Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-04 / 283. szám

Séta a bútor híirül Télapó lelepleződik Raktár a kirakatban - Bútoráruházát kap Kecskemét Meglepetések a jövő évre Ha Kecskeméten betérünk a Rákóczi úti bútorüzletbe, nem valami szívderítő látvány fogad bennünket. — Így van ez már évek óta — magyarázta az újságírónak Szabó István, a Báds-Kiskun megyei Iparcikk-kiskereskedel­mi Vállalat kirendeltségének vezetője, aki Kátai Bóláné üz­letvezető, és helyettese, Bozsó István társaságában kalauzolt végig az üzletben. Igazat kell adni Szabó Ist­vánnak. A bútorbolt valóban in­kább raktárnak nevezhető. A rekamiék, asztalok, székek, szek­rények egymás hegyén-hátán hevernek, s ez nem valami esz­tétikus iátvány. A zsúfoltság nem tesz jót a bútoroknak sem, amelyek a mozgatáskor, szállí­táskor legtöbbször megsérülnek. Ez az oka annak, hogy a vál­lalat két asztalost alkalmaz, kik az eladott bútorok hibáit javítják —, s az asztalosoknak állandóan akad munkájuk ... Mikor lesz Kecskeméten új bútorraktárv Ez a kérdés hosz- szú idő óta foglalkoztatja nem­csak a vállalat vezetőit, az el­adókat, hanem a nagyközönsé­get is. A tervek szerint jövőre a Matkói úton 240 négyzet­méter területű raktárt épí­tenek, amellyel a legégetőbb elhelyezési problémák meg­oldódnak. Ennek jelentőségét Szabó Ist­ván részlegvezető így foglalta össze: Nem kell majd öt helyen tárolni a bútorokat, s nem esünk kétségbe úgy. mint a napokban, amikor négy vagon szállítmány érkezett, és alig-alig tudtuk el helyezni... Mindezt az irodájában mon­dotta el a részlegvezető, mert a bútorüzletben nem volt alka­lom a beszélgetésre, a szűkös hely és a nagy forgalom miatt. igen, a forgalomról is érde­mes beszélni, amely, miként a ( számok mutatják, évről évre, hónapról hónapra növekszik. 1955-ben csupán 13 millió fo­rint volt az üzlet bevétele, — ebben az évben november 20-ig már túljutottak a 15 millió forinton. „Eladva” — ilyen szövegű cé­dulákat tűztek a gazdát talált rekamiékra, fotelekre, asztalok­Szovjetuipóbeli látogatásra utazott Kodály Zoltán December 20-án mutatják be Moszkvában* a J/«ry Jánost Kodály Zoltán kedden Moszk­vába utazott. Búcsúztatására a Keleti pályaudvaron megjelent a Művelődésügyi Minisztérium és zenei életünk több képvise­lője. Ott volt V. A, Guszev és G. J. Turjanifa, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségé­nek tanácsosa és első titkára. Kodály Zoltán a szovjet ze­neszerzők szövetségének és a Sztanyiszlavszkijról elnevezett Nyemirovics Dancsenko színház-’ nak a meghívására látogat el a Szovjetunióba. Moszkvából elő­ször Leningrádba, majd onnan Észt SzSzK-ba utazik, ahol Tartuban megtekinti a Háry János egyik előadását. Tartuból visszatér Moszkvába, s decem­ber 12-től december 20-ig a Magyar Zeneművészek Szövet­sége és a Szovjet Zeneszerzők Szövetsége közös találkozót rendez: amelynek célja, hogy meghallgassák és megvitassák a két ország elmúlt évi zenei al­kotásait. Kodály Zoltán a szov­jet szövetség meghívására lesz jelen a tanácskozáson. December 19-én a szovjet fő­0OOOOCX. JOOOÍXXK Vyoryv-'onoootv jCOOOOOOOCOCKNX > PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága ás a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István .gazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság 10-38. Belpolitikai rovat: 11-22. Kiadóhivatal:-os kém ét. Szabadság tér La. Telefon: 12-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dll i hónapra 12 forint Bács-Klskun megyei Nyomda V Kecskemét - Telefon: U-8S. index; 25 965, városban Kodály-hangversenyt adnak, majd 20-án a Sztanyisz­lavszkijról elnevezett Nyemiro vies Dancsenko Színházban, a szerző jelenlétében bemutatják a Háry Jánost. Kodály Zoltán előreláthatólag három hetet tölt a Szovjetunióban. ra, szekrényekre, s igen örven­detes, hogy e cédulák többsége a modern vonalú, a mai, kor­szerű követelményeket kielégítő darabokon látható. — Nemcsak a forgalom bizo­nyítja a modern bútorok térhó­dítását, hanem az augusztus ele­jén megrendezett egyhetes be­mutató kiállítás is — magyaráz­ta Kátai Béláné. — Kiderült — folytatta —. hogy a városban lakók 80 százaléka nem igényli a nehézkes, sötét, masszív, régi­módi hálókat, szekrényeket, ez az igény ma már inkább a fa­lusi és tanyasi lakosság körében tapasztalható. Itt sem mindig. Bizonyság rá Almási Teréz nyugdíjas tsz-tag példája, aki, amikor az üzletben jártunk, a legtöbb falusival el­lentétben világos színű, modern, háromajtós szekrényt keresett. Mint elmondotta: Lakásában megtalálható a világos, modem vonalú „Aranyhomok-’ rekamié is. Zubek Mihályné, a Kecske­méti Zománcipari Művek anyag- kezelője a hét évvel ezelőtt vá­sárolt csőgarnitúrájét akarta ki­cserélni. Csillag, vagy Varia tí­pusú bútor kívánt helyette vá­sárolni. Viszont tanácstalan volt, mert nem tudta, hogyan helyezze el a modern bútorokat a lakásában. Az ilyen gondok nemsokára megoldódnak —szólt közbe Sza­bó István. — Amint felépül az új bútorraktár, ebben az üzlet­ben nyolc mintaszobát rende­zünk be a kirakatban. Az üzlet esztétikus, minden igényt kielégítő bútoráru­házzá alakul át. A vásárlók a valóságban győ­ződhetnek meg arról, hogy mi­ként mutat a lakásban az új szoba- és konyhagarnitúra mi­ként célszerű azokat elhelyezni, és milyen egyéb lakberendezési tárgyakat érdemes ezekhez vá­sárolni. Külön lakberendezési szakem­bert is alkalmazunk majd — fe­jezte be Szabó István —, aki az áruházban, vagy a lakásban in­gyenes szaktanácsot nyújt min­den lakberendezési kérdésre. S még egy meglepetés: a jövő év­ben a vásárló helyett már mi gondoskodunk az új bútor gyors, szakszerű házhoz szállításáról is... B. Gy. — Papa! Vigyázzon, leesik a leje. — Papa! Gyorsabban forgassa a fogantyút! — Papa! Rezeg a szakálla. Papa, papa, papa; — egy gye­rek elkezd '2, s utána mind le- papázza a kecskeméti játékbolt kirakatüvege mögött ülő Miku­lást. Bíbor köpenyben ül az öreg egy vetítőgép mögött, és fáradhatatlanul hajtja a masi­nát. Forgató keze minden üte­mét egy fejbiccentés kíséri. Re­zeg fehér szakálla, arca merev csodálattal függ a vetítővász­non. Körülötte Játékország kincsei csábítják a szemeket, de mos* minden fényt, csillogást lepipál ez a trükkös Télapó-Mikulás. Mikor „vetíteni” kezdett, per­cek alatt benépesült a kirakat előtti járdaszakasz. Kezdetben tíz gyerek és húsz felnőtt volt az arány. A papák, mamák méla áhí­tattal, régi emlékekkel a sze­mükben csendben figyelik a Mikulást. A gyerekek a techni­ka korának megfelelő kritikus szemmel gusztálják. — Láttam, mikor belebújt egy ember a Télapó ruházatába. — Menj már, hiszen ez egy gép. — Ha az volna, hallanad a zúgását. — Igen?... Hátha a vastag ki­rakatüveg miatt nem hallani. — Ugyan, öregem, láttam, mikor a boltos pacák felmászott a létrán és odafent tett be fil­met valami más vetítőbe. Fi­gyeld meg, a Télapó vetítőgé­pének a lencséje sokkal lejjebb- re néz, mint ahogy a filmet lá­tod. — Nem is igaz. Egy ember ül ott télapóruhában. Valóság és képzelet, mese és technika viaskodik a gyerekek zsivajában. Mindaddig, míg odabent meg nem jelenik a bolt egyik alkal­mazottja — nagy kétágú létrá­val. A Mikulás közeiében leál­lítja, felmászik rá, és valamit csinálni kezd a kirakat, fölötti falrészen. Egy ideig nem lehet tudni, mivel motoz, mert csak deréktól lefelé látszik kívülről. Télapó pedig forgat, forgat gépiesen. Egyszer csak üres lesz a vászon, majd a filmberakás jellegzetes árnyékai cikáznak rajta. — Látod? Ugye mondtam! — kiált diadalmasan a már hallott kis fiú. — Most rak be másik filmet az a mókus. — Nem is Télapó gépébe, ha­nem valahová odafent! — bő­víti másik a felfedezést. Egy-két perc múlva óriási dia­dalordítás harsan, csak úgy re­AZ ÉPÍTÉSZET remeke A korszerű magyar építészet remeke a hajdúszoboszlói SZOT Béke gyógyüdülő, amelynek 21« szobájába» 382 beutalt pihenhet, szórakozhat az ország minden részéből. Összefogás ötszázezer forint nem várt összeghez jutott Ke­cel község az ősz folyamán, a megyei tanács vb bocsá­totta rendelkezésükre az­zal, hogy még ez évben használják fel a járdaépíté­si terveik megvalósítására. Örömet és gondot is oko­zott a tekintélyes összeg ér­kezése. Ilyenkor válik aztán el, mennyire élelmesek, rá­termettek a községi veze­tők, s milyen a lakosság áldozatkészsége, segíteni akarása. Sikerült nagy nehezen jár­dalaphoz jutniuk, egy cse­peli üzem vállalta — mun- kaerőhiánnyal is küzdve — az elkészítését az utolsó negyedévre. A lakosság pe­dig a földmunkák elvégzé­sére tett ígéretet. Nos, ez utóbbi el is készült azon mód, a járdalap szállítása azonban lassú ütemű volt, féltek, hogy beköszönt a rossz idő, s oda lesz a vá­ratlan lehetőség. Megegyez­tek a vállalattal, amennyi­ben vasárnap a kecellek Csepelen elvégzik a bera­kodást, húsz vagon járda­lapot indítanak útnak szá­mukra. Volt nagy mozgolódás a községben. Megkezdődött a „szervezkedés”’. Nem is ke­rült nagy erőfeszítésbe, s máris tizenhat személy­gépkocsi-tulajdonos jelent­kezett a társadalmi munká­sok felutaztatására. Csak legyen elég jelentkező! Lett is bőségesen. Nyolcvanan mentek fel, s volt, aki le­maradt hely hiányában. Egy vasárnap délelőtt 17 ezer járdalapot raktak va­gonba. Ott volt a segítőtár­sak közt a dolgozó paraszt, a vasmurilzás, a körzeti or­vos, s a gépkocsivezető épp­úgy, mint a községi tanács tisztségviselői. S hogy a meg­érkezett vagonokért ne kell­jen állá spént fizetniük. ugyancsa.k segítő brigádot szerveztek. Két órával a határidő előtt már át is ad­ták az üres vagonokat a MÁV-nak. Kell ehhez még valami megjegyzés? A szívmeleii- getö példa, úgy látjuk, ön­magáért beszél. Tizenh éte^er világlátolt fiatal Az Express ifjúsági és diák utazási iroda előzetes év végi mérlege szerint, az idén több mint 17 000 fiatal utazott az iroda szervezésében külföldre. Megismerkedtek Moszkva, Le- ningrád, Varsó, Prága, Párizs, Drezda, Róma, Athén és sok más külföldi város nevezetes­ségeivel, pihentek a Keleti-, a Balti-, a Fekete-tenger partján és a Magas-Tátrában, s szak­mai tapasztalataikat gazdagítot­ták a Szovjetunió, a Német De­mokratikus Köztársaság és Len­gyelország világhírű ipari üze­meiben. Ezzel egyidejűleg 18 300 külföldi diák és ifjúmunkás nya­ralt a Balatonnál, gyönyörkö­dött a Bükk, a Mátra, a Duna­kanyar tájaiban, megnek bele a játékbolt esti fényei. Az alkalmazott fordítva tette be a színesfilmet. Most már le­lepleződött Télapó-Mikulás, de inkább talán a boltos. Ügy har­sognak, kajánkodnak a gyere­kek, hogy jobbnak látja, levo­nulni a létráról. Piros képpel nevet ki a lurkókra. Közülük pedig lekezelően kiált be egy nyolcéves forma. — Engöm akar csőbe húzni? Neköm mondja, pestinek, hogy csíp a poloska . .. Hát hogy hol van ezekből a gyerekekből a romantika?! —th —n

Next

/
Thumbnails
Contents