Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-19 / 296. szám

Négy hónapi munka után hagyományos jutalom Hogyan töltse a téli szünidőt a kis és nagy diák? A háziasszony figyelmébe A ház asszonya szorgosko- ” dik a forró tűzhely kö­rül. Süt, főz, mosogat, rendez­get, takarít, — készül az ünnep­re, s az ünnepi ebédre. S mire elérkezik az ünnepi ebéd ideje, ha még telik erejéből, mosolyog, palástolni igyekszik kimerültsé­gét. Hiszen a családfőnek, a gyerekeknek, vendégeknek nem kell tudniok, hány munkaórájá­ba, nappalába és éjszakájába került, hogy így ragyog a lakás, hogy így roskadozik a sok finom ételtől az asztal. |> e vajon mi lenne, ha nem kötelező udvariasság len­ne a háziasszony mindenkiről gondoskodó, fáradhatatlan ked­vessége? Ha a családanya úgy tekintené a karácsonyt, hogy az nemcsak a többiek ünnepe, ha­nem az övé is. Hiszen nem az étel mennyiségén, sokféleségén múlik az ünnepi hangulat, a jó kedv és a jó érzés. A hagyományos magyar ven­dégszeretet, melynek oly nagy mesterei az asszonyok, nem el­sősorban sokat, zsírosakat, túl­zottat jelent* Sokkal inkább a szíveslátást, kedvességet, csa­ládiasságot, az összetartozás, a barátság melegét, az együttlét örömét. Mindennek csak egyik — és nem is a legfontosabb té­nyezője — a dúsan megrakott asztal. C okozatosan, több napra ’ beosztva, a család többi tagját is bevonva, a takarítást éppúgy apránként is el lehet végezni, mint a bevásárlást. A beigli, a töltött káposzta ebben a hűvös időben még a hűtő- szekrény nélkül is eláll. Keve­sebb a rohammunka, ha az asz- szonyok átgondoltan készülnek fel a tennivalókra és ragaszkod­nak ahhoz, hogy az ünnep es­téjén már csak az utolsó simí­tásokra való maradjon, s jusson idő arra is, hogy a háziasszony a több napos erőfeszítés után pihenjen, fürödjön, hozza rend­be a haját. A ház asszonya — jelképesen és valóságban — az a hősugár­zó központ, akiből és aki által az otthon meghitt melege árad. Ö a család jólétének, jó hangu­latának letéteményese, ezekben a napokban még inkább, mint máskor. Az ő kezében a* többiek szép ünnepe, az a családiasság, derű, nyugalom és jókedv — s ezt sem feledjük az előkészü­letek során. Bars Sári Művészéi ? Mindenesetre jobb. ha ennek fogjuk fel, mint kényszerűségnek. Az áru­házak ugyanis tele vannak olyan emberekkel, akik a kö­telességtudás zordon ábráza­tával törnek utat pulttól pul­tig, Néha szinte nehezen hisz- szük el, hogy a szeretet ünne­pe közeledik, s hogy nemcsak kapni, de adni is öröm. Az ajándékozás művészeté­nek vannak általánosan elfo­gadott és vannak vitatott il­lemszabályai. Az előbbi cso­portba tartozik, hogy nemcsak az árcédulát vesszük le min­den ajándéktárgyról, hanem a minőségre, drágaságára vagy olcsóságára vonatkozó szóbeli utalásokat is mellőzzük. Nyílt kérdés viszont, hogy milyen értékű ajándékot illik adni. Ál­láspontunk: nem olyan drágát, hogy a nemes gesztus bennün­ket gnyagi romlásba döntsön, a megajándékozottat pedig lel­kiismereti válságba sodorja. Egyesek szerint a karácso­nyi ajándék csak meglepetés lehet. Szerintünk n#m. E»­Még néhány nap, és megér­kezik a téli szünet. Szüksége van erre a kisdiáknak, és a nagynak egyaránt. Négyhónapi munka után hagyományos ju­talom ez a pihenő, ami egyút­tal szükséges is a diák életé­ben. Sok évtizedes tapasztala­tok bizonyították, hogy a téli szünet után nagyobb lendület­tel és kettőzött buzgalommal folyik a diákok iskolai mun­kája. A szünet előtt azonban nem részt: vannak tárgyak — né­mely ruhanemű, sőt, esetleg könyv vagy hanglemez is — melyek sikeres bevásárlásához a leendő tulajdonos jelenléte szükséges. Csak így kerülhető el átadáskor a kényszeredett mosoly, az utólagos csereberé­lés, sértődés, keserűség. Vannak olyan emberek is. akik nem kedvelik a meglepetést, még a kellemes fajtájút sem. Ha va­lóban örömet akarunk szerez­ni, velük együtt menjünk vá­sárolni, igy pótajándékként még a böngészés, válogatás kelle­mes izgalmát is megszerezzük nekik — ugyanazért az árért: Természetesen a kará­csonyfa alatt sorakozó csoma­gok jelentős részét titokban vesszük meg és gondosan el­rejtve tároljuk egészen a nagy napig. Általánosan elfogadott sza­bály: az ajándékot Ízlésesen, kedvesen „tálaljuk", csomagol­juk, esetleg díszítjük is. Csak egy példa: ha nagymamának gyapjúfonalat vettünk, egy motringot legombolyítunk egy árt néhány kérdést tisztázni. A téli pihenőt a diákok nem egy­forma érdemmel kezdik meg. Nagyobb részük becsület­tel állta meg a helyét, jól és sokat tanult. Egy másik részük azonban csak tengett-lengett az iskolában, „átvészelte” az időt. Melyik diák miként töltse tehát a szü­netet? — E kérdésre elsősor­ban a szülőknek kell választ kapniok. A szülőknek, akik ál­nagyobb és egy kisebb golyó­vá, ezekből kismadarat állí­tunk össze, fadarabkából ké­szítve lábát, kartonpapírból csőrét, szárnyát, s színes szál­ból még szemet is öltögethe- tünk. Vitatott probléma: aján­dék-e a praktikus, szükséges holmi, adhatunk-e ünnepre olyasmit, amit úgyis meg kel­lett volna vennünk a megaján­dékozottnak, vagy ő szerezte be magának. Véleményünk: ez nem illem vagy szokás, hanem pénz kérdése. Akinek ingekre, tréningruhára, meleg papucsra van szüksége, jobban örül. ha ezeket kapja, mint ha dísz­tárggyal lepik meg. Persze jó, ha a célszerű holmit jobb mi­nőségben, szebb kivitelben ve­hetjük meg, mint máskor ten­nénk, vagy mint amit ő vásá­rolna magának. És még jobb, ha jut még valami kis ráadás­ajándékra is, a józanságon fe­lül egy kis kedves könnyelmű­ségre. Ennek igazán nem kell drágának lennie, hiszen első­sorban érzelmi értéke van. tálában két nagy táborba so­rolhatók. Vannak, akik úgy vé­lik, hogy a vakáció a teljes munkaszünetet jelenti. Ez a felfogás a diák kényeztetésé­hez vezet, úgyannyira hogy sok esetben nemcsak mentesítik a gyermeket a legcsekélyebb há­zi munkától, de még ki is szol­gálják. Pedig ha alaposabban utána nézne a mama gyermeke eddigi iskolai helytállásának, azonnal rájönne: Nem történt semmiféle „agyonhajszolás”. Sem az iskola nem terhelte túl a gyereket, sem az nem haj­szolta magát még a szükséges mértékben sem. Akadnak persze olyan szü­lők is, akik az iskolai téli szü­netben vasszigort alkalmazva kényszerítik gyermeküket a még fokozottabb tanulásra. Azt mondják, „most nagyon ráérsz, még iskolába sem kell men­ned, előre megtanulhatod az anyagot..Ez nagyon káros szemlélet, mely meg­fosztja a gyereket a pihe­néstől, csökkenti érdeklődé­sét a jövőbeli munka iránt. Mint ahogy egyik véglet sem helyes, az „arany középút” sem ajánlatos. Minden diák egy-egy külön eset, s meg kell keresni a neki legjobban megfelelő módszert és arányt. Abból kell kiindulni, hogy a téli szünet valamelyes kikapcsolódás a munkából. Semmi hiba nem származik abból, ha a diák egy órácskával tovább pihen, töb­bet játszik, önfeledten szórako­zik. Játsszon a pajtásaival, sza­bad kissé későbben lefe­küdnie. és végignéznie, vagy hallgatnia a neki megfelelő televízió- vagy rádióműsort. Ezen túl legyen gondunk ar­ra, hogy a szünet ne csupán a vég nélküli szórakozás, vagy éppen az üres semmittevés idő­szaka legyen A délelőtti órák alkalmasak arra, hogy forgassa könyveit, rendezze füzeteit, te­remtsen rendet fiókjában. Ami pedig az esetleges mulasztá­sokat illeti, a téli szünet al­kalmas ezek pótlására is. Egyetlen diákot sem terhel meg az sem, ha a kötelező ol­vasmányokat előre elolvassa. Több ideje marad majd ké­sőbb a tanulásra. Célszerű és szórakoztató egy-egy múzeum- látogatás, a könnyed sportolás és kirándulás is. A házi munka nemcsak a szünidőben, de az egész isko­laévben kívánatos és szükséges követelmény legyen a gyer­mekkel szemben. Más-más időben természetesen más-más mértékben. A diák akár kicsiny, akár nagy, mindenkor végezzen valamiféle házi munkát, segítse a családi közösséget. A szülő csak arra ügyeljen, hogy a házi munka kedvéért, a ta­nulmányi munka ne szoruljon háttérbe. A téli szünet kiválóan alkal­mas arra is, hogy a diák maga fabrikáljon ajándékozásra al­kalmas apró tárgyakat. Min­dig akad a ház körül olyan ügyességet igénylő apró mun­ka, amit elvégezhet. Ezernyi tapasztalat bizonyítja, hogy az a törülközőtartó, lábtörlő, vagy egyéb apróság, amelyet a gyer­mek maga készített el — a jókedv és az önbizalom forrá­sává válhat. Ilyenkor nem a fizikai munka az egyedüli cél, hanem a hasznosság is, ami fejleszti a gyermek önérzetét. Dr. D. P. Ünnepi sütés-főzés Karácsonyi pulykasült Hozzávalók: l fiatal pulyka, 15 dkg zsír, 20 dkg szalonna, 2 evő­kanál paradicsom, 2 evőkanálnyi fehér bor és 2 borízű alma. A megtisztított pulykát felbontjuk, kibelezzük, több vízben meg­mossuk. A mellrészére szeletek­re vágott, húsverő kalapáccsal pa­lacsinta vékonyságúra vert te­nyérnyi szalonnaszeleteket kötünk vékony spárgával. A combrészt vékony csíkokra vágott szalonná­val tűzdeljük meg, és az egészet besózzuk. A pulyka hasüregébe két egész, megszurkált almát he­lyezünk. Azután 15 dkg forró zsír­ral öntjük le és mély sütőlapra helyezzük. Kicsit pirítjuk, majd 2 dl vízzel közepesen meleg sütőben párolással sütjük. Sütési ideje két- két és fél óra. Ügyeljünk, hogy a sütés alatt ki ne száradjon. Gyakrant öntögessük a zsírjával és forgassuk is meg a sütés alatt. Ha a pulyka legalább két és fél órán át sült, kipirosodott és a húsa megpuhult, kiemeljük a zsír­ból. Kivesszük a sütőből és leg­alább negyedóráig állni hagyjuk. Eközben elkészítjük a mártást. A sütőlapban levő zsiradékot nyílt lángra tesszük, két evőkanálnyi paradicsommal megpirítjuk, majd hozzáadjuk a két evőkanálnyi fe­hér bort, 3 dl vizet, kissé meg­sózzuk és beforraljuk. Akkor a mártást levesszűrőn leszűrjük és újra felforraljuk, amíg aranyszí­nűvé válik. Csészében adjuk a fel­szeletelt pulyka mellé. Rácponty Hozzávalók: 1 kilós ponty, 50 dkg karikára vágott, főtt burgonya, 12 dkg szalonna, 5 dkg zsír, 10 dkg vöröshagyma, 1 evőkanálnyi édes pirospaprika, 2 dl tejföl, néhány szelet paradicsom és zöldpaprika, egy kis só, 3 dkg vaj. Kivajazott, tűzálló tálba rakunk egy sor ka­rikára vágott főtt burgonyát. Erre fektetjük a felszeletelt és hosszá­ban kettévágott és szalonnával megtűzdelt pontyot. Serpenyőben 5 dkg zsíron megpirítunk 10 dkg vöröshagymát, elkeverjük egy fél evőkanálnyi édes pirospaprikával, feleresztjük egy dl vízzel és jó sűrűre beforraijuk. Azután elke­verjük néhány szeletre vágott pa­radicsommal, zöldpaprikával és megízesítjük sóval. Ezt az enyhén sózott halra öntjük, ezenkívül még tejföllel is megöntözzük. Forró sütőben 30—40 percig jól megpi­rítjuk. Ügyeljünk arra, hogy a hal meg ne égjen, ezért hagyjuk jól megrotyogni és azután pirít­suk meg egy kissé. Hangulat különlegesség 20 dkg lisztből, 15 dkg vajból, 5 dkg cukorból, csepp szódabikar­bónából és sóból omlós tésztát ké­szítünk, pihentetjük és kinyújt­juk. Zsírozott tepsibe tesszük, vagy formákban kisütjük; és ka­kaós rummal bekenjük. 5 db to­jásból könnyű piskótatésztát ké­szítünk, kisütjük, kockára vágjuk, rummal lelocsoljuk, a bekent tész­tára, illetve az alapmasszára rak­juk, és igen apróra vágott cukro­zott gyümölccsel beszórjuk. A kö­vetkező krémmel vonjuk be: fél liter tejet vaníliával, 8 dkg cukor­ral, 5 tojássárgájával gőzön felve­rünk habosra, azután hidegen ad­dig verjük, amíg teljesen kihűl; 2 dl tejszínhabot verünk 4 dkg vaníliás cukorral, és ezt a krém­be belekeverjük, 6 lap hideg víz­be áztatott fehér zselatint — amit a vízből kinyomva — csepp meleg tejben teljesen feloldva a krém­hez keverünk, és a kész krémet a piskóta tetejére öntjük. Hideg helyre tesszük. Díszíthetjük kocso­nyás, cukros sziruppal áthúzott* szép nagy cseresznyeszemekkel. Mokkatorta egy tojásból Hozzávalók: 11 dkg porcukor, A dkg margarin, 2 evőkanál méz, 1 tojás, fél csomag sütőpor, 5 dkg •mogyoró, 25 dkg daraliszt, 1/8 li­ter tejeskávé. A cukrot a marga­rinnal habosra keverjük. Beleönt­jük a felmelegített mézet, bele­keverjük a tojást és még 20 • per­cig keverjük. Azután beletesszük a sütőport, darált mogyorót, te- jeskávét, lisztet és jól összeke­verjük. A tortaformát vajjal ki­kenjük, megszórjuk zsemlemorzsá­val, beleöntjük a tésztát és meg­sütjük. A kihűlt tortát kettévág­juk és megtöltjük. A torta tetejét megkenjük gyümölcsízzel és a maradék töltelékkel díszítjük. Töl­telék: 5 dkg porcukrot, 3 evőka­nál gyümölcsízt és 5 dkg vajat habosra keverünk. Sós rudacska Hozzávalók: 9 dkg vaj, 2 tojás- sárgája, kevés só, 2 dkg élesztő, másfél deci tej és 30 dkg sima- liszt. A vajat a két tojássárgájá­val jól összekeverjük. Beletesszük a sót, a tejben áztatott élesztőt és a lisztet. Kemény tésztát gyú­runk, meleg lábassal a gyúródesz­kán letakarjuk és kelni hagyjuk. Azután kisodorjuk a tésztát, ru­dacskákat formálunk, megkenjük tojással, és meghintjük sóval, kö­ménymaggal. Kikent tepsin még egy Ideig kelni hagyjuk, és azután 1 forró sütőben megsütjük. Készül a magyar perzsa A Bajai Háziipari Szövetkezet perzsaszövő műhelyében évente százszámra készül a hazai és külföldi lakások leg­szebb dísze: a magyar perzsa. Képünkön az egyik legfiata­labb, s legügyesebb szőnyegszövőt: Szabó Ellát mutatjuk be, aki három éve gyakorolja ezt a szép, művészetnek is beillő foglalkozást. Az ajándékozás művészeié

Next

/
Thumbnails
Contents