Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-31 / 305. szám
1963. december 31, kedd T oldal i i i i l 1 1 i BUÉK! ÖRÖMMEL olvastam a na- p 'ián megjelent közleményt, miszerint a posta január 1-től megváltoztatja, pontosabban szólva csökkenti a küldemények egyes díjtételeit. Olcsóbb lesz például a levelezés díja négy baráti országgal — reméljük, idővel a többiekkel is —, s ezután belföldi díjszabással adhatom fel például a Vietnami Demokratikus Köztársaságba szóló leveleimet. Sürgősen ki kell tehát építeni személyi kapcsolataimat az említett országokkal, különben elvész a nyereség, és a kedvezmény értéke számomra. (Kislányom túltett rajtam, mert levelez két szovjet pionírral, így tehát családon belül máris lesz megtakarítás.) AZ IS Jö dolog, hogy januártól kezdve 20 fillérért viszik a képeslapot, bármilyen hosszú szöveget is ír rá az ember. Ebben viszont már nagyon is érdekelt vagyok, hiszen évente egyszer — karácsony és újév tájékán — én is megeresztem hagyományos üdvözlő kártyáimat, s ilyenkor mindig fáj a szívem, hogy csak öt üdvözlő szót írhatok 20 fillérért a lapra. „Stikában” — bevallom — csalni is szoktam, csak azért is hat szót írok rá, hátha nem veszik észre a kegyes manipulációt. Sajna —, észreveszik. Ezt onnét látom, hogy egy ismerősöm hasonlóképpen cselekedett. Névjegyborítékban küldött újévi képeslapot a címemre 11 szavas üdvözlettel. Talán azt gondolta, hogy máris érvényben van a posta nagylelkű rendelete, vagy — talán ő is a „stiklizők” fajtájához tartozik? Mindegy. Tény, hogy valami szemfüles postás észrevette, és megportózta a boldog újévi kívánságot. A húszfilléres bélyeg mellé még egy nyolcvan fillér értékű portót is ragasztottak, s ki is fizettették velem, annak rendje és módja szerint. Így hát kerek egy forintért utazott a lapocska. Hiába, a szabály, az szabály... Még nem érkezett el a január elseje. Arra gondoltam: hej, milyen rendjén mennének a dolgok mindenütt az országban, ha ilyen éber őrei lennének a közös vagyonnak a nagyobb fo- rintocskákat érő gépek és berendezések, felszerelések megőrzésénél is... REMÉLJÜK, jövőre már mindenfelé így lesz. S akkor nem lesz hiábavaló a portóval érkezett jókívánság sem: BUÉK! F. Tóth Pál •etSít «ép. *e*a?t «épe tiw.' ‘ ‘ " i rita<^iépe *Vtte ' ‘ ' oT Jéí «épe tecs. Q árőrben, a katát menten — Kapcsolja a hadtápot... Itt Sz. őrnagy ... Kérem a kocsit a kettes épület elé. — Visz- szateszi a telefonkagylót a villára. Az ablak alatt kis csoport „újonc” vonul el. Esti gyakorlatra indulnak. Az őrnagy térképet terít az asztal lapjára. Fölé hajolunk. Ujja egy szürke vonalon szalad végig. — Első állomásunk Ke- lebia... Ponyvával fedett, terepjáró törzskocsi fékez az épület előtt. Beszállunk. A kapuban tiszteleg az ügyeletes. A kocsi nemsokára rákanyarodik a határ felé vezető útra. Hamis útlevél Reprezentatív épület, tágas üvegablakkal. Oldalszárnyában fővárosi színvonalú eszpresszó, másik felén a FEP (Forgalom- ellenőrző Pont) irodái és a vámőrség. A kelebiai határállomáson vagyunk. Néhány perccel ezelőtt hagyta el az állomást a Belgrád—Isztambul irányába robogó nemzetközi expresszvonat. A FEP parancsnokával beszélgetek. — Két hónapja egy Bács-Kis- kun megyei lakos próbált hamis útlevéllel átjutni a határon. Az 1960-ig érvényes útlevelét 1963-ra javította. Természetesen az őrség azonnal észrevette a hamisítást — mondja. — Az illető a Horthy-időkben a titkos- rendőrség tagja volt. Nyugatra szeretett volna jutni. A csomagjában kétszeres nylontasak- ban háborús emlékérmeket, és az 1956-os ellenforradalmi időkből származó jelvényeket találtunk. A Nyugat-Európába tervezett utazás lerövidült: lakhelyétől Kelebiáig, s innen közvetlenül Budapestre, a Markó utcába. Kém a vonaton Megérkezett Budapest felől gz expressz. A vonat fél órát tartózkodik a határon. Addig el kell végezni az útlevél- és vám- vizsgálatot. A harmadik kocsiban sötét az egyik fülke. A szerelvényre felszállnak a határőrök. — Jó estét kívánok! Magyar útlevélvizsgálat... Zoli kontroll ... Kérem az útleveleket — lép be a szakaszvezető az egyik kupéba. Az utasok átadják a vörös, bordó, szürke, kék igazolványokat. A határőr összegyűjti. Az irodában bélyegzik az útleveleket. A nagy halom pasz- szusból egyiket kiemeli a parancsnok. Hamis. Két határőr fellép a vonatra. Az előbbi sötét fülkéből kihívják az útlevél tulajdonosát. Az németül szabadkozik — miért akarják bevinni az őrsre? Az érvényben levő nemzetközi jogszabályokat emlegeti. És követségét. — Az ön útlevele hamis, ön nem nyugatnémet állampolgár — mondja a szobában az őrsparancsnok. — De kérem! Ez rágalmazás! — dühöng az elfogott személy. Félszemmel az ablakra pislant. Látja, amint a vonat elindul a határ felé. Néhány óra múlva kész a jelentés. A kelebiai FEP ártalmatlanná tette a nyugatnémet hírszerző szolgálat egyik emberét... NDK-áílampolgár, orvos, turistaként csoportos útlevéllel érkezett Magyarországra. A szolgálat egyik emberétől itt kapta meg a hamis útlevelét, hogy kijusson a müncheni hírszerző központba. Az orvoskémet átadták az NDK államvédelmi szerveinek. Árnyak az éjszakában Nehezen indul a motor. Hideg van. Az út is síkos. A vezető „terepre” kapcsol. A motor mind a négy kereket forgatja. Elágazás. A kilométerkő mellett tábla: Figyelem! Határövezet!... Belépés csak engedéllyel. Pislákoló fényjelző'' a távolban. Lassítunk. A- -akában árnyak rajzolód’' i. Fehér hóköpenyes kator. ,n a kocsiajtóhoz. — Őrnagy elvtárs jelentem, körzetemben eddig esemény nem történt! — A határőr feszes vigyázzállása ismét topo- gássá változik. Fázik. Alvó falvakon robog keresztül a kocsi. Beszélgetünk. — Munkánkhoz igen nagy segítséget kapunk a határmenti községek lakóitól. Ha idegenek tűnnek fel a faluban, az ottaniak azonnal jelentik az őrsön — mondja az őrnagy. Cigarettára gyújt. A parázs fénye visszaverődik a szélvédő üvegről. — Az ősszel több esetben fordult elő határsértés. A határon túlra igyekvőknek több mint a fele fiatalkorú volt. Kit a rossz bizonyítvány, kit a szülői túlzott szigorúság, kit a kalandvágy „hajtott”. Persze nem jutnak tovább. Apró házak. Ez már az őrs. A kapuban az őr kéri a parancsot. Portya 25 fokos hidegben Kiválasztom a gumicsizmát. A vattabélésű kabát és nadrág már rajtam van. Az öltözetet egy tisztiköpeny egészíti ki. Utolsó simításként felcsatolom az övét. A folyosón sorakozunk fel. Ellenőrzésre indulunk. Parancsnok az őrnagy, a járőr tagjai: egy őrmester és egy „százados” — jómagam. Aztán irány a határ... A járőrcsapást befújta hóval a szél. Elmarad mögöttünk a laktanya épülete. Mindenütt hó, hó, hó... A csizmám megcsúszik — szinte derékig süppedek a föld téli takarójába. Mintha a semmiből nőttek volna ki, vagy húsz méterre sötét árnyak. — Állj! Ili vagy? — Járőr — válaszol az őrmester. — Előre! A géppisztolyok reánk sze- geződnek. Elhangzanak a jelszavak. S a fegyverek csövei visszafordulnak a föld felé. — őrnagy elvtárs ... határőr, járőrparancsnok jelentem, területemen eddig határsértés nem történt. Néhány baráti szó, és indulunk tovább. Szőrmesapkám alsó szélét néhány centi vastagságban zúzmara fedi. A szemöldökömet is vékony jégréteg borítja. A köpenyem zsebében levő zsebkendő öklömnyire fagyott össze. „Elvesztettük” a csapást Térdig gázolunk a hóban, kilométereken át. Ismét határőrökkel találkozunk. Aztán tovább. Odvas fa. Az őrmester telefon- készüléket vesz elő. Motoz a fa törzsénél, majd bejelentkezik. Rejtett telefonvezeték. Távolban romba dőlt, elhagyott tanya. Néhány száz méterre fénysugár. A határ felé halad. — Nyomsáv figyelő..: — mondja az őrnagy. — A mi embereink. Járőrökkel találkozunk, majd ismét a szürke fényű hósivatag. Tíz kilométeren keresztül. Visszaérkezünk a laktanyába. A szabadba kitett hőmérő mínusz 21 fokot mutat. A terepen 25 fok körüli hideget mértek. A meleg szobában csizmámat próbálom lehúzni. Eredménytelenül. Segítség kell hozzá. A kapcát a bejutott és megolvadt hó a csizmaszárhoz fagyasztotta. Az idő: hajnali négy óra. öt órát töltöttünk kint a hósiva- tagban. Meleg szoba. Bár fáradt vagyok, de elalvás előtt még néhány pillanatra a hóban fekvő katonák emléke elevenedik meg előttem. Határőröké, névtelen embereké, akik télen-nyáron fegyelmezetten, hűen esküjükhöz — teljesítik hivatásukat... Kovácsi Miklós Boldog évet A B 1964 és eredményes jó munkát kíván az ▼ Állami Biztosító megyei fönöKsége és fiókjai. 10018 — Hát te meg itthon vagy? — szaladt a szobába Éva. Megcsókolta bátyját, aztán Síposra mutatott: — Látom, már ismeritek egymást ... — Igen! Nem vártam meg, amíg kegyeskedsz bemutatni — mosolygott a százados. — Hallom, itthon ebédeltek ... — Igen, főzök... — Mit szólnátok hozzá, ha leszaladnék egy kis sörért? — Ő, felesleges ... Nemsokára úgyis mennünk kell... — szabadkozott Sipos; meg volt győződve róla, hogy Ferenczi segítségért menne. — De hozzál csak! — erős- ködött Éva... Ferenczi már indult is. Aztán Éva kissé rosszallóan mondta Síposnak: — Biztosan nem tetszett neki, hogy a szobájában vagy ... Még engem se nagyon enged be... De a jövőben úgyis meg kell szoknia a jelenlétedet! — Igaz? — és egy hirtelen mozdulattal a férfi ölébe ugrott. Sipos megcsókolta a nyakát. — Te butus ... Meglátszik ... — Szégyelled? — Hogy fogok kinézni? Mindenki rajtam nevet majd... — Puderozd be — javasolta Sipos. Közben azt leste, hol foglalhat el tüzelőállást... A legrosszabbra is fel kell készülnie. Először a századost intézi el a vegyipisztollyal, aztán a többieket. A lány utoljára marad... Nagyon bízott vegyi fegyverében. Jó tíz perc múlva két családi sörrel a kezében visszaérkezett Ferenczi százados. Sipos az előszobában állt, zsebredugott kézzel, majd amikor látta, hogy nem fenyegeti veszély, bement a konyhába, és felajánlotta a segítségét ... — No, ebből aztán jó ebéd lesz... — heccelte őket Ferenczi. A két fiatal azonban annyira belemerült a munkába — a főtt tojások héjával bíbelődtek —, hogy nem is reagáltak az ugratásra. A modern bútorral berendezett szűk kis konyhában alig volt szabad hely, úgyhogy a százados kiszorult az előszobába. Onnan nézte őket, mint szorgos- kodnak... Síposnak valójában még mindig azon járt az esze, hogy mit láthatott meg a százados... De bármit tervez is ellene, ő el van készülve a cselekvésre. Nem fog habozni... Igaz, nem lesz valami kellemes a lány előtt használni a vegyi pisztolyát, aztán őt is leteríteni, de ha a helyzet úgy parancsolja, ő megteszi. ., Muszáj! A konyharuha eltakarta Sípos nadrágzsebét, de kicsit még így is kidagadt a zsebkendőbe csavart gittmintáktól. Jobb zsebében pedig a 6-os vegyipisztoly, ez a hangtalan, azonnal ölő fegyver, amelyről fogalma sincs ennek a kekiruhába bújtatott moszkovitának. Évára pillantott. Ha jól meggondolja, nem tudná elvenni feleségül. A bátyja miatt. Agyonnyomná az életét. Esténként a szerelmes órák helyett szemináriumot kellene hallgatnia ..; Csakugyan nem vett észre semmit ez az ember ? Most nem nézhet rá, nagyon ügyesen, pontosan fel kell vagdalni a tojásokat... Mit csicsereg Éva, hogy mikor indulnak? Igen, azt mondta, hogy azonnal ebéd után... A legegyszerűbb mégis az lenne, ha mindkettőt elintézné, itt a lakásukban, aztán eltűnne. A tervrajz, a hajtóanyag összetétele megvan. Mi a fenének még minta is? Csak komplikálja a dolgot... De jó lenne most Brondellel beszélni... ő biztosan azt mondaná, hogy induljon azonnal. Minden itt van az orra előtt. Semmi értelme kockára tenni az életét. Arról nem is álmodott, hogy hozzájuthat a hajtószerkezet teljes leírásához meg a vegyi képletekhez. A főnökei tulajdonképpen az elméletileg nehezebb utat választották: a mintából akarták kielemezni az ösz- szetételt... Persze, nem számíthattak rá, hogy ilyen könnyen birtokba veheti Sipos a tervrajzokat ... Mit csináljon? Lője agyon őket? Aztán meg se álljon a Dunáig? És ha holnap visszajönne? A kulcsminták megvannak, ez nagy segítség a szakaszvezetőnek... Nem szabad kockáztatni semmit... „Hidegvér, kivárni a legalkalmasabb pillanatot” — mondaná Brondell... Igen, várni kell! Visszamegy a szállodába, és rádión megkérdezi a B. 26-ostól, hogy mit tegyen. Persze, ha eléri... Ma nincs megbeszélt adás... — Tibor! Nem hallod? Hol jár az eszed? —* hatoltak el az agyáig a lány szavai. Azon kapta magát, hogy nem figyelt a jelenlevőkre. Ez ritkán fordult vele elő ... Úgy tett, mintha továbbra is a tojás vagdosásra koncentrált volna, aztán megszólalt: (Folytatjuk.) Pályázat Bács-Kiskun megyed Tanácsi Tervező Iroda pályázatot hirdet kecskeméti munkahelyre műteremvezetői állás betöltésére. Feltételek: legalább 1« éves gyakorlattal rendelkező okleveles építészmérnök. Fizetés megegyezés szerint. Kétszobás lakást biztosítunk. Jelentkezés Kecskemét, Kossuth tér 1. sz. Levélben önéletrajzzal — vagy személyesen. Útiköltséget csak felvétel esetén térítünk. 9852
