Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-30 / 304. szám

Z. oldal 1963. december 30, hétfő Kiújultak a harcok Cipruson Johnson és Erhard tanácskozásai Moro és Saragat Jugoszláviába megy Kudarcba fulladt kísérletek A LEGFRISSEBB je­lentések szerint nem járt sikerrel Pál görög király- közvetítési kísérlete Gö­rögországban a ciprusi fejlemények következté­ben beállott rendkívül helyzetre való tekintettel. A görög belpolitikai élet válsága nem oldódott meg. A két párt vezetője kitartott korábbi állás­pontja mellett; a Nemzeti Radikális Unió ellen­zi az új választásokat, a Centrum Unió vezetője, Papandreu pedig azok sürgős kiírását követeli. A válság egyik okát képező ciprusi görög prob­lémák egyébként változatlanul fenyegetően ne­hezednek a szigetországra. Duncan Sandys an­gol miniszter is sikertelenül próbálkozott a bé­kéltetési kísérletekkel. Nicosiában ismét dörög­nek a fegyverek. A harc a megosztott város tö­rök negyedében tört ki, s a színhelyre azonnal angol csapatokat vezényeltek. Az angol kezde­ményezésre született bizottság első ülését nem sok siker koronázta. Ezen egyébként nem is le­het csodálkozni. Ciprus ugyanis mint ismeretes, fegyveres beavatkozás áldozatává vált. A be­avatkozó országok a függetlenség kivívása után az országra kényszerített Zürichi Egyezményre hivatkoznak. Ez lehetőséget ad Angliának, Tö­rökországnak és Görögországnak, hogy „belső zavargások esetén segítsenek a rend helyreállí­tásában”. Anglia a Szélsőséges nacionalista cso­portok által kezdeményezett fegyveres harcok kirobbanása után átvette a főparancsnokságot az országban tartózkodó török és görög csapatok felett. Közben pedig lépéseket tett arra is, hogy a szélsőséges csoportok ellen küzdő ciprusi rend­őrséget lefegyverezze. A helyzet ellenőrzése te­hát Cipruson alig három évvel a függetlenség kivívása után ismét a gyarmatosítók kezére ke­rült. AZ ERHARD KANCELLÁR texasi látogatásá­val kapcsolatos sajtóközlemények egyértelműen arra mutatnak rá, hogy Johnson amerikai elnök és a nyugatnémet államfő megbeszélésein eddig semmi komolyabb nehézség nem merült fel. — Legfőbb eredménynek tekintik a tudósítók, hogy Erhard a jelek szerint nem emelt különösebb kifogást a kelet—nyugati eszmecsere folytatása ellen és csak ahhoz ragaszkodott, hogy a Szov­jetunióval folytatandó tárgyalásokon a Nyugat továbbra is vegye figyelembe Bonrr álláspontját mind a német, mind pedig a nyugat-berlini problémában. Ennek lényege, hogy az NSZK el­lenez minden olyan ke­let—nyugati megállapo­dást, amely az NDK va­lamilyen formában tör­ténő elismerését jelentené. Nagy szerepet ját­szanak a tárgyalásokon a gazdasági kérdések. Egyesek szerint Erhardnak mások a nézetei az atlanti társasviszonyról is mint elődjének Ade- nauernek, aki e tekintetben mindig nyíltan hi­tet tett barátja: de Gaulle mellett. Mindazonál­tal Erhardnak is tekintetbe kell vennie a már megkötött francia—nyugatnémet szerződést, és el kell kerülnie a súrlódást partnerével. MINT a jugoszláv lapok közük, Moro olasz miniszterelnök és Saragat külügyminiszter el­fogadta a jugoszláv kormány meghívását és ké­sőbb megállapítandó időpontban Jugoszláviába látogat. A két olasz államférfi jövendő jugosz­láviai látogatásával folytatódnak azok a magas szintű tárgyalások, melyek Kocsa Popovics ju­goszláv külügyminiszter 1960. évi római látoga­tásával kezdődtek, s amelyet rá egy évre Anto­nio Segni jelenlegi olasz köztársasági elnök, az akkori Fanfani-kormány külügyminisztere vi- szonzott Belgrádban. A látogatás a két szomszé­dos ország szempontjából döntőnek ígérkezik és továbbfolytatása annak a következetes munká­nak, amely a jugoszláv—olasz kapcsolatok ki- szélesítésére irányul. A BEKÖSZÖNTŐ új év alkalmából Gus Hall, Amerikai Kommunista Párt vezetője elemzi az amerikai nép előtt álló problémákat és felada­tokat. A cikk szerzője megjegyzi: Kudarcba ful­ladtak a jobboldali sajtónak azok a törekvései, melyek Kennedy elnök meggyilkolását kommu­nista-és szovjetellenes uszításra próbálták fel­használni. A közvélemény számára egyetlen ta­nulság maradt, az, hogy létezik Amerikában egy reakciós ultrajobboldali mozgalom, amely gyű­löletet és erőszakot hirdet, véres cselekedeteket hajt végre. Az amerikai népben mélyen gyöke­rező demokratikus hagyományok akadályozták csak meg, hogy a kritikus napokban a pánik és hisztéria kerekedjék felül. Ez a tény viszont az ultrák veresége volt. Az amerikai sajtóban most jelent meg a Kennedy elnök meggyilkolása kö­rülményeit vizsgáló bizottság újabb jelentése. Ebből kiderül, hogy a vizsgálódás igen széles körű, a munkába újabb jogászokat vonnak be és tanúkat idéznek meg. A végleges jelentés elké­szítésére azonban még legalább két hónap lesz szükséges. EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN Nemzetközi _______________ |g |A|I|ElIlD101S|Z|K|0|P „Helyünk a világban” - anno 1963 MOSZKVA. (MTI) A baráti légkörben lezajlott kereskedelmi tárgyalások ered­ményeként Varsóban aláírták a Szovjetunió és Lengyelország 1964. évi kölcsönös áruszállí­tásaira vonatkozó jegyzőkönyvi megállapodást. Az egyezmény­ben előirányzott kölcsönös áru- szállítások értéke 1 200 000 000 rubel körül mozog, s jelentős mértékben meghaladja az 1963. évre vonatkozó áruszállítások értékét. BERLIN. (MTI) A Német Demokratikus Köz­társaság határánál levő átkelő­helyeken most már rendszere­sen hajnali öt órakor, tehát az NDK kormánya és a nyugat­berlini szenátus egyezményében megállapított időnél két órával korábban megindul a forgalom. Szombaton 70 000, vasárnap pe­dig több mint százezer nyugat­berlini polgár kereste fel a de­mokratikus Berlinben élő roko­nait. A demokratikus Berlinben nyilvánosságra hozott adatok szerint szombatig már 840 000 nyugat-berlini kapott engedélyt, hogy az NDK fővárosába utaz­hassák. LEON (Mexikó). Súlyos közúti szerencsétlen­ség történt szombaton Mexi­kóban. Leon város közelében egy zsúfolt autóbusz nekirohant egy teherautónak, amely von­tatókötélen haladt. Az autóbusz utasai közül tíz ember azonnal meghalt. Tíz utast súlyos sebe­sülésekkel kórházba vittek. ALGÍR. (TASZSZ) Algéria déli részén nagy eső­zések voltak, amelyek követ­keztében Vahat oázis körzeté­ben százezren maradtak hajlék­talanul. Togort helységnek meg­szakadt minden kapcsnolata a külvilággal. Az elemi csapás sújtotta területekre a kormány katonai egységeket irányított, valamint élelmiszer és gyógy­szert küldött. MOSZKVA. (MTI) Sok örömet és esztétikai él­vezetet nyújtott a hallgatóknak Kodály Zoltán Háry János cí­mű dalművének bemutatója — írja a Pravda vasárnapi szá­mában P. Szavincev, a Szovjet Zeneszerzők Szövetségének tit­kára. A nagy mester kezében egységbe ötvöződnek a külön­böző zenei kifejező eszközök. A dalmű zenéje bámulatosan har­monikus és híven tolmácsolja a népi történet cselekményének légkörét. NEW YORK. (MTI) „Az amerikai négerek ki­ábrándultak a jogi huzavoná­ból” — hangoztatja év végi jelentésében Roy Wilkins, a színes bőrű népek haladásáért küzdő országos szövetség fő­titkára. — Wilkins megállapí­totta, hogy az amerikai kong­resszus nem tett egy lépést sem a polgári jogok érvényesíté­séért, s szokása szerint ismét politikai játékot űzött. A kong­resszus tétlensége — hangoztat­ja a jelentés — valószínűvé teszi, hogy a jövőben több és nagyobb négertüntetésekre ke­rül majd sor. Kinevezek hazánk ű] londoni nagykövetét Az Elnöki Tanács Incze Jenő rendkívüü és meghatalmazott nagykövetet megbízta a Magyar Népköztársaság londoni nagy- követségének vezetésével. Elsüllyedt a Lakonia LISSZABON (AFP, Reuter) Mint már jelentettük, az egy héttel ezelőtt az Atlanti-óceán keleti részén kigyulladt luxus­gőzösnek, a Lakomának még mindig égő roncsát norvég, hol­land és portugál mentőhajók Gibraltárba próbálták vontatni. A Greek Line Társaság ugyan­is nem mondott le a Lakonia tulajdonjogáról és busás pénz­összeget ígért az önkéntes men­tőknek, ha sikerül a hajóron­csot Gibraltárba vontatniok. A kísérlet azonban nem járt sikerrel és a Praia da Adraga portugál mentőhajó rádiótávírón jelentette üsszaboni társaságá­nak, hogy a Lakonia roncsa Lisszabontól mintegy 350 kilo­méterre vasárnap délután — magyar idő szerint 15.00 órakor — elsüllyedt. A rádiógramm közölte még, hogy a mentőhajók visszatérnek kikötőikbe. Ismeretes ugyanis, hogy a görög hajótársaság előre bejelentette, nem fizeti ki a mentési költségeket, ha a Lako­nia roncsa vontatás közben el­süllyed. f seppben a tenger — szok- ták mondani, ha egy bo­nyolult és összetett fejlődési fo­lyamat egyetlen jellemző pont­ba, vagy epizódba sűríthető. Egy ország nemzetközi kapcso­latai, „helye a világban”, poli­tikai, diplomáciai és gazdasági szálainak szövevénye sokkal bo­nyolultabb, összetettebb valami, semhogy lényegük ott csillog­hasson egyetlen „cseppben”. Így van ez természetesen Magyar- ország esetében is. Mégis, ha a szemléletesség, s a fejlődés ál­talános irányzatának „drámaibb” érzékeltetése kedvéért meg akar­juk kísérelni ezt a sűrítést — akkor a szóban forgó „csepp” majd egy esztendővel ezelőtt csillant fel először az Egyesült Nemzetek Szervezetének New York-i üvegpalotájában. Ott is U Thant főtitkár szobájában, méghozzá egy töltőtoll hegyén. Ezzel a töltőtollal írta alá U Thant azt az utasítást, amely megszüntette az ENSZ rádió- állomásának Magyarország felé sugárzott, a hidegháború szel­lemét árasztó adásait, s utasí­totta az illetékeseket, hogy azo­kat helyettesítsék valóban tár­gyilagos, a világszervezet mun­káját és erőfeszítéseit ismertető adásokkal. T alán ez az epizód jellemzi ■ legtömörebben a fordu­latnak a lényegét, amelyet az 1963-as esztendő hozott Magyar- ország nemzetközi kapcsolatai­ban. Természetesen, hazánk külpolitikai kapcsolatainak alapja a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országokhoz fű­ződő testvéri szövetségünk. Ez a szövetség szilárd és érintetlen maradt: politikai, gazdasági, társadalmi szempontból a teljes szilárdság bázisát jelentette szá­munkra azokban az években is, amikor — még az 1956-os ellen­forradalom leverésének követ­kezményeként — Nyugatról a bizalmatlanság, sőt, mondjuk ki nyíltan: a politikai bojkott hi­deg légkörével vették körül Magyarországot. A magyar tár­sadalmi, gazdasági, politikai, kulturális konszolidáció tényei persze a tény«? erejével egyre- másra ütötték a réseket ennek a blokádnak a falán. Nyáron, az ENSZ-közgyűlésé- nek külön ülésszakán az ameri­kai küldöttség már kénytelen volt lemondani arról, hogy két­ségbe vonja a magyar ENSZ-de- legáció megbízatásának jogos­ságát. Ez a „kétségbevonás” a korábbi években sem akadályoz­ta meg természetesen abban a magyar külpolitikát, hogy hang­ját hallassa a legfontosabb nemzetközi fórumon. S a szava­zásoknál egyre jobban „mor­zsolódott” azoknak a száma, akik követték a washingtoni po­litikát az úgynevezett „magyar kérdés” napirenden tartásának provokatív, az egész nemzetközi légkört mérgező gyakorlatában. Ez a nyár azonbafi magát az elkerülhetetlen fordulatot is meghozta, s mint a legnagyobb amerikai hírügynökség, az As­sociated Press némi sajnálko­zással megállapíthatta: „Wa­shington kénytelen volt az egész ügyet száraz szemekkel elkísér­ni a temetőbe.” Ennek a poli­tikai fordulatnak volt azután természetes következménye, s mintegy megpecsételése U Thant ENSZ-főtitkár budapesti látoga­tása, tárgyalásai országunk ve­zetőivel — és az a búcsúmon­dat is, hogy „látogatásom ered­ményeivel nagyon meg vagyok elégedve”. M agától értetődik, hogy a * * politikai fejlődésnek meg­voltak a maga szervezeti és gyakorlati következményei is. Ezeket szinte lehetetlen eseten­ként felsorolni, hiszen Magyar- országnak hátvan országgal van diplomáciai kapcsolata és 330 nemzetközi szervezetben vesz részt. „Helyünk a világban” —nagy­mértékben gazdasági kapcsola­tainkat jelenti. Ezeknek a kapcsolatoknak az alapja hazánk tevékenysége a KGST-ben, a Szovjetunió és az európai szocialista országok gazdasági együttműködési szer­vezetében. Külkereskedelmi for­galmunk mintegy 70 százalékát a KGST-országokkal bonyolít­juk, s ezt már az ötéves tervek megkezdése előtt egyeztettük a szocialista országokkal. A KGST számára az 1963­H as év a magasabb szintű együttműködés kibontakozásá­nak esztendeje volt. Ennek a megszervezésében Magyarország alkotó módon részt vett — és előnyeiből is részesült. Minde­nekelőtt: kezdett a gyakorlat­ban is érvényesülni a kétoldalú megállapodásokon túlmenő sok­oldalú, multilaterális együttmű­ködés hatása. Elérkezett Ma­gyarországra a Barátság-olaj­vezeték. Űj szakaszt nyitott energiagazdaságunkban, hogy összekapcsolták villamosenergia hálózatunkat Csehszlovákia, Ro­mánia, Lengyelország, Nyugat- Ukrajna villamosenergia háló­zatával. Végül: ez év őszén megszületett a KGST-országok közös bankja, amelynek végre­hajtó tanácsában természetesen a teljes egyenjogúság és egy­hangú döntési jog alapján Ma­gyarország is képviselteti ma­gát. A gazdasági kapcsolatok má­sik, tőkés oldalán is tovább szé­lesítettük a magyar gazdasági élet hatósugarát. Ez is a változásokban gyöke­rezett; a tőkés világpiacokon való méltó megjelenés ugyanis nem lett volna lehetséges a világszínvonal megközelítésének tudatos programja nélkül — ami viszont feltételezte az ipari szerkezet modernizálását és a szakértelem előtérbe kerülését. Politikailag is jellegzetes epi­zódja volt ebből a szempontból a tőkés kapcsolatok alakulásá­nak az év végén létrejött ma­gyar—nyugatnémet megállapo­dás, amely hosszú lejáratú ke­reskedelmi egyezményhez veze­tett, sőt előírta hivatalos külke­reskedelmi képviseletek kölcsö­nös felállítását is. Ez a meg­állapodás nemcsak a viszonylag nagy volumenű magyar—nyugat­német külkereskedelmi kapcso­latok miatt keltett különös ér­deklődést, hanem politikai je­lentősége miatt is. Lengyelor­szág és Románia után ugyanis Magyarország volt a harmadik szocialista ország, amellyel az NSZK ilyen megállapodást kö­tött. /gazdasági kapcsolatainkban ^ külön hely illeti meg a fejlődő országokat. Egész nem szocialista forgalmunkban ma már körülbelül 20 százalék a fejlődő országok aránya. Ennek természetesen megvan a maga messzemenő politikai jelentő­sége is: Magyarország erejéhez és lehetőségeihez mérten részt vesz ezeknek az országoknak az iparosításában (összes ide irányuló kivitelünk felét gépek, köztük komplett gyárfelszerelé­sek teszik ki). Ez voltaképpen nem egyéb, mint gazdasági ki­fejezője külpolitikánk egyik alapelvének; annak, hogy a leg­teljesebben támogatjuk ezeknek az országoknak függetlenségi harcát, amely napjainkban ép­pen az imperialista gazdasági függőségtől való szabadulásért az iparosítás lehetőségeinek megteremtéséért vívott nehéz és szívós küzdelemben csúcsoso­dik ki... Íme: a „tenger” ugyanazt a képet nyújtja, mint ama bizo­nyos „csepp" U Thant töltő­tollának hegyén. 1963-ban he­lyünk szilárdabb és megbecsül­tebb a világban, mint valaha. G. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents