Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-22 / 299. szám

2. oldal 1963. december 22, vasárnap Az auschwitzi SS-per Frankfurtban Az auschw'^i SS-pri békék perének meglátása után az esküdtszék elrvoke megkezdte a vádlottak személyi adatainak felvételét. Az első vádlott, Ro­bert Mul ka elmondotta, hogy foglalkozása „exportkereskedő”, 1941-ben önként jelentkezett az SS-hfcz és 1942-ben lett Höss, akkori auschwitzi táborparancs­nok adjutánsa. Karl Höcker, a másik adju­táns, aki a háború után főpénz­tárosként helyezkedett él, már 1933-ban belépett az SS-be és 1940-ben lett az auschwitzi tá­borparancsnok szárnysegéde, a két adjutáns ellen azt a vádat emeli az ügyészség, hogy fele­lősek voltak a gázkamrák be­rendezéséért, s a táborparancs­nokok utasításainak „gyors és pontos végrehajtásával mérték­adó módon részt vettek embe­rek meggyilkolására irányuló rendszabályokban”. Egyébként mindkét adjutáns szabadlábon védekezik, Mulka 50 000 márka kauciót tett le a bíróságnál. A tárgyalást december 30-án, majd pedig január 6-án foly­tatják. Hruscsov nyilatkozata a nemzeti felszabadító mozgalomról A ghanai Ghanaian Times, az algériai Alger Republicain és Peuple, valamint a burmai Bo- tataun (Élcsapat) című lapok szerkesztőségei azzal a kérés sei fordultak N. Sz. Hruscsov- hoz, hogy válaszoljon néhány kérdésükre a nemzeti felszaba­dító mozgalom jelenlegi hely­zetét illetően. Az Izvesztyija szombat esti száma közli a szovjet kormányfő válaszait. EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN Erhard eloszlatta de Gaulle illúzióit A Pentagon veszélyes tervei Papandreu ígérget Nem oldódott meg a török kormányválság szán az Indiai-óceán tér­ségére irányítja a 7. ame­rikai flotta hajóit. Ez új és veszélyes helyzetet teremt. Eddig ugyanis nem engedték meg, hogy az Indiai-óceánon nagy mennyiségben rakéta­fegyvereket állomásoztassanak, most pedig a Pentagon megkísérli, hogy az atomveszélyt ki­terjessze a világ e részére is és a környező or­szágokat nukleáris stratégiájának felvonulási te­rületévé változtassa. Nyilvánvaló, az amerikai hadihajóknak az Indiai-óceán vizeire vezénylése egyúttal azt a célt is szolgálja, hogy fokozzák az afro-ázsiai országok nemzeti felszabadítási mozgalma ellen irányuló harcot. Washington szándéka csapás India semleges és el nem kö­telezettségi politikájára. A GÖRÖG BÖRTÖNÖKBEN több mint 500 háborús ellenállót tartanak fogva — mutat rá a Pravda szombati számában Arisztosz Grekosz. Olyan kiváló hazafiakról van szó, akiket még a hitleri betolakodók ellen küzdő mozgalomban való részvétel miatt ítéltek el. Papandreu görög miniszter egyébként pénteken a kormány prog­ramnyilatkozatának ismertetése után megígérte, hogy kormánya elfogadja majd a politikai fog­lyok szabadon bocsájtására szóló törvényjavas­latot. Az új görög miniszterelnök nyilvánvaló célja az volt, hogy ezzel a bőségesen osztogatott gazdasági jellegű ígéreteivel megszerezze magá­nak a képviselők támogatását a december 23-án sorra kerülő vidami szavazáson. Széles körű gaz­dasági intézkedéseket jelentett be a külföldi tő­keberuházások támogatására, az adók csökken­tésére, a fizetések emelésére, és az oktatás in­gyenessé tételére. Utalt a szocialista országokkal lebonyolított görög kereskedelemre. Hozzáfűzte, hogy kormánya e kapcsolatok további kibővíté­sét lehetségesnek tartja. GÜRSEL TÖRÖK köztársasági elnök újból fo­gadta Inönüt, a köztársasági néppárt vezetőjét, aki megerősítette, hogy pártja nem hajlandó részt venni egy koalíciós kormányban. Az igaz­ságpárt és a nemzeti párt szintén visszautasítot­ta a koalíciós kormány gondolatát. Az igazság­párt továbbá is rendkívüli parlamenti választá­sok kiírását követeli. Az egyetlen párt. amelyik hajlandó lenne bizonyos feltételek mellett koa­lícióra lépni a köztársasági néppárttal, az Üj- Törökország Párt. Vezetője, Aliancan szombaton kezdi meg Inönüvel a tárgyalásokat. A NATO párizsi ta­nácsüléséről hazatérve Rusk amerikai külügy­miniszter újságírók előtt nyilatkozott a tanácskozásokról. A nyugati ha­talmak és a Szovjetunió kapcsolatairól szólva megállapította: Az üléseken érezhető volt, hogy „Az Észak-Atlanti Szövetség minden tagja álta­lában hasznosnak tartja az érintkezést a Szov­jetunióval.” Kitért arra a megállapításra is, me­lyet a tanácsülésen minden tag helyeselt: Ku­tatni kell a további lehetőségeket az atomcsend- szerződés aláírását követően a további megegye­zésre. Megvitatták a leszerelés lehetőségeit is — mondotta Rusk. Majd hozzáfűzte, hogy még a tizennyolchatalmi genfi leszerelési bizottság ja­nuár 21-i ülése előtt megtárgyalják a kérdést a NATO-ban. A gazdasági ellentétek — melyek egyébként is rányomták bélyegüket az utóbbi időben lezajlott nyugati tanácskozásokra — azonban változatlanok. A bonni minisztertanács határozatai például erős csalódást keltettek Pá­rizsban. Különösen elfogadhatatlannak ítélik Bonn ama álláspontját, hogy az egységes gabo­naárak megállapításáról, s így a mezőgazdasági Közös Piac gépezetének tényleges megindításá­ról csak 1966-ban, vagyis a nyugatnémet válasz­tások után lehet szó. Eddig egyetlen fontosabb mezőgazdasági kérdést sem oldottak meg Brüsz- szelben, s rendezésre vár a „hatok” egységes álláspontjának kialakítása is Nyugat-Európa és az Egyesült Államok közötti mezőgazdasági vá­mok csökkentésével, vagyis a Kennedy-forduló mezőgazdasági részével kapcsolatban. Bonn — írja a francia sajtó —, nem veszi komolyan a francia figyelmeztetéseket. Erhardot egyszerűen nem érdekli az olyan Közös Piac, amely rend­kívül költséges Nyugat-Németország számára és kevés lehetőséget ad arra, hogy folytassa a cse­rekereskedelmet a Közös Piacon kívül álló or­szágokkal. A szocialista Populaire hozzáteszi: Bármi legyen is Brüsszelben a végső eredmény, a Párizs és Bonn szövetségén alakuló Európa de Gaulle-i terve a múlté. Erhard eloszlatta a fran­cia elnök illúzióit. Nem hagyott kétséget afelől, hogy ha Franciaország és az Egyesült Államok között kell választania, az utóbbi mellett köt ki. VESZÉLYES TERVEKET forgat a fejében az amerikai hadügyminisztérium az Indiai-óceán térségével kapcsolatban — állapítja meg az Iz­vesztyija pénteki kommentárja. Olyan elgondo­lások születtek a Pentagonban, hogy 1964 tava­— Ma — mondotta — a gyar­mati rendszer felszámolásának folyamata befejező szakaszához ért. Több mint félszáz ország máris kivivta politikai függet­lenségét, nemzeti államiságra tett szert. Ez a tény nagy nem­zetközi jelentőségű forradalmi lépés. | Az állami önállóság kivívása — folytatta Hruscsov — ter­mészetesen még nem jelenti a teljes felszabadulást. A fiatal nemzeti államok teljes függet­lensége biztosításának nélkülöz­hetetlen feltétele antiimperia- lista harcuk fokozása, szolida­ritásuk erősítése a világ forra­dalmi erőivel. A kongói, az al­gériai és más események meg­mutatták, hogy az egykori gyar­matok népei egyáltalán nincse­nek biztosítva az imperializmus további mesterkedéseivel szem­ben. A felsorolt afrikai lapok szer­kesztőségei megkérdezték Hrus- csovot, hogyan értékeli a gyar­mati rendszer utolsó maradvá­nyainak megdöntéséért folyó harcot. Hruscsov válaszában emlékeztetett arra, hogy míg 1960-ban több mint 100 millió ember volt gyarmati járomban, addig ma már ezek többsége — a népek bátor harca eredmé­nyeképpen — felszabadult. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a harc tartalmát és formáját minden nép saját feltételeitől függően határozza meg. — A népek többsége — foly­tatta a szovjet kormányfő — már megszerezte a politikai füg­getlenséget. Természetesen most másfajta feladatok kerülnek eléjük. Ázsia, Afrika és Latin- Amerika népeinek túlnyomó többsége számára a központi feladat a gazdasági független­ségért, a társadalmi haladásért vívott harc lesz. Az elmara­dottságtól és a nyomortól való megszabadulás, a független gaz­daság felépítése, a politikai függetlenség megszilárdítása, a demokrácia fejlődése — ezek nézetem szerint a fiatal nemzeti államok előtt álló fő problé­mák — hangsúlyozta Hruscsov. A fejlődési út megválasztása maguknak a népeknek a dolga — mutatott rá Hruscsov. — Én személy szerint mélységesen hi­szem, hogy a népek — egyesek előbb, mások később — a szo­cializmus mellett törnek lán­dzsát. A tömegek teljes joggal tartják, hogy a felszabadító harcnak jobb életkörülményeket kell hoznia számukra. Minden dolgozó természetszerűleg aka­dálytalanul akarja érvényesíte­ni politikai jogait, tevékenyen részt akar venni az állam poli­tikájának meghatározásában, küzdeni akar a szabad és bol­dog életért. Pusztít a „ fehér förgeteg 99 December 21-én, a naptár sze­rinti tél első napján Közép- Európában továbbra is ziman- kós idő várható. Norvégiában és a többi skandináv országban fokozódik a hideg. Franciaor­szág sok megyéjében sűrű köd súlyosbítja a helyzetet, a hó­akadályok rengeteg közlekedési dugót és sok balesetet okoztak. Bordeaux-ban egy betegszállító helikopter a köd miatt kény­szerleszállást hajtott végre, de a súlyos betegen szerencsére időben segíteni tudtak. A kanadai „fehér förgeteg”* az AP jelentése szerint tíz ha­lottat és négy nyomtalanul el­tűnt embert rótt á veszteség­listára. Az eltűntek közül ket­ten valószínűleg szirjtén életü­ket vesztették. Új-Skócia ban és Prince Edward szigetén több tucat helyi lakost kórházba kel­lett szállítani fagysérülésekkel. A magányos Ellerwood szigeté­nél egy halászhajó hajótörést szenvedett, a legénység két tag­járól nincs hír. A két matróz után hajókkal és repülőgépek­kel kutatnak. Majd negyedmillió nyugatnémet kapott látogatási engedélyt szombat délig BERLIN. (MTI) Az NDK postai alkalmazottai Nyugat-Berlin 12 kerületében szombaton délig összesen, már több mint 200 000 látogatási engedélyt adtak ki nyugat-ber­lini polgárok részére. Mivel a postások számát péntekre és szombatra jelentékenyen fel­emelték, az ideiglenes irodák előtt lényegében megszűnt a sorbaállás. Szombaton már tíz­ezrével érkeztek nyugat-berli­niek az NDK fővárosába, hogy meglátogassák ott élő rokonai­kat. Hátrálnak az olajcápák Juan Vicente Gomez uniformisán megcsörrentek az érdemrendek, ami­kor felállt és kezét nyújtotta Ja­mes de Rotschild őrnagynak, aki most nem katonai minőségben tisz­telgett Venezuela elnökénél, hanem a Royal Dutch Shell bizalmi embe­reként. — Tehát megegyeztünk, őrnagy úr, csak önök is egyezzenek meg!... A diktátor vendégei Az őrnagy az első pillanatban nem értette, mire gondol a diktá­tor. Csak napok múltán világoso­dott meg előtte a helyzet, amikor köztudottá vált, hogy alig ment ki ő az egyik ajtón, a másikon két amerikai úr lépett be. Mr. Mellon, a Guilf Oil Company képviselője, s a Standard Oil Company chica­gói igazgatója. Városszerte emleget­ték aztán Gomez szónoklatát, amit a két amerikai üzletembernek tar­tott: — Csak semmi nézeteltérés, uraim, csak semmi féltékenység — így a tábornok-elnök. — Venezuelában van elég arany és ezüst, réz és vas. * — Természetesen olaj is — szólt közbe Mr. Mellon. — Magától értetődően — bólintott a generális, s mintha észre sem vette volna a közbeszólást, foly­tatta: = Bár a régi bányatörvény a természeti kincseket állami tulaj­donnak tekinti, de mit csinálnának vele az én szegény venezuelóim?! Rajta, uraim, dolgozzanak ki új bá­nyatörvényt!.­1921-et mutatott a naptár. Kezd­tek mutatkozni a petróleumhíány első jelei. A nagy olajcápák ezért éhesen és izgatottan keresgéltek újabb lelőhelyek után. Persze, ami­kor az újonnan megírt bányatör­vények révén betették lábukat La- tin-Amerikába, még nem sejtették milyen kincsesbányára bukkantak. Csak amint nőtt a fúrótornyok szá­ma, döbbentek rá, hogy szinte az egész földrész telistele kőolajjal. És kormányok megbuktatása árán, vagy egyszerűen azzal, hogy meg­vásárolták a Gomezhez hasonló po­litikusokat, rövid idő alatt ural­muk alá hajtották a földrészt. Azóta soha nem került le a napi­rendről Latin-Amerikában a kül­földi olaj monopóliumok elleni harc. Természetesen az egymást váltó katonai junták és a diktátorok so­hasem gondolták komolyan ameri­kai gazdáik elkergetését, harcuk az olaj monopóliumok ellen csak a lát­ványos fogadkozásig ment el... Talán ezért nem törődött a Royal Dutch Shell argentin helytartója sem különösképpen ügynökének szavaival, aki idén nyáron szoká­sos jelentéséhez a következő meg­jegyzést fűzte: — niia választási beszédeiben az olajtársaságok államosítását ígér­geti. De azt hiszem, nem több vá­lasztási blöffnél! .. . Az olaj cápák Buenos Aires-i meg­bízottai ennek ellenére mégis ta­nácskozásra ültek össze, amikor dr. Illiát az ország elnökévé válasz­tották, s itt az Ohio Oil Company embere azzal a javaslattal állt elő, hogy tegyenek engedményeket... De amíg az engedményeken vitat­koztak, az új elnök nem vesztegette az időt és november közepén be­jelentette: felmondja azokat a szer­ződéseket és koncessziókat, amelye­ket még a Frondizi-adminisztráció írt alá 1958-ban tíz külföldi olaj­társasággal. A zavarba hozott diplomata Az események híre Washingtont is izgalomba hozta, s Averell Harri- man, az elnök utazó nagykövete, személyesen tette tiszteletét Buenos Airesben. Találkozását az argentin miniszterekkel feljegyezték a lapok. — Mr. Harríman, tulajdonképpen kit képvisel ön, az elnököt vagy az olajtársaságokat? — kérdezte Alconada közoktatásügyi miniszter. Harrimant kissé zavarba hozta a kérdés. — Nehéz erre válaszolni — mond­ta. — Ezek amerikai társaságok . .. — Csakhogy törvénytelen és min­den erkölcsi alapot nélkülöző szer­ződésekről van szó — állt fel Blan­co gazdaság ügyi miniszter, =9 És ezt ön éppen olyan jól tudja, mint mi... De Harriman egyben azt is tudta, hogy amerikai dollármilliárdok fo­rognak kockán, ezért az utolsó pil­lanatig nem adta fel a reményt, csak akkor utazott el, amikor látta, hogy minden diplomáciai mesterke­dése csődöt mondott. Az olajcápák természetesen nem nyugodtak bele vereségükbe, s most azzal fenyege­tőznek, hogy polgári pert indítanak, ahová alperesként az argentin ál­lamot idéztetik meg. Ha már bírósági tárgyalásra le­hetne idéztetni valakit, akkor Bra­zília tehetné ezt az olaj cápák nesz­torával, a Standard Oil of New Yersey nevű amerikai olajtársaság­gal. A világrésznyi ország olajszük­ségletének alig negyedet tudja fe­dezni jelenlegi termelésével, viszont senki előtt sem volt kétséges, hogy óriási, még fel nem fedezett kész­letek rejtőznek a föld mélyén. Ezért az állami brazil olajtársaság több mint 100 ezer dollárért „kibérelte” a Standard Oil főgeológusát, és öt esztendőt adtak a derék Walter K. Linknek, hogy kutasson fel szá­mukra újabb olajmezőket. Mr. Link „linkel“ — Az Amazonas medencéje arany­bánya — szónokolt Link úr. — Ha a kutatások során én nem fedezek fel itt olajat, akkor senki sem talál... De az öt év elszaladt, s Mr. Link — talán éppen valódi gazdáinak kí­vánsága szerint — egy grammnyi olajat sem tudott felmutatni. A brazilok ekkor nem hosszabbították meg szerződését, hanem szovjet kutatókat hívtak, akik rövid idő alatt hatalmas mennyiségű olajat találtak aztán. Éppen a közelmúlt­ban jelentette be Alvino Silva, a Petroleo Brasiliero S. A. igazgatója: — A szovjet kutatók munkája révén a feltárt olajtartalékokkal öt év alatt négyszeresére emelhetjük olajtermelésünket... Elég a láncnak csak egy helyütt megszakadnia, hogy a további sze­mek is meglazuljanak. A nagyobb haszonra vágyó diktátorok soha be nem váltott fenyegetőzései a népi megmozdulások és a nacionalista politikusok programjában valóságos politikai jelszavakká nőttek. Latin- Amerika népe hihetetlen szegény­ségben él. Az elmaradottság, a kö­zépkori viszonyok felszámolása — nem kétséges, hogy elsősorban a kubai példa hatására — egyre sürgetőbb feladat. Ezt azok a po­litikusok is látják, akik egyáltalán nem nevezhetők kommunistáknak. Ezért jelentette be Belaundo Terry, Peru új elnöke is, hogy az olajtár­saságok vagy felemelik az állami részesedést ötven százalékról 60— 70 százalékra, vagy az argentin példa Peruban is megismétlődik. A venezuelai partizánok pedig még egyértelműbben és következetesebb fegyverrel a kezükben harcolnak Latin-Amerika kizsákmány olói: az olfiiellen. ÖNODY GYÖRGY

Next

/
Thumbnails
Contents