKP Központi Bizottságának plénuma befe­jezte Hruscsov beszámolójának megvitatását. Az utolsó vitaülésen elsőnek Alekszandr Jezsevszkij, a Szo- juzszelhoztehnika nevű orszá­Mélyül az Olasz Szocialista Párt válsága Egy nyeSvbotlás és következményei A kosos piaci tanácskozások holtpontön Afrikai események AZ OLASZ Szocialista Párt válsága súlyosbo­dott, miután a párt ve­zetőségének csütörtök es- ——— ti ülésén a Nenni-féle többség visszautasította a balszárny valamennyi javaslatát. Nenni még azt az ígéretét sem tartotta meg, hogy a balszárny képviselőjét nevezi ki a főtitkár helyettesének. Időközben de Martinót, a párt főtitkárává vá­lasztották, az új főtitkárhelyettes pedig Brodo- lini lett. Mindketten jobboldali beállítottságúak. A jobbszárny viselkedését még a legmérsékel­tebb ellenzék is sértőnek tartja. Annál is in­kább, mert a lapok ma már leplezetlenül írnak arról, hogy Nenni meg akar szabadulni a bal­szárnytól, szakadást idéz elő a pártban, elszige­teli Lombardit, a mérsékelt ellenzék vezetőjét és egyesül Saragat-pártjával. Nenni úgy döntött, hogy visszautasítja a balszárny valamennyi ja­vaslatát Morénak sikerült meggyőznie őt. az lesz a helyes, ha a Szocialista Párt megszabadul 30 baloldali képviselőtől és egyesül a szociálde­mokratákkal. Ily módon — írja az egyik olasz hírügynökség — a baloldal támogatásától meg­fosztott Lombardi nem tehet semmit, és Nenni zavartalanul ülhet miniszterelnök-helyettesi ka­rosszékében. Az olasz bizalmi szavazásra az új kormány ügyében a képviselőházban csak a jö­vő év keddjén kerül sor, tekintettel arra, hogy rengeteg interpellációt jegyeztek elő. A szená­tusi vita pedig december 18-án szerdán kezdő­dik. AZ ANGOL kormányhoz közelálló források nyomatékosan megerősítették, hogy Home mi­niszterelnök és Buttler külügyminiszter magas szintű találkozót akar tető alá hozni a Szovjet­unió képviselőivel. E körök szerint Home mi­niszterelnök „nyelvbotlást” követett el, amikor kedden kész tényként közölte, hogy január 21-én külügyminiszteri szinten ül össze Genfben a le­szerelési értekezlet, de Buttler valóban szeretne hamarosan találkozni Gromikóval — fűzik hoz­zá —, s november 5-i üzenetében kijelentette, kész elmenni Genfbe, ha a szovjet külügymi­niszter is úgy döntene. A kormány közölte a sajtóval, hogy november 20-án Szoldatov londo­ni szovjet nagykövet felkereste Hőmet és tol­mácsolta Hruscsov üzenetét. Úgy tudják, hogy a szovjet kormányfő kifejtette elképzeléseit a NA­TO és a Varsói Szerződés tagállamai között kö­tendő megnemtámadási szerződésről és a ber­lini helyzet rendezéséről. Brit források szerint EGY HAP A KULPOLI TI KÁBÁM szovjet részről lehetősé­get látnak e két kérdés együttes megvitatására és összekapcsolt megol­dására. Bizonyos források azt állítják, hogy a szovjet kormányfő egyidejűleg — két nappal a dallasi tragédia előtt — Kennedy elnökhöz is hasonló tartalmú levelet intézett. A Guardian szerint Buttlert nem riasztották vissza az ame­rikai és nyugatnémet bírálatok, s változatlanul az a szándéka, hogy a lehető leghamarabb ta­lálkozzék Gromiko külügyminiszterrel. A NÉGYNAPOS meddő brüsszeli tanácskozás után Párizsban kevés reményt látnak arra, hogy december 31-ig megegyezés jöhessen létre a me­zőgazdasági Közös Piac kérdésében. Couve de Murville francia külügyminiszter a nemzetgyű­lés külügyi bizottságában kijelentette, hogy a Közös Piac veszélyben van. Hozzáfűzte, a játsz­ma még nem ért Véget, de a francia álláspont egyértelmű és nem változott. Erhardnak legutóbb tett derűlátó nyilatkozata sem enyhítette a fe­szültséget. A degaulledsta sajtó hangoztatja is, hogy a kancellár nem könnyíti meg a tárgyalá­sokat, ha azt hangoztatja, hogy az ellentétek nem jelentik a Közös Piac csődjét. Egyesek sze­rint Párizs és Bonn merev magatartása mögött nagyarányú taktikázás van. Bár, a két ország között mélyek a politikai és gazdasági ellenté­tek, egyelőre még Nyugat-Németországnak is ér­deke fűződik a Közös Piachoz és a francia— nyugatnémet együttműködés fenntartásához. Má­sok viszont úgy vélik, hogy. Bonn számára szű- kek már a „Kis-Európa” keretei, s miután lekö­tötte magát az angol—amerikai orientáció mel­lett, nem hajlandó túlságosan nagy árat fizetni a tartalmától többé-kevésbé megfosztott francia —nyugatnémet szövetségért. KAIRÓBAN véget ért az afrikai országok munkaügyi minisztereinek második értekezlete. Megvizsgálták a Dél-Afrikai Köztársaságban uralkodó faji megkülönböztetési politikát. És határozatban javasolták a nemzetközi munka­ügyi szervezetnek, zárja ki a Dél-Afrikai Köz­társaság kormányát tagjai sorából. Módosítják a szervezet alapokmányát is. Beiktatják azt a pon­tot, mely szerint a nyílt faji megkülönböztetés politikáját folytató tagállamokat örökre ki lehet zárni soraikból. A Biztonsági Tanács hétfőn tár­gyalja Zanzibár és Kenya ENSZ-tagsági kérel­mét. A két függetlenné vált afrikai ország ezzel teljes jogúvá válik a nemzetközi diplomáciában. gos mezőgazdasági gépellátó in­tézmény elnöke szólalt fel. Han­goztatta, hogy a legközelebbi jövőben nem kevesebb, mint 29 fajta új gépkomplexumot kell kialakítani. Feltétlenül növel­ni kell a szállítógépegységek számát. Növelni kell a mező- gazdasági termelést kiszolgáló repülőgépparkot is. Jakov Zarobjan, az Örmény Kommunista Párt Központi Bi­zottságának első titkára hang­súlyozta, hogy a jövőben még nagyobb lendületet ad majd a vegyipar íejlődésének a számot­tevő nyersanyagtartalékok fel­használása. Fokozni fogják Ör­ményországban a műtrágyák és vegyszerek használatát, kibőví­tik az öntözött területet. Leonyid Kosztandov, a vegy­ipari és olajipari gépgyártás ál­lami bizottságának elnöke el­mondotta, hogy a szovjet vegy­ipari gépgyártás jelenleg elő­állítja a bonyolult vegyi üze­mek felszereléséhez szükséges alapvető berendezések teljes skáláját. A szónok hangsúlyozta, hogy a májusi plenum óta a vegy­ipari berendezések termelése a Szovjetunióban 2,7-szeresére, a műszálgyártásboz szükséges be­rendezések gyártása pedig 3,6- szorosára növekedett. Az utóbbi öt évben a vegyipart 500 mil­lió rubel értékű hazai gyárt­mányú berendezéssel látták el. Givi Dzsavahisvili, a grúz minisztertanács elnöke közölte, hogy Grúziában eredményesen teljesítik a vegyipar fejlesztési programját. Jelentősen növelték a műtrágyagyártást, s 1965-ben az 1963. évi termelés négysze­resét fogják elérni. Vaszilij Konotpop, a moszk­vai terület mezőgazdasági párt- bizottságának első titkára kö­zölte, hogy az utóbbi években a főváros körzetében több zöldség- és burgonyatermelő gazdaságot szerveztek. Dzsabar Raszulova, a Tadzsi- kisztáni Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első titkára bejelentette, hogy rövidesen megteremtik a köztársaság vegyiparát. A vita utolsó felszólalója Ga­lina Jescsenko, a Kijev mel­letti darnyicki selyemkombinát igazgatója volt. A plenum ezzel befejezte Hruscsovnak a szovjet vegyipar gyorsított fejlesztéséről elhang­zott beszámolója feletti vitát, majd rövid szünetet tartott. A szünet után a résztvevők meg­hallgatták Nyikita Hruscsov zárszavát. * Az SZKP Központi Bizottsá­gának plénuma egyhangúlag ho­zott határozatában jóváhagyta a szovjet vegyiparnak Nyikita Hruscsov által ismertetett hét­éves (1964—1970) fejlesztési programját. A program végre­hajtását a plenum rendkívül fontos párt- és állami feladat­nak tekinti, amelyre a párt és a nép erőit az elkövetkező idő­szakban összpontosítani kell. Kérdések a Kennedy-merényfette! kapcsolatban, amelyekre nincs fedelet Vitalij Petroszenko, a TASZSZ tudósítója jelenti: Három hét telt el John Ken­nedy meggyilkolása óta, de az amerikai közvélemény • még mindig nem kapott választ az elnök ellen elkövetett merény­let körülményeit illető egy sor kérdésre. Jellemző azonban, hogy az utóbbi napokban rend­kívüli mértékben csökkentek a tájékoztató jellegű közlemények „a század bűntettéről’. így pél­dául a New Y ork Times csü­törtöki számában egyetlen sor sem jelent meg erről az ügyről. Warren, a gyilkosság körül­ményeit vizsgáló bizottság el­nöke — írja a New York He­rald Tribune — aggodalmát fe­jezte ki amiatt, hogy a sajtón keresztül kiszivárognak bizo­nyos felderített tények, és szi­gorúan figyelmeztette a vizsgá­lattal megbízott hivatalos sze­mélyeket, hogy ne adjanak semmiféle tájékoztatást a saj­tónak. A lapok az utóbbi napokban főképpen a Kennedy meggyil­kolásával vádolt Oswald élet­rajzáról közöltek adatokat. A cikkek százai jelentek meg Os- waldról. Az olvasók már torkig vannak ezekkel a cikkekkel, anélkül, hogy választ kaptak volna arra a kérdésre, hogy ki is volt az az Oswald? Oswald Vasúti baleset Kecskéscsárdánál: ...és akkor hirtelen Csütörtök reggel már Szolnokról Is több mint egyórás késéssel indult a Kisújszállás—Cegléd között közlekedő helyi járat. Az apró mozdony csak eről­ködött. „Nincs gőz — mon­dották az utasok —, ezért van hideg a kocsikban is.’* így volt érthető, hogy min­den megállás után hosszú készülődés kellett az in­duláshoz. Kecskéscsárda megállónál azonban mindenki sokallot- ta már a veszteglést. Állt, állt a vonat. Végül még a sorompót is felnyitották, hogy a sok megrekedt autónak utat engedjenek. Kilenc óra körül járt az idő, mikor lassan indulni kezdett a szerelvény. Jó- páran az ablaknál álldogál­tunk, topogtunk, néztük a zúzmarás drótkerítést, a kis őrházat, amint távolo­dik. Lépésben ment még a vonat, amikor hatalmas csattanás hallatszott, ki er­re, ki arra dőlt, esett — a mozdony utáni harmadik utaskocsiban. Míg a rette­géstől bénultan kapaszkod­tunk, amibe éppen tud­tunk. a szó szoros értel­mében velőt rázó döcce- nésekke! haladt tovább a bumli. Rémültség, némaság lett úrrá mindenkin az el­ső pillanatokban. A rend­ellenesen ugráló vonatban még szaladni sem tudott az ember. Majd panaszos kiál­tások törtek fel. — Mi történik?! — Földrengés! — Jaj a fejem! — Miért nem áll meg? Kisiklottunk! Hosszúnak tűnt az a rö­vid, ijesztő idő, míg meg­álltunk. Mindenkiben fel­szakadt a dermedtség. Le­ugráltunk. A kocsink ke­rekei a sínek között, illet­ve kívül feneklettek meg. — Valamivel ütközhet­tünk — jegyezte meg egy hozzáértő —, másképp miért siklottunk volna ki? A görbült pálya mellett kicsit hátrább szaladtunk a szerelvények elejétől. Furcsán futkározott néhány ember az őrház táján. Vk- kor azt is észrevettük, hogy legalább kétszer olyan hosszú a vonatunk, mint volt. A félelem most vette ki lábunkból az erőt, mi­kor odébb megláttuk az egymásba szaladt kocsikat. Hátborzongató volt a vi­szonylagos csend, a viciná­lis utolsó kocsijába bele­fúródott motoros mozdony, az előtte és utána levő ki­bicsaklott vagonok látvá­nya» a torzult peronokkal. kitört, elferdült ablakokkal. Most már jajszót is hallot­tunk. Különös is némely ember ilyen váratlan veszélyben. A leugráltak közül sokan csak tanácstalanul álldo­gáltak, vagy le-fel rohan­gáltak az első percekben. Bent, az egymásba futott kocsikban ülések, polcok, fülkefalak torlódtak össze, mintha valami robbanás dobált volna mindent egy­más hegyére-hátára. A ron­csok tetején már útitársaik mentésére másztak, akik­nek helyén volt az eszük a kétségbeesett pillanatok után. — Jöjjenek, segítsenek! Ne bámészkodjanak! — kiáltoztak kifelé a tehetet­len ijedtekre. Lassan érteni kezdték az emberek, mi történt, mit kell tenni. Az állomás fe­lőli oldalon, a drótkerítés miatt is nehéz volt a meg­közelítés. Ha sikerült át­mászni, a nyomódott, be­horpadt ajtókat lehetetlen volt kinyitni. Gyorsan át az első ép peronon a túlsó oldalra! A szabadabb térségen már többen segítettek. Vezettek egy kalauzt. Fe­jén vérpatakok, arcán fáj­dalom, a félelem sápadt­sága. — A peronon beszélget­tünk — mondta később egyik utas lihegve. — Ir­tózatos csattanás volt, s őt az ajtó és a kocsi vége hirtelen összepréselte. Mögöttük egy áléit lányt hozott a karjában egy ka­lapos férfi. Utána fehér pulóveres, fekete nadrágos szőke nő támolygott. Két társa kendővel próbálta itatni a homlokából sebe­sen futó vért. Senki nem tudta, ho­gyan, miért történt? A motorvonat első kocsi­jába többen megkísérelték a behatolást. Kézzel-lábbal, szerszámokkal törtek, fe­szítettek. Egy zömök férfi csákánnyal próbált helyet teremteni. Belülről jajga­tás hallatszott. — A mozdonyvezető! — kiáltott egy asszony. — Nem tudok hozzáférni! — hangzott belülről. — Mentőkért! Hívják a mentőket! — Telefonáltak már ... Adja be a kesztyűjét! — nyúlt ki egy kéz a romok közül az ablakon. — Vág itt a sok törmelék. Egy vékony férfi kiska- báthan tornászta fel magát a törött ablakra. Nem tö­rődve azzal, hogy tenyerét elvágja, vállal, térddel nyomta ki a maradék ab- 1a k karikát, hogy beférhes­sen. Aki nem mentett, a fejét fogta, vagy kisebb sérülé­seit kötözgette. Sokan há­lálkodtak, hogy ennyivel megúszták. Mások: „így nem tudja az ember, mire indul el . ..” = Nézzék» kirepült a ke­rék ... Letörtek az ütkö­zők. — A Hódmezővásárhely— Budapest közötti gyors mo­torvonat szaladt bele a vi­cinálisba — magyarázta egy kucsmás utas, s már az iz­gatta, kap-e vonatot Ceg­léden? — Ugyan kérem, nincs más gondja? — pirongat- ták, mire ő nyugodtan vá­laszolt. — Cegléden telefonálok a feleségemnek. Megnyugta­tom, hogy a kisfiúnk ott­maradt a nagymamánál. Szerencséje volt, hogy nya­fogott, lassan öltözött, így otthagytam . .. Nem is igen akart jönni. Hosszú sorban álltak már az autók az drekesztett át­járó két oldalán. Jött a mentő, jöttek szerelők, autóval, motorral, fűrészek­kel, emelőkkel... Es segí­tett, aki tehette . . . Sok volt azonban a néző is. Ekkor a szerencsétlenség oka. a sebesültek száma, meg hogy egyáltalán, nincs-e halott a pozdorjává tört kocsivégekben — még ismeretlen volt. ... Azóta a rádió is be­mondta: a baleset okozta sérülés következtében 14 személyt kórházba szállítot­tak, ahonnan hatan keze­lés után a lakásukra tá­voztak; nyolc személy kór­házi ápolásra szorul. A bal­eset körülményeinek kivizs­gálása folyamatban van. TÓTH ISTVÁN — „marxista” is volt, „tevé­keny kommunista” is volt, „a Szovjetunió ellensége” is volt, „Castro híve” is volt, „Castro- ellenes csoportokba is be akart lépni „fizikailag teljes egész­séges” volt, de „skizofrén” is volt, „szerető apa és férj” volt, ugyanakkor „a náci Eichmann- nél rosszabb zsarnok volt, aki verte a feleségét”, „tisztelte Kennedy elnököt’ és „ellensége volt minden hatalomnak”. Végül nemrégiben a sajtóban megjelentek olyan közlemények, bogy talán az amerikai bizton­sági szolgálat, az FBI titkos ügynöke volt Oswald. Van egy másik érdekessége is az ügynek. Az Oswaldról kö­zölt cikktömeggel szemben egyáltalán nem szólnak és nem írnak egy másik emberről, akit Kennedy meggyilkolásával vá­doltak. De mint a Dallasban megjelenő Times Herald írja, ez az ember továbbra is börtön­ben van. Híresztelések szerint puskával látták őt a merény­let színhelyének közelében, de amikor nem messze ettől le­tartóztatták, már nem találtak nála fegyvert. Az elnök meggyilkolásáról szóló cikkek továbbra is kérdő­ívre emlékeztetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents