Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-22 / 299. szám
1968. december 28, vadamat» 3. otcfal AKIRE MINDENBEN LEHET SZÁMÍTANI... A hófödte mezők aljára rózsaszín pántot szeg a pirkadat. Szébkergeti az éjszaka árnyait, koncertre serkenti az új nap éles hangú hírnökeit, a kakasokat. Mély álmából lassan ocsúdik, ébred a' falu. A hó- kucsmás házak — mint kedélyes öregemberek — bodor füstöt eregetnek az ég felé. Egymásra hunyorító ablakszemük mögött mozgolódás támad, felhőmből a rádió, készül a reggeli .. i „Cudar idő, kutyának se való” — gondolja a meleg lakásból kilépő Ágoston Béla és sietősre fogja lépteit. Gyerekek vihar- zanak el mellette, mosolyogva viszonozza köszöntésüket. Mire nyolcat mutat az óra, már a történelem izgalmas országút- ján kalauzolja lecsöndesült tanítványait. A történelmet földrajz váltja fel, a magyarázatot feleltetés. Mindig ugyanazok a szavak, beidegződött mozdulatok. Különös. Mégsem zavaró, sőt, jóleső ez a megszokás. Huszonöt éve pedagógus. Középiskolai tanár. Alpárra 1956- ban került — ide nősült — s azóta tanít általános iskolásokat. — Nem bántam meg — nevet, és ettől megenyhülnek markáns vonásai. — A pedagógusnak csak egyetlen célja, feladata lehet: nevelni, tanítani. Hogy Al- páron, vagy másutt? Egyre megy. Illetve mégsem. Mert vidéken van csak igazán szükség hivatásszerető, képzett tanerőkre. Családjából kilencen tanítanak. „Meg vagyunk fertőzve a pedagógiával — jegyzi meg tréfásan. — Ráadásul a feleségem is pedagógus.” Ha újból kezdhetné, más pályát választana? Szavak helyett az atlaszt böngésző gyerekeken végigszaladó tekintete válaszol: Nem. Aztán máris a padok között terem — segíteni. Délben kiürül az iskola, Ágoston Béla is hazafelé irányítja lépteit. Ebéd után egy kis ku- koricamorzsolás, darálás — a hízónak is enni kell — és tüzelőbekészítés következik. „A feleségem dolgozik, három gyerek mellett egyedül mindent nem láthat el.” Faaprítás közben már a délutáni „műszak” körül járnak a gondolatai, mert nemcsak a kis iskolásokat, de a falu népét is tanítja a dolgoKihelyezett nappali és esti tagozatot indit Kecskeméten a Budapesti Felsőtöké Gépipari Technikum A Budapesti Felsőfokú Gépipari Technikum az 1964— 1965-ös tanévtől kezdve kihelyezett nappali és esti tagozatot indít Kecskeméten, gépipari (gépgyártó, technológus és általános gépész) szakon. Az új oktatási intézmény jövőjéről és az indulással együtt járó gondokról nyilatkozott lapunknak Farkas László, a kecskeméti városi pártbizottság ipari osztályának főelőadója és Kovács Ervin gépészmérnök, a technikum megbízottja. — A megyeszékhely iparának fejlődése sürgetően vetette, fel egy műszaki szakembereket képző intézmény létrehozását — mondta többek között Farkas elvtárs. — A város üzemeiben jelenleg 150 műszaki státus van ideiglenesen nem megfelelő végzettségű dolgozókkal betöltve. A távlati fejlesztés során a következő hét évben újabb 170 mérnökre és 370 technikusra lesz szükség. Éppen ezért a városi pártbizottság és a tanács örömmel fogadta1 a KGM javaslatát, és minden segítséget megad a felsőfokú gépipari technikumnak a kihelyezett tagozat létrehozásához. — A gépipari szakon végzett hallgatók betölthetik az egyébként ezen a szakon mérnöki diplomához kötött beosztások egy részét is — kapcsolódott a tájékoztatóba Kovács Ervin. — Ez azért lehetséges, mert a nappali tagozatra jelentkezők három, az esti tagozatra járók pedig három és fél éven keresztül főiskolai szintű oktatásban részesülnek. A szaktárgyak tananyaga szinte teljesen azonos a műszaki egyetem anyagával. — Felvételt nyerhetnek technikumi, gimnáziumi érettségivel, illetve a képzés irányának megfelelő szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezők. Legfontosabb feltétel természetesen az, hogy a jelentkező helytálljon a felvételi vizsgán. A volt Táncsics laktanya átalakításával 200—250 hallgatónak biztosítunk tantermet. A kihelyezett tagozat tanári karát is most szervezzük. Az állások betöltésére pályázatot írunk ki — fejezte be nyilatkozatát Kovács Ervin. B. D. / zók általános iskolájában, a község köztiszteletben álló Béla bácsija. — Eleinte nehezen ment — emlékezik —, de mindent megmozgattunk, hogy aki csak teheti, végezze el az általános iskolát. Most aztán jönnek, az idén hetedikbe 20-an, nyolcadikba 15-en iratkoztak be. Űj módszer szerint tanítunk. A történelem, földrajz anyagát ösz- szefogva, fél év alatt végezzük el. Tapasztalatom szerint így sokkal hatásosabb. Remélem, a vizsgán sem hoznak rám szégyent a növendékeim. — Csak egy szóra, Béla bácsi — állítják meg úton-útfélen és a gyerekneveléstől a politikai eseményekig az égvilágom mindenről kikérik véleményét, tanácsait. Amerre megfordul bizalommal, szeretettel tekintenek rá. Éneikül talán képtelen lenne megbirkózni az állandóan sza porodé feladatokkal. A gazda ságpolitikai kérdések szeminá riura mezőgazdasági tagozatának vezetésére önként vállalkozott. Drukkoltak is a hallgatók: „Béla bácsi okos ember, majd olyan beszédeket tart itt nekünk. hogy abból egy árva szót sem fogunk megérteni.” Nem így történt. Most aztán alig várják az előadások kezdetét. Csendes szóval adja meg ennek is a magyarázatát: „Üres szónoklattal csak el lehet vadítani az embereket, de én meg akartam szerettetni velük a tanulást. Minden felkészülésnél arra ügyeltem, hogy az anyag érthető, világos, a legelemibb részletekig tisztázott legyen. Ha az alapfogalmakat értik, a többi megy magától. Ment is. Hallgatóimban már feloldódott a kötöttség, bízom abban, hogy a munkánk nem lesz eredménytelen. Talán magasabb fokú szemináriumot is indíthatunk . ..” Becsülettel teljesíteni azt, amit egyszer elkezdett — ez a cél feledtetni tudja a fáradalmakat. Néhány pedagóguskollégájával együtt csak hét vé gén érzi, hogy bizony alaposan rászolgált a pihenésre. De hol maradnak a többiek, a fiatalok? Miért nem segítenek megosztani a munkát, amely bármilyen szép, mégiscsak megterhelést jelent? — Szinte emberfeletti, amit a Béla bácsi művel — ismerte el Lengyel István, a művelődési otthon vezetője is. — Reggel 8-kor elmegy hazulról, és jó, ha 10 után hazakerül. Ismeretterjesztő előadásokat tart, vezeti a honismereti szakkört, rá mindenben lehet számítani. Fáradhatatlanul tanítja, jóra neveli az embereket. A késő esti órákban hazafelé igyekvő Ágoston Bélának eszébe sem jut számba venni az érdemeit. A mások örömében, gondjában osztozkodó „mindenki tanítója” csendes örömmel figyeli a falut, amelynek minden szegletét, lakóját — mint apa a gyerekét — úgy ismeri. Felesége arcán boldog mosollyá simul az aggódalom, ahogy az ajtón betoppan. Megértő társ és hűséges segítő: — a művelődési otthonban bábszakkört, vasárnap gyermekíöglalkozáso- kat vezet. „Jó műsor volt a tv-ben. Kár, hogy nem láttad.” — „Igaz is a tv. Tavaly csak négy volt, most meg 72 van Alpáron. Nagy dolog ez.” — „Hallottad, talán jövőre mi is kapunk kihelyezett gimnáziumot?” „Az jó lenne. Na, és hogy sikerült az előadás?” Meghitt, kedves percek ezek. Veszekedés, harag nem zavarja meg szépségüket. Kint, a feketén ásító égbolt alatt világít a hó. Minden csendes. Földre csodálkozó, hideg szemükkel csak a csillagok vir- rasztanak. Mintha kíváncsian fürkésznék az emberi élet nagyszerű titkait... Vadas Zsuzsa II mezőgazdaság fejlődésének néhány kérdése írta: dr. Dimény Imre, az MSZMP KB Mezőgazdasági Osztályának vezetője A z 1963-as esztendő tapasztalataiból is egyértelműen állapítható meg, hogy az 1957 óta folytatott — a VIII. kongresszus által megerősített — gazdaságpolitikánk eredményesnek, jónak bizonyult. A dolgozók széles tömegeit tette érdekeltté a feladatok maradéktalan megoldásában és jól ösztönözte őket a termelési célok, célkitűzések végrehajtására. A párt következetes, helyes agrárpolitikája alapján széles körben és többnyire jól használják a személyes anyagi érdekeltséget és egyre nagyobb gondot fordítanak a mezőgazdaság anyagi—technikai bázisának megerősítésére. Hazánkban ma már általánossá vált az a szemlélet, hogy a mezőgazdasági termelés és árutermelés gyors ütemű fejlesztése össznépi feladat, valamint az a felismerés is, hogy a mezőgazdasági termelés növelése egész népgazdaságunk fejlődésének kulcskérdése. A mezőgazdaság termelése mintegy 5%-kal, a felvásárlás volumene úgyszintén mintegy 5%-kal lesz magasabb 1963-ban, mint 1962-ben. (A termelés növekedése azonban kb 6%-kal kevesebb a tervezettnél.) Habár ez a fejlődés nem kielégítő, mégis jelentős, különösen akkor. ha figyelembe vesszük az utóbbi két esztendő időjárását. A termelés szerkezete 1963-ban lényegében a tervnek megfelelően alakult. Növekedett az értékesebb kultúrák (cukorrépa, dohány stb) aránya. Egyes növényféleségekből a több év átlagánál. de a tervezettnél is jobb termésátlagot ért el a mezőgazdaság. A cukorrépa termésátlaga meghaladja a 160 mázsát, a dohányé 7 q-t, a rizsé 13 q fölött van kát. holdanként, a kukoricáé 15 q körül. Kiemelkedően jónak mondható a zöldségfélék, valamint a téli alma termésátlaga. Főként az év közepétől növekedett az állatállomány, habár megközelítően sem kielégítő mértékben, ugyanis a második fél évben bekövetkezett növekedés ellenére sem értük el az év végére tervezett létszámot sem a szarvasmarhánál, sem pedig a sertésnél. Lemaradás van a nőivarú állatállományban is. Az állati termékek felvásárlása — a tojás kivételével — nagyjából a terveknek megfelelően alakul; sőt a tej, vágómarha, vágóborjú, méz felvásárlása túl is teljesül. Sikeres volt a szőlő- és g.y ü m ö 1 estei építés éknél végzett munka. I egnagyobb lemaradás 1963- “ ban a kenyérgabona termelésében, illetve felvásárlásában jelentkezett. Az esztendő nem kedvezett a kenyérgabona termelésének. — Természetesen ezen említett objektív okok mellett, a gyenge kenyérgabona-terméshez néhány, főleg a munka megszervezésével összefüggő hiba is hozzájárult. Mindezek következtében a kenyérgabona-szükséglet csaknem egynegyedét külföldről kellett biztosítanunk. A mezőgazdaság dolgozói, irányítói, felismerve e tarthatatlan helyzet következményét — hozzákezdtek 1963 őszén a kenyérgabona-vetéstervek teljesítéséhez. Elvetették a kenyérgabonát megfelelő időben, az előirányzatnál 6%-kal nagyobb területen, lényegében jó minőségben, kellő műtrágyajuttatással. Ez olyan eredmény, amilyen a magyar mezőgazdaság történetében még nem volt. — Ezért elismerés illeti a mező- gazdaság dolgozóit, irányítóit. U asonló, vagy talán még ■* nagyobb előrelátással és szervezettséggel kell hozzáfognunk az 1964-es esztendő feladatainak megoldásához is. A közeli napokban jóváhagyott 1964. évi terv alapján a mező- gazdaság termelését 4—5%-kal, a felvásárlás volumenét 7,4%- kal kell növelnünk. A tervben foglalt célkitűzések megvalósításához, teljesítéséhez szükséges feltételek biztosíthatók, illetve biztosítottak. A célkitűzések megalapozását nagyban elősegítette az. hogy 3—4% kivételével lényegében befejezték az őszi mélyszántást. Ilyen sem volt még a magyar mezőgazdaság történetében. Természetesein ezzel még nem oldottuk meg valamennyi feladatunkat, még a kenyércsatát sem nyertük meg. Bőven van tennivaló. Mindenekelőtt az szükséges, hogy a tél folyamán a gépek, eszközök javítása időben, jó minőségben megtörténjen, valamennyi üzem konkrét, reális tervek alapján, jól készüljön fel a tavaszi munkákra, a fej trágyázásra, a vetésekre, növényápolásra. Minden gazdaság időben, jól készítse el az 1964. évi tervét. Olyan legyen ez, amely kellően számol a lehetőségekkel, kihasználja a tartalékokat. és megfelelő összhangot biztosít a népgazdasági és üzemi érdekek között, nem maradhat vetetlen terület. A tervek készítése idején megfelelően értékeljék a i 1963-as esztendő tapasztalatait, különösen a dolgozók személyes anyagi érdekeltségének érvényesítésére és a gyenge tsz-ek megszilárdítására fordítsanak nagy gondot. A tervek jóváhagyásakor rögzítsék az 1964-es esztendőben alkalmazásra kerülő jövedelemelosztási és munkadíjazási formákat. Vegyék számba az állattenyésztés helyzetét, rögzítsék az ezzel kapcsolatos teendőket. M inden eddiginél jobban 1 * használjuk ki mind az állatállomány számszerű növelésénél, mind pedig a termelékenység fokozásánál a meglevő lehetőségeket. Nagyobb gondot fordítsanak a takarmányozásra, a rét- és legelőápolásra. Kiemelten, súlyának megfelelően foglalkozzanak a kukoricatermesztés kérdéseivel: minden olyan eljárás maradéktalan végrehajtásával, amellyel biztosítani lehet a nagy kukoricahozamok elérését. Vegyék pontosabb nyilvántartásba a gépeket, eszközöket. Szervezzék meg jobban a szakmunkások képzését. — Nagyobb tervszerűséggel és előrelátással készüljenek fel az új beruházások megvalósítására, a hiányzó járulékok pótlására. Erre van lehetőség; főképp azért, mert 1964-ben a mezőgazdaság kapja az összes beruházások csaknem egynegyedét. A feladatok megoldásában n legdöntőbb azonban a parasztság munkája. E célok, feladatok megvalósítása érdekében fokoznunk kell a politikai felvilágosító-, meggyőző-, szervezőmunkát. Minden vezetőnek, politikainak és szakmainak egyaránt, feladata erősíteni a termelőszövetkezeti parasztság hitét, hogy helyesen választott, amikor a nagyüzemi gazdálkodás útjára tért. A vezetők fontos feladata a termelőszövetkezeti demokrácia érvényesítése, a tagság széles körű bevonása a vezetésbe, a szövetkezetét érintő alapvető kérdések eldöntésében. Általánossá kell tennünk azt a helyes felismerést, hogy a szövetkezeti parasztsággal mindent meg tudunk oldani, nélkülük nem sokra megyünk. Így a mezőgazdaság meg tudja oldani feladatát, eleget tud tenni kötelezettségének. A parasztság pedig megerősödik a szövetkezetébe vetett hitében, megkapja, amire számított, életkörülménye és jövedelmi viszonya továbbjavul.
