Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-20 / 297. szám
A megyei pártbizottság és a megyei tanács együttes ülése (Folytatás az 1. oldalról.) Ságokban kialakulóban van a nagy tömeget és minőséget adó árubortermelés. Az eredmények magyarázatát a párt helyes irányvonalában kell elsősorban keresni. Ezért továbbra is legfontosabb feladatunk, hogy a kialakult művelési, munkaszervezési és jövedelemelosztási formákat továbbfejlesszük. A további fejlesztés indokai Az ország összes szőlőterületének 28 százaléka, gyümölcs- iáinak 12 százaléka Bács-Kiskun megyében van. Több óv átlagában az ország egész bortermelésének 40 százalékát, gyümölcstermelésének 17 százalékát Bács-Kiskun megye adja. Megyénkben a szőlő- és gyümölcstermesztés fejlesztése tehát mind a lakosság, mind a népgazdaság szempontjából igen fontos tényező. Mindezt a fentieken kivül az alábbiak is indokolják: aj A kedvező talaj- és éghajlati adottságok. b) A szóló- és gyümölcstermesztés fejlesztését indokolja a magas termelési érték, amely összefügg e területek gazdaságosabb hasznosításával. Az ültetvények munkaigénye pedig megfelelő foglalkoztatást biztosít a lakosság számára. ej E két termelési ág fejlesztése elválaszthatatlan a homokhátság parasztlakosságának szakértelmétől. Mindezek szükségessé és indokolttá teszik a nagyüzemi telepítések további fokozását, a gépesített nagyüzemi termelés feltételeinek mielőbbi megteremtését. Az előadó a továbbiakban az új ültetvények elhelyezéséről, a szőlő- és gyümölcstermelő üzem nagyságáról beszélt, majd rátért a fajták helyes megválasztásának fontos kérdésére. A fajtamegválasztás alapja az értékesülés lehetősége, a területegység hozama és ezen belül a termelés természeti körülményeinek — elsősorban a talaj-, a fekvés- és a klimatikus viszonyoknak, valamint a fajtaigényeknek — együttes mérlegelése. Bár a természeti viszonyok kisebb-nagyobb mértékben a fajtaigényeknek megfelelően alakíthatók, ez mind drágítja a termelést. Legolcsóbban ott lehet termelni, ahol az adottságok minden fajtaigényt kielégítenek. Agrotechnikai követelményeken kívül a fajta megválasztását üzemi szempontok döntik el. Üj telepítéseinkben a fajta- választékot bővíteni kell. Ezt indokolják: aj Változatos termőhelyi és talaj viszonyok. bj A termelési kockázat csökkentése: a termésbiztonság. ej Fajtakörzetek okszerű kialakítása. Szőlőtermesztés vonalán a minőségi és mennyiségi borszőlőfajták arányát a jelenlegi 1:9- ről 5:5 arányra kell emelni. Távlatokban az alföldi borvidéken az alábbi százalékos fajtamegoszlás felel meg a minőségi és mennyiségi követelményeknek: Ezerjó 15 százalék, Furmint 10 százalék, Kövidinka 10 százalék, Kadarka 10 százalék, Hárslevelű, Szürkebarát, Tramini, Veltelini stb. 10 százalék, Kékfrankos, Oportó, Vörös hibrid szőlők 10 százalék. Pozsonyi fehér 5 százalék, Leányka 5 százalék, Olaszrizling 10 százalék, Muscat Ottonel 5 százalék, Izsáki Sárfehér 5 százalék, Kocsis Irma 5 százalék. Vörös—fehér arány: 2:8, minőséget termő mennyiségi fajta 50 százalék, mennyiséget, ritkán minőséget termő fajta 30 százalék, kimondottan minőséget termő fajta 20 százalék. Ugyanakkor elengedhetetlenül fontos a csemegeszőlő területének fokozott növelése. A Duna—Tisza köze főként fehérbortermő vidék. Vörös bornak elsősorban szép színű, harmonikus vörös bort adó Kékfrankos fajtát és az új, kiváló vörös hibrideket kell el- szaporítanunk a Kiskunfélegyháza—Csongrád vonalától délre eső területeken. A gyümölcsfajok összetételét a megye távlati telepítési terveiben az alábbiak szerint javasoljuk összeállítani: alma 25 százalék, körte 5 százalék, cseresznye 2 százalék, meggy 8 százalék, kajszi 35 százalék, szilva 5 százalék, őszibarack 15 százalék, bogyósok 5 százalék. Bogyósokból szamóca: 4 százalék. A telepítési alapokmányok készítésénél és módosításánál igyekeztünk a szövetkezetek adottságait (talaj, éghajlat, munkaerőhelyzet stb.) figyelembe véve kialakítani a helyes fájós fajtaarányokat, valamint a létesítendő üzemnagyságot. A fajok és fajták társításánál döntő szempontként a folyamatos foglalkoztatást, illetve a munkacsúcsok lehetőleg minél nagyobb méretű tompítását tartottuk szem előtt. Főleg a szüreti munkák biztosítása fontos szempont, miután a többi munka túlnyomó része már jelenleg is gépesíthető. A telepítési rendszereknél szem előtt kell tartani a maximális gépesíthetőséget, valamint a szerves anyagnak zöldtrágya útján történő pótlását. Ennek megfelelően a megyében csak a széles sorú rendszerben javasolunk gyümölcstelepítést. A több éve folyó alacsony kordon és szálvesszős tőkeművelési mód kísérletei meggyőztek bennünket arról, hogy szőlőfajtától függően 40—100 q'kh termésátlagot el lehet érni nagyobb termőfelület kialakításával, a minőség lényeges romlása nélkül. Üj telepítéseknél üzemeink ezeket az eljárásokat már alkalmazzák. Az elkövetkező évtizedekben a nagyüzemi agrotechnikai eljárások általános elterjesztése útján, a széles soros szőlő alacsony, félmagas és magas művelése javasolható, illetve uralkodóvá válhat. A Lenz Moser-féle klasszikus magas művelési módszert a kevésbé fagyérzékeny fajtáknál javasoljuk elsősorban bevezetni. (Szürkebarát, Tramini, Veltéli- ni, Sauvignon, Leányka, Olaszrizling, Kékfrankos, Oportó.) A hagyományos, fagyérzékeny tömegtermő fajták sortávolsága 240 cm, 50—80 cm-es tőtávolsággal. A tőtávolság a talaj termőképességétől és a vízellátástól függ. A szűk sorközű és gyalogművelésű szőlők telepítését csak a legindokoltabb esetben lehet engedélyezni, mert útjában áll a gépesítésnek, a sorközi zöldtrágyázásnak. Csemegeszölö- termesztés helyzete Csemegeszőlő-termesztésre — a borszőlő-termesztéshez viszonyítva — feltételeink egyes vonatkozásokban kisebb mértékben kedvezőek. Ennek ellenére csemegeszőlő-termesztés terén a többi európai szőlőtermesztő államokhoz viszonyított lemaradásunk oka mégsem ebben, hanem inkább az elmúlt évtizedekben uralkodó és a csemegeszőlő-termelésre kedvezőtlen közgazdasági viszonyokban keresendő. A most folyó szőlőrekonstrukció során versenyképes csemegeszőlő-termesztést a már ismert, jó minőségű, modem fajtáinkkal szükséges kialakítani. A Szőlészeti Kutató Intézet által kiválasztott 20 fajta, amelynek szaporítása 1956-ban megkezdődött, nagyüzemi telepítésre alkalmas. Mind a belföldi, mind a külföldi fogyasztók igényeit mindenben kielégíti. A második ötéves tervben becslésünk szerint 38,7 millió csemegeszőlő-dugványt várhatunk az egyes szektoroktól. Ez a szaporítóanyag-mennyiség, tapasztalatunk szerint, 40 százalékos minimális eredési számítva, 3440 kh-ra elegendő. Tekintve azonban, hogy Bács megye a második ötéves tervidőszakban 5350 kh csemege- szőlőt kíván telepíteni, a hiányzó csemegeszőlő-szaporítóanyagot más területről pótolni kell. Ahhoz, hogy az elszaporítás ütemes legyen megyénkben, szükséges létrehozni legalább két szaporító csemegeszőlő-telepet 500—500 kh törzs csemegeszőlővel és összesen 12 ezer négyzetméter üvegfelülettel. A gyümölcs-tájkörzetek kialakítása A telepítéseknél már korábban kialakult tájkörzeteket fejlesztjük tovább. Az egyes fajok termelését a tájakon belül is koncentrálni kívánjuk, az egyöntetű, nagy mennyiségű exportáru előállítási lehetőségek, a feldolgozó ipar és a piac ellátása érdekében A második ötéves terv időszakában az alábbi, már kialakult, vagy kialakulóban levő termőtájakat javasoljuk továbbfejleszteni: Alma: Téli almát súlyponto- san a Duna és Tisza mellékére, elsősorban a bajai járás déli részén, Nagybaracska, Hercegszántó, Dávod környékén, valamint Tiszakécske községben és környékén és Lajosmizse községben. Körte: Elsősorban Kiskunhalas város és környéke, valamint egyéb magas vízállású homokterületeken. Kajszibarack: Kecskemét és a járás területe, Kiskunhalas járás magasabb fekvésű homok- területei, Kiskunhalas váro6, valamint a dunavecsei járás homokos területei. Őszibarack: Súlypontosan Kiskunfélegyháza járás déli, délnyugati része, valamint a kiskunhalasi járás kelet—délkeleti része, mely területek szervesen csatlakoznak a szomszédos Csongrád megyében kialakult őszibarack-körzethez. Ezenkívül a kecskeméti járásban Jakabszállás és környéke, a kiskőrösi járásban Császár- töltés, valamint a bajai járás egyes területei. Meggy: Elsősorban az Apos- tag, Kecel és Kecskemét környékén kialakult termőtájak továbbfejlesztése indokolt. Cseresznye: Kelebia, valamint .Jánoshalma községek. Szilva: Kisebb mennyiségben a megye egész területén, a gyümölcsösnek kijelölt területek mélyebb fekvésű helyein. Dió: A megye déli részén, a bajai járás Duna menti községeiben. Szamóca: Kecskemét és Kis- kunfélegyházá városok területén, valamint a környező községekben, mint pl. Kunszállás, Jakabszállás, Ágasegyháza, Helvécia, Ballószög, Kerekegyháza, Lajosmizse. Fekete ribizli: Bajai és kiskőrösi járás területe, valamint egyéb olyan területeken, ahol a megfelelő magas talajvízszint biztosítva van. Málna: Kialakult tájkörzet nincs. A Duna mentén található öntéstalajokon a dunavecsei és a bajai járásban, valamint Baja város területén helyes kialakítani kisebb körzeteket. Telepítési rendszerek A második ötéves terv első évében a szőlőtelepítéseket az Úgynevezett hagyományos keskeny sortávolságú, sűrű soros telepítési rendszerrel kezdtük el. A 125x80 cm-es sor- és tő- tavolság alkalmasnak látszott arra, hogy hidas rendszerű gépekkel a művelést biztosítsuk. Tekintettel azonban arra, hogy ez a telepítési rendszer zöld- trágyázásra nem alkalmas, zöldtrágya nélkül pedig szűkös szerves anyag és istállótrágya helyzetünk miatt az új szőlők kellő szervesanyag-ellátását megoldani nem tudjuk, az alkalmazandó hidas célgép drágának mutatkozott, alkalmasabbnak mutatkozik a 240x50— 80 cm-es széles sortávolságú telepítési rendszer. Ez lehetővé teszi, hogy a drága célgépek helyett a szántóföldi növénytermesztésben használatos UE—28-as traktorral dolgozhassunk. A széles sortávolságon belül alkalmazhatjuk még a 3x1 m-es sor- és tőtávolságot is. Gyümölcstelepítéseinknél kezdettől fogva áttértünk a szék» sortávolságű telepítési rendszerre. Itt is homokfogó zöld trágyanövényt alkalmazunk, és ezzel oldjuk meg az ültetvény trágyázását is nagyadagú műtrágya felhasználával. Az ültetvények gépesítése Az önköltségcsökkentés elsősorban a termelés maximális gépesítésével oldható meg. Ma már található olyan traktor, mely alkalmas a homoki szőlők művelésére. A gyümölcsös gépesítésével lényegesen kevesebb probléma van. Az UH—40 hidas traktor szőlőink úgyszólván minden munkáját el tudja végezni. Mind a széles soros, mind a sűrű soros szőlőkben tud dolgozni. A széles sortávolságú szőlők művelésére legalkalmasabb az UE—28-as egyetemleges traktor, a metszésen, szüretelésen és kötözésen kívül szintén minden feladatot megold. Hibája még egyelőre, hogy munkagépei nem teljesen kialakítottak. Az UE—28-as szükséges tartozékok: fedőeke, nyitóeke, tárcsa, talajmaró, permetező és porozó berendezés. E traktortípus kielégítően megoldhatja a homoki szőlők gépesítését. A széles sortávolságú szőlők telepítésénél ezt a traktortípust vettük figyelembe és ezért volna szükséges ennek a gyártásáról (munkaeszközeivel együtt) gondoskodni. A 3 m és ennél szélesebb sorú szőlőültetvények erőgépe az UE—40 traktortípus. A szőlőiskola gépesítése hasonló a fiatal szőlőtelepítés gépesítéséhez. Külön ki kell emelnünk azonban a vesszőtelepítő és a vesz- szőkiemelő gép .nagyfokú szükségességét. Az átalakításra kerülő régi telepítésű, átállított szőlők .minden talaj-, trágyázási és növényvédelmi munkáját az UE— 28-as és RS—09-es gépek rtieg tudnák oldani. A gyümölcstermesztés gépesítése sokkal előrehaladottabb állapotban van, mint a szőlő gépesítése. Mind az erőgépek, mind a munkagépek típusai kialakultak és beváltak. Probléma csupán az, hogy nem állnak kellő mennyiségben rendelkezésre. A növényvédelmi munkákat, a permetezést, az új telepítésű széles- és keskenysoros szőlőikben az UH—40-es, valamint az UE—28-as és az RS—09-es traktorok permetező felszerelésükkel jól megoldják. Gyümölcsösök permetezését az UE—28-as, illetve D—4—K traktorok Rapidtox 2-es, Ra- pidtox 3-as és S—50-es típusú permetezőgépekkel szintén kifogástalanul elvégzik. Szükséges azonban gondoskodni a permet- lé szállításáról, a gépek kiszolgálásáról, a szállító traktorok, lajtok, tartályok beállításával. A gazdaságok egyik legjelentősebb problémája a szállítás. Ma gazdaságainkban leginkább alkalmazott szállítóeszköz az U E—28-as négykerék-meghajtá- sú traktor. A szállítást azonban dömperekkel és teherautókkal kell megoldani. Az öreg szőlők bizonyos mérvű kisebb-nagyobb átalakítás után gépesíthetők. Az állami gazdaságok minden második sor kivágásával, a sorok szélesítésével ugyanazt a gépesítési fokot érték el, mint az új telepítésű szőlőkben. A talajerő-gazdálkodós helyzete Szükséges, hogy mind a szőlő-, mind a gyümölcstelepítésre kijelölt területek megfelelő tápanyagkészlettel rendelkezzenek. A megye területén mutatkozó nagyarányú szervestrágya- hiány mintegy előírja, hogy a betelepítésre kerülő területeket talajjavításban részesítsük lápföld, lignitpor és tőzeg félhasználásával. A tőzegkorpa Az ülés résztvevőinek egy csoportja.
