Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-06 / 285. szám

BÄCS-KlSKV.'IM MEGYEI LAPJA oroíétárjai, •gyssuljétek! / A Kecskeméti Agrometeoroló­giai Obszervatórium jelentése szerint tegnap reggel a megye- székhelyen a legalacsonyabb hó­mérséklet mínusz 0,5 Celsius- fok volt. Hét órakor 16 millimé­ter csapadékot mértek. A kora délelőtti órákban az ólmos esőt havazás váltotta fel, és 13 óráig 3,5 centiméter hó esett Kecske­méten és környékén. A KPM Közúti Igazgatósága már előre felkészült a hideg idő ■„kellő” fogadására. Október vé­gétől idáig közel 7000 köbméter salakot és homokot szállítottak ki a megyei közutakra. A na­gyobb havazás sem okoz majd fennakadást a forgalomban. Ti­zenhat gépkocsira szerelhető to­lóhóeke, 22 vas- és fahúzóeke áll készenlétben. A nagyobb hó­akadályokat földnyeső géppel szüntetik meg. Néhány napion belül két 10 tonnás Tátra te­herautó érkezik, amelyre a vál­lalat szintén hóekét szerel fel. Bács-Kiskun megye úthálóza­ta jelenleg járható. Csupán a hajnali órák okozták és okoznak még gondot az 51-es számú Bu­dapest—Baja—Hercegszántó út­vonalon Solt és Dunapataj kö­zött. a ö-ös számú Budapest— Szeged főközlekedési útvonalon Lajosmizse környékén és az 522-s útvonalon Sükösd és Csá­szártöltés között. Itt az eső és a napközben megolvadt hó miatt hajnalra 4—5 centis csúszós jég­takaró képződött. Az utakat megyénkben 362 útőr és 150 rakodómunkás sala- kozza rendszeresen. A havazás­tól legjobban veszélyeztetett te­rületen — az 502-6 számú útvo­nalon Kunszentmiklós, Tass környékén, az 54-es számú útvo­nalon, Szeged, Bátaszék környé­kén, az 521-es számú útvonalon Izsák, Kiskunfélegyháza környé­kén — elrendelték a készültsé­get. A Helyközi Távbeszélő Igaz­gatóság kecskeméti üzeménél Salgó György üzemvezető adott tájékoztatást a telefonhálózat helyzetéről. — A hirtelen beköszöntött hi­deg idő, szél, és hózápor a me­gye északi részén okozott csak nagyobb károkat. A távvezeté­keket szinte mindenütt 3 cen­timéteres jégburok borítja. Az „interhálózat” 30 százaléka el­romlott. A kecskeméti fenntar­tási üzemünk harminc dolgozó­ja reggel 7 óra óta dolgozik a hibák elhárításán. Kecskemét— Budapest között a telefonössze­köttetés kielégítő. Reggel meg­szakadt a közvetlen vonal Kun­szentmiklós, Dömsüd, Szabad­szállás és Lajosmizse községek­kel. Ezeket a településekét csak kerülő vonalon — Budapesten, Kiskőrösön, Szegeden keresztül — tudták inter-beszélgetésekre kapcsolni. A Dél-magyaországi Áram­szolgáltató Vállalat nagykőrösi üzletigazgatóságán Róvó István igazgatótól kapott felvilágosítás szerint Bács-Kiskun megyében eddig komolyabb kárt nem ako­zott a tél a távvezetékekben. Kecskeméten a Körösi út eler jén ugyan kidőlt egy villany- oszlop, de az áramszünet csak 10—15 percig tartott. A me­gye veszélynek kitett északi te­rületén negyven villanyszerelő tairt állandó ügyeletet. Megyénkben több száz ember dolgozott — az éjszakai órák­ban is — az első téli napok okozta elemi károk helyreállí­tásán. Az illetékes vállalatok — KPM Közúti Igazgatósága, pos­ta és a DÁV — kéri a lakos­ságot, hogy a szél és a havazás által keletkezett hibákat — hó­akadály. vezetékszakadás, vil- lanyoszlop-ki dőlés — azonnal, jelentsék a legközelebbi kiren­deltségen. K. M. Súlyos bányaszerencsétlenség Tatabányán A Tatabányai Szénbányászati Tröszt 15/a aknájában decem­ber 4-én az éjszakai műszakban sújtólégrobbanás történt. A rob­banás következtében 26 bányász életét vesztette, négy bányász könnyebben megsérült. A sze­rencsétlenség körülményeinek kivizsgálása folyamatban van. Mi történt a 15/a aknában Befejeződtek a mentési munkák Kádár János résxr ét távirata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára az alábbi részvéttáviratot intézte az elhunyt bányászok hozzátartozóihoz: A Tatabányai Szénbányászati Tröszt igazgatóságának, pártbizottságának, szakszervezeti bizottságának, KlSZ-bizottságá- nak. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága megrendüléssel értesült a 15/a aknában történt súlyos szeren­csétlenségről. A tragikus körülmények között elhunyt bányá­szok családtagjainak, hozzátartozóinak mély részvétünket fejez­zük ki és együttérzéssel osztozunk fájdalmas gyászukban. Ax MSZMP Központi Bizottsága nevében KÁDÁR JÁNOS első titkár. Szombaton temetik a munka huszonhat hősi halottját Az éjszakai műszak a meg­szokott módon kezdődött. Boda Antal 26 tagú ifjúsági szocia­lista brigádja elfoglalta helyét a bánya délkeleti mezőjének 134-es számú frontfejtésén. Munkához készülődtek, amikor a sújtólégrobbanás bekövetke­zett. A robbanás hatására a frontfejtés főlégvágatán törés támadt, a levegőellátás meg­szűnt és a gázok elárasztották a munkahelyet. A Boda-brigád tagjai, részben a robbanás nagy erejétől, részben pedig égési sebek következtében mind a 26-an azonnal életüket vesztet­ték. A frontfejtés közelében tartózkodó másik négy bányász könnyebb sérülést szenvedett, de egymást segítve sikerült el­menekülniük a veszélyes hely­ről. Hasonlóképpen kimenekül­tek az életveszélyes gázoktól el­árasztott területről két elővájó csapat tagjai is, akik sikerrel használták önmentő készülékei­ket. A bánya távolabbi mezőiben nem okozott balesetet a rob­banás, mert a szénpor állandó permetezése miatt szénpor­robbanás nem következett be. így a bánya többi 425 dolgo­zója sértetlenül hagyhatta el munkahelyét. A tröszt központi bányamen­tő állomásának dolgozói és az üzemek bányamentői azonnal hozzáláttak a mentéshez, s a (helyszínre érkeztek a megyei pártbizottság a tröszt, a Ne­hézipari Minisztérium és a Bá­nyász Szakszervezet vezetői is. Tízórás megfeszített munka után sikerült felszínre hozni a szerencsétlenül járt 26 bányász holttestét. Csütörtök reggel 9 órakor a mentés befejeződött, a szerencsétlenség okainak ki­derítésére a vizsgálat tovább folyik. A munka frontján hősi halált halt 26 bányászt a Szénbányá­szati Tröszt és a Bányász Szak- szervezet saját halottjának te­kinti. A gyász jeleként város­szerte fekete zászlók kerültek a középületekre. A 26 fiatal bányász temetésére külön bi­zottság alakult, a gyászszertar­tásra szombaton délután fél 3- kor kerül sor. A szerencsétlenség legidősebb áldozata 41, a legfiatalabb 20 éves volt. Mindannyian Tata­bányán végezték ei a vájár­tanuló-iskolát. Boda Antal szo­cialista brigádjának tagjai nem­csak a munkában, hanem ma­gánéletükben is példát mutat­tak. A temetés napját a tatabá­nyai tanács gyásznappá nyilvá­nította. (MTI) Ajándék A szitáló, de nyomban ol­vadó hótól lucskos utcán itt- ott torzonborz szemöldökű, vattaszakállas, kucsmás Tél­apók tűntek fel, nagybun- dásan, puttonnyal, - virgács­csal. Az üzletek zsúfolásig tömve bevásárlókkal. Feltúrt gallérú férfi lépett az állomáson várakozó taxi­hoz. — Hová parancsolja? — kérdezte szolgálatkészen a markáns arcélű, rokonszen­ves fiatal gépkocsivezető. Szürke szeme előlegezett ba­rátsággal csillant a kocsi bel­sejének félhomályában az utasra. — Magam sem tudom. In­duljon valamerre, majd szó­lok, hol álljon meg. A sofőr vállat vont. Sok furcsa utast szállított, nem egy különös kívánságnak tett már eleget, ha úgy kívánták, s ha az a szabályzattal nem ellenkezett. Végiggördültek az esti fényfüzér alptt a fő­útvonalon. — Mehetünk balra — szólt halkan az utas. — Kérem — fordított a vezető a volánon. Néhány percig lassan, ráérősen vitte őket a kocsi. — Itt álljon meg. Jöjjön velem — hangzott az utasí­tás egy cukrászda előtt. — Mit iszik? — kérdezte aztán, már benn. — Semmit, szolgálatban vagyok, de egyébként sem élek szesszel. Utasa nógatta, igyekezett legalább egy féldecire rábe­szélni. — Mondok valamit — szólt a sofőr —, ha meg nem sér­tem. Ha minden áron ra­gaszkodik hozzá, hogy meg­vendégel, ahelyett, hogy italt fizetne, vegye meg inkább a kisfiamnak a polcról a leg­kisebb Mikulást. Tudja, már kitette a cipőjét az ablakba. — Magának fia van? — Négyéves — büszkélke­dett a sofőr. — Azt a legnagyobb mi­kulást kérem — rendelkezett a vendég, majd miután az apa szégyenlősen szabadko­zott: — Nem is egyet, kettőt csomagoljon belőlük! — Stramm legény a fia, ugye? — faggatta, mikor a kocsi már ismét a városon keresztül-kasul ringatta őket. Apának ilyen kérdés felte­vése — egyenlő félórai lel- kendezéssel. S a sofőrből áradt a szó. Hogy a kis Pali való­ságos extázisbán várja a Tél­apót... Hogy a múltkor az óvodában szájon csókolta kis barátnőjét, Marikát. — Nincs is benne semmi pláne — ez volt a szakvéleménye. — Nem tudom, a bácsik a moziban, meg mindenfelé miért van­nak úgy oda a pusziért? Melegség áradt szél a ke­nyere javát megette Warsza- vában. Nemcsak a fűtőbe­rendezés ontotta... — Magának nincs fia? — fordult egy szempillantásra jobb felé a sofőr arca. — De, volt. Kétéves volt, amikor meghalt. S azóta az anyja is itthagyott... Csend szakadt rájuk, — Itt, az önkiszolgáló boltnál álljon meg egy perc­re. Mikor a férfi visszatért, három tömött papírzacskót tett le a hátsóülésre. — Vigye ezt is haza Pali­kának. Kis nyalánkság: mo­gyoró, keksz, nápolyi. A sofőr tiltakozni próbált, de az ulas tekintetéből látta: jobb, ha mindent ráhagy. — Hajtson haza, rakjuk le a csomagokat. Először a három darab, egyenként jó kilós csomagot vitte be a lakásba a pilóta. Mikor a két Mikulásért visz- szajött, a kezében egy szál piros rózsát tartott. — Legalább ezt fogadja el viszonzásul — nyújtotta az utas felé, s a hangja fátyo­losán mély volt. — Egy is­merős kertész hozta, a vázá­ban találtam. Az enyémek még nem jöttek haza. — Innen már ne vigyen tovább, várja meg a csalá­dot. Én még sétálok egyet. — A nevét... nem mondaná meg? — Minek az? Talán még találkozunk ... Kifizette a fuvart, s a ka- bátgallért újból felhajtva, zsebre dugott kézzel indult el a nyirkos estében a zsibongó belváros felé. ... Egy négyéves kisfiú sok nemvárt édességgel, s egy élettől -vert, magányos férfi az önzetlen ajándékozás tisz­ta örömével lett akkor este gazdagabb. Jóba Tibor XVIII. ÉVFOLYAM, 285. SZÁM-éra 60 fillér 1963. DECEMBER 6, PÉNTEK Hétezer köbméter salak a megyei utakon A telefonvezetékek 30 százaléka elromlott Az áramszolgáltatásban idáig nem volt zavar

Next

/
Thumbnails
Contents