Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-11 / 289. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! MEGYEI LAPJA A MAGYAR. SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BACS KISKUN XVIII. ÉVFOLYAM, 289. SZÄM Ara 60 fillér 1963. DECEMBER 11, SZERDA A szőlő- és gyümölcstermesztés helyzete az MSZMP és a tanács megyei végrehajtó bizottsága együttes ülésének napirendjén Az MSZMP és a tanács megyei végrehajtó bizottságai de­cember 10-én, kedden egész napos együttes ülésen tárgyalták meg a megye szőlő- és gyümölcstermesztésének helyzetéről szóló és a további feladatokat meghatározó jelentést. A két végrehajtó bizottság úgy döntött, hogy a tárgyalás anyagát a megyei párt- bizottság és a megyei tanács december hó 19-i együttes ülése elé terjeszti. Tudni - és érteni E kettő nem ugyanaz. Jól ismert típus a magoló diák, aki tud, legalábbis fel tudja mondani a leckét, de éppen nem biztos, hogy érti is. Ma már az iskolában sem elégsze­nek meg az ilyen tudással, az élet pedig mindig szekundát ad rá. Azért kell erről beszélni, mert a pártoktatás november­ben indult alapfokú tanfolya­mainak ellenőrzérje közben több helyen is tapasztalható volt, hogy a hallgatók egy ré­sze csupán ilyen tudásra tö­rekszik, s a szemináriumveze­tők is igen gyakran megelég­szenek csak ennyivel. Adato­kat, neveket kémek, s nem győződnek meg róla, hogy is- merik-e, értik-e a tanfolyam­hallgatók az összefüggéseket is. Ezt állapította meg a me­gyei oktatási bizottság a leg­utóbbi ülésén. Pedig a marxizmus-leniniz- mus oktatásában még kevésbé elégedhetünk meg az úgyne­vezett lexikális tudóssal, az adatok, tételek, meghatározá­sok ismeretével. A marxiz- mus-leninizmus a dialektika tudománya, a legmagasabb- rendű emberi tudás, amely mindent összefüggésében, fej­lődésében vizsgál, s ezért hiá­ba tudja valaki betéve, vagyis betű szerint,, ha nem tudja alkalmazni, ha nem érti. Egy ateistatanfolyamon tör­tént — mondta az oktatási bi­zottság egyik tagja —, hogy a szemináriumvezető nem tett mást, mint „leadta az anya­got”, ahogyan a propagandis­ta tanfolyamon hallotta, s ahogyan a könyvben áll. Az­után bizonyára nagyon elége­dett volt az elért eredmény­nyel — mert az előadás végén senki nem tett fel kérdést... Arról azonban elfeledkezett ez a propagandista, hogy őt és a többi ateistatanfolyam veze­tőit nem kellett meggyőzni a nekik tartott előkészítő elő­adáson. Azt azért rendezte a pártbizottság, hogy alapos tu­dással felfegyverezve állhas­sanak hallgatóik elé. A hall­gatókat viszont gyakorta meg kell győzniük a vallásos vi­lágnézet tarthatatlanságáról, és a marxizmus igazságáról. Nekik tehát a tudás közlésén kívül az érvelés is feladatuk. S amikor az oktatási bizottság kiküldöttje érdeklődni kez­dett, csakugyan kiderült, hogy az előadás nem volt meggyő­ző. A résztvevők úgy érezték, hogy az előadó valamiféle el­lenkatekizmust olvasott fel ne­kik, mondhatnánk: elleohit- tételeket, amiket el kell fo­gadni a szemináriumvezetőtől ugyanúgy, mint a vallás ki­nyilatkoztatásait. De hogy me­lyik igaz? Ki tudja? Mi nem azt akarjuk* hogy vakon elhigyjék az emberek, amit mondunk, hanem, hogy értsék, győződjenek meg a mi igazunkról. Azt tartjuk jó szemináriumnak, ahol vitat­koznak a hallgatók, kérdez­nek, érvelnek. Bátran, min­den gátlás nélkül, s végül úgy fogadják el a tanultakat, hogy megértették, mert világosan bebizonyítottuk. Az ilyen igaz­ság mellett azután ki is fog­nak tartani maguk is. Egy másik szemináriumon arról tanultak a hallgatók, hogy a Szovjetunió és a szo­cializmust építő országok nem akarnak háborút. Amikor fe­leltek. elmondták, hogy a fia­tal Szovjetoroszország első külpolitikai tette a békekötés volt. hogy a Szovjetunió ma is a béke megőrzésén fáradozik, s a leszerelésért harcol... De miért? Mert békét akar. De miért ... Hiába kérdezőskö­dött a látogató, senki se érvelt azzal a világos okfejtéssel, hogy számukra a háború egy­értelműen az emberek mun­kájával megtermelt értékek pusztulását jelenti, s hogy ná­lunk nincs egy osztály, nincs egyetlen olyan ember se, aki meggazdagodna a háborún, aki hasznot húzna belőle. Ezért nem is akar háborút ná­lunk senki, se egyénileg, se pedig a társadalmunkat alko­tó emberek közössége, a szo­cializmust építő állam. Az idei pártoktatási év ele­jén azt mondottuk: Nem töb­bet, hanem jobban! Értettük ezt a hallgatók, az előadások számára és a propagandisták­ra is. A felkészülés ennek az elvnek a jegyében folyt az ősszel, felelősséggel, s igen szép eredményekkel. Most az a feladat, hogy a végrehajtás során, az oktatási év folyamán is érvényt sze­rezzünk ennek az elvnek, a minőség követelményének, s kivétel nélkül mindenütt nagy fontosságot tulajdonítsanak a hogyan kérdésének, a tar­talomnak. M. L. Több mint tízezer bolti zöldségfélére és burgonyára kötöttek eddig szerződést Uj kedvezmények a primőrök termesztésére A Szövetkezetek Bács-Kiskun- megyei Értékesítő Központja 18 220 hold zöldségféle, burgo­nya és mák jövő évi termeszté­sére kíván szerződést kötni a közös gazdaságokkal. Ez a terü­let alig pár száz holddal lesz nagyobb az ideinél, s így meg­felelő arányt képvisel a gazdál­kodás többi ágazata között. Szükséges azonban az egy hold­ra jutó hozamok további növe­lése, hiszen az a MÉK számára nagyobb mennyiségű zöldségfé­le felvásárlását jelenti, más­részt a termelőszövetkezetek holdankéntd bevétele emelkedik, s ezáltal az eddiginél még in­kább kifizetődővé válik a ter­mesztés. A hozamok növelésének több, egymással szorosan összefüggő feltétele van: öntözés, nagyobb műtrágyafelhasználás és a hol­danként! tőszám emelése. Közös gazdaságaink zömében, ahol zöldségtermesztéssel foglalkoz­nak, e feltételek adottak. Ter­mészetesen nem hanyagolható el a megfelelő növényápolás sem. Ez azonban az ösztönző jövede­lemelosztás célszerű alkalmazá­sával mindenütt elérhető. November végéig több mint tízezer hold zöldségféle és bur­gonya termesztésére kötötték megállapodást a , szövetkezeti gazdaságok. Az átlagosnál jóval nagyobb az érdeklődés a paradicsom, a görögdinnye, a paraj és kései fejes káposzta iránt. Kétségtelen, hogy e növényfé­léknél ösztönzőleg hat az idei jó termés, de általában a gaz­daságok elégedettek a MÉK ál­tal fizetett árakkal is. Például a paraj nagyszerű termést ho­zott a dunavecsei járásban, a többi között a szabadszállási Lenin Tsz néhány százezer fo­rintos többletbevételre tett szert belőle. Ezzel szemben kevésbé tartozik a „kelendő” cikkek kö­zé a vöröshagyma, a dughagy- ma, az uborka, a zöldbab, va­lamint több korai káposztaféle. Itt kell megjegyeznünk, hogy a MÉK a jövő évi vöröshagyma termesztéshez makói dughagy- mát bocsát a tsz-ek rendelkezé­sére. Ám a további termesztés­hez már megyénk közös gazda­ságainak kellene biztosítaniuk a 90—100 vagon dughagymát. Azoknak a szövetkezeteknek te­hát, amelyek ragaszkodnak a vöröshagyma termesztéséhez, mindenképpen ajánlatos szerző­dést kötniük dughagymára. Az uborka iránti csökkent érdeklő­dés azzal magyarázható, hogy a szövetkezetek többségé­ben a munka szervezése nem éri el azt a szintet, ami biztosítaná a csemegeuborka kétnaponkénti szedését. A megoldás nem lehet más, mint az érés idején az elegendő munkaerő beállítása. A korai zöldségfélék termesz­tését a MÉK jövőre az ideinél is jobban előtérbe helyezi. To­vábbra is kockázatot vállal a paradicsom, az uborka, a korai karalábé, a fejes káposzta és a zöldborsó korán — a MÉK szak­emberei által meghatározott időpontban ■— kiültetett palán­táinak elfagyásáért, illetve ho­mokveréséért. Üj dolognak szá­mít, hogy a MÉK a paradicsom, a paprika és az uborka táp-, illetve gyepkockás kiültetése esetén — összesen 19 hold ere­jéig — kockánként öt fillért fi­zet a termesztő gazdaságoknak. A táp- és gyepkockás kiültetés által ugyanis két héttel hama- rab hoz termést a növény, mint egyébként. — Ezenkívül a SZÖ- VÉRT és a MÉK speciális ár­rendszert dolgozott ki az üveg­felületek utóhasznosítása érde­kében, — a zöldpaprika, a pa­radicsom és az uborka korai termésére vonatkozóan. Az árak­nak lefelé szabtak határt, felfe­lé nem. Például a május 15-ig átadott uborkáért legalább 18, a paradicsomért 40 forint fize­Tegnap délelőtt Kecskeméten, a városi művelődési ház nagy­termében megkezdődött a Ha­zafias Népfrontbizottságok tit­kárainak kétnapos tanácskozása. Az értekezleten a népfrontmoz­galom eredményeit és a továb­bi feladatokat vitatták meg. A tanácskozáson részt vett Szabó Lajos, a megyei pártbizottság agitációs és propaganda osztá­lyának vezetője, Tóth János, a Hazafias Népfront Országos Központjának osztályvezető-he­lyettese, dr. Bodóczky László, a Hazafias Népfront megyei el­nöke és Farkas József, a Haza­fias Népfront megyei titkára. Megjelentek a megye 108 köz­ségének, hét járási székhelyének és öt városának népfronttit­kárai is. Dr. Bodóczky László megnyi­tó szavai után Szabó Lajos elv­társ tartott tájékoztatót a párt szövetségi politikájáról és a nem­zeti egységről. tendő kilónként, illetve a zöld­paprika darabjáért legalább 2,50 forint. Ez minden bizonnyal ar­ra ösztönzi a gazdaságokat, hogy a palánta kiültetése után ne hagyják kihasználatlanul az üvegfelületeket. A jövő évben kilenc szövet­kezeti gazdaságban fognak hoz­zá nagyüzemi palántanevelő építéséhez. Négy létesítményt il­letően már döntés született: ezek a tiszakécskei Tiszagyön- gye, a kalocsai Iszkra, a lakite­leki Szikra és a kiskunfélegyhá­zi Vörös Csillag Tsz-ben kerül­nek kivitelezésre. A palántával történő jobb és olcsóbb ellátást hívatottak szolgálni, de legalább ekkora mértékben a primőrök üveg alatti termesztését is. A megye művelődési helyze­tét értékelve először a mező- gazdasági szakmunkásképzésről beszélt. Mint mondta, ez évben 36 kihelyezett mezőgazdasági technikumi osztály működik a megyében. A népfrontnak to­vábbi segítséget kell adni a ta­nácsoknak, hogy növekedjen a mezőgazdasági kihelyezett tech­nikumok száma, s ezzel együtt a tanulók létszáma is. Az értekezlet második részé­ben Tóth János tartott előadást a termelési és kulturális agitá­ció módszertanáról. Ma délelőtt „A békemozgalom és nemzetközi agitáció” címmel tart előadást Zavagyi Lg jós, a Hazafias Népfront békemozgal­mi osztályának helyettes veze­tője, majd a népfront III. kongresszusának előkészítésé­ről és a bizottságok újjáválasz- tásával kapcsolatos feladatok­ról tájékoztatja a megjelenteket Farkas József, a Népfront me­gyei titkára. Naponta 6 — 8 vagon baromfi külföldre Az év végi ünnepek hangula­tától elválaszthatatlan az ízes falatokkal terített asztal. Ami­kor Végh Zoltánnal, a Kecske­méti Baromfifeldolgozó Válla­lat áruforgalmi csoportvezető­jével az „ünnepi szállítmányok­ról” beszélgettünk, ezúttal az érdekelt bennünket, mit kül­dünk más országok asztalára az itteni baromfikészítményekből? — Pulyka, liba, csirke — ez most a slágercikk. Pulykát, csirkét bontott állapotban, po­lietilén tasakokba csomagolva szállítunk. Liba — bontottan és darabolva egyaránt megy. A da­rabolt liba combját például szintén polietilén csomagban, a mellét jég között, frissen küldjük — mondotta. A csirke Nyugatnémetország­ba, Svájcba, a pulyka, liba Csehszlovákiába, Szovjetunióba „utazik”, az áruk zömét azon­ban — a csirke kivételével — az NDK vásárolja. Kevés gyöngyös- és tyúkféle ment az olaszoknak is. Tulajdonképpen október 15- től kezdődően számíthatjuk az ünnepi szállításokat. Azóta át­lag 6—8 vagon baromfi indul az üzemből külföldre. Volt már két — esetenként 20—20 va­gonból álló — irányvonat, amely csak a Német Demok­ratikus Köztársaságba vitt árut. Ki ne felejtsük azonban a libamájat; ezt a franciák, nyu­gatnémetek vásárolják. Az oszt­rákoknak heti egy vagon tojást küldünk. A Hazaf’as Népfrontbizottságok titkárainak tanácskozása a megyeszékhelyen

Next

/
Thumbnails
Contents