Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-24 / 301. szám

jpnlaíür Karácsonyesten Élt a múlt század elején Koppen­hágában egy fiatal költő, akinek egyetlen barátja a szomszédék kis­lánya volt. Lindának hívták. A költő karácsonyra egy olcsó kis babát vett a gyermeknek. Szép katonababa volt, piros nadrágú. El­jött a karácsonyeste, s a költő hiába várta a kislányt. Linda nem jött át hozzá. Egy Van Hool nevű gyarmatáru-kereskedő jött el Linda mamájához, a fiatal özvegyasz- szonyhoz, hogy megkérje a kezét. Linda azután megkésve érkezett, és áthívta a fiatal költőt kará­csonyesti vacsorára. Az ünnepi va­csora után a gyarmatárus eltűnt a belső szobában. A költő a félretett garasokból vett kis kartonbabát odaadta Lin­dának, aki csillogó szemmel szo­rította magához az ajándékot. Le­ültek a díszekkel felékszerezett ka­rácsonyfa alá, és a költő mesélni kezdett Lindának — a katonáról... Egyszer csak mély férfihang szó­lalt meg a másik szobából: — Remek! Van Hool úr kidugta a fejét a függöny mögül, és izgatottan így szólt a szomszédhoz: — Uram, ön olyan gyermek me­sét mond, ami a felnőtteket is érdekli. Ma már kevesen tudják, hogy Van Hool gyarmatárusnak köszön­hette az ifjú költő, hogy karácsony­kor elmondott meséi könyvalakban is megjelenhettek. Hogy ki volt a koppenhágai me­semondó? Andersen ... A bankett Talleyrand francia diplomata egy­szer karácsonyi bankettet adott meghívott vendégei tiszteletére. Mi­kor a borjúpecsenyét az asztalra helyezték, -Talleyrand kezébe vette a szeleteld kést, és az akkori szo­kás szerint, mint házigazda, el­kezdte vendégeit kínálgatni. Egy vérbeli királyi herceghez így szólt: — Mély tiszteletem nyilvánítása mellett felajánlhatok felségednek egy darab borjúpecsenyét? Egy herceghez: — Monsieur, engedje meg, hogy megkínáljam egy szelet borjúsülttel. Egy márkihoz: — Márki, levághatok egy szelet sültet? Egy grófhoz: — Gróf úr, íme, egy szelet bor­júhús. Egy báróhoz: — Báró úr, borjúhús. A titkárához: — Pecsenye! Végül az írnokához nem szóit egy szót sem, hanem kérdőleg nézett rá, a késsel a pecsenyére mutatva. így „zajlott le” a karácsonyi bankett... RÉVÉSZ TIBOR Verpeléti bemutatta menyasszo­nyát, Hédikét, a barátjának, Balogh e. Dezsőnek, a -„Hírharsona” című lap munkatársának, 2. Másnap Verpeléti megkérdezte a barátját: — Hogy tetszett a menyasszo­nyom? — Szép és okos — felelte az új­ságíró. — Gratulálok. Verpeléti büszkén kihúzta magát. 3. Harmadnap az újságíró kijelen­tette Verpelétinek: — Büszke lehetsz a menyasszo­nyodra. Csodálatos nő. Minden moz­dulata csupa báj, csupa kecs. A szeme úgy ragyog, mint a drágakő. Vonásai finomak, barátságosak. A hangja muzsika. Termete királynői. Gratulálok. — Köszönöm — suttogta elérzéke- nyülten Verpeléti. — Boldog va­gyok. Nem is tudom, méltó va­gyok-e a szerelmére? 1 Negyednap Balogh C. Dezső félre­vonta Verpelétit az eszpresszóban: — Még csak annyit, barátom, Hé­diké, a menyasszonyod az ország legszebb nője. Mosolya egyedülálló Közép-Európában. S az az orrocs­ka! Meglási, csodájára fognak jár­ni! Hédiké szépsége bátran felveszi a versenyt Nyugat legszebb leányai­val. S nemcsak gyönyörű, de le­nyűgözően okos is. IntelHgenciája páratlan. Gratulálok. Nagyon bol­dog leszel. .. — Gondolod? — sóhajtotta elgon­dolkozva Verpeléti. 5. ötödnap az újságíró így folytatta: — Három év múlva te leszel a világ legboldogabu nős embere. Fe­leséged még szebb lesz, mert szép­sége addigra kivirágzik. Asszonyo­sabb lesz, mozdulatai higgadtabbak, vonásai lágyabbak. Be fogja ara­nyozni a napodat. Nem ismersz majd magadra: meghízol, megnősz, nyugodtabb leszel, megkomolyodsz. A kittföldiek csodájára fognak járni a házaséleteteknek. Gratulálok. — Köszönöm — rebegte gorvdterm h elten Verpeléti. 6. A hatodik napon Balogh G. Dezső tovább lelkesekedett: — Szerencsés fickó vagy. Hédiké cÁ valóságos főnyeremény. Tíz év múl­va ti lesztek Nagy-Budapest legideá­lisabb házaspárja. Hédiké minden igényt kielégítő, modern, kényelmes, jól felszerelt lakásban vár majd es­ténként, természetesen csókkal, a népi demokráciák legédesebb csókjá­val, és olcsó, ízletes, tápláló vacso­rával. Tíz év múlva Héaike lesz a város legszebb, legszellemesebb, leg­kedvesebb háziasszonya. — Na, majd meglátjuk — nevetett cinikusan Verpeléti. t. A hetedik napon az újságíró fel- kereste Verpelétit és ismét Hédiké­ről beszélt­— Irigyellek. Tudod, milyen lesz ötven év múlva .Hédiké? ö lesz a legédesebb nagymama - világon. Szépsége, ha nem is Ihsz a régi, de még mindig ragyogni fog. Galamb­ősz fej, mosolya csupa jóság. Kéz a kézben sétáltok majd az őszi parkban, hulló levelek alatt, okos dolgokról diskurálva . . . Lelki sze­meimmel ma^am előtt látlak benn neteket. . . Két szép, bölcs öreg . . . Az utcán megfordulnak utánatok a fiatalok . . . Csodálatos lesz!... Gra­tulálok! .. Verpeléti nem szólt egy szót sem. Komoran nézett maga elé. 8. A nyolcadik napon Verpeléti sza­kított a menyasszonyával. Nem sok­kal később elvett feleségül egy csú­nya, de veszekedős természetű nőt, aki csak hamisgulyást tud főzni, viszont szépen korcsolyázik. Úgy hírlik, Verpeléti boldog és elégedett. MIKES GYÖRGY A KÁR. YÁJÁM — Tudod, mikor voltam utol­jára bárban? — kérdeztem éle­sen nejemtől, mire ő nem tudta. — Rövid az emlékezeted, öreg­szel fiacskám — jegyeztem meg neki emberközel hangnemben. Erőltesd csak meg a memóriád. Nem jut már eszedbe, mennyit reszkettünk veled egy ezerki- lencszáznegyvennégyes légitáma­dás alkalmával — a közraktár hombárjában? Nekem azóta mindig ez rémlik fel, ha a „bár” szót hallom. Jöjj, kiugrunk a hámból, vessük be magunkat a kecskeméti Aranyhomok hóm..., vagyis bárjába. Oszlassuk el a régi rémképeket. AZ „ELNÖKGYEREK” — Na és te ezek után mit ígérsz még nekem? — Megígérem, hogy szólok édesapámnak, vegye fel magát éjjeliőrnek a tehénistállóba, már régen keresünk oda egy nyug­díjast. Gerő Sándor rajza. ereszt-e... — mondta a szerelő. — Itt nincs semmi baj a ve­zetékkel ... — próbálta eltaná­csolni a katona. De a szerelő tovább erőlkö­dött. hogy neki itt is meg kell néznie mert különben nem tud­ja megjavítani, s az alsó lakók­ra omlik a plafon. — Hát nézze meg... — enge­dett mégis a szakaszvezető. A szerelő benyitott a mellék- helyiségbe, s amíg odabenn ko­torászott, a szakaszvezető hal­kan becsukta a nyitva felejtett szobaajtót. Nem kellett sokáig várnia, mert a szerelő hamaro­san megállapította, hogy ebben a lakásban minden rendben van. Köszönt és elment. — Mit akart? — kérdezte Si­pos. — Szerelő volt... — Vigyázni kell, nem sze­retném, ha megtudnák, hogy itt jártam magánál Nos, legkésőbb négy napon belül eljuttatom a kulcsok mintáit. A főpostán te­szem le, jeligés csomagban. Há­nyas a postafiókja? — Most változott, illetve vál­toztattam, százhárom. Persze, nem az én nevemen van ... — Aztán azonnal el kell ké­szíttetni a kulcsokat. A mikro- fényképezőgép? — Megvan. Természetesen ... — A film? — Az is. Ügy, ahogy meg­kaptam. ­— A ten.'rajzokat le kell fény­képezni. A mintát a főpostán helyezze el. Érti? — Igen! — Egy telefont kérek Lilla­füredre, hogy a mama megbe­tegedett. Akkor én már tudni fogom. — És ha nem sikerül bejut­nom az irodába? — Azt mondtam, hogy be kell jutnia! Persze nagyon vigyáz­zon! Jó előre ki kell eszelni va­lami trükköt, hogy miért megy oda! — Ha jelentést kér a B. 26-os, adjak? — Egyelőre ne — válaszolta Sípos. — Egyébként lehet, hogy kap majd egy telefont, hogy a mama felgyógyult. Ez azt jelen­ti, hogy már megszereztem, — amire szükségünk van. Az eset­ben nem kell csinálnia semmit. A szakaszvezető igyekezett el­palástolni a sóhajt, amely fel­szakadt belőle. De nem nagyon sikerült. Sipos észrevette. — Szeretné, mi? A pénzt zsebre vágni, tizennégy év óta belőlünk élni, de dolgozni, azt nem! — Emberek vagyunk ... — Maga egy szolgálatnak a tagja! Magának még eszébe sem juthat, hogy jobb lenne simán átvészelni egy-egy ilyen akciót! Kibúvókat nem engedünk! Meg­értett? Mi nem viccelünk! A szakaszvezető messeimm­sülten hallgatta az ügynök ki­oktató szavait. Ügy pattogott Sípos, mint az ostor. Az öregedő katona, hogy el­üsse valamivel ezt a szerencsét­len melléfogást, panaszkodni kezdett, hogy lehetetlen körül­mények között lakik, és ez is befolyásolja a munkáját, mert a társbérlője kibírhatatlan. — Folyton leskelődik utánam, még azt is számon tartja, mikor jövök haza. Egy szarházi, aki azért irigyel, mert jobban élek, mint ő! — Ki ez az alak? — Egy írnok az adóhivatal­ban! — Miért nem költözik el in­nen? — Mert nem adnalc lakást! Talán majd most. Megígérték, hogy kapok egy honvédségit... — No látja, az jó lenne... — Biztonságosabb körülmények között élhetne — mondta Sípos, azután hallgatott. Nagy dongólégy röpködött a szobában a csillár körül, de most alább merészkedett, s rászállt a szakaszvezető fejére. Sipos, aki falun nevelkedett, s hozzászo­kott az örökös légyfogáshoz, óvatosan felállt, és agyoncsap­ta a legyet a szakaszvezető fe­jén. A katona úgy megijedt a váratlan ütéstől, hogy majdnem kicsúszott alóla a szék. Sipos felnevetett. — Nem tudom nézm a iegye­Itt vagyunk. Különös miliő. Ügy érzem, hogy valami kial­vóban levő görögtűz alján ülünk. Esetleg a városligeti cso­dabarlang egyik üregében. Tény­leg, mint az üregi nyulak lapu­lunk néhány talált ismerőssel. Az álmos görögtűz alján pezs- dítő zenekar szolgáltatja a zsa­rátnokot. Pompás dzsessz-szám vibráltatja a hajnali vendégek apró lángjait. Kellemes bariton angol szöveggel énekel. Az is le­het, hogy magyarul, ormánsági nyelvjárásban. Rossz, de jó. An­nál is inkább, mert nemsokára a Dankó-siratót halljuk: „Madár vígan dalol a lombos ágon...” És miért ne danázna? így jó az: hideg szobor után jólesik a twist. Akárki akármit mond, ezt az­tán lehet táncnak nevezni. Az ember két kézzel szorítja le ma­ga alatt a széket, mert az is be­pörög erre a minden sejtet moz­gósító zenére. A fene egye meg, csak találtak volna ki olyan twistfigurát is, amelyik feled­teti a pocakot, mikor mély térd- hajlítás után hátrahajolunk, és kígyóbűvölő szemmel figyeljük mozdulatainkat tükröző partne­rünket. Szóval — ha itt lenne —, Ve­res Péter és Dezséry László bá­tyánk is sajnálná, miért nem előbb fedezte fel a tudomány a twistet. Mozog ebben a táncos fülétől a ... nervus trigeminu- sáig minden. Aztán, ha jól be­legondolunk mi, középkorú nemzedékbeliek, mit köszönhet­nek a mai lányok a twist köz­ben folytatott fergeteges csípő- gyakorlatoknak! Hol van.már a tavalyi hó?! Hol vannak azok az idők, amikor szemérmetesen két! Ha egyet meglátok, vala­mi belső kényszer hajt, hogy agyoncsapjam ... No, de men­nem is kell. Tehát ahogy meg­állapodtunk! Világos minden, ugye? Sipos kisimította az üléstől kissé összeráncolódott nadrág­ját, aztán elindult az ajtó felé. Rápillantott az órájára. Már egyre járt az idő ... Azt mond­ták neki, hogy óránként indul az autóbusz. Legkorábban te­hát csak kettőkor indulhat el, s fél három lesz, mire kiér az üdülőbe. Éva biztosan harag­szik majd. De hát mit csinál­jon? Különben is. ez izgatja őt a legkevésbé... 17. Másnap délután egy kis cso­port gyülekezett a hallban. Az erdész ugyanis megígérte né­hány vendégnek, hogy ismét, el­viszi őket vadászni, s útközben majd meglátogatják az ő kis er­dészházát is. fönn a hegyekben. A meghívottak között volt Si­pos és Éva is. Pálosnak és Lisz- kainak ugyan nem szólt az er­dész, de az őrnagy, amikor meg­hallotta a készülődő kirándu­lást megkereste Járfást, és kér­te, engedje meg, hogy velük tarthasson. — Egy öreg erdészkollégának? Hát az «természetes... — vála­szolta az erdész. (sÉoiyfatiíiM csillant a lány szeme, mikor a legény azt danolta, hogy — „Li- be-libe-libegős a járása ...” De minek is egy lánynak libegős járás? Libegjen a kacsatollpihe, meg mondjuk a hópehely, de ne libegjen nekem ezekhez hason­lóan a feleségem. Ez igen! A twistmozgás úgy a földhöz szegezi a lányt, fiút, hogy a talajnak talán könnyebb volna a lábuktól elszakadni, mint fordítva, öreg nyanyák, szakállas remeték, akik ezt a táncot „csúnyának”, „erkölcs­telennek” minősítik a „szolid” tangóval, vagy csoszogó fox- trottal szemben. Ugyan kérem! Vajon nem a tangóban lehetett úgy összebújni, hogy a lány a fiú hátán jött ki, és úgy gya­logolt vissza az elejére?! Itt meg erről szó se lehet. Legfel­jebb a lány ráesne a fiúra, egy olyan le- és hátramenéskor, de nem esik, mert akkor csak mell­ső fekvőtámaszt csinál. De az Aranyhomok-bárban nem tán­col egy rossz tornászfiatal sem... Ügy felráznak bennün­ket, élemedettebb korosztály­belieket is, hogy szilaj asztalsí- mítás után odaszólunk a kis­asszonykának: „Korcsmárosné, arany virág! Az előbb hallottuk valakitől, hogy kapható itt olyan ... izé ... vájtlédi. Igen? Na, ugye. Hát kérünk, aszón gya, hogy egy, kettő, há­rom, négy, tehát egy adagot. Szalvétát lesz szíves hozzá! — Mibe kerülhet ez a süte­mény? — súgja aggodalmas képpel barátunk barátjának a felesége. Nincs idő sopánkodni, megjön a felszolgáló. — Nem tudom biztosan —, húzza a száját fölényesen járta­sabb asztaltársunk. — Hét, vagy kilencven forint. Nem merünk hozzányúlni eh­hez az izéhez. Ez volna az az... Hol van ebben a vájt és hova lett belőle a lédi? Pohár, amire ráfagyott a faggyúgyertya csur- gása, benne víz és szalmaszál. Ki meri először megkóstolni? — Add ide! Ez is olyan, mint annak a kellemes dalnak az angol szö­vege. Rossz, de azért ió. Ha úgy veszem, citromszörp csil­lagszóróval. töröknaprikával és zománcpúderral. Mikor a vidia- kés íze jut eszembe, gyorsan to­vábbítom. — Add tovább, szamár a vég­állomás. Nem ez kell a magyar­nak, hanem, amit most húznak, fújnak, vernek, hogy aszongya. „Hej danáré, danáré! Beteg a vén cigányné ...” Mennyi népi kincs van elreit- ve egy ilyen egyszerű kis bár ban is, mint az Aranyhomoké' Alig ér véget a dahárénóta kecs­keméti motívuma, miszerint a ráncos gatyát ki kell simítani új dalhullám indul előbb diiny- nyögve, aztán fújtatássá foko­zódva. „Jön-mára-bika! Fú jaz-orra-lika í” Böhh! Fogjanak meg! Micso­da hasított szoknya van amoda' o Meg is fogtak. A feleségem fülemnél fogvást csavar vissza eredeti erkölcsös helyzetembe. _ ^ *= th — a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents