Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-30 / 304. szám

1963- december 30. hétfő 3. oldal TÉLEN IS A HATÁRBAN ponta több órát tölt a határ­Arca kipirult a hidegtől. Csiz­májáról topogva veri le a ha­vat, amint belép az irodába Petrányi László, az izsáki Sár­fehér Tsz növénytermesztési brigádvezetője. Kezét dörzsöl- geti, láthatóan örül a jó me­legnek. Odakünn a határban, bizony hó alá feküdtek a szántóföldek, s a fák ágaira is csipkét lehelt a tél. Mi dolga lehet hát ilyen­kor egy növénytermesztési bri­gádvezetőnek? Hiszen a pa­rasztember régente is a kuckó közelében, mint a költő írja: a barátságos meleg szobában „vészelte át” a telet. De most nem egészen így van. Legalábbis ez derül ki Petrányi László csodálkozásá­ból, amit az említett kérdés kivált belőle. — Reggel fél hétre mindig bejövök az irodába — mondja. — De leginkább hatra. Ha azt vesszük, hogy a nap ilyenkor még nem kelt fel, ez az idő­pont korainak tűnhet. Igen, a reggeli eligazítás villanyfénynél szokott megtörténni. Mikorra kiér a lóistállóhoz, a Miért mostohák? Több évi sikeres működés után ez év nyarán bezárta „ka­puját” Baján megyénk legré­gibb és legaktívabb népfront­köre, a szentjánosi. Az egytan- termes iskolát, amelyben még egy pedagóguslakás és a kör otthonosan berendezett helyisé­ge volt, városfejlesztési célok érdekében gyógypedagógiai ok­tatásra vették igénybe. A nép­frontkor sorsa már akkor, nyá­ron aggasztóvá kezdett válni. Ezért a városi népfrontbizott­ság titkárával együtt felkeres­tük Farkas Lászlói, a városi ta­nács vb elnökét, aki önkritiku­san megvallotta, hogy az iskola átszervezésekor a körről meg­feledkeztek. Azért a beszélgetés végén biztató ígérettel búcsúz­tunk. Kiderült ugyanis, hogy a szentjánosi településen van egy „ottfelejtett” felvonulási épiilei, amit a vágóhíd néhány munká­sa használ átmeneti szállásnak. Az épület nem luxuskivitelű, de méreteiben meghaladja az ott lakó munkások szükségletét. Különben is számukra ennél egészségesebb helyet kellene keresni. A népfrontkor kétszáz tagja viszont szíves örömest vállalná, hogy saját erőből, tár­sadalmi munkával rendbe hoz­za nemcsak az épületet, de kör­nyékét is* Ez kivitelezhetőnek látszott és ebben maradtunk a nyári megbeszélés alkalmával. Amikor a közelmúltban ismét Baján jártam, meglepett, hogy a nyári tervből, ígéretből nem valósult meg semmi. A népfront­kört kiköltöztették az iskola­épületből. berendezését egy-egy tag lakásán zsúfolták össze, s az egyik tag szoba-konyhás, földes kis lakásába került a te­levízió is. mely korábban estén­ként 150—200 ember szórakozá­sát szolgálta. Ma már szó sem lehet erről, hiszen bármilyen vendégszerető is a házigazda, egy-egy este legfeljebb csak nyolc-tíz tv-nézőt tud fogadni kis lakásában... Éveken át a népfrontkor volt e városrész kulturális központ­ja. A hasznos szórakozás mel­lett számos szakmai, politikai, ismeretterjesztő előadás hang­zott itt el, s mivel nem egy munkásember az italbolt pultját hagyta ott a kör otthonosabb, több és nemesebb szórakozást nyújtó légköréért — a családi béke egyengetőjének szerepét is sokszor betöltötte. Az ital­bolt maradt, a kör megszűnt lé­tezni. Mindez több kilométerre a városközponttól. Vajon mivel érdemelték ki e mostoha bánás­módot a szentjánosi városrész lakói, a népfrontkor kétszáz tag majorságba, éppen megvirrad. Már ott várja a huszonöt foga­tos, akik az ő brigádjához tar­toznak. A fogatok mindennap „üzemben” vannak. A brigád­vezető eligazítása alapján hatá­rozzák meg: ki hova megy. A trágyahordás egész télen át tart. Takarmányhordásra is napon­ként szükség van. De a vasút­állomásra is majd mindennap érkezik valami. Sokszor a leg­váratlanabb időpontban. És on­nan el kell szállítani a külde­ményt mihamarabb, különben fekbért kell fizetni. Legutóbb például 216 ezer szőlőkaró ér­kezett. Több mint 20 vagon volt a szállítmány. Minden percet ki kellett használni, hogy el­hordják. Épp a leghidegebb napokban. Petrányi László úgy jellemzi a fogatosokat, hogy jól össze­hangolt gárdát alkotnak. Ezért is képesek a feladatok elvég­zésére. Olyan ember, aki nem állja meg a helyét, nincs kö­zöttük. Volt, de a többiek ki­közösítették soraikból. Egy év­vel ezelőtt jellemző eset fordult elő e2fcel kapcsolatban: az egyik fogatos éjszakánként a bognár­műhely elől rendszeresen „ki­sajátította” a ládákat. De csak addig, amíg az éjjeliőr el nem fogta. A többi fogatos egybe­hangzóan kérte, hogy tolvaj társukat helyezzék el közülük... A brigádvezető fél szemmel a telefon felé figyel. A készülék alattomosan hallgat, de bárme­lyik pillanatban csöröghet. Ha a vasút jelentkezik, akkor nyom­ban elő kell keríteni a fogato- sok egy részét. Szerencsére min­dig tudja, ki, merre dolgozik. Most például hat szánkó nádat hord a kolontói határrészről. A vontatók és a tehergépkocsik pedig Szabadszállásról szállítják a trágyát. Még Kunszentmikló- son is vásároltak talajjavító anyagot. Ilyenkor legfeljebb csak ke­rékpárral lehet közlekedni a határban, ha a fogatosok kere­sésére indul. Vagy gyalogosan, ha nincsenek messze. Szempont még az is, hogy a fogatokat elsősorban onnan hozza el. ahol kevésbé sürgős a munka. Ám a brigádvezető munkája nem csupán ennyiből áll. Na­ban télen is, együtt az embe­rekkel, s ha szükséges, ellen­őrzi a munkájukat is. Nem hanyagolhatja el az őszi veté­sek állapotának időnkénti meg­vizsgálását sem. Nemrégiben a gabonafutrinka ellen kellett a porozást elvégezni. Sikerült ele­jét venniök a nagyobb kár­nak. — Igaz, a munka korántsem olyan sokirányú, mint nyáron — állapítja meg. — De ami van, az nehezebb. A hideg miatt. El­sősorban nem nekem, hanem a fogatosoknak, akik egész nap a szabad levegőn vannak. Meg a gépkocsi- és vontatóvezetők­nek, akiknek csúszós úton kell vezetniük a járművet. Jut idő azért pihenésre is. Nem sok. Petrányi László a sza­bad idejét olvasgatással tölti. Különösen a szakkönyveket kedveli. Ezeket Kiss Imre főmezőgaz­dásztól szokta elkérni. Homoki gazdálkodás, műtrágyázás — ezek érdeklik leginkább. Ezért is jár el rendszeresen már két év óta a tsz-akadémia előadá­saira is. ... Csöndesen, alig hallhatóan beszél a brigádvezető. Az az érzésem, hogy ennél hangosabb akkor sem szokott lenni, ha tör­ténetesen a fogatosoik munká­ját ellenőrzi. Megrakott szánok suhannak el az ablak előtt. HATVANI DÁNIEL Az afrikai nők lapja A dakari kioszkokban megje­lent az Afrikai nő című új sze­negáli folyóirat első száma. A havonta megjelenő újság első­sorban azt mutatja be, hogyan járulnak hozzá az afrikai nők kontinensük építéséhez. Az első számban megjelent Sékou-Tou- ré, guineai elnök cikke, az afri­kai nők életéről. A folyóirat ezenkívül politikai, történelmi, és egyéb anyagokat tartalmaz. A Magyar Nemzeti Bank me­gyei igazgatóságának könyve­lési osztályán az év végi zárlat hajrája folyik. A munkát igen megkönnyítik és gyorsítják az új, NDK-ban készült könyvelő­gépek. Óránként 150—200 tételt tudnak velük könyvelni, tehát annyit, amennyit kézi könyve­Ez a képünk Rigó Sándomé főpénztárost mutatja be. A mel­lette magasodó szimpatikus pénzemelet nem egy szeren­csés lottónyertesé, ez csak „bagatell” nyersanyaga minden­léssel egy napig lehet elvégezni. Pontos, megbízható az „Optima- tic”, amely gyűjtő megyei könyvelésre, folyószámlázásra, illetményszámfejtésre egyaránt programozható. Felvételünkön Ónodi Györgynél és Horváth Juditot látjuk a könyvelőgépek mellett. napi munkájának. Rigó Sán­domé hosszú idő óta pontos, gyors munkájával vívta ki munkatársai, vezetői elismeré­sét. (Pásztor Zoltán felvételei.) 9z utolsó értekezlet Megyénk legjobb napilapjának, a Petőfi Népének munkatársai egész éven át ha­zafias lelkesedéssel hallgatták végig az alsó, középső, valamint felső szintű érte­kezleteket. Ha csak vázlatos felmérést végzünk, akkor is meg kell ezért hajta­nunk az elismerés vándorzászlaját. Mert gondoljunk csak bele: Bécs-Kiskun me­gyének 5 városa és 108 községe van. Ezek mindegyikében szervezetek, hivatalok, in­tézmények, üzemek, termelőszövetkezetek, vállalatok; azokban tagság, gárda, veze­tőség, bizottság, csoport, azoknak megint szak, akció, operatív, fakultatív, pro­duktív, improduktív, egyszerű és bőví­tett, szimpla és összetett, jelölt és vá­lasztott, fölé- és alárendelt bizottságai. Mindezeknek pedig hetenként, havonta értekezletei — napirendi pontokkal, s azoknak megfelelően határozó és tanács­kozó jogú meghívottakkal. Petőfi Népének hős munkatársai mind­ezeket nemcsak meghallgatták, hanem an­nak ellenére semmi szembetűnő változás nem ment végbe rajtuk. „Vessünk!” — írták kilométerszámra a vezércikkeket a parasztságnak. „Neves­sünk!”— üzenték a Katona József Szín­ház vígjátékait elemző kritikák útján a dolgozóknak. Ezeket a felhívásokat me­gint értekezleten vitatták meg, és néha félreértették a polgárok. Egyes téesz- gazdák nevettek, mikor vetni kellett vol­na; más kultúrmunkások pedig vetettek, hogy legyen min nevetni. Az év utolsó napján könnybelábadt szemmel járták végig munkatársaink a I meghitt szerveket, hogy hírt adjanak ■ 1963 utolsó értekezleteiről. Isten ments! — mondták —, hogy Bács megye büszke társadalma újév tisztességére itt álljon egy falat beszámoló nélkül. Alantabb ki­vonatok következnek a legfontosabb ér­tekezletekről. — Örömmel állapíthatjuk meg, kartár­sak — hirdette fennen az Ingatlankezelő- ség szónoka —, hogy az elmúlt évben sikerült a legszükségesebb lyukakat be­dugnunk. — Ezertíz fővel gyarapodott szimpati­zánsaink száma — tárta elő a Temetkezési Egylet rétora —, így elmondhatjuk, hogy van mit aprítanunk a tejbe. — Jó munkánk elismeréseképpen — emelte fel hangját a Víz- és Csatornacső Művek főelőadója — a nemzetközi konf­liktusok elkerülése végett, az ENSZ kül­ügyi bizottsága kecskeméti vállalatunk kezelésébe adta január 1-gyel kezdődőleg a Szuezi-csatornát. Hát nem „Nasszerű” ez, kartársak?! — Itt ez a gép — húzott elő a zse­béből egy szerkezetet a Lampart Szerve­zet Alkalmasságvizsgáló diszpécsere — jövőre ez ad diagnózist a vezető beosz­tásra jelentkezőről. Ha a delikvens nem alkalmas, az elektronikus gépecskéből ki­ugrik egy kaptafa. Ennél maradunk. — Mindent a dolgozók kényelméért! — tartotta fel jobb karját a Kereskedelmi Főkombinát osztályvezetője. — 1964-ben ügykezelésben jártas, villanyhegesztéshez is értő, jó keresztényeket veszünk fel másodállásba. Feladatuk lesz a vállalat­hoz érkező új görbe botok próbasétáltatása. Csak kipróbált botokat minden igaz ma­gyar kezébe! — Minőségi változás lesz joggyakor­latunkban — jelentette be higgadtan az Abszolút Igazságosztó Műintézet techno­lógusa, Mindenkinek megadjuk a lehető* séget a társadalomba való visszatérésre. A kötél általi halálra ítélteket is bizonyos próbaidőre — felfüggesztjük. A Százezermester kátéesz főmérnöke érdekes konstrukciót terjesztett az utolsó értekezlet elé. — Ez a legújabb proto­típus! — hangsúlyozta. A Petőfi Népe Szerkesztő Bizottsága korlátlan mennyi­ségben rendelt belőle. „Füle botja” a gép neve, s azok a szervek kapják ajándék­képpen, melyek dinnye gyanánt hallgat­nak egy-egy bírálat után. Mint látják, ezt tetszés szerint lehet mozgatni. — Közelebb kell férkőznünk a dolgo­zókhoz! — hangoztatta a Kéményseprő Kutató Intézet intendánsa. — Kéménysep­rőink a jövőben hetenként és kerületen­ként tanácsadó fogadóórákat tartanak a lakosságnak — a lottózás fortélyainak el­sajátítására. Ugyanott nagy választékban árusítunk kotróseprűszálakat. — Az átkos úri világban a jóisten ujját ragadták meg a szerencsés dolgo­zók — elemezte az Állattenyésztési Iroda kiküldötté — ma már malacfarka is jutna nekik. De nem jut, szaktársak! Mert kevés a háztáji disznó. — 1964-ben kulturált körülmények kö­zött rámolunk — mutatott rá a ZÜM- ZÜM Tröszt aligazgatója. — Az öntődé­ben minden munkás kis zsebtükröt kap amelyben rendszeresen ellenőrizhet’ mennyire kormos a képe. Csak menne! nálunk előre a dolgok. — Kollegák — tárta szét karját a Petőfi Népe utolsó értekezletének előadója —, sajnos, kézirattorlódás miatt ez évi leg­utolsó értekezletünket 1964. január 1-én kell megtartanunk. Másodikén nem lehet — az munkanap. (*) Mit tud a könyvelőgép? a Ev végi zárlat a bankban

Next

/
Thumbnails
Contents